Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3658 növény található
361–396 megjelenítve a 3658-ból
Sprenger-spárga
Asparagus aethiopicus
A Sprenger-spárga (Asparagus aethiopicus) egy örökzöld évelő növény, amely Dél-Afrikából származik, és tollas, élénkzöld lombjáért kedvelik. Széles körben használják virágkötészetben, csüngő kosarakban és talajtakaróként; ez az ellenálló növény sokféle körülmény között megél, és könnyű termeszteni mind beltérben, mind kültérben.
Spárgatoll
Asparagus densiflorus
Az Asparagus densiflorus egy elegáns, tollas levelű szobanövény, amely Dél-Afrikából származik. Neve ellenére nem valódi páfrány, hanem a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik. Jellemzői az ívesen hajló, drótszerű szárakon elhelyezkedő tűszerű kladódok, amelyek dús, kaskádszerű látványt nyújtanak – tökéletesek függőkosarakba és polcokra. Tavasszal és nyáron apró fehér vagy rózsaszín virágokat hoz, amelyeket dekoratív piros bogyók követnek.
Sarlótövis
Asparagus falcatus
Az Asparagus falcatus, közismert nevén Sarlótövis, egy erőteljes kúszó évelő növény, amely Dél-Afrikából, Srí Lankáról és a Himalájából származik. Sarló alakú kladódjai és íves, tüskés hajtásai feltűnő díszítőnövénnyé teszik mind beltéri, mind kültéri környezetben. Beltérben, megfelelő támasszal akár 240 cm magasságot is elérhet.
Ming Páfrány
Asparagus macowanii
Az Asparagus macowanii, közismert nevén Ming Páfrány vagy Lófarok Páfrány, egy évelő dísznövény, amely Dél-Afrikából származik. Könnyű, tűszerű, élénkzöld lombozata légies, elegáns megjelenést kölcsönöz neki, amely egyaránt alkalmas beltéri és kültéri környezetbe. Széles körben használják virágkötészetben és dekoratív szobanövényként.
Kerti spárga
Asparagus officinalis
A kerti spárga (Asparagus officinalis) egy évelő, lágyszárú növény, amely a Mediterrán-térségből és Kis-Ázsiából származik, és több mint 2000 éve termesztik értékes élelmiszernövényként. Tavasszal ehető hajtásokat hoz, nyáron pedig díszes, tollas páfrányszerű lombozatot fejleszt. FIGYELMEZTETÉS: Az érett piros bogyók mérgezőek emberekre, macskákra és kutyákra.
Csipkepáfrány
Asparagus setaceus
Az Asparagus setaceus egy elegáns, tollszerű kúszónövény, amely Dél-Afrikából származik. Neve ellenére nem valódi páfrány, hanem a Asparagaceae (spárgafélék) családjának tagja. Finom, tűszerű kladódjai lágy, felhőszerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek, ami a világ egyik legnépszerűbb díszházi növényévé teszi. Virágkötészetben széles körben alkalmazzák elegáns, lágyan csüngő lombozata miatt.
Hagymafű
Asphodelus fistulosus
Az Asphodelus fistulosus egy karcsú, mediterrán évelő növény, amely a Mediterrán-medencéből és Délnyugat-Ázsiából származik. Tavasszal és nyáron üreges, kákára emlékeztető szárakat hajt, amelyeken csillag alakú, fehér vagy halványrózsaszín, rózsaszín erekkel díszített virágok nyílnak. Rendkívül jól tűri az aszályt, szegény, homokos, jól vízáteresztő talajokon és teljes napon érzi legjobban magát. Megjegyzés: az USA-ban szövetségi szinten káros gyomnak minősül, és több országban – köztük Ausztráliában és Új-Zélandon – inváziós fajnak számít.
Öntöttvas növény
Aspidistra elatior
Az öntöttvas növény Japán árnyékos erdei talaján őshonos, klasszikus, alacsony karbantartási igényű szobanövény. Sötétzöld, fényes leveleiről ismert, amelyek akár 60 cm hosszúra is megnőhetnek. Ez a rendkívül ellenálló növény nevét onnan kapta, hogy képes elviselje az elhanyagolást, a gyenge fényt és a változó hőmérsékletet. A viktoriánus korszak kedvelt szalonöveénye volt, és ma is kiváló választás kezdők vagy nehéz termesztési körülmények esetén.
Kukoricalevél
Aspidistra lurida
Az Aspidistra lurida, közismert nevén a kukoricalevél, egy lassú növekedésű, örökzöld évelő növény, amely Kelet-Ázsia erdőinek aljnövényzetéből származik. Felálló, bőrszerű, lándzsa alakú, sötétzöld levelei akár az 1 méteres magasságot is elérhetik. Rendkívüli szívósságáról híres: jól érzi magát mély árnyékban, elviseli a hőmérséklet-ingadozást, a rendszertelen öntözést és az alacsony páratartalmat is — olyan körülményeket, amelyek a legtöbb szobanövényt elpusztítanák. Az egyik legigénytelenebb és leghosszabb életű szobanövény, amely minimális gondozás mellett évtizedekig is elél.
Aspidosperma (nemzetség)
Aspidosperma
Az Aspidosperma az Apocynaceae családba tartozó trópusi és szubtrópusi fák nemzetsége, amely Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos. Jelentős fajai közé tartozik a peroba-rosa (A. polyneuron), a fehér quebracho (A. quebracho-blanco) és az A. macrocarpon. Ezek a lassan növő, nagy koronájú fák rendkívül kemény és tartós fát produkálnak. A kérgük értékes gyógyhatású alkaloidokat tartalmaz, amelyeket a neotropikus térség hagyományos orvoslásában széles körben alkalmaznak.
Lépfű páfrány
Asplenium
Az Asplenium körülbelül 700 páfrányféléből álló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi régióiban honos. A legkedveltebb beltéri faj az Asplenium nidus, a madárfészek páfrány, amelyet hosszú, fényes, élénkzöld, középső rozettából kiinduló levelei tesznek felismerhetővé. Az Asplenium természetes módon alkalmazkodott az erdők alacsony fényű talajfelszínéhez és a fatörzsekhez, így kiváló szobanövény korlátozott természetes fénnyel rendelkező helyiségekbe.
Japán madárfészekpáfrány
Asplenium antiquum
Az Asplenium antiquum, vagyis a japán madárfészekpáfrány, egy örökzöld epifita páfrány, amely Kelet-Ázsia szubtrópusi vidékein – Japánban, Tajvanon, Délkelet-Kínában és Dél-Koreában – őshonos. Természetes élőhelyén párás erdők fatörzsein, szikláin és szirtjein él. Fényes, osztatlan, ívesen hajló levelei egyetlen központi rozettából indulnak ki, amely egy madárfészekre emlékeztet, és kifejlett korában elérheti a 60-90 cm-es szélességet. Népszerű trópusi szobanövény, amelyet látványos, építészeti jellegű lombozatáért kedvelnek, ráadásul a háziállatokra nézve nem mérgező.
Madárfészekpáfrány
Asplenium australasicum
Az Asplenium australasicum, közismert nevén madárfészekpáfrány, egy Ausztrália trópusi esőerdőiben őshonos epifita páfrány. Széles, hullámos levelei rozettát alkotva nőnek, tál alakot formázva, amely a természetben felfogja a lehullott leveleket és az esővizet.
Baleári lépfű páfrány
Asplenium balearicum
Az Asplenium balearicum, közismert nevén baleári lépfű páfrány, egy kis termetű és elegáns páfrány, amely a Baleár-szigetek és a nyugati Mediterráneum endemikus faja. Természetes élőhelyén mészkősziklák repedéseiben és árnyékos lejtőkön nő, sötétzöld lombozatból álló sűrű töveket alkotva. Magas páratartalmat igénylő beltéri környezetbe kiválóan alkalmas, könnyen alkalmazkodó növény, amely mediterrán hangulatot visz minden térbe.
Tyúk és csibék páfrány
Asplenium bulbiferum
A Tyúk és csibék páfrány (Asplenium bulbiferum) egy elegáns, Új-Zélandról származó páfrány, melyet finoman osztott, élénkzöld levelei és egyedülálló képessége jellemez, hogy apró növénykéket (sarjhagymákat) hoz közvetlenül az érett leveleken. Ez a különleges tulajdonság adta neki a „tyúk és csibék” népszerű nevet, mivel a növénykék a tyúkanyó körüli csibékre hasonlítanak. Széles körben termesztik szobanövényként és árnyékos kertekben.
Madárfészek páfrány
Asplenium nidus
A madárfészek páfrány (Asplenium nidus) egy elegáns, trópusi epifita páfrány, amelyet élénkzöld, lándzsás leveleiből álló rozettája jellemez, amelyek egy középső, fészekszerű koronából bontakoznak ki. Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos, lassan növő növény, amely párás környezetben érzi jól magát, és kiváló szobanövény fürdőszobákba és árnyékos helyekre.
Hegyes fodorka
Asplenium onopteris
A hegyes fodorka (Asplenium onopteris) a fodorkafélék (Aspleniaceae) családjába tartozó örökzöld páfrányfaj, amely a Földközi-tenger medencéjében, Makaronéziában, valamint Nyugat- és Közép-Európa atlanti partvidékein őshonos; elszigetelt populációi Írországig és Lengyelországig is elnyúlnak. Árnyékos és nedves sziklafalakon, rézsűkön és erdei talajon nő, általában savas aljzaton, egészen 1900 méteres tengerszint feletti magasságig. Bőrszerű, sötétzöld és fényes levelei háromszögletű-tojásdad körvonalúak, 2-4-szeresen szárnyaltak, nyelük vörösesbarna vagy fekete. A növény magassága 10 és 50 cm között mozog.
Ébenfekete lépfű
Asplenium platyneuron
Az ébenfekete lépfű egy kis termetű, dimorf páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Jellegzetessége a fényes, ébenfekete rachis, amely gyönyörű kontrasztot alkot a sötétzöld levélzettel. Kétféle levéltípust fejleszt: rövidebb, vízszintesen terjedő steril leveleket és magasabb, felfelé álló fertilis leveleket. Alacsony igényű, őshonos páfrány, amely kiválóan alkalmas árnyas kertekbe és sziklás tájképekbe.
Gímpáfrány
Asplenium scolopendrium
Az Asplenium scolopendrium, közismert nevén gímpáfrány, egy elegáns, évelő páfrányfaj, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika nedves, árnyékos erdőiben és mészköves szikláin őshonos. A legtöbb páfránytól eltérően osztatlan, szíj alakú, élénkzöld leveleket növeszt, ami trópusi megjelenést kölcsönöz neki a mérsékelt övi kertekben.
Hajfürtpáfrány
Asplenium trichomanes
Az Asplenium trichomanes, közismert nevén hajfürtpáfrány, egy kis méretű, örökzöld páfrány az Aspleniaceae családból. Vékony, fényes fekete szárakon apró, kerekded, élénkzöld levélkékkel borított, rendezett rozettákat alkot. Az északi félteke sziklás, árnyékos élőhelyein és a trópusi hegyvidékeken őshonos, természetesen megtelepszik mészkőfalak, sziklakibúvások és kőfalazatok repedéseiben, így bájos, alacsony karbantartási igényű választás árnyékos kertekbe, terráriumokba és sziklakertbe.
Zöld lépfű páfrány
Asplenium viride
A zöld lépfű páfrány (Asplenium viride) egy kis méretű, sziklarepedsékekben élő páfrány, amely az északi mérsékelt övezet meszes hegyi szikláin honos Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. A hasonló hajszáleres lépfű páfránytól (Asplenium trichomanes) zöld színű nyele és tengelye különbözteti meg. Lassan növő, hidegtűrő, örökzöld páfrány, amely kiválóan alkalmas sziklakertekbe, teknőkbe és hűvös, párás beltéri környezetbe.
Ázsiai őszirózsa
Aster ageratoides
Az Aster ageratoides, azaz az ázsiai őszirózsa egy robusztus és szívós, Kelet-Ázsiából származó évelő növény, amely késői és bőséges virágzásáról ismert. Nyár végétől egészen késő őszig a növényt apró, csillag alakú, lila, kék, rózsaszín vagy fehér árnyalatú, sárga közepű virágok tömege borítja. Felálló szárú, sötétzöld, lándzsás levelei sűrű talajtakarást alkotnak, és leginkább a teljes napsütést vagy a félárnyékot kedveli. A kertészetben alacsony gondozási igénye miatt értékelik, de érzékeny a nedves, rossz vízelvezetésű talajra, amely gyökérrothadáshoz vezethet.
Csillagspórás gomba
Asterophora lycoperdoides
Az Asterophora lycoperdoides egy lenyűgöző mikoparazita gombafaj, amely kifejezetten a Russula (galambgomba) és Lactarius (tejelőgomba) nemzetségbe tartozó, bomlásnak indult gombák termőtestein élősködik. Jellemzője a kicsi, kezdetben félgömb alakú és fehéres kalap, amelyet hamarosan barna, porszerű klamidospóra-tömeg (ivartalan spórák) borít be. Ez egy nagyon specifikus ökológiai fülkét betöltő faj, amely alapvető fontosságú a mikológiai kutatások és az erdei biodiverzitás szempontjából.
Rózsaszín tollbuga
Astilbe × rosea
Az Astilbe × rosea a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó évelő hibrid, amelyet dekoratív, szeldelt levelei fölé magasodó, tollszerű, rózsaszín virágbugáiért termesztenek. Árnyékkedvelő kertek lakója, kompakt bokrokat alkot, és késő tavasztól nyárig virágzik, színt és textúrát víve az árnyékos ágyásokba és a kerti tavak partjára.
Japán tollbuga
Astilbe japonica
Az Astilbe japonica, közismert nevén japán tollbuga, egy kecses, rizómás, lágyszárú évelő növény, amely Japánból származik. Tollszerű, bugás virágzatokat hoz fehér és rózsaszín árnyalatokban, mélyen osztott, fényes sötétzöld lombozata fölött. Kedvelt árnyékkerti növény, amely nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban, és elegáns textúrát, valamint lágy színeket visz az erdei kertekbe, ágyásokba és árnyékos tájakra késő tavasztól kora nyárig.
Csűdfű
Astragalus
Az Astragalus a Fabaceae (pillangósvirágúak) család legnagyobb nemzetsége, közel 2900 fajjal, amelyek az északi féltekén, Közép-Ázsiában, Kínában és Észak-Amerikában élnek. A fajok legtöbbje évelő lágyszárú növény vagy cserje, összetett, páratlanul szárnyalt levelekkel és jellegzetes pillangós virágokkal. A gyógyászatilag legfontosabb faj az Astragalus membranaceus (Huang Qi), amelyet a hagyományos kínai gyógyászatban több mint 2000 éve alkalmaznak immunerősítőként és adaptogénként. A nemzetség egyes fajai azonban (ún. „lokófd" fajok) szvainsonint vagy szerves nitrovegyületeket tartalmaznak, amelyek mérgezők lehetnek állatokra és emberekre. A növény sárga, lila vagy fehér pillangós virágokat hoz tavasszal és nyáron, és közepes gondozást igényel.
Nagy völgycsillag
Astrantia major
A nagy völgycsillag (Astrantia major) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó, télálló évelő növény, amely Közép- és Kelet-Európa nyirkos lombhullató erdőiből és patakpartjairól származik. Apró, zöldesfehér virágait feltűnő, csillag alakú, fehér, rózsaszín, zöld vagy piros fellevelek veszik körül, amitől a virágzat egy kis csillagernyőre emlékeztet. A növény kompakt csomókat alkot 3-5 karéjos levelekkel, és júniustól szeptemberig virágzik, így a szegélyágyások és a vidéki stílusú kertek kedvelt kiegészítője.
Díszes csillagkaktusz
Astrophytum ornatum
A díszes csillagkaktusz (Astrophytum ornatum) egy lassú növekedésű, többnyire magányos szárú, oszlopos kaktusz Mexikóból, ahol sziklás talajon, tűző napon él. Teste körülbelül 12 cm átmérőjű, a természetben pedig akár egy méter magasra is megnőhet; 7-8 spirálisan futó bordája van, amelyeket fehéres-barnás tövisek és finom fehér pikkelyek borítanak. Körülbelül ötéves korától kezdve nagy, élénksárga, 7 cm-nél is nagyobb átmérőjű virágokat hoz, amelyek mindössze néhány napig nyílnak.
Kínai ibolya
Asystasia gangetica
Az Asystasia gangetica, közismert nevén kínai ibolya vagy koromandel, az Acanthaceae családba tartozó gyorsan növő évelő lágyszárú növény, amely Indiában és a trópusi Afrikában honos. Ez a terjeszkedő talajtakaró növény megfelelő támasszal akár 1 méter magasságot is elérhet, és egész évben finom harang alakú virágokat hoz fehér, orgonalila és lila színben. Trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztik díszértéke, erőteljes növekedése és nagy területek gyors befedésére való képessége miatt.
Hölgypáfrány
Athyrium
Az Athyrium a lombhullató páfrányok mintegy 180 faját tömörítő nemzetség, amely leginkább a hölgypáfrányról (A. filix-femina) és olyan díszváltozatokról ismert, mint a japán hölgypáfrány. Elegáns, finoman szabdalt, csipkeszerű levelekből álló bokrokat alkotnak, amelyek kúszó vagy felálló rizómából indulnak ki. Árnyékos aljnövényzeti környezetben, nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődnek a legjobban. Általában szívósak, jól bírják a hideget, és széles körben alkalmazzák őket árnyékkertben, szegélynövényként vagy kerti tavak partján.
Női páfrány
Athyrium filix-femina
A női páfrány (Athyrium filix-femina) egy lombhullató, bokrosodó erdei páfrány, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvösebb régióiban őshonos. Finoman osztott, kétszeresen szárnyalt leveleket hoz, melyek lágy, csipkés textúrájúak, és egy központi koronából kifelé ívelnek, ezzel adva a növénynek kecses, nőies sziluettjét és közismert nevét. A levelek tavasszal halványzölden jelennek meg, nyáron mélyül a színük, és gyakran aranyra váltanak, mielőtt az első kemény fagyra elhalnak. A női páfrány lassan terjed rövid rizómákkal, fokozatosan laza telepeket alkotva árnyékos erdei kertekben, patakpartokon és más folyamatosan nedves, humuszban gazdag helyeken. Rendkívül alacsony karbantartási igényű, és nagyrészt mentes a súlyos kártevőktől vagy betegségektől, ha megkapja az árnyékos, egyenletesen nedves körülményeket, amelyekhez alkalmazkodott.
Japán hölgypáfrány
Athyrium niponicum
Az Athyrium niponicum, közismert nevén japán hölgypáfrány, Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató lágyszárú páfrány, amelyet az egyik leglátványosabb és legdekoratívabb árnyékkedvelő kerti növényként tartanak számon. Ívesen hajló, háromszög alakú levelei akár 50 cm hosszúra is megnőhetnek, és figyelemre méltó háromszínű mintázatot mutatnak: a lágy zöld levélkéken ezüstösszürke bevonat látható, amelyet a levelek teljes hosszában végigfutó, sötét bordó középér tesz hangsúlyossá. Az ezüstös árnyalat a tavasszal frissen kihajtó leveleken a legintenzívebb, majd a nyári hőség beköszöntével mélyebb zöldre szelídül. A növény kecses, váza alakú bokrot alkot, amely az elágazó földalatti rizómák révén lassan terjed, így idővel dús telepet hoz létre anélkül, hogy invazívvá válna. Szarvas- és nyúlrezisztens, a Perennial Plant Association az év évelő növényének választotta, ami megerősíti kivételes kertészeti értékét.
Laboda
Atriplex
Az Atriplex, közismert nevén laboda vagy sóbozót, egy ellenálló növénynemzetség, amely száraz és tengerparti területeken fordul elő. Számos fajt, például az Atriplex hortensist, spenóthoz hasonló levélzöldségként termesztik. Jellemzőjük a lisztes vagy korpás tapintású levél, amely gyakran ezüstös vagy lila árnyalatot mutat, valamint rendkívüli képességük, hogy sós talajban is megélnek, ahol más növények alig tudnak fennmaradni.
Terebélyes laboda
Atriplex patula
A Terebélyes laboda (Atriplex patula) az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egynyári növény, amely Európa és Észak-Amerika tengerparti vidékein, nyílt mezőin és parlagon hagyott területein őshonos. Só- és szárazságtűrő, homokos és lúgos talajokon gyorsan növekszik. Háromszögletű vagy lándzsás levelei ehetőek, hagyományosan a spenóthoz hasonló levélzöldségként használják. Rusztikus, könnyen termeszthető növény, amely mind etnobotanikai, mind ökológiai szempontból jelentős.
Dárdás laboda
Atriplex prostrata
Az Atriplex prostrata, közismert nevén dárdás laboda, az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egyéves halofita (sótűrő) növény. Európában, Makaronéziában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, de mára a világ mérsékelt övi régióiban mindenütt elterjedt, különösen sós mocsarakban, tengerpartokon és bolygatott szikes területeken. Szára a földön heverő vagy felemelkedő, akár 1 méter hosszú is lehet; dárdás (nyíl alakú) leveleit apró hólyagszőrök borítják, amelyek sót választanak ki, lehetővé téve a növény számára a sós talajon való fejlődést.
Babassu-pálma
Attalea
Az Attalea az Arecaceae családba tartozó nagy termetű neotrópusi pálmák nemzetsége, amely Brazíliában rendkívül elterjedt, legismertebb faja a babassu-pálma (Attalea speciosa). Robusztus, egytörzsű pálmák, koronájukat több méter hosszú, ívesen hajló szárnyalt levelek alkotják. Lelógó, elágazó virágzatukon apró krémfehér virágok nyílnak, melyekből gazdasági és élelmezési szempontból kiemelkedő jelentőségű olajos termésfürtök fejlődnek. Teljes napfényben, jó vízelvezetésű talajon nőnek erdőkben, szavannákon és trópusi legelőkön, néha sűrű babassu-erdőket alkotva.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.