Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3783 növény található
1477–1512 megjelenítve a 3783-ból
Keleti bükk
Fagus orientalis
A Fagus orientalis, közismert nevén a keleti bükk, egy lenyűgöző méretű lombhullató fa, amely a Kaukázus vidékén, Észak-Törökországban és Észak-Iránban őshonos. Természetes élőhelyének egyik legimpozánsabb lombos fája, magassága elérheti a 25–40 métert, koronája széles, sűrű és lekerekített. Sima, ezüstszürke kérge, dús zöld lombozata és ragyogó őszi lombszíne miatt nagyra értékelt dísz- és erdészeti fa. Közeli rokona az európai bükknek (Fagus sylvatica), de jobban alkalmazkodott a melegebb, szárazabb éghajlathoz, és fiatal korában gyorsabban növekszik.
Európai bükk
Fagus sylvatica
Az európai bükk egy nagy termetű, hosszú életű lombhullató fa, amely Európában őshonos. Kedvelik sima, szürkés kérge, sűrű, fényes lombozata és látványos, ősszel aranybarna-vöröses színe miatt. Gyakran ültetik szoliterként parkokba vagy formára nyírt sövénynek, mivel jól bírja az erős metszést, és nyírott állapotban télen is megtartja elszáradt leveleit.
Szulákpohánka
Fallopia convolvulus
A szulákpohánka (Fallopia convolvulus, szin. Polygonum convolvulus) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves kúszónövény, amely Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Szív alakú levelekkel, valamint vékony, csavarodó szárral rendelkezik, amely más növényekre vagy támasztékokra kapaszkodik. Apró, zöldesfehér, néha rózsaszínes árnyalatú virágait késő tavasztól őszig hozza. Gyakori mezőgazdasági gyomnövény a művelt területeken és bolygatott talajokon, bár gyors növekedése miatt néha talajtakaróként is alkalmazzák.
Tsuwabuki
Farfugium japonicum
A Farfugium japonicum, más néven párducnövény vagy leopárdnövény, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény, amely Japán, Korea, Kína és Tajvan nedves tengerparti területeiről és patakpartjairól származik. Ez a félig örökzöld növény sűrű bokrot fejleszt nagy, kerek vagy vese alakú, bőrszerű levelekkel, amelyek hosszú, húsos levélnyélen nőnek ki a föld alatti rizómából. Az 'Aureomaculatum' fajtaváltozat leveleit feltűnő sárga foltok borítják, amelyek a leopárd bundájára emlékeztetnek, innen kapta a növény a nevét. Ősszel és télen magas virágszárakat fejleszt, amelyek fürtökben hozzák a sárga, margarétaszerű virágokat. Természetes élőhelyén árnyékban, vízfolyások mentén nő, kertekben pedig árnyékos részek dísznövényeként használják.
Esernyőbambusz
Fargesia murielae
A Fargesia murielae, más néven Muriel- vagy esernyőbambusz, egy bokrosodó bambuszfaj a kínai hegyvidéki erdőkből, amely nem képez indákat, így nem terjed agresszíven. Jellemzője a sűrűn álló, elegánsan lecsüngő szárak és a finom, világoszöld lombozat, amely egész évben zöld marad. Az egyik leginkább télálló bambuszfajként tartósan elviseli a -20 °C körüli hőmérsékletet, és rövid ideig még ennél is nagyobb hideget. Csak néhány évtizedenként virágzik egy ritka, közösségi esemény keretében (utoljára 1999-ben), és általában a lombozata, nem pedig a virágai miatt termesztik. Sűrű, nem invazív növekedésének köszönhetően nagyon népszerű sövényként, dézsás növényként vagy szoliterként kerti tavak mellé.
Szőrös epergyom
Fatoua villosa
A szőrös epergyom (Fatoua villosa) egy nyári egynyári növény az eperfafélék családjából, Kelet-Ázsiából származik, és ma már gyakori gyomnövény az Egyesült Államok déli és keleti részén. Kicsi eperfa csemetére hasonlít, szív alakú, fogazott, szőrös és enyhén ragacsos levelekkel, felálló, elágazó szárakon, amelyek néhány centimétertől több mint 1,2 méter magasra nőhetnek. Kedveli a nedves, árnyékos, bolygatott talajt, mint például a virágágyások, faiskolai konténerek, üvegházak és vizes élőhelyek szélei. Apró virágfürtök jelennek meg tavasztól őszig, és a csemeték körülbelül 12 napon belül virágozhatnak, miután elérték a kétleveles állapotot.
Japán Arália
Fatsia japonica
A Fatsia japonica egy örökzöld cserje, amely Japánból származik, és drámai megjelenésű, fényes, kézformájú leveleiről ismert. Levelei 7-11 karéjosak lehetnek, és akár 40 cm szélesre is megnőhetnek. Rendkívül kedvelt díszcserjéként számos beltéri térben és árnyékos kertben egyaránt megállja a helyét, és azon kevés trópusi megjelenésű lombozati növények egyike, amely mély árnyékban is jól virágzik.
Tigrisszáj
Faucaria bosscheana
A Faucaria bosscheana az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjába tartozó kompakt pozsgás növény, amely Dél-Afrika (Kelet-Fokföld) száraz vidékein őshonos. Alacsony rozettákat alkot vastag, háromszögletű, szürkészöld levelekből, melyek szélein puha, egymásba fonódó fogak találhatók, mint egy ragadozó állkapcsa – innen ered a magyar neve is. Ősszel és télen magányos, élénksárga, margarétaszerű virágokat hoz, amelyek nappal nyílnak ki. Lassú növekedésű növény, ideális sziklakertekbe, cserépbe vagy nagyon világos beltéri pozsgás-összeállításokba.
Feijoa
Feijoa sellowiana
A feijoa (Feijoa sellowiana, elfogadott szinonimája Acca sellowiana) egy örökzöld cserje vagy kis fa a mirtuszfélék családjából, amely Dél-Brazília, Uruguay, Paraguay és Argentína szubtrópusi fennsíkjairól származik. Levelei bőrszerűek, felül sötétzöldek és fényesek, alul ezüstösek és molyhosak, ami jellegzetes kétszínű hatást kölcsönöz a lombozatnak. Késő tavasszal-kora nyáron feltűnő virágokat hoz, fehér, lilás árnyalatú szirmokkal és hosszú, piros porzókkal, sárga pollennel: mind a szirmok, mind a gyümölcsök ehetőek. A gyümölcs, egy ovális, zöld bogyó aromás hússal, ízében az ananász és az eper keresztezésére emlékeztet. Ez egy szívós növény, amely a beültetés után jól tűri a szárazságot, a sós szelet és a rövid fagyokat, mediterrán éghajlaton gyakran használják dísz- és gyümölcstermő sövényként.
Kék felícia
Felicia amelloides
A Felicia amelloides egy évelő (néha kétéves) örökzöld növény az Asteraceae családból, Dél-Afrika déli partvidékéről származik, ahol homokdűnéken és sziklás lejtőkön nő. Egy 50-100 cm magas, kis bokros cserjét alkot, átellenes, ovális levelekkel, amelyek a rajtuk lévő szőrzet miatt érdes tapintásúak. Késő tavasztól őszig számos, margarétaszerű virágfejet hoz, körülbelül 3 cm széles, égszínkék nyelves virágokkal és élénksárga középpel.
Ablakos pozsgás
Fenestraria rhopalophylla
A Fenestraria rhopalophylla, közismert nevén ablakos pozsgás vagy bébiujjak, a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó szukkulens növény, amely Namíbia és Dél-Afrika sivatagaiból származik. Hengeres, húsos levelei sűrű csoportokban nőnek, csúcsukon pedig áttetsző „ablakok” találhatók, amelyek átengedik a fényt a belső részekbe. Ez lehetővé teszi a fotoszintézist, miközben a levél nagy része a homokba temetve marad, védve a növényt a szélsőséges hőtől és a kiszáradástól. Nyáron és ősszel virágzik; apró, fehér vagy sárga, margarétaszerű virágokat hoz.
Loroco
Fernaldia pandurata
A loroco (Fernaldia pandurata) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó örökzöld kúszónövény, amely Közép-Amerika trópusi vidékein, különösen El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban őshonos. Jellemzői a kerítésekre, pergolákra és közeli fákra felfutó, finoman szőrözött szárak, valamint az illatos, ehető, zöldesfehér virágbimbók, amelyek a salvadori konyha ikonikus összetevői, különösen a pupusas töltelékeként.
Hordókaktusz
Ferocactus
A Ferocactus a hordó alakú kaktuszok mintegy 30 faját magában foglaló nemzetség, amely az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban és Észak-Mexikóban őshonos, Kaliforniától és Arizonától Sonoráig és Alsó-Kaliforniáig (Baja California). A fiatal növények oszlopos formában indulnak, majd fokozatosan megduzzadnak a vastag, bordázott, hordószerű formává, amelyről a nemzetség a népszerű nevét kapta. A legtöbb faj magányos szárként nő, amelyet sűrű, gyakran horgas vagy élénk színű tövisek borítanak, bár néhány faj, mint például az F. robustus és az F. glaucescens, idővel csoportokat alkot. A termesztésben a hordókaktuszokat szoborszerű, alacsony igényű pozsgásként értékelik szárazságtűrő kertekben, sziklakertekben és napos ablakpárkányokon.
Emory-hordókaktusz
Ferocactus emoryi
A Ferocactus emoryi egy magas, hordó alakú kaktusz, amely az arizonai Sonora-sivatagban, Sonorában és Alsó-Kaliforniában őshonos. A fiatal növények gömb alakúak, majd az idő múlásával hengeressé válnak, végül erős, horgas tüskékkel fegyverzett hordó vagy oszlop formát öltenek. Nyár végén és kora ősszel harang alakú sárga, narancssárga vagy piros virágokat hoz a csúcsán lévő koszorúban.
Kék hordókaktusz
Ferocactus glaucescens
A kék hordókaktusz (Ferocactus glaucescens) egy Közép-Mexikóból származó, gömbölyded vagy hordó alakú kaktusz, amely feltűnő kékesszürke (deres) bőrszövetéről és sűrű, aranysárga sugártöviseiről ismert. A kifejlett példányok tömör, bordázott hordót alkotnak, amely elérheti a 60 cm-es magasságot és az 50 cm-es átmérőt, idővel pedig sarjakat nevelve kisebb telepekké fejlődnek. Késő tavasszal és nyáron tölcsér alakú, citromsárga virágokat hoz a csúcs közelében, melyeket apró, fehér bogyószerű termések követnek. Lassú növekedésű, alacsony igényű pozsgás, amely a tűző napon és jó vízelvezetésű talajban érzi magát a legjobban, így népszerű választás sziklakertekbe és dézsás növénynek.
Mexikói hordókaktusz
Ferocactus histrix
A Ferocactus histrix, közismert nevén mexikói hordókaktusz, egy gömbölyded, húsos szárú faj, amely Mexikó száraz vidékein honos. Jellemzője a kékes-zöld test, a jól látható bordák és az erőteljes, sárgás vagy vöröses sugárirányú tüskék. Az idő múlásával a növény tökéletes gömb alakjából enyhén oszlopos formává alakulhat. A korona tetején tölcsér alakú virágokat hoz, amelyek általában sárga árnyalatúak, majd húsos termések követik őket.
Ördögnyelv-kaktusz
Ferocactus latispinus
A Ferocactus latispinus egy magányos, gömbölyded vagy rövid hengeres kaktusz, amely Közép-Mexikóból származik. Különlegessége a széles, lapított, horgas középtövisei, melyek színe a vöröstől a sárgáig terjed. Lassan növekszik, magassága 30-100 cm, szélessége 40-45 cm, késő ősszel és kora télen tölcsér alakú, rózsaszín vagy lila (néha sárgás) virágokat hoz.
Nádképű csenkesz
Festuca arundinacea
A nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, évelő, bokros növekedésű fűféle, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos. Napjainkban a mérsékelt övben széles körben termesztik takarmánynövényként és alacsony karbantartási igényű pázsitként. Sűrű csomókat alkot sötétzöld, érintésre érdes leveleiből, és vágás nélkül akár az 1,5 méteres magasságot is elérheti. Mély gyökérzetének köszönhetően nagyra értékelik szárazságtűrése, hidegtűrése és taposásállósága miatt. Rendszertani megjegyzés: a közelmúltbeli molekuláris vizsgálatok a fajt a Schedonorus arundinaceus, majd legutóbb a Lolium arundinaceum szinonimák alá sorolták át, de az agronómiai és kertészeti szakirodalomban továbbra is a Festuca arundinacea név a legelterjedtebb.
Deres csenkesz
Festuca glauca
A deres csenkesz egy évelő díszfű, amely kompakt, gömbölyded csomókat alkot vékony, merev, feltűnő kékesszürke leveleiből. Európában őshonos, és színe, valamint textúrája miatti kontrasztja okán széles körben alkalmazzák alacsony gondozási igényű kertekben, szegélynövényként és sziklakertekben.
Juhcsenkesz
Festuca ovina
A Festuca ovina, közismert nevén juhcsenkesz, a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, sűrűn csomósodó, hűvös évszaki évelő fűféle. Európában és Ázsiában őshonos, Észak-Amerikában pedig meghonosodott. Alacsony növésű, rendezett csomókat alkot keskeny, drótszerű, kékesszöld vagy szürkészöld leveleiből. Nem rizómás és lassan terjed, így a kertben nem invazív, hanem megmarad takaros kis halmokban. Késő tavasztól kora nyárig vékony, kissé egyoldalú virágbugákat növeszt drótszerű szárakon. Finom textúrája, szárazságtűrése, valamint a szegényes, homokos vagy köves talajokon való megmaradása miatt kedvelt választás sziklakertekbe, szegélyekbe, rézsűkre és talajtakaróként is.
Vörös csenkesz
Festuca rubra
A vörös csenkesz (Festuca rubra) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, hűvös évszaki évelő fűféle, amelyet széles körben alkalmaznak pázsitokhoz, rétekhez és árnyékos kerti területekhez. Finom, szálszerű, mélyzöld levelei sűrű csomókat alkotnak, amelyek rizómák segítségével lassan terjednek, puha és ellenálló gyepet hozva létre. Kedvelik árnyéktűrése, kifejlett állapotban mutatott szárazságtűrése és sok más gyepalkotó fűhöz képest alacsonyabb gondozási igénye miatt.
Fokföldi sás
Ficinia
A Ficinia a sásfélék (Cyperaceae család) egyik nemzetsége, amely körülbelül 70-90 örökzöld, évelő fajt foglal magában. Legtöbbjük a dél-afrikai Fokföldi flórabirodalomban őshonos, de néhány faj Új-Zélandon és Ausztráliában is megtalálható. A dísznövényként tartott fajták, különösen a Ficinia truncata 'Ice Crystal', kompakt, finom, fűszerű lombozatot alkotnak, és alacsony gondozási igényű növényként használják őket szegélyekbe, kaspókba és sziklakertekbe. Ez a leírás a nemzetség általános gondozási útmutatója; az egyes fajok mérete, színe és pontos élőhelye eltérő lehet.
Afganisztáni füge
Ficus afghanistanica
Az afganisztáni füge (Ficus afghanistanica) egy lombhullató fügefaj, amely Afganisztán és Közép-Ázsia száraz, hegyvidéki régióiban őshonos. Kis, ezüstös, karéjos levelei és vöröses kérge különbözteti meg a közönséges fügétől. Ellenálló és szárazságtűrő, apró, sötét és édes fügéket terem, dísznövényként cserépben, valamint meleg, száraz éghajlaton tájképi faként is termesztik.
Magas fikusz
Ficus altissima
A magas fikusz (Ficus altissima) egy Délkelet-Ázsiában őshonos, nagyméretű trópusi fügefaj, amelyet széles körben termesztenek szobanövényként nagy, fényes, bőrszerű levelei miatt. A vadonban „hamis banjánfaként” viselkedik, léggyökereket eresztve a gazdanövényekre. Angol nevét (Council Tree) onnan kapta, hogy a falusi közösségek hagyományosan a széles lombkoronája árnyékában gyűltek össze megbeszélésekre és tanácskozásokra.
Roxburgh-fikusz
Ficus auriculata
A Ficus auriculata, közismert nevén Roxburgh-fikusz vagy elefántfül-fikusz, egy látványos trópusi fa, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában (India, Nepál, Dél-Kína) őshonos. Hatalmas, szív alakú leveleiről ismert, amelyek átmérője elérheti a 38 cm-t, valamint ehető fügéiről, amelyek közvetlenül a törzsből és a főágakból nőnek ki – ezt a jelenséget kauliflóriának nevezik.
Indiai banyánfa
Ficus benghalensis
Az indiai banyánfa (Ficus benghalensis) az indiai szubkontinens egyik legkülönlegesebb fája. Léggyökereiről nevezetes, amelyek leérnek a talajig és másodlagos törzsekké válnak, így vadon élő példányai akár egész hektárokat is beboríthatnak. Szobanövényként a kompakt „Audrey" formában termesztik, amelyet nagy, bársonyos, sötétzöld levelei és a hegedűleveles fikusznál sokkal megbocsátóbb természete miatt kedvelnek.
Síró fikusz
Ficus benjamina
A síró fikusz egy elegáns trópusi fa, amely Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában őshonos, és különösen kedvelik gyönyörűen csüngő ágaiért és fényes, sötétzöld leveleiért. Vadon akár 15 méter magasra is megnőhet, de szobanövényként általában 1–3 méteres magasságot ér el. Bangkok, Thaiföld hivatalos fája. Érzékenyen reagál a környezeti változásokra: átköltöztetéskor leveleit ejtheti, de következetes gondozással jól felépül. Kiváló légtisztító növény, hatékonyan eltávolítja a formaldehidet és más szennyezőanyagokat a beltéri levegőből.
Tarka levelű kislevelű fikusz
Ficus benjamina 'Variegata'
A tarka levelű kislevelű fikusz a Ficus benjamina egyik díszváltozata, amely krémfehér foltokkal és szegéllyel díszített zöld leveleiről ismert. Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Ausztráliában őshonos, közepes termetű fa, amely elegáns formája és enyhén csüngő ágai miatt igen kedvelt szobanövény.
Hosszúlevelű fikusz
Ficus binnendijkii
A Ficus Alii (Ficus binnendijkii) egy elegáns, örökzöld dísznövény az eperfafélék (Moraceae) családjából, amely Délkelet-Ázsiából származik. Hosszú, keskeny, bőrszerű, fűzfára emlékeztető levelei jellemzik, amelyek vékony, hajlékony ágakról csüngenek le. Lassú növekedésű, beltérben akár 300 cm magasságot és 150 cm szélességet is elérhet. Egyenes, karcsú termete miatt kedvelt szoliter növény a szobák sarkaiba, és ellenállóbb a környezeti változásokkal szemben, mint más fikuszfajok.
Közönséges fügefa
Ficus carica
A közönséges fügefa (Ficus carica) a világ egyik legrégebben termesztett gyümölcsfája, amely a Mediterrán-medencéből és Nyugat-Ázsiából származik. Ez a lombhullató, szárazságtűrő fa édes fügét terem, amelyet a főzésben és a népi gyógyászatban egyaránt nagyra becsülnek. Mélyen karéjos levelei és görcsös, szürke törzse egész évben dekoratív látványt nyújt.
Afrikai fikusz
Ficus cyathistipula
A Ficus cyathistipula, közismert nevén afrikai fikusz, egy robusztus örökzöld fa, amely Közép- és Nyugat-Afrika trópusi erdeiben honos. Nagy, bőrszerű, mélyen fényes sötétzöld levelei jellegzetes fordított tojásdad alakúak. Az egyik legellenállóbb Ficus faj beltéri termesztésre, mivel jobban tűri a páratartalom- és fényingadozásokat, mint a Ficus benjamina. A levelek tövénél található, jellegzetes kupacska alakú pálhalevelek adták a növény tudományos nevét.
Gumifa
Ficus elastica
Délkelet-Ázsia őshonos, erős trópusi növénye, amelyet nagy, fényes, sötétzöld leveleiről ismernek. A leglátványosabb megjelenésű és legkönnyebben gondozható szobanövények egyike. Beltéren akár 180–300 cm magasra is megnőhet, és kiváló levegőtisztító.
Tarka szobafikusz
Ficus elastica 'Tineke'
A Ficus Tineke a szobafikusz (Ficus elastica 'Tineke') egy tarka levelű fajtája, amely az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. Nagy, ovális és fényes levelei sötétzöld, világoszöld, valamint krémszínű és rózsaszínes szegélyek mozaikját mutatják, ami az egyik legkeresettebb tarka levelű fikusszá teszi a belső terek díszítésére. A természetben az anyafaj több tíz méter magasra is megnőhet, de szobanövényként a Tineke általában 1,5 és 3 méter közötti magasságot ér el. Más fikuszokhoz hasonlóan, vágáskor vagy sérüléskor tejnedvet termel, amely enyhén mérgező, és irritálhatja az emberek és állatok bőrét, szemét és nyálkahártyáját. Mivel a tarka részeken kevesebb klorofill található, több fényre van szüksége, mint a közönséges szobafikusznak, hogy megőrizze élénk színmintázatát és elkerülje a levelek teljesen zölddé válását.
Hosszúlevelű fikusz
Ficus longifolia
A Ficus longifolia, amelyet a szobanövény-kereskedelemben széles körben hosszúlevelű fikusz (vagy Ficus Alii) néven árusítanak, az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó trópusi örökzöld fa. Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos, szinte kizárólag dísznövényként tartják. Karcsú, fényes, lándzsa alakú levelei miatt kedvelik, amelyek kecses, csüngő sziluettet kölcsönöznek neki, megkülönböztetve a szélesebb levelű fikuszféléktől. Más fikuszokhoz hasonlóan apró virágait egy zárt serlegvirágzatban (füge) hozza, így nem a látványos virágzás, hanem a lombozat jelenti a fő vonzerejét. Beltérben kis fává vagy font törzsű formává alakítható, cserépben tartva hosszú évek alatt elérheti a 3 méteres magasságot.
Nagylevelű fikusz
Ficus lutea
A Ficus lutea, közismert nevén nagylevelű fikusz vagy afrikai fügefa, trópusi és déli Afrika lenyűgöző fügefája. Kivételesen nagy, fényes leveleiről ismerhető fel, amelyeken jól látható sárga erezetmintázat fut végig; a levelek hossza 13–43 cm között változik. Természetes élőhelyén elérheti a 25 méteres magasságot, koronájának átmérője pedig 30–45 méter is lehet. A Moraceae családba tartozó faj a vadonban fojtófüge növekedési formát is felvehet.
Hegedűlevél-fikusz
Ficus lyrata
A hegedűlevél-fikusz egy lenyűgöző trópusi növény, amely Nyugat-Afrika esőerdőiből származik, és nagy, hegedű alakú, fényes zöld leveleiről közkedvelt. Drámai, építészeti megjelenése miatt az egyik legnépszerűbb szobanövénnyé vált. Vadon akár 12 méteres magasságot is elérhet, beltérben azonban általában 1,8–3 méterre nő. Kissé kényes természetéről ismert, de türelmes gondozás esetén látványos lombozattal jutalmaz.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.