Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3752 növény található
2917–2952 megjelenítve a 3752-ból
Mézquite
Prosopis glandulosa
Az édes mézquite (Prosopis glandulosa) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északi részének száraz és félszáraz vidékein őshonos. Magassága 4 és 9 méter között mozog, koronája széles és szétterülő, törzse rövid, ágait pedig tüskék borítják. Tavasszal és nyáron sűrű, illatos, sárgászöld virágfürtöket hoz, melyeket nyár végén beérő hosszúkás, lapos hüvelyek követnek. Karógyökerének köszönhetően, amely képes több tíz méter mélyre hatolni a víz után kutatva, valamint a légköri nitrogén megkötésére való képessége révén rendkívül szárazságtűrő faj, és alapvető fontosságú a sivatagi ökoszisztémák számára.
Csavarttermésű algarrobilla
Prosopis strombulifera
A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó tövises cserje, amely Amerika száraz és félszáraz vidékein őshonos, az Egyesült Államok délnyugati részétől egészen az argentin Patagóniáig. Általában 15–150 cm magasra nő, de esetenként elérheti a 3 métert is. Oldalsó gyökereivel terjed, amelyekből új hajtások sarjadnak, így sűrű bozótosokat alkot. Kétszeresen szárnyalt levelekkel, fehér tövisekkel és sárga, spirál alakú terméssel rendelkezik. Halofita növény, amely képes megélni a rendkívül sós talajokon is, emellett megköti a nitrogént.
Királyprotea
Protea cynaroides
A Protea cynaroides, vagyis a királyprotea, egy örökzöld cserje, amely a dél-afrikai Nyugati- és Keleti-Fokföld fynbos bozótosaiban őshonos. Itt tápanyagszegény, jó vízelvezetésű homokos talajban, mediterrán éghajlaton – forró, száraz nyarakon és hűvös, nedves teleken – fejlődik. Ez a faj hozza a nemzetség legnagyobb virágfejét: egy serleg alakú virágzatot, amely szorosan egymáshoz simuló selymes virágokból áll, és nagy, merev fellevelek gyűrűzik, melyek színe a krémfehértől a mélyvörösig terjed (a legértékesebb a lágy ezüstös rózsaszín változat). A virágok alatt a növény szívós, bőrnemű, sötétzöld leveleket visel, amelyek alkalmazkodtak a szárazsághoz és a szélhez. Lassú növekedésű és hosszú életű növény, amely a bozóttüzek után erőteljesen újrasarjad fás, föld alatti gyöktörzséből – ez a tulajdonsága tette Dél-Afrika nemzeti virágává.
Oleanderlevélű prótea
Protea neriifolia
A Protea neriifolia, közismert nevén oleanderlevélű prótea, egy fenséges örökzöld cserje, amely Dél-Afrikából származik. Különleges, kehely alakú virágzatairól ismert, amelyek színes murvalevelekből állnak – a halványrózsaszíntől a krémfehérig –, és jellegzetes, bársonyos fekete csúcsban végződnek. Levelei keskenyek és bőrszerűek, az oleander leveleihez hasonlítanak, innen ered a növény latin nevének fajjelzője.
Közönséges gyíkfű
Prunella vulgaris
A Prunella vulgaris, közismert nevén közönséges gyíkfű, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő gyógynövény, amely Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. Lila, mályvaszínű, rózsaszín vagy fehér ajakos virágai késő tavasztól őszig nyílnak, vonzzák a méheket és a lepkéket. A növény sűrű, félig örökzöld szőnyeget alkot, és széles körben ismert gyógyászati és kulináris tulajdonságairól.
Szilva / Cseresznye (nemzetség)
Prunus
A Prunus a rózsafélék (Rosaceae) családjának egyik legnagyobb és gazdaságilag legjelentősebb nemzetsége, amely több mint 400 fa- és cserjefajt foglal magában, köztük cseresznyét, szilvát, őszibarackot, mandulát és kajszit. Az északi félteke mérsékelt övezeteire jellemző lombhullató növények látványos tavaszi virágzásukról és ehető gyümölcseikről híresek. Teljes napsütésben és jól átszellőzött talajon virágoznak a legjobban, és hideg teleket is elviselik egészen az USDA 4-es zónáig.
Kajszibarack
Prunus armeniaca
A kajszibarack (Prunus armeniaca) a rózsafélék családjába tartozó lombhullató gyümölcsfa, Közép-Ázsiából és Kelet-Európából származik. Lédús, arany-narancssárga gyümölcsöket terem, melyeket frissen, szárítva vagy befőttként fogyasztanak. Tavasszal, még a levelek kihajtása előtt, fehér és rózsaszín virágokkal borul be, melyek a szezon újjászületését hirdetik. A magok amigdalint, egy cianogén glikozidot tartalmaznak, amely nagy mennyiségben mérgező lehet – maga a gyümölcs teljesen biztonságos a fogyasztásra.
Édes cseresznyefa
Prunus avium
A Prunus avium, közismert nevén édes cseresznyefa, a Rosaceae családba tartozó nagy lombhullató fa, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Tavasszal lenyűgöző fehér virágokat hajt, nyáron pedig édes, piros cseresznyét terem; termesztik dísznövényként és ehető gyümölcséért egyaránt.
Cseresznyeszilva
Prunus cerasifera
A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) egy lombhullató díszfa a rózsafélék (Roseaceae) családjából, amely Délnyugat-Ázsiából és a Balkánról származik. Látványos, kora tavaszi virágzásáról ismert, még a levelek megjelenése előtt, apró, fehér vagy halványrózsaszín, illatos virágok tömegét hozza. Számos népszerű fajtája feltűnő lila vagy bronz lombozattal rendelkezik, ami az egyik legdíszesebb tájképi fává teszi a mérsékelt égövi kertekben. Emellett apró, ehető szilvákat is terem, amelyeket befőttek és zselék készítésére használnak.
Meggy
Prunus cerasus
A meggy (Prunus cerasus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató gyümölcsfa, amely Kelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Piros, savanykás gyümölcsöket terem, amelyeket a konyhaművészetben nagyra értékelnek, különösen édességekhez, likőrökhöz (például a portugál ginjinha) és pitékhez. Tavasszal illatos fehér virágba borul, ami egyedülálló látványt nyújt a kertben.
Szilva
Prunus domestica
A szilva (Prunus domestica) egy Nyugat-Ázsiából származó lombhullató gyümölcsfa, amelyet évezredek óta termesztenek Európában. Lédús gyümölcsöket – szilvát – terem, amelyeket széles körben fogyasztanak frissen, lekvárként, likőrként és aszalt szilvaként (például az Agen-i aszalt szilva). A fa tavasszal, a levelek megjelenése előtt virágzik finom fehér virágaival, így a kert díszévé is válik.
Mandula
Prunus dulcis
A Prunus dulcis, közismert nevén mandulafa, egy Közel-Keletről és Dél-Ázsiából származó lombhullató fa, amelyet ma már széles körben termesztenek mediterrán éghajlaton ehető magjáért. Tél végén, a keskeny levelek megjelenése előtt nyílnak világosrózsaszín és fehér virágai, így az egyik legkorábban virágzó fa minden évben. Gyümölcsösökben vagy dísznövényként termesztik; a jó terméshez forró, száraz nyárra és hideg téli nyugalmi időszakra van szüksége. Két változata létezik: az édes mandula (var. dulcis), amelyet ehető magjáért értékelnek, és a keserű mandula (var. amara), amelynek magjai amigdalint tartalmaznak, és feldolgozás nélkül mérgezőek.
Kökényszilva
Prunus insititia
A kökényszilva (Prunus insititia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos kisméretű lombhullató fa vagy cserje. Kora tavasszal fehér virágokat hoz, gömbölyded terméseit pedig hagyományosan lekvárok, dzsemek és likőrök készítéséhez használják.
Cseresznyés babérmeggy
Prunus laurocerasus
A Prunus laurocerasus, közismert nevén cseresznyés babérmeggy, egy erőteljes növekedésű, nagy örökzöld cserje vagy kis fa. Sűrű növekedési szokása és fényes, bőrszerű sötétzöld levelei miatt széles körben kedvelt, ideális választás élősövényeknek. Kora tavasszal felálló fürtökben apró, illatos fehér virágokat hoz, amelyek beporzókat vonzanak, majd kis, cseresznyéhez hasonló termések fejlődnek, amelyek éretten feketék lesznek. Kivételesen fagytűrő, és jól elveli a jelentős városi légszennyezést és az erős árnyékot is.
Portugál babérmeggy
Prunus lusitanica
A portugál babérmeggy (Prunus lusitanica) egy örökzöld cserje vagy kis fa, amely az Ibériai-félszigeten és a Makarónéziai-szigeteken őshonos. Fényes sötétzöld lombozatával, hosszú fürtökben nyíló illatos fehér virágaival és sötétlila terméseivel nagyon kedvelt formális kertekben, sövényekben és topiary formákban. Ellenálló és alkalmazkodó, tűri a változatos talajokat, a félárnyékot és a tengerparti körülményeket.
Sajmeggy
Prunus mahaleb
A sajmeggy (Prunus mahaleb) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Magassága 2 és 10 méter között mozog, kérge szürkés, jól látható lenticellákkal. Apró, kerekded, fűrészes szélű levelei mellett tavasszal nyílnak fehér, illatos, fürtökbe rendeződő virágai. Termése apró csontár, amely éréskor megfeketedik; íze keserű, nyersen nem fogyasztható. Pörkölt és őrölt magjából készül azonban a mahlab, a Kelet-Mediterrán térségben pékárukhoz és édességekhez használt fűszer. Szívóssága, valamint a meszes és száraz talajokkal szembeni toleranciája miatt széles körben használják nemes cseresznyék és meggyek alanyaként.
Japán kajszi
Prunus mume
A rózsafélék családjába tartozó kistermetű lombhullató fa, amely intenzív illatú virágai miatt kedvelt. Virágai a tél végén, jóval a levelek megjelenése előtt nyílnak a még kopasz ágakon. Kínában őshonos, de évszázadok óta termesztik Japánban és Koreában is. Savanyú, kajszibarackhoz hasonló gyümölcsöt terem, amelyet olyan élelmiszerekhez használnak fel, mint az umeboshi vagy a különféle ume-likőrök.
Zelnice meggy
Prunus padus
A zelnice meggy (Prunus padus) egy gyors növekedésű lombhullató fa, amely Észak-Európában és Ázsiában őshonos, és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Akár 15 méter magasra is megnőhet, koronája kerekded, kérge sötét és jellegzetes illatú. Tavasszal hosszú fürtökben hozza illatos fehér virágait, melyeket apró, kesernyés fekete termések követnek, amiket a madarak nagyon kedvelnek.
Őszibarackfa
Prunus persica
Az őszibarackfa (Prunus persica) egy Kínából származó gyümölcsfa, amelyet a világ mérsékelt égövi vidékein széles körben termesztenek. Lédús és aromás gyümölcsöket terem, sárga vagy fehér hússal és bársonyos héjjal. Világszerte az egyik legkedveltebb gyümölcs, amelyet íze és tápértéke miatt egyaránt nagyra értékelnek.
Japán szilva
Prunus salicina
A japán szilva (Prunus salicina) egy kis vagy közepes termetű lombhullató fa, amely Kínából származik, és a világ mérsékelt égövi területein széles körben termesztik. Tavasszal, a levelek megjelenése előtt finom fehér virágokat hoz, nyáron pedig sárga, piros vagy lila színű, lédús gyümölcsöket terem. Díszítőértéke és ehető, tápláló gyümölcsei miatt egyaránt kedvelt.
Kései meggy
Prunus serotina
A kései meggy (Prunus serotina) egy Észak-Amerikában őshonos, nagy termetű, gyorsan növő lombhullató fa, amely illatos tavaszi virágairól, ehető sötét terméseiről és értékes keményfájáról ismert. Kanadától az Egyesült Államok déli részéig sokféle éghajlaton, teljes napsütésben fejlődik a legjobban.
Japán cseresznyevirág
Prunus serrulata
A Prunus serrulata, amelyet széles körben Szakuraként vagy japán cseresznyevirágként ismernek, egy páratlan szépségű lombhullató fa, amely Japánból, Koreából és Kínából származik. Rövid ideig tartó, de látványos kora tavaszi virágzásáról híres, amelynek során a csupasz ágakat sűrű rózsaszín vagy fehér virágfürtök borítják be. Fűrészes szélű levelei a virágok után bújnak elő, bronzos árnyalatot öltve, majd zöldre váltanak, végül ősszel sárgává vagy vörösessé színeződnek.
Kökény
Prunus spinosa
A kökény (Prunus spinosa) egy sűrű, tövises lombhullató cserje, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Értékes kora tavaszi virágzása miatt, amikor apró fehér virágfelhők borítják be a még csupasz ágakat a levelek megjelenése előtt. Később sötétkék, fanyar termést hoz, amelyet a híres kökénylikőr (pacharán, sloe gin) készítéséhez használnak. Tövises növekedése és sarjadzási hajlama miatt hagyományos választás élő sövényekhez és vadvédelmi kertekhez.
Virginiai zselnicemeggy
Prunus virginiana
A Prunus virginiana, közismert nevén virginiai zselnicemeggy, egy gyors növekedésű, sarjadzó lombhullató cserje vagy kis fa, amely szinte minden amerikai államban és kanadai tartományban őshonos. Késő tavasszal hosszú, illatos, fehér fürtvirágzatot hoz, amelyből borsó méretű bogyók fejlődnek, ezek a nyár végére pirosról majdnem feketére érnek. A kertészek vadvilág-csalogató értéke és tavaszi virágzása miatt kedvelik, a gyűjtögetők pedig fanyar gyümölcséért, amelyből hagyományosan zselét, szirupot és bort készítenek. A növény minden egyéb része – a kéreg, a levelek, a gallyak és a magok – cianogén vegyületeket tartalmaz, és rágva vagy fonnyadt állapotban mérgező, így csak az érett, kimagozott gyümölcshús fogyasztható biztonságosan.
mezei fátyolvirág
Psammophiliella muralis
A mezei fátyolvirág (Psammophiliella muralis), korábbi besorolása szerint Gypsophila muralis, a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó egynyári növény. A fajt már 1753-ban leírta Carl von Linné; a muralis („falon növő”) név a száraz, nyitott élőhelyek, például kavicsos utak, kőfalak és homokos talajok iránti kedvelésére utal. A növény sűrű, bokros csomót alkot vékony, elágazó száraiból és keskeny, szálas leveleiből, magassága általában 30-40 cm. Nyár közepétől őszig a bokrot apró, ötszirmú, rózsaszín – ritkábban fehér – virágok felhője borítja. A faj szinte teljesen mentes a komolyabb kártevőktől, de nedves, rossz vízelvezetésű talajban gyökérrothadás és szürkepenész támadhatja meg.
Fehéres imola
Psephellus dealbatus
A Psephellus dealbatus (fehéres imola) a Kaukázus hegyvidékeiről származó, rendkívül fagyálló évelő növény, amely az USDA 3–9b zónáig termeszthető. Jellegzetessége a mélyen szeldelt, szürkészöld levél, amelynek fonákja ezüstösen molyhos – ez télen is dekoratív megjelenést kölcsönöz a növénynek. Nyár elején látványos, rojtozott szirmú, rózsaszín-levendula árnyalatú virágokat hoz, amelyek kitűnő méh- és pillangócsalogató tulajdonsággal bírnak. A szegényes, jól áteresztő talajban a legjobb: gazdag, nedves talajon megdől, korona-rothadásra hajlamos.
Bíbor Álseranthemum
Pseuderanthemum carruthersii
A Pseuderanthemum carruthersii, közismert nevén Bíbor Álseranthemum, egy évelő trópusi cserje, amely a Csendes-óceáni szigetekről származik. Dús díszlombozatáról ismert: ovális levelei intenzív lila, burgundi és fémes zöld árnyalatokban pompáznak. Virágai aprók, fehérek, rózsaszínes vagy lilás közepükkel, csúcsi füzérekben nyílnak. Kiváló növény trópusi kertek színkontrasztjainak megteremtéséhez, illetve tágas, jól megvilágított belterek fókuszpontjaként is remekül alkalmazható.
Polipszömörcsög
Pseudocolus fusiformis
A Pseudocolus fusiformis, közismert nevén 'polipszömörcsög', egy lenyűgöző szaprofita gombafaj. Egy fehér, földalatti 'boszorkánytojásból' emelkedik ki, hogy létrehozzon egy 3-4 karból álló szerkezetet, amely a csúcsán összeér, majd éréskor szétválik, csápokra emlékeztetve. A karok belső részét bűzös, barnászöld gleba (spóratömeg) borítja, amely vonzza a legyeket a spórák terjesztéséhez.
Sárga keltike
Pseudofumaria lutea
A Pseudofumaria lutea, közismert nevén sárga keltike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, kompakt, bokros növekedésű évelő. Az olasz és svájci Alpok árnyékos mészkőhasadékaiból származik, de mára egész Európában és Észak-Amerikában meghonosodott régi falakon, járdaszegélyeken és sziklakertekben. Csipkés, kékeszöld lombozata sűrű csomókat alkot, melyeket rövid sarkantyús, aranysárga virágfürtök koronáznak meg, melyek késő tavasztól az első komolyabb fagyokig szinte folyamatosan nyílnak.
Aranyvörösfenyő
Pseudolarix amabilis
Az aranyvörösfenyő (Pseudolarix amabilis) Kelet-Kínában őshonos lombhullató fenyőféle, a Pseudolarix nemzetség egyetlen faja. A legtöbb fenyővel ellentétben minden ősszel lehullatja tűleveleit, amelyek a hullás előtt jellegzetes aranysárga színt öltenek – erről kapta a nevét is. Lassan növő fa, termesztésben 9-18 méteres magasságot érhet el; puha, világoszöld tűlevelei csomókban helyezkednek el a rövidhajtásokon. Valódi virágok helyett tobozokat növeszt: tavasszal kisebb hímivarú porzós tobozokat, valamint felálló, tojásdad alakú nőivarú tobozokat, amelyek vörösesbarnára érnek, és a magok beérése után szétesnek. Kedvelt szoliter díszfaként és bonsaiként is szezonális szépsége és különleges megjelenése miatt.
Vörös vesszőkaktusz
Pseudorhipsalis ramulosa
A Pseudorhipsalis ramulosa, közismert nevén vörös vesszőkaktusz, egy epifita kaktuszfaj, amely Közép- és Dél-Amerika nedves esőerdőiből származik, ahol fatörzseken és sziklákon megkapaszkodva él. Lapos, szalagszerű szárai vízesésszerűen csüngenek le, és akár több méter hosszúra is megnőhetnek; színük az intenzív zöldtől a rubinvörösig változhat, ha elegendő fény éri őket. Nyáron apró, zöldesfehér virágokat hoz, melyeket fehér vagy vöröses bogyótermések követnek, így rendkívül kedvelt dísznövény ámpolnákba és függőkosarakba.
Nyílbambusz
Pseudosasa japonica
A nyílbambusz (Pseudosasa japonica) egy Japánból és Koreából származó mérsékelt övi bambuszfaj. Sűrű, elegáns, egyenes szárú telepeket alkot, amelyeket hosszú, fényes sötétzöld levelek borítanak, melyek hossza elérheti a 30 cm-t. A világ egyik leggyakrabban termesztett bambuszfaja a mérsékelt égövi kertekben.
Duglászfenyő
Pseudotsuga menziesii
A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) egy hatalmas termetű, gyors növekedésű örökzöld fenyőféle, amely Észak-Amerika nyugati részén, a Sziklás-hegységtől a csendes-óceáni partvidékig őshonos. Köznyelvi neve ellenére nem valódi jegenyefenyő (Abies), hanem saját nemzetségbe, a Pseudotsuga-ba tartozik. Koronája kúpos, piramis alakú; puha, lapos, kékeszöld vagy sötétzöld tűlevelei spirálisan helyezkednek el az ágakon. Jellegzetes lecsüngő tobozairól ismerhető fel, amelyek pikkelyei közül háromágú, kígyónyelv-szerű fellevelek nyúlnak ki. Eredeti élőhelyén a világ egyik legmagasabb fája, történelmi feljegyzések szerint elérheti a 90 métert is; kertekben és parkokban jellemzően 12-24 méter magasra nő, 4-6 méteres szélességgel. A duglászfenyő a csendes-óceáni északnyugati faipar gerince, Oregon állam hivatalos fája, illatos lombozata miatt pedig Észak-Amerika egyik legnépszerűbb karácsonyfája.
Eperguava
Psidium cattleyanum
Az eperguava (Psidium cattleyanum) egy gyümölcsöző cserje vagy kis méretű fa, amely Brazíliából származik, és a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Kis, eperízű gyümölcsöket terem, amelyek lehetnek pirosak vagy sárgák. Ellenálló képességéről és alkalmazkodóképességéről ismert, trópusi és szubtrópusi éghajlaton virágzik, és mind ehető gyümölcsei, mind díszítőértéke miatt nagyra becsülik.
Guavafa
Psidium guajava
A guavafa (Psidium guajava) a Myrtaceae családba tartozó trópusi gyümölcsfa, amely Amerikából származik. Édes és aromás gyümölcseiért – amelyeket guávának neveznek – széles körben termesztik. A fa sima kéreggel, elliptikus levelekkel és finom fehér virágokkal rendelkezik. Erős és gyorsan növő növény, amely akár több méter magasságot is elérhet; értékes gyümölcstermelése és gyógyászati tulajdonságai miatt egyaránt.
Szögletes spórás badargomba
Psilocybe angulospora
A Psilocybe angulospora a Hymenogastraceae családba tartozó kalapos gombafaj. Jellemzői a kicsi, barnástól sárgásig terjedő kalapok, amelyek sérülés esetén gyakran kékülnek, ami a pszilocibin jelenlétére utal. A faj nevezetes a szögletes spóráiról, amelyek megkülönböztetik a nemzetség számos más tagjától. Jellemzően faforgácson, mulcson vagy gazdag szerves törmeléken nő mérsékelt és szubtrópusi régiókban.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.