Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3668 növény található
397–432 megjelenítve a 3668-ból
Babassu-pálma
Attalea
Az Attalea az Arecaceae családba tartozó nagy termetű neotrópusi pálmák nemzetsége, amely Brazíliában rendkívül elterjedt, legismertebb faja a babassu-pálma (Attalea speciosa). Robusztus, egytörzsű pálmák, koronájukat több méter hosszú, ívesen hajló szárnyalt levelek alkotják. Lelógó, elágazó virágzatukon apró krémfehér virágok nyílnak, melyekből gazdasági és élelmezési szempontból kiemelkedő jelentőségű olajos termésfürtök fejlődnek. Teljes napfényben, jó vízelvezetésű talajon nőnek erdőkben, szavannákon és trópusi legelőkön, néha sűrű babassu-erdőket alkotva.
Sziklai zsázsa
Aubretia deltoidea
Az Aubretia deltoidea, közismert nevén sziklai zsázsa, egy alacsony növésű, örökzöld évelő növény, amely Dél-Európában és Törökországban honos. Ez a párnaalakú talajtakaró tavasszal lenyűgöző szőnyeget borít lila, levendula, rózsaszín vagy fehér virágokból, amelyek szinte teljesen elfedik szürkészöld lombozatát. Jól érzi magát sziklás, jól lecsapolt talajban, és ideális növény sziklakertekbe, kőfalak réseibe és alpesi szegélyágyásokba.
Kerti pázsitviola
Aubrieta deltoidea
A kerti pázsitviola a keresztesvirágúak családjába tartozó, örökzöld, párnás növekedésű évelő, amely eredetileg Délkelet-Európából (többek között Görögországból, Bulgáriából és a Balkánról) származik. A növény sűrű, szürkészöld párnákat alkot apró, lapát vagy tojásdad alakú leveleiből, tavasszal és kora nyáron pedig elárasztják a számos ibolyakék, lila, rózsaszín vagy fehér, négyszirmú virágok. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként sziklakertekben, kőfalakon és rézsűkön, mivel a legtöbb évelőnél jobban bírja a szárazságot és a sovány talajt.
Japán babérlonc / Tarka babérlonc (nemzetség)
Aucuba
Az Aucuba a Garryaceae családba tartozó örökzöld cserjék nemzetsége, amelynek őshazája Kelet-Ázsia. Fényes, gyakran aranysárga foltos lombozatukért kedvelik őket; árnyékos kertekben és gyenge fényviszonyok között pompáznak igazán.
Tarka babérmeggy
Aucuba japonica
Az Aucuba japonica, közismert nevén tarka babérmeggy vagy japán babérmeggy, egy erőteljes örökzöld cserje, amely Japánban, Kínában és a Himalájában honos. Fényes, bőrszerű leveleiről ismert – a tarka változatoknál ezeket merész arany foltok vagy márványozás díszítik –, és virágzik a mély árnyékban is, ahol kevés más cserje boldogul. A nőivarú példányok ősszel feltűnő, élénkpiros bogyókat hoznak, amelyek egészen télig kitartanak, színfoltot adva a kertnek.
Szőrös fafülgomba
Auricularia cornea
Az Auricularia cornea, népszerű nevén szőrös fafülgomba, egy bazídiumos gomba, amely korhadó fatuskókon és rönkökön nő. Nedves állapotban kocsonyás állagú, kiszáradva pedig merevvé és szívóssá válik. Külső felületét apró, szürkés szőrök borítják, míg belső része sima és vörösesbarna színű.
Éva-tű kaktusz / Nádkaktusz (nemzetség)
Austrocylindropuntia
Az Austrocylindropuntia egy andoki oszlopos kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikából, elsősorban Peruból, Bolíviából és Ecuadorból származik. A legismertebb fajok az A. subulata (Éva-tű) és az A. cylindrica (Nádkaktusz). Ezek erős, gyorsan növekvő növények, amelyek hengeres szárát éles tüskék borítják.
Éva-tű kaktusz
Austrocylindropuntia subulata
Az Austrocylindropuntia subulata, közismert nevén Éva-tű kaktusz, egy oszlopos kaktuszfaj, amely a perui Andokban őshonos. Sötétzöld, hengeres szárai természetes élőhelyén akár 4 méter magasságot is elérhetnek, és különlegessége a megmaradó, tűszerű levelei – ami a kaktuszok körében figyelemreméltó tulajdonság. Ez a robusztus, szárazságtűrő növény rendkívül dekoratív, és kiválóan érzi magát napos kertekben, valamint világos beltéri terekben.
Andok öregembere
Austrocylindropuntia vestita
Az Austrocylindropuntia vestita, közismert nevén az Andok öregembere vagy gyapjas korallkaktusz, egy karcsú, oszlopos kaktusz, amely Északnyugat-Argentína és Bolívia magashegyi sziklás füves területein honos. Szárát sűrű, hosszú fehér szőrzet borítja, amely jellegzetes gyapjas megjelenést kölcsönöz neki, és szigetelőként védi a hideg andoki éghajlattal szemben. Tavasszal és nyáron feltűnő, mélyvörös vagy ibolyaszínű virágokat fejleszt a szárcsúcsokon.
Bilimbi
Averrhoa bilimbi
Az Averrhoa bilimbi, közismert nevén bilimbi vagy uborkafa, az madársóska-félék (Oxalidaceae) családjába tartozó trópusi, örökzöld gyümölcsfa. Közeli rokonával, a karambolával ellentétben termései hengeresek, rendkívül savanyúak, és fürtökben, közvetlenül a törzsön és a főágakon fejlődnek (törzsvirágzás). Levelei szárnyaltak, apró, illatos virágai pedig mélyvörös vagy lila színűek.
Karambola
Averrhoa carambola
A karambola (Averrhoa carambola) egy kisméretű trópusi gyümölcsfa, Délkelet-Ázsiából származik, és évszázadok óta termesztik sárga, csillag alakú gyümölcsei miatt, melyek szeletelve válnak láthatóvá. Kerekded, sűrű koronája van, középzöld összetett levelei érintésre vagy éjszaka összecsukódnak, és apró, rózsaszínes-lilás virágai fürtökben jelennek meg egész évben trópusi éghajlaton. Elég népszerű a brazil háztáji kertekben viszonylag gyors termőre fordulása és díszítő értéke miatt. A gyümölcs édes vagy enyhén savanyú, gyakran fogyasztják nyersen, gyümölcslevekben és édességekben.
szürke mangrove
Avicennia marina
Az Avicennia marina, közismert nevén szürke mangrove, egy sótűrő parti fa, amely az indo-csendes-óceáni térség árapályzónáiban őshonos, Kelet-Afrikától az Arab-öbölig, Dél- és Délkelet-Ázsián át egészen Ausztrálázsiáig. 3–14 méter magas cserjeként vagy faként nő, sima szürke kéreggel, bőrnemű levelekkel, amelyek felül fényes sötétzöldek, alul pedig ezüstszürkék (a kiválasztott sókristályoktól porosak), virágai pedig kicsik, fehértől a halványsárgáig terjedő színűek. Legjellegzetesebb vonása a ceruzaszerű légzőgyökerek (pneumatofórák) hálózata, amelyek kiemelkednek az iszapból, hogy oxigént vegyenek fel a vízzel telített, anaerob üledékben. Pionír fajként benépesíti az újonnan kialakult iszapos területeket, és elevenszülő (vivipár) szaporítóképleteket hoz létre, amelyek még az anyafán kicsíráznak, mielőtt leesnének és meggyökeresednének az aljzatban. Rendkívül jól tűri a sótartalmat, az árapály-elöntést és a hőséget, ezért a parti rehabilitáción, az akvakultúrán, valamint a speciális paludáriumokon vagy bonsaiként való nevelésen kívül ritkán termesztik.
Szentjánoskenyérfű
Axonopus compressus
A szentjánoskenyérfű (Axonopus compressus) egy évelő, sztolonokkal és rizómákkal terjedő fűféle, amely az amerikai trópusi és szubtrópusi régiókban őshonos. Széles, élénkzöld levelei sűrű és egységes szőnyeget alkotnak, ami az egyik leggyakrabban használt fajjá tette lakóparkok, parkok és szabadidős területek gyepesítésére Brazíliában. A talajhoz közel, 15-20 cm magasan nő, ha nem vágják, és virágzó szárakat hoz, amelyek elérhetik a 30-45 cm-t. Jól tűri az árnyékot, vastag szőnyegeket képez a fák lombkoronája alatt, és alkalmazkodik a szegényebb talajokhoz is, bár a termékeny, jó vízelvezetésű talajt kedveli.
Napkorona kaktusz
Aylostera heliosa
Az Aylostera heliosa (korábban Rebutia heliosa) egy kistermetű, csoportképző kaktusz, amely Bolívia magashegyi lejtőiről, Tarija környékéről származik. Kompakt, gömbölyded vagy hengeres szárait sűrű, fehér tövisek borítják, átmérőjük ritkán haladja meg a 2,5 cm-t. Erős napsütés hatására tavasszal látványos, narancssárga vagy rózsaszínes virágözönnel örvendezteti meg tulajdonosát.
Neem
Azadirachta indica
Az Azadirachta indica, közismert nevén neem vagy margosa, egy gyorsan növő örökzöld fa, amely az indiai szubkontinensről és Délkelet-Ázsiából származik. A mahagóni-félék (Meliaceae) családjába tartozik, és a hagyományos orvoslásban, valamint a fenntartható mezőgazdaságban az egyik legtöbbre becsült és legsokoldalúbban felhasznált fa. A neem elérheti a 15–20 méteres magasságot, széles, terebélyes koronával. Apró, fehér, illatos virágai csüngő fürtökben nyílnak, az olívabogyóra emlékeztető termések pedig azadirachtinban gazdag magokat tartalmaznak – ez a vegyület felelős a fa erős rovarölő tulajdonságaiért.
Azálea
Azalea
Az azálea a Rhododendron nemzetségbe (Azalea szekció) és az Ericaceae (hangafélék) családjába tartozó díszcserje, amely bőséges és színes, főként tavasszal nyíló virágairól ismert. Levelei kicsik, elliptikusak és enyhén bársonyos tapintásúak, sűrű, kompakt bokrot alkotnak. Széles körben termesztik cserépben és kertekben egyaránt; népszerű ajándék anyák napjára, mivel a gondoskodást és a szeretetet szimbolizálja.
Illatos páviánvirág
Babiana fragrans
A Babiana fragrans (Jacq.) Steud., széles körben használt szinonimáján Babiana disticha, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó évelő hagymagumós geofita, amely a dél-afrikai Nyugati-Fokföld alacsonyan fekvő területein, a Fok-félszigettől Ceres környékéig őshonos. Fynbos és renosterveld vegetációban, homokkő, gránit vagy agyag alapú talajokon nő. Szőrös, redőzött, tőr alakú levelei ősszel hajtanak ki. Tél és tavasz között (a déli féltekén júliustól szeptemberig) 7-20 cm magas, elágazó szárakat növeszt, amelyeken erősen édes illatú, ibolyaszínű vagy halványkék, esetenként krémsárga virágok nyílnak, az alsó lepellevelek tövénél sötét jelzésekkel. A növény lombhullató, a száraz nyár folyamán visszahúzódik és nyugalmi állapotban lévő hagymagumóként pihen.
Pávián virág
Babiana stricta
A Babiana stricta, amelyet közönségesen Pávián virágnak vagy Kék fréziának is neveznek, egy gumós évelő növény, amely Dél-Afrika Cape-tartományából származik. Tavasszal gyönyörű kék, lila vagy rózsaszín, csésze alakú virágokat hoz, amelyek szőrös, felálló levelek közül emelkednek ki. A növény 10–30 cm magasra nő, és enyhe éghajlatú területeken kedvelt kerti dísznövény.
Mezei rozmaring
Baccharis dracunculifolia
A Baccharis dracunculifolia, népszerű nevén mezei rozmaring vagy seprűfű, egy Brazíliában őshonos cserje, amely az Asteraceae családba tartozik. Akár 4 méter magasra is megnőhet, vékony, ritkás és aromás ágakkal, valamint kis, lándzsás levelekkel, melyek 1-2,5 cm hosszúak. Apró, fehér vagy enyhén rózsaszínes virágokat hoz, amelyeket a méhek nagyon kedvelnek: ez a brazil zöld propolisz egyik fő botanikai forrása. Természetesen előfordul a Cerrado területein, sziklás mezőkön, erdőszéleken és degradált területeken Brazília középső és déli részén, emellett degradált területek ökológiai helyreállítására is használják.
Carqueja
Baccharis trimera
A Baccharis trimera, közismert nevén Carqueja, egy gyorsan növő évelő cserje, amely Brazíliában és Dél-Amerikában őshonos. Jellegzetes háromszárnyas szárairól ismerhető fel, és széles körben alkalmazzák a hagyományos dél-amerikai gyógyászatban emésztést segítő, máj védő és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt. Tavasszal és nyáron apró fehér virágok csoportosulnak a szárcsúcsokon, amelyek beporzókat vonzanak.
Ausztrál citrommirtusz
Backhousia citriodora
Az ausztrál citrommirtusz a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely Kelet-Ausztrália (Queensland, Mackay-től Brisbane-ig) szubtrópusi esőerdőiből származik. A természetben akár a 20 méteres magasságot is elérheti, termesztésben általában 3-5 méter magas marad. Fényes, lándzsás, 5-12 cm hosszú levelei szétmorzsolva intenzív citromillatot árasztanak – rendkívül magas, 90-98%-os citráltartalmukkal a világ egyik leggazdagabb természetes citrálforrásának számítanak. Nyártól őszig fürtös bugavirágzatban nyílnak apró, krémfehér virágai.
Brahmi
Bacopa monnieri
A Bacopa monnieri, közismert nevén brahmi vagy vizi izsóp, egy kúszó szárú, pozsgás évelő gyógynövény, amely Ázsia mocsaras vidékein, például India, Kína és Vietnam folyópartjain, tavainál és mocsaraiban őshonos. Elágazó szárai és apró, húsos levelei sűrű szőnyeget alkotnak a nedves talajon, de akváriumi növényként is gyakran termesztik. A hagyományos ájurvédikus gyógyászatban évszázadok óta nagyra értékelik agyserkentő tonikumként, amely javítja a memóriát, a koncentrációt és enyhíti a stresszt.
Gyertyapozsgás
Baculellum articulatum
A Baculellum articulatum (korábban Senecio articulatus vagy Curio articulatus) egy különleges dél-afrikai szukkulens, amely hengeres, ízelt, szürkészöld, kolbászra emlékeztető szárairól ismert. A Kis- és Nagy-Karoo sziklás lejtőin őshonos növény a szárának szegmenseiben tárolja a vizet. Apró, nyíl alakú levelei a hűvösebb hónapokban jelennek meg, nyáron pedig lehullanak. Télen apró, fehértől a sárgásig terjedő virágokat hoz, lila portokokkal.
Fekete peszterce
Ballota nigra
A fekete peszterce (Ballota nigra) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő gyógynövény, amely eredetileg a mediterrán térségből származik, ma pedig egész Európában elterjedt útszéli, gyomtársulásokban élő faj. Négyszögletes, szőrös szárú, ráncos, csipkés-fogas levelei megdörzsölve jellegzetes, kellemetlen, dohos szagot árasztanak — innen ered nemzetségneve is, amely ógörögül taszítót, elutasítót jelent. Nyáron és kora ősszel rózsaszín-lila ajakos virágai nyílnak sűrű álörvökben, amelyek az első fagyok után szinte fehérré fakulnak. Föld alatti rizómái segítségével gyakran több négyzetméteres foltokban terjed, és a telet is jól átvészeli.
Sövénybambusz
Bambusa multiplex
A sövénybambusz (Bambusa multiplex) egy évelő fűféle, amelyet gyors és sűrű növekedése jellemez, tömör bokrokat alkotva. Vékony, rugalmas szárakat fejleszt, élénkzöld levelekkel, amelyek dús zöldfüggönyt képeznek. Népszerű választás kertészeti célokra, élősövényként és cserepes dísznövényként egyaránt.
Karcsú szövőbambusz
Bambusa textilis gracili
A karcsú szövőbambusz (Bambusa textilis gracili) egy csomós növekedésű bambuszfajta, amely Dél-Kínából származik, és elegáns, egyenes szárairól ismert, amelyek akár 9 méter magasságot is elérhetnek. Az ún. futó bambuszokkal ellentétben kompakt, nem invazív töveket alkot, amelyek szárainak átmérője legfeljebb 3 cm, kiterjedése pedig mindössze 2 méter. Világszerte az egyik legnépszerűbb bambuszfajta látványernyők, sövények és trópusi kerti tájképek kialakításához. Gyors növekedési üteme, alacsony karbantartási igénye és nem invazív gyökérrendszere ideális választássá teszi mind magán-, mind közösségi kertek számára.
Buddha-hasi bambusz
Bambusa ventricosa
A Buddha-hasi bambusz (Bambusa ventricosa) egy csomósan növő bambuszfaj, amely Kínából és Délkelet-Ázsiából származik, és jellegzetesen megduzzadt szárközeinek köszönhetően vált híressé – ezek a Buddha-szobor kerekded hasára emlékeztetnek. Ez a díszítő sajátosság leginkább akkor hangsúlyos, ha a növényt cserépben vagy enyhe stresszhatás mellett termesztik. Az egyik legmutatósabb elérhető bambuszfaj, amelyet egyaránt kedvelnek kertekben, terraszokon, valamint bonsai alanyként.
Közönséges bambusz
Bambusa vulgaris
A Bambusa vulgaris, közönségesen közönséges bambuszként vagy arany bambuszként ismert, a világ egyik legelterjedtebb bambuszfaja. Dél- és Délkelet-Ázsiából származik, és mára minden kontinens trópusi és szubtrópusi régióiban meghonosodott. Szára akár 20 méter magasságot is elérhet, jellegzetes sárgás-zöld színezettel. Rendkívül gyorsan növő, sokoldalú és ellenálló növény, amelyet az építőiparban, a kertészkedésben és az élelmiszer-termelésben egyaránt hasznosítanak.
Bambusz
Bambusoideae
A Bambusoideae, közismert nevén bambusz, a perjefélék családjába tartozó évelő növények alcsaládja. Üreges száraik (szalmáik) és rendkívül gyors növekedésük jellemzi őket. Sokoldalú növények, amelyeket világszerte használnak építőanyagként, élelmiszerként és dísznövényként elegáns esztétikájuk és ellenálló képességük miatt.
Közönséges borbálafű
Barbarea vulgaris
A közönséges borbálafű (Barbarea vulgaris) a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú növény, amely Európában őshonos, de Észak-Amerikában és más mérsékelt övi régiókban is széles körben elterjedt. Ősszel és télen sötétzöld, fényes, karéjos levelekből álló tőlevélrózsát alkot, tavasszal pedig fürtökben nyíló, apró, sárga, négyszirmú virágokkal virágzik. A fiatal levelek kesernyés és csípős ízűek, a vízitormához vagy a rukkolához hasonlóak, és azon kevés friss zöldségek közé tartoznak, amelyek a téli hónapokban is elérhetőek. Bolygatott talajokon, útmentén, nedves réteken és folyópartokon nő.
Tengeri méregfa
Barringtonia
A Barringtonia körülbelül 73 trópusi örökzöld fa- és cserjefajt magában foglaló nemzetség a Lecythidaceae családban. Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia, Ausztrália, valamint a Csendes- és Indiai-óceán szigeteinek parti és édesvízi élőhelyein honos. Különlegességük a hosszú, csüngő fürtökön nyíló, feltűnő, éjszakai, édes illatú virágok. A legismertebb faj, a B. asiatica (tengeri méregfa) erősen mérgező, szaponinokat tartalmazó magokat terem, amelyeket a tengerparti közösségek hagyományosan halak elkábítására használtak.
Halméregfa
Barringtonia asiatica
A Barringtonia asiatica, közismert nevén halméregfa vagy tengeri halméregfa, az Indo-csendes-óceáni térség partvidékein őshonos, látványos trópusi fa. A fazékfafélék (Lecythidaceae) családjába tartozik, fehér szirmú, hosszú, rózsaszín végű porzós, éjszaka nyíló virágai illattal töltik meg a levegőt. Nagy, piramis alakú termései rendkívül jól úsznak a vízen, és akár 15 évig is képesek az óceánokon sodródni. Szépsége ellenére a növény minden része erősen mérgező a benne található szaponinok miatt.
Malabar spenót
Basella alba
A malabar spenót (Basella alba) egy gyorsan növő, trópusi, ehető kúszónövény, amely Indiából és Délkelet-Ázsiából származik. Vastag, húsos levelei gazdagok A- és C-vitaminban, kalciumban és vasban, így meleg éghajlaton kiváló tápértékű levélzöldséget jelent. Jól érzi magát a hőségben és a páratartalmú környezetben, ahol a hagyományos spenót már nem boldogul.
Égő ciprusszélfű
Bassia scoparia
Az égő ciprusszélfű (Bassia scoparia) egy gyorsan növő, egynyári lágyszárú növény, amely Eurázsiából származik. Sűrű, szimmetrikus, gömbölyded formát alkot finoman tagolt, élénkzöld lombozattal, amely ősszel gyönyörű vörös vagy lila színűvé változik, látványos szezonális díszítést nyújtva. Széles körben termesztik dísznövényként kertekben és szegélyágyásokban.
Homoki papsapkagomba
Battarrea phalloides
A Battarrea phalloides, közismert nevén homoki papsapkagomba, egy ritka és jellegzetes külsejű gasteromycetes (pöfetegszerű) gomba. Jellemzője a magas, fás állagú és pikkelyes tönk, amely akár a 40 cm-es magasságot is elérheti, csúcsán pedig egy spóratartó süveg található. Kezdetben a spóratömeget egy burok (volva) fedi, amely felrepedve feltárja a barnás glebát. Jellemzően száraz, homokos talajokon fordul elő, gyakran sövények vagy idős fák közelében. Ez a faj szaprobionta gomba, ami azt jelenti, hogy tápanyagait korhadó szerves anyagokból nyeri, és kifejezetten az arid vagy félsivatagi mikroélőhelyekre specializálódott.
Brazil Orchidafa
Bauhinia forficata
A Bauhinia forficata, közismert nevén Brazil Orchidafa vagy Tehénköröm-fa, egy közepes-nagy méretű, lombhullató fa, amely Brazília őshonos növénye. Tavasszal és nyáron elegáns, orchideára emlékeztető fehér virágokat hoz, és a hagyományos brazil népgyógyászatban hipoglikémiás tulajdonságairól ismert, amelyek miatt a „növényi inzulin" becenevet kapta.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.