Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3783 növény található
1513–1548 megjelenítve a 3783-ból
Hosszúlevelű fikusz
Ficus maclellandii
A Ficus maclellandii, népszerű nevén hosszúlevelű fikusz vagy Ficus Alii, az eperfafélék családjába tartozó örökzöld fa, amely Délkelet-Ázsiában, Indiában és Dél-Kínában őshonos. Hosszú, keskeny és fényes levelei a banánfa lombozatára emlékeztetnek, és elegáns, karcsú megjelenést kölcsönöznek az 'Alii' fajtának. Kedvelt szobanövényként cserépben nevelve sűrű, felfelé törő koronát alkot, és a megtelepedést követően jól alkalmazkodik az otthoni körülményekhez.
Moreton-öbölbeli fikusz
Ficus macrophylla
A Ficus macrophylla, közismert nevén Moreton-öbölbeli fikusz vagy ausztrál banyánfa, Kelet-Ausztrália lenyűgöző, nagy termetű, örökzöld fája. A Moraceae családba tartozó fa a vadonban akár 60 méter magasságot is elérhet; látványos léggyökerekkel és hatalmas lombkoronával rendelkezik, amely akár több focipálya területét is befedheti. Trópusi és szubtrópusi városok parkjaiban, közkertjeiben és sugárútjain szerte a világon előszeretettel ültetik. Cserepes szobanövényként lassan fejlődik, de figyelemfelkeltő, építészeti jellegű dísznövényként szolgál.
Kínai banyánfa
Ficus microcarpa
A Ficus microcarpa, közismert nevén kínai banyánfa vagy indiai babérfa, egy nagy, örökzöld fügefa, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Ausztráliában őshonos. Fényes, sötétzöld leveleiről, jellegzetes léggyökereiről és lenyűgöző lombkoronájáról ismert; meleg éghajlatokon széles körben ültetik utcai faként, és világszerte kedvelt bonsai-alap. Gyakran összetévesztik a Ficus retusával, azonban a Ficus microcarpa az érvényes elfogadott tudományos név.
Natáli füge
Ficus natalensis
A natáli füge (Ficus natalensis) a Moraceae családba tartozó örökzöld fa, amely Kelet- és Dél-Afrikában őshonos, elterjedési területe Északkelet-Dél-Afrikától Ugandáig és Kenyáig terjed. A természetben 10-30 méter magasra is megnőhet, széles koronával és a fojtófügékre jellemző léggyökerekkel rendelkezik. Levelei elliptikusak, fényes zöldek és bőrneműek, termései apró, vöröses vagy sárgás fügék (szikóniumok). Erőteljes növekedése, gyorsan vastagodó törzse és a metszésre adott kiváló válasza miatt az egyik legnépszerűbb faj a bonsai-művészetben, de könnyen tartható szobanövényként is termesztik.
Pandzsábi füge
Ficus palmata
A Ficus palmata, közismert nevén pandzsábi füge vagy himalájai vadfüge, egy szívós lombhullató fügefaj, amely a Nyugat-Himalája száraz, sziklás lejtőin őshonos, Pakisztántól és Észak-Indiától Afganisztánig és az Arab-félszigetig. Termesztett rokonával, a Ficus caricával ellentétben ez a vadfüge kiválóan fejlődik tápanyagban szegény, jó vízelvezetésű talajban és teljes napsütésben. Apró, édes gyümölcseit a helyi közösségek frissen vagy szárítva fogyasztják.
Sziklai füge
Ficus petiolaris
A Ficus petiolaris, vagyis a sziklai füge, egy szárazságkedvelő lombhullató fügefa, amely Mexikó sziklás kanyonjaiban és szirtjein őshonos Alsó-Kaliforniától egészen Oaxaca államig. A vadonban 6-10 méter magasra is megnőhet, gyökerei a csupasz kövekbe kapaszkodva keresik a talajt, miközben látványos, kaudex-szerűen megduzzadt törzset alkotnak. A termesztett példányokat szív alakú, rózsaszín erezetű leveleik miatt kedvelik, és népszerűek dézsás növényként vagy bonsaiként is.
Kúszó fikusz
Ficus pumila
A Ficus pumila egy erőteljes, gyorsan növő, örökzöld kúszónövény, amely Kelet-Ázsiából származik. Ismert arról, hogy léggyökerekkel képes falakhoz és felületekhez tapadni; ez a sokoldalú növény apró, szív alakú leveleket fejleszt, amelyek buja zöld szőnyeget alkotnak. Beltérben elegáns csüngő vagy kúszó szobanövényként tartható, kültéren pedig mérsékelt és trópusi éghajlaton kiváló talajtakaróként vagy falmászóként alkalmazható.
Szent füge
Ficus religiosa
Az indiai szubkontinensen és Indokínában őshonos Ficus religiosa a Moraceae (eperfafélék) családjába tartozó nagy termetű, félig örökzöld fügefa. A természetben széles, szétterülő koronát növeszt, jellegzetes szív alakú levelekkel, amelyek hosszú, elvékonyodó csúcsban végződnek, és a legkisebb szellőre is megremegnek – ezt a vonást a buddhista és hindu irodalom is gyakran említi. Bonsaiként vagy cserépben nevelve kompakt marad, miközben megőrzi ikonikus, csepegtetőcsúcsos lombozatát.
Ginzeng Fikusz
Ficus retusa
A Ficus retusa, közismert nevén Ginzeng Fikusz vagy Banyánfa Fikusz, egy trópusi fafaj, amely Délkelet-Ázsiából (Malesia) származik. Széles körben termesztik bonsaiként jellegzetesen megduzzadt léggyökerei, plasztikus törzse és kis, fényes, ovális levelei miatt. Az egyik legrugalmasabb és kezdők számára is ajánlott beltéri bonsai fajnak tartják a világon.
Rozsdáslevelű fikusz
Ficus rubiginosa
A Ficus rubiginosa egy Kelet-Ausztráliában őshonos örökzöld fikuszfaj. Fényes, ovális, sötétzöld levelei vannak, amelyek fonákját rozsdaszínű szőrök borítják, apró, kerek termései pedig sárgából pirosra érnek. A vadonban hatalmas, támasztógyökeres fává fejlődhet, míg szobanövényként vagy bonsaiként tartva kompakt marad és jól tolerálja a tartási hibákat.
Afrikai vadfüge
Ficus thonningii
A Ficus thonningii egy örökzöld afrikai fügefaj, amely gyakran epifitaként kezdi életét, léggyökereket eresztve, amelyek idővel teljesen körbefonhatják a gazdatestet. Széles, sűrű koronát alkot fényes, sötétzöld levelekkel a sima, világosszürke kéreg felett. Széles körben ültetik árnyékadó faként, szívós szobanövényként és népszerű bonsai alapanyagként is.
Páfrányfa
Filicium decipiens
A Filicium decipiens, közismert nevén páfrányfa, kis-közepes méretű fa, amely Kelet-Afrikából és Dél-Ázsiából származik. Tájrendezésben széles körben kedvelik sűrű és elegáns lombozata miatt: páratlan szárnyalt levelei páfránylevélre emlékeztetnek. Lekerekített, szimmetrikus lombkoronával, fényes zöld levelekkel és jellegzetes szárnyas főérrel rendelkezik. Kiváló választás trópusi kertekbe, vagy mint látványnövény nagy cserepekben jól megvilágított belső terekbe.
Legyezőfű
Filipendula ulmaria
A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő gyógynövény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Jellemzően nedves réteken, mocsarakban és patakpartokon nő, magassága elérheti az 1-1,5 métert, szára erőteljes és barázdált. Levelei felül sötétzöldek és fűrészes szélűek, fonákuk fehéres és pelyhes. Nyáron és kora ősszel hozza apró, krémfehér virágokból álló tömött bugavirágzatát, amelynek erős, édeskés illata a mandulára és az antiszeptikus balzsamra emlékeztet. A legyezőfű történelmi jelentőségét az adja, hogy a szalicilsav forrása, amely az acetilszalicilsav (aszpirin) előanyaga; ezt a Bayer cég fejlesztette ki 1899-ben.
Idegnövény
Fittonia albivenis
A Fittonia albivenis egy trópusi növény, amely Peru esőerdőiből származik. Jellegzetessége a lenyűgöző, sötétzöld levél, amelyet fehér vagy piros erek hálóznak be, mozaikszerű megjelenést kölcsönözve neki. Az „idegnövény" elnevezés az erek hálózatából ered, amely az idegrendszerre emlékeztet. Az Acanthaceae családba tartozik, és Elizabeth, illetve Sarah Mary Fitton tiszteletére kapta nevét – ők két ír botanikusnővér voltak a 19. századból.
Óriás hálóminta
Fittonia gigantea
Az óriás hálóminta (Fittonia gigantea) az akantuszfélék családjába tartozó, kúszó növekedésű évelő növény, amely Ecuador és Peru trópusi esőerdőiből származik. Akár 16 cm-es, ovális levelei mélyzöld színűek, melyeket látványos, vörös erezet hálóz be – innen ered népszerű elnevezése is. Alacsony, sűrű szőnyeget alkot, így ideális terráriumokba, párás vitrinekbe és magas páratartalmú belső terekbe.
rózsaszín sédkender
Fleischmannia incarnata
A rózsaszín sédkender az őszirózsafélék családjába tartozó őshonos évelő vadvirág, amely lazán elágazó, terülő bokrot alkot macskamentára emlékeztető, háromszögletű vagy szív alakú levelekkel. Nyár végétől őszig lapos ernyőkben hozza sugárvirágok nélküli, apró virágfejeit, melyek a lágy rózsaszíntől a lilás (néha fehéres) árnyalatokig pompáznak, vonzva a pillangókat, busalepkéket és a vadméheket. Az Egyesült Államok délkeleti és déli-középső részén, valamint Északkelet-Mexikóban őshonos; természetes élőhelyei a nedves erdők, ártéri erdők, bozótosok és patakpartok, ahol légies alkata lehetővé teszi, hogy kötetlenül a szomszédos növényekre támaszkodjon. Megtelepedése után jól tolerálja mind a közönséges kerti talajt, mind a magas kalciumtartalmú talajokat, amelyek sok mészkerülő cserje számára problémát okoznak.
Fehérbogyós bokor
Flueggea virosa
A Flueggea virosa, közismert nevén fehérbogyós bokor vagy egyszerűlevelű bokorgyom, a Phyllanthaceae családba tartozó fás szárú, többszárú cserje, amely Afrika és Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Gyorsan növekszik, 2-4 méter magas, sűrű bozótost alkotva, vékony ágai pedig tövisszerűnek tűnhetnek. Virágai aprók és krémes-zöldek, visszafogottak, de vonzzák a beporzókat; ezeket kerek, húsos fehér bogyók követik, amelyek éréskor megédesednek, és a madarak, valamint a helyi vadvilág kedvelt csemegéi. Ez a rendkívül szívós növény jól tűri a szárazságot és a hőséget, még a gyenge, köves talajon is megél, ami értékes választássá teszi alacsony fenntartási igényű tájépítészeti, sövénytelepítési és terület-helyreállítási projektekhez. A hagyományos afrikai orvoslásban gyökereit, kérgét és gyümölcseit széles körben használják kígyómarás, malária, hasmenés és gyulladások kezelésére.
Fockea
Fockea
A Fockea a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó caudiciform (törzs- vagy gyökérszukkulens) növények nemzetsége, amely főként Dél-Afrikában (Fokföld és KwaZulu-Natal) őshonos. A leggyakrabban termesztett faj a Fockea edulis, amelyet népiesen 'hottentotta-kenyérnek' neveznek. Ez a növény szürkés, szoborszerű gumót (caudexet) növeszt, amely akár a 60 cm-es átmérőt is elérheti, víztározóként szolgálva a hosszú száraz időszakok túléléséhez. A gumóból vékony, kúszó hajtások indulnak ki, amelyek megfelelő gondozás mellett több méter hosszúra is megnőhetnek. Félörökzöld növény: a száraz téli időszakban csökkenti aktivitását és elveszítheti levelei egy részét, de ritkán kerül teljes nyugalmi állapotba. Virágai aprók, zöldesfehérek, enyhén illatosak, késő tavasszal és nyáron nyílnak. Tejszerű nedve (latex) mérgező, irritálhatja a bőrt és a szemet; gyökerét bár az őslakosok feldolgozás után fogyasztották, megfelelő előkészítés nélkül nem szabad megenni. Lassú növekedésű növény, amelyet egyedi, szoborszerű formája miatt nagyra értékelnek a szukkulensgyűjtők.
Hottentotta-kenyér
Fockea edulis
A Fockea edulis egy kaudexes szukkulens kúszónövény, amely Dél-Afrika és Namíbia száraz szavannáiról származik. A föld feletti részen vékony, csavarodó szárakat növeszt apró, bőrnemű levelekkel, amelyek sziklákra és bokrokra kapaszkodnak; a föld alatt (vagy részben a felszín felett) egy nagy, szürke és szemölcsös gumót (kaudexet) képez, amely évtizedek alatt akár a 60 cm-es átmérőt is meghaladhatja. A gumó adja a népies nevét, a „hottentotta-kenyeret”, utalva arra, hogy a dél-afrikai khoikhoi nép hagyományosan vészhelyzeti élelemként használta ezt a keményítőben gazdag gyökeret, gondos előkészítés után a keserű vegyületek eltávolítására. Lassú növekedésű és hosszú életű, a gyűjtők körében dísznövényként nagyra értékelt kaudexes faj.
Édeskömény
Foeniculum vulgare
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó aromás évelő növény. Finom, tollas, ánizs illatú lombozata akár 180 cm magasra is megnőhet. Nyáron sárga ernyősvirágzatot bont; széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és dísznövényként.
Forrásmoha
Fontinalis antipyretica
A forrásmoha (Fontinalis antipyretica) a forrásmohák családjába tartozó, egész évben zöld vízi mohafaj, amely kizárólag víz alá merülve él – patakokban, folyókban és tavakban Európa-szerte, Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában. Hosszú, elágazó, akár 60 cm-es hosszúságot is elérő telepeket alkot, merev, három sorba rendezett levelekkel. Gyökerek helyett rizoidokkal kapaszkodik a víz alatti kövekhez, ágakhoz és egyéb tereptárgyakhoz. Igénytelensége és dekoratív megjelenése miatt kedvelt növény a hidegvizes és mérsékelten temperált akváriumokban, ahol búvóhelyet nyújt a garnéláknak és az ivadékhalaknak. Az 'antipyretica' fajnév a moha középkori felhasználására utal, amikor kéménytüzek oltására használták.
Aranyvessző
Forsythia x intermedia
A Forsythia x intermedia (aranyvessző) egy gyors növekedésű, lombhullató dísznövény az olajfafélék (Oleaceae) családjából, amely a Forsythia viridissima és a Forsythia suspensa keresztezéséből született hibrid. Kora tavasszal, még a levelek kihajtása előtt, sűrű, aranysárga, harang alakú virágok borítják el vékony, ívelt ágait, ezért az egyik legkorábbi és leglátványosabb tavaszi jelzőnövény a kertekben. Felnőttkorában akár 2,5-3 méter magasra és 3-3,5 méter szélesre is megnőhet, gyakran szabadon álló díszcserjeként vagy sövényként ültetik.
Tengerparti eper
Fragaria chiloensis
A Fragaria chiloensis, közismert nevén tengerparti eper vagy parti eper, egy alacsonyan növő évelő növény, amely az amerikai kontinens csendes-óceáni partvidékén őshonos, Alaszkától Chiléig és Argentínáig. Ez az egyik szülőfaja a modern termesztett epernek (Fragaria × ananassa). A növény fehér vagy halvány piros, rendkívül illatos gyümölcsöket terem, és indái révén sűrű talajtakaró szőnyeget alkot. Sötétzöld, fényes, háromosztatú levelei ősszel vöröses árnyalatot ölthetnek, így díszértéke is jelentős.
Pézsmaszamóca
Fragaria moschata
A Fragaria moschata, közismert nevén pézsmaszamóca, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Közép-Európában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Indákkal lassan terjedő talajtakarást képez, apró, sötétvörös, rendkívül intenzív illatú gyümölcsöket terem, melyek íze a szamóca, a málna és az ananász különleges keverékére emlékeztet. A modern kerti szamócával ellentétben a legtöbb példány funkcionálisan kétlaki, így a bőséges terméshez hím- és nőivarú növények egymás mellé ültetése szükséges.
Erdei szamóca
Fragaria vesca
A Fragaria vesca, közismert nevén erdei szamóca vagy ligeti szamóca, egy finom évelő növény, amely Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Kis, rendkívül illatos, piros gyümölcsöket terem, amelyeket kivételes ízükért nagyra becsülnek – messze felülmúlva a termesztett fajtákat. Fehér, ötszirmú virágai és háromkaréjos levelei vonzó talajtakaróvá teszik kerti, réti és erdőszéli környezetben egyaránt.
Virginiai szamóca
Fragaria virginiana
A Fragaria virginiana, közismert nevén virginiai szamóca vagy vad szamóca, egy észak-amerikai őshonos évelő talajtakaró növény, amely a Rosaceae (rózsafélék) családba tartozik. Newfoundlandtól Georgiáig, valamint nyugat felé Oklahomáig elterjedt, és ez az egyik szülőfaja a modern termesztett szamócának (Fragaria × ananassa). Indák révén alacsony, kúszó telepeket alkot, amelyek tavasszal apró, de rendkívül aromás piros bogyókat és kecses, ötszirmú fehér virágokat hoznak. Teljes naptól részárnyékig jól érzi magát, és kiváló talajvédő, beporzókat támogató, valamint ehető tájkertészeti növénynek számít.
Eper
Fragaria x ananassa
Az eperszamóca (Fragaria x ananassa) egy évelő lágyszárú növény, amelyet világszerte ízletes piros gyümölcseiről ismernek. Élénk zöld, háromleveles levelei és finom fehér virágai díszítik, amelyekből a bogyós termések fejlődnek.
Törpe Frailea
Frailea pumila
A Frailea pumila egy apró kaktusz, amely Dél-Brazília, Uruguay és Argentína füves pusztáin honos. A Cactaceae családba tartozik, és átmérője ritkán haladja meg az 5 cm-t. Legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a kleisztogám virágzás: sárga virágai kinyílás nélkül fejlődnek, önbeporzást végeznek és magot érlelnek — egy csendes szaporodási csoda, amely a kiszámíthatatlan környezethez való alkalmazkodás eredménye.
Kutyabenge
Frangula
A Frangula a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, körülbelül 56 lombhullató vagy örökzöld cserje- és kis fafajból álló nemzetség, amelyeket általánosan kutyabengeként ismernek. Elterjedésük szinte kozmopolita: megtalálhatóak Európában, Amerikában és Ázsia nagy részein. A Frangula fajokat váltakozó állású, egyszerű levelek, tövis nélküli ágak, pikkely nélküli rügyek, apró, ötszirmú virágok és madarak által terjesztett, két-négy magvú bogyószerű termések jellemzik. A kérget és a bogyókat régóta használják a népi gyógyászatban természetes hashajtóként. Számos faj, különösen a Frangula alnus, Észak-Amerika egyes részein invazívnak számít.
Kőris (nemzetség)
Fraxinus
A Fraxinus az olajfa-félék (Oleaceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége. 45–65 fajt foglal magában, amelyek általában közepes vagy nagy méretű fák, többnyire lombhullató, bár néhány szubtrópusi faj örökzöld. Ismert fajok közé tartozik a közönséges kőris (F. excelsior), a fehér kőris (F. americana) és a zöld kőris (F. pennsylvanica). A kőrisfák fontos tájképi fák, amelyeket nagy lombkoronájuk, őszi színpompájuk és faanyaguk miatt értékelnek.
Fehér kőris
Fraxinus americana
Az amerikai kőris vagy fehér kőris (Fraxinus americana) egy nagy termetű, gyors növekedésű lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti és középső részein őshonos. Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik, szárnyasan összetett levelei 5-9 levélkéből állnak, amelyek ősszel sárgára vagy lilára színeződnek, és a fa elérheti a 18-24 méteres magasságot.
Keskenylevelű kőris
Fraxinus angustifolia
A Fraxinus angustifolia, közismert nevén keskenylevelű kőris, egy közepes vagy nagy termetű lombhullató fa, amely Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik, és 20-30 méter magasra is megnőhet. Levelei szárnyasan összetettek, jellegzetesen keskeny levélkékkel, amelyek ősszel sárgás és vöröses árnyalatokat öltenek. Tavasszal, a lombfakadás előtt virágzik, apró, lilás-zöldes virágokat hozva.
Magas kőris
Fraxinus excelsior
A magas kőris (Fraxinus excelsior) egy Európában őshonos, nagy termetű lombhullató fa, amely az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik. Magassága elérheti a 18-24 métert, koronája kerekded, levelei páratlanul szárnyaltak. Apró, szirom nélküli virágai tavasszal, a lombfakadás előtt nyílnak. Mérsékelten gyors növekedésű faj, amelyet régóta értékelnek dísz- és árnyékadó faként, ám napjainkban súlyosan veszélyezteti a kőrispusztulás (melyet a Hymenoscyphus fraxineus gomba okoz) és a kőris-karcsúdíszbogár.
Virágos kőris
Fraxinus ornus
Közepes termetű lombhullató fa, amely Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Tavasszal nyíló, mutatós és illatos, krémfehér virágaiért, valamint a kérgéből kinyert édes nedv, a manna miatt kedvelik. Összetett levelei 5-9 levélkéből állnak, koronája gömbölyded, termesztésben általában a 9 méteres magasságot éri el.
Vörös kőris
Fraxinus pennsylvanica
A vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica) egy gyors növekedésű, lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. A kontinens egyik legelterjedtebb kőris faja, az Atlanti-parttól a Nagy-síkságig mindenhol megél. Kiemelkedő alkalmazkodóképességéről ismert, jól bírja a nedves, száraz és tömörödött talajokat is, emiatt sokáig népszerű választás volt városi fásításhoz és kerti ültetéshez. Tavasszal, a levelek megjelenése előtt apró, zöldes-lila virágokat hoz, lombja pedig ősszel ragyogó aranysárgára színeződik. Sajnos a vörös kőrist jelenleg a kőrisrontó díszbogár fenyegeti, egy invazív faj, amely Észak-Amerika-szerte tizedeli a kőrisállományt.
Frézia
Freesia leichtlinii
A Freesia leichtlinii az nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó évelő hagymagumós növény, amely a dél-afrikai Fokföld tartományaiból származik. Íves virágszárakat növeszt, amelyeken rendkívül illatos, tölcsér alakú virágok nyílnak, jellemzően krém és sárga árnyalatokban, a torkuknál mintázattal, bár az 'alba' alfaj fehér virágú. Intenzív illata miatt széles körben termesztik dísznövényként cserépben és vágott virágként is.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.