Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3658 növény található
325–360 megjelenítve a 3658-ból
Közönséges kígyóvirág
Arisarum vulgare
A közönséges kígyóvirág (Arisarum vulgare) az arumfélék (Araceae) családjába tartozó, alacsony növésű, rizómás évelő növény, amely a Földközi-tenger medencéjében – Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Kaukázus egyes részein – őshonos. Magassága ritkán haladja meg a 30 cm-t; fényes, szív vagy nyíl alakú tőlevelekből álló csomókat alkot, amelyeken néha halvány ezüstös mintázat látható. Legjellegzetesebb vonása a virágzata: egy lilásbarna és fehér csíkos buroklevél (spatha) csuklyaszerűen előrehajlik, emlékeztetve egy szerzetesi kámzsára, és magában foglalja a húsos torzsavirágzatot az apró lila virágokkal. Ősztől tavaszig virágzik, és a föld alatti rizómák segítségével könnyen terjed, így kiváló talajtakaró erdei kertekbe.
Csipkés Aloé
Aristaloe aristata
Az Aristaloe aristata, közismert nevén Csipkés Aloé vagy Fáklyás Növény, egy kompakt pozsgásnövény, amely Dél-Afrikából és Lesothóból származik. Sötétzöld, háromszögletű leveleit fehér gumók és pillás szélű levélszegélyek díszítik, sűrű, elegáns rozettákat alkotva. Nyáron és ősszel csöves, narancsvörös virágokat hoz, amelyek a kolibrik számára különösen vonzóak.
Farkasalma
Aristolochia
Az Aristolochia (farkasalma) egy nagy nemzetség, amely mintegy 350 kúszónövény- és lágyszárú fajt foglal magában az Aristolochiaceae családból. Különleges, pipa vagy tölcsér alakú virágaikról ismertek, melyek barna, sárga, zöld és lila árnyalatokban pompáznak. A fajok a fagytűrő mérsékelt övi kúszónövényektől (mint az A. macrophylla) a fagyérzékeny trópusi kúszónövényekig terjednek. A növény minden része arisztolochiasavat tartalmaz, amely ma már bizonyítottan nefrotoxikus (vesekárosító) és rákkeltő hatású, ezért óvatosan kezelendő, gyermekektől és háziállatoktól távol tartandó.
Virginiai kígyógyökér
Aristolochia serpentaria
Az Aristolochia serpentaria, közismert nevén virginiai kígyógyökér, egy alacsony növésű, erdei évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok keleti részén őshonos. Jellegzetes görbe, pipára emlékeztető virágokat és szív alakú leveleket fejleszt. Az őslakos népek és a korai telepesek körében gyógyhatású növényként nagyra becsülték, azonban az általa tartalmazott arisztolochsavakról ma már ismert, hogy mérgezők.
Maqui
Aristotelia chilensis
Dél-Chilében és Argentínában őshonos örökzöld cserje vagy kis fa. Sötét, majdnem fekete, az áfonyához hasonló ízű, antioxidánsokban rendkívül gazdag bogyókat terem. A mapucse nép hagyományosan gyógyászati célokra, élelmiszerként és erjesztett italok készítéséhez használja.
Tengerparti pázsitszegfű
Armeria maritima
A tengerparti pázsitszegfű (Armeria maritima) egy kompakt, örökzöld évelő növény, amely Európa és Észak-Amerika tengerparti szikláin és rétjein őshonos. Sűrű, fűszerű levelekből álló csomókat alkot, amelyekből vékony szárakon gömbölyded, rózsaszíntől a fehérig terjedő, papírszerű fellevelekkel körülvett virágzatok emelkednek ki. Kiválóan tűri a sós tengeri levegőt, a szegényes talajt és a szárazságot, így népszerű választás sziklakertekbe és tengerparti ültetvényekbe.
Széleslevelű pázsitszegfű
Armeria pseudarmeria
Az Armeria pseudarmeria (széleslevelű pázsitszegfű) Nyugat-Portugália és Spanyolország tengerparti szikláiról származó örökzöld, párnás növekedésű évelő az ólomgyökérfélék (Plumbaginaceae) családjából. Széles, kard alakú levelei és vékony szárakon ülő, a fehértől a sötétrózsaszínig terjedő gömbölyded virágzatai vannak, amelyek késő tavasszal és nyáron nyílnak. Ellenálló és hosszú életű, jól fejlődik szegényes, jó vízelvezetésű talajban is, ahol sok más növény elpusztulna.
torma
Armoracia rusticana
Az Armoracia rusticana, közismert nevén torma, a Brassicaceae családba tartozó, erős évelő növény. Elsősorban vastag, csípős, fehér főgyökeréért termesztik. A növény nagy, smaragdzöld, lósorhoz hasonló leveleket visel, és nyáron magas szárakon kisméretű fehér virágokat hoz. Erőteljes növekedésű, amely megfelelő kezelés hiányában invazívvá válhat.
Szívlevelű árnika
Arnica cordifolia
Az Arnica cordifolia, vagy szívlevelű árnika, egy évelő lágyszárú növény, amely Észak-Amerika nyugati részének fenyőerdőiben és hegyi rétjein őshonos, 1500 és 3300 méteres tengerszint feletti magasságban. Szív alakú, átellenes leveleiről és élénksárga fészekvirágzatairól felismerhető, kúszó rizómákkal terjed, és akár tíz évig is élhet. Közepesen tűzálló, tűzvész után a rizómáiból újra kihajt, és fontos táplálékforrást jelent az öszvérszarvasok és a vapitik számára. Lenyelve mérgező (hányinger, szívproblémák), ezért kizárólag külső használatra javasolt, és gyermekektől, háziállatoktól távol tartandó.
Hegyi árnika
Arnica montana
A hegyi árnika (Arnica montana) egy évelő lágyszárú növény, amely Közép- és Dél-Európa hegyvidéki régióiban, különösen az Alpokban, a Pireneusokban és a Kárpátokban őshonos. Az európai népi gyógyászatban évszázadok óta ismert; nyáron nyíló, aranysárga, margarétaszerű virágokat hoz. A túlzott gyűjtés miatt számos európai országban törvényi védelem alatt áll. Az egész növény mérgező, ha lenyelik, de virágkivonatát széles körben alkalmazzák külsőleg zúzódások, izomfájdalmak és gyulladások enyhítésére.
fekete berkenye
Aronia melanocarpa
A fekete berkenye (Aronia melanocarpa) egy lombhullató cserje a rózsafélék (Rosaceae) családjából, Észak-Amerika keleti részéről származik. Körülbelül 1-3 méter magasra és hasonló szélességűre nő, sűrű, erősen elágazó bokrokat alkot. Tavasszal apró, fehér vagy rózsaszínes virágokat hoz fürtös virágzatokban, ősszel pedig fényes, sötétlila vagy fekete terméseket és élénkpiros őszi levélszínt mutat. A termések ehetők, bár nyersen meglehetősen fanyarak, és magas antioxidáns (antocián) tartalmukról ismertek.
Fekete üröm
Artemisia
Az Artemisia az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó aromás gyógynövények és félcserjék népes nemzetsége, amely több mint 500 fajt számlál, főként az északi félteke mérsékelt övi területein. A nemzetségbe olyan jól ismert növények tartoznak, mint a fehér üröm (Artemisia absinthium), a fekete üröm (Artemisia vulgaris) és a tárkony (Artemisia dracunculus). Lombja jellemzően ezüstösszürke vagy zöld, finoman szeldelt és erősen aromás illatú, míg apró, jelentéktelen, sárgás vagy fehéres virágai fürtökben nyílnak késő nyáron és ősszel. Az Artemisia fajok szívós, alacsony igényű növények, amelyeket hagyományosan gyógyászati, fűszer- és dísznövényként értékelnek.
Mezei üröm
Artemisia campestris
Az Artemisia campestris, közismert nevén mezei üröm, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó szívós, évelő gyógynövény. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos; alacsony csomókban növő, finoman szeldelt, ezüstöszöld aromás lombozatot alkot, mely felett nyár végén apró, sárgászöld virágzatok jelennek meg. Kiváló szárazságtűrése és a sovány, homokos talajon mutatott ellenállóképessége miatt értékelik; nyílt réteken, dűnéken és sziklás talajon egyaránt megél.
Tárkony
Artemisia dracunculus
A tárkony (Artemisia dracunculus) az Asteraceae család évelő, illatos gyógynövénye, amely Közép-Ázsiából és Kelet-Európából származik. Az európai konyhában – különösen a francia gasztronómiában – nagyra értékelik jellegzetes, ánizsos ízéről. Keskeny, szürkészöld levelekből álló, tömör bokrokat alkot, télen visszahúzódik a föld alá, majd tavasszal erőteljesen újra hajt.
Tengerparti üröm
Artemisia stelleriana
Az Artemisia stelleriana egy ezüstlevelű, lágyszárú évelő növény, amely Északkelet-Ázsia őshonos faja, természetes élőhelye a parti dűnék és homokos területek. Sűrűn fehér szőrös lombozata jellegzetes ezüstös megjelenést kölcsönöz neki, ezért népszerű díszítő talajtakaróként alkalmazzák napos, száraz kertekben.
Fekete üröm
Artemisia vulgaris
Az Artemisia vulgaris az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó magas, aromás évelő növény, amely Európában és Ázsiában őshonos, de mára a világ számos részén meghonosodott. Mélyen szeldelt levelekből álló bokrokat alkot, amelyek felszíne sötétzöld, fonákja pedig ezüstös és molyhos. Nyártól őszig hozza sárgászöld vagy barnásvörös apró virágokból álló bugavirágzatát. Rizómáival agresszíven terjed, és sok régióban invazívnak tekintik, ezért ajánlott cserépben vagy elkerített ágyásban termeszteni.
Új-zélandi sziklaliliom
Arthropodium cirratum
Az Arthropodium cirratum, közismert nevén új-zélandi sziklaliliom vagy rengarenga, egy örökzöld, rizómás évelő növény, amely Új-Zéland tengerparti szikláin és sziklás hegyfokain őshonos. Fényes, szalagszerű levelekből álló csomókat alkot, amelyek fölé kora nyáron elágazó szárakon apró, fehér, hat szirmú, lila és sárga porzós virágok emelkednek. A maorik számára hagyományosan fontos élelmiszer- és gyógynövény volt: húsos rizómáit megfőzve fogyasztották, leveleit és gyökereit pedig sebek és bőrbetegségek kezelésére használták. Napjainkban népszerű, alacsony igényű dísznövény a tengerparti és árnyékos kertekben világszerte.
Artificial grass
Artificial plant
Az élethű műnövények és műfüvek kiváló alternatívát nyújtanak olyan helyiségekben, ahol a fényviszonyok vagy a környezeti feltételek nem alkalmasak élő növények számára. Kiváló minőségű polimerekből és selyemből készülnek, így megszólalásig hasonlítanak az igazi növényekre, miközben semmilyen biológiai igényük nincs.
Kenyérgyümölcsfa
Artocarpus
Az Artocarpus körülbelül 60 trópusi fafajt magában foglaló nemzetség a Moraceae (eperfa-félék) családjában, amely Délkelet-Ázsiából és a Csendes-óceáni szigetekről származik. A legismertebb fajok a jakgyümölcs (A. heterophyllus), amely a világ legnagyobb termésű fáját adja, valamint a kenyérgyümölcsfa (A. altilis), amely a Csendes-óceáni térség egyik alapvető élelmiszer-növénye. Minden faj tejes latexnedvet termel, és nagy, díszítő levelekkel rendelkezik.
Jakgyümölcsfa
Artocarpus heterophyllus
Az Artocarpus heterophyllus, közismert nevén jakgyümölcsfa, egy trópusi gyümölcsfa, amely az indiai Nyugati-Ghátokból származik. A Moraceae családba tartozó faj arról nevezetes, hogy a világ legnagyobb, fán termő gyümölcsét hozza. Akár 30 méter magasra is megnőhet, és trópusi, illetve szubtrópusi éghajlaton él Ázsiában, Afrikában és Amerikában egyaránt.
Áron / Kontyvirág (nemzetség)
Arum
Az Arum az Araceae családba tartozó gumós évelő növények nemzetsége, amely Európában, a Mediterráneumban és a Közel-Keleten honos. Nyíl alakú leveleket és díszítő buroklevelet (spathét) fejlesztenek, amelyet élénk narancssárga bogyók követnek. Minden részük súlyosan mérgező a kalcium-oxalát rafidok miatt.
Dán kontyvirág
Arum cylindraceum
A dán kontyvirág (Arum cylindraceum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó évelő gumós növény, és az egyetlen kontyvirágfaj, amely Dániában őshonos. 25-40 cm magasra nő, lándzsa alakú, foltmentes levelekkel és jellegzetes virágzattal rendelkezik, amely egy lila torzsavirágzatból és az azt körülvevő halványzöld buroklevélből áll, május-júniusban virágzik. A növény Dánia szigetein és Jylland keleti részén fordul elő, ahol tápanyagban gazdag, nedves erdőaljakon, cserjésekben és sövények mentén nő. Ősszel feltűnő, mérgező piros bogyókat terem. Az egész növény – különösen a bogyók és a gumó – tűszerű kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, és lenyelése esetén erősen mérgező.
Olasz kontyvirág
Arum italicum
Az olasz kontyvirág (Arum italicum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó gumós évelő növény, amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Különlegessége a nyíl alakú, sötétzöld, néha az erek mentén fehéren márványozott levelei, amelyek ősszel hajtanak ki és egész télen megmaradnak. Tavasszal zöldessárga buroklevéllel körülvett torzsavirágzatot fejleszt, amelyet nyáron látványos – de rendkívül mérgező – narancsvörös bogyótermések követnek. Árnyékkedvelő vagy félárnyékos helyet igényel, nedves, szerves anyagban gazdag talajban könnyen nevelhető, enyhe éghajlaton pedig invazívvá válhat.
Foltos kontyvirág
Arum maculatum
Az arumfélék családjába tartozó, árnyékkedvelő erdei évelő növény, amely Európa nagy részén, Törökország keleti részén és a Kaukázusban őshonos. Fényes, nyíl alakú levelei tél végén jelennek meg, gyakran sötétlila foltokkal tarkítva. Késő tavasszal egy halványzöld vagy lilás árnyalatú buroklevél (spatha) fejlődik, amely egy mélyvörös torzsavirágzatot (spadix) vesz körül. Nyár közepére a lombozat és a virág teljesen visszahúzódik, csupán egy csupasz szárat hagyva maga után, amelynek tetején élénk narancsvörös bogyófürtök díszelegnek egészen őszig. A növény minden része – a levelek, a szár, a gumó és a bogyók is – erősen mérgező; tűszerű kalcium-oxalát kristályokat és egyéb irritáló vegyületeket tartalmaznak, amelyek rágás vagy lenyelés esetén intenzív égő érzést okoznak a szájban és a torokban.
Tündérfürt
Aruncus dioicus
Az Aruncus dioicus, közismert nevén tündérfürt, egy látványos és kecses, árnyékkedvelő évelő növény, amely az északi félteke nedves erdőségeiben őshonos. Késő tavasztól kora nyárig drámai, krémfehér virágokból álló, tollszerű bugákat növeszt, amelyek a mélyen szeldelt, páfrányszerű lombozat fölé emelkednek. Kétlaki faj: a hímivarú növények mutatósabb, felfelé álló virágzatot viselnek, míg a nőivarúak lecsüngő fürtöket hoznak, amelyekből később tetszetős magfejek fejlődnek. Ez a hosszú életű, alacsony igényű évelő a félárnyékos vagy teljesen árnyékos helyeket, valamint a folyamatosan nedves, humuszban gazdag talajt kedveli, így kiváló választás erdei kertekbe, árnyékos szegélyekbe, patakpartokra és esőkertekbe.
Bambuszkosbor (nemzetség)
Arundina
Az Arundina a Orchidaceae család egyik szárazföldi orchidea nemzetsége, amely Trópusi és szubtrópusi Ázsiában honos. A legjellemzőbb faj, az A. graminifolia, vékony, bambuszra emlékeztető szárakat és fehér, rózsaszín, illetve lila árnyalatú, finom virágokat fejleszt. Ezek az orchideák a család legrobusztusabb és kezdőknek leginkább ajánlott képviselői közé tartoznak.
Bambuszorchidea
Arundina graminifolia
A bambuszorchidea (Arundina graminifolia) egy Délkelet-Ázsiából származó terrestrialis orchidea, amelyet karcsú, bambuszra emlékeztető szára jellemez, amely akár 2,5 méteres magasságot is elérhet. Egész évben gyönyörű, fehér, rózsaszín és lila árnyalatú virágokat hoz, ezért a trópusi és szubtrópusi kertek egyik leghálásabb orchideájának számít.
Vesszős nádtippan
Arundinaria tecta
Az Arundinaria tecta a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, karcsú őshonos bambuszfaj, amely az Egyesült Államok délkeleti részének parti síkságain és dombvidékein honos Virginiától Floridáig. Jellemzően 0,6–1,8 méter magasra nő, de esetenként elérheti a 3,5 métert is. Vékony, merev, kerek, zöld szárai idővel megbarnulnak, és a felső részükön elágaznak. A faj földalatti rizómákkal erőteljesen terjed, és történelmileg sűrű, szinte áthatolhatatlan állományokat, úgynevezett nádasokat alkotott a mocsári erdők aljnövényzetében. A nagy kiterjedésű nádasok ma már kritikusan veszélyeztetett ökoszisztémának számítanak az európai gyarmatosítás óta bekövetkezett élőhelyvesztés miatt.
Kúszó gloxínia
Asarina erubescens
Az Asarina erubescens, közismert nevén kúszó gloxínia vagy kúszó oroszlánszáj, egy gyorsan növő örökzöld évelő kúszónövény, amely Mexikó Sierra Madre Oriental hegységének tölgyerdőiből és kanyonfalairól származik, 1000 és 2200 méteres tengerszint feletti magasságban. Nem kacsokkal kapaszkodik, hanem puha, bársonyos, háromszögletű levélnyeleivel tekeredik rácsokra, kerítésekre és egyéb támasztékokra, egyetlen szezon alatt akár 2,5 m (8 láb) hosszúságot is elérve. Nyártól az első fagyig folyamatosan hozza a csöves, trombita alakú, akár 7 cm hosszú, rózsaszín virágait világosabb torokkal (egyes termesztett formákban fehér), amelyek vonzzák a kolibrákat és a pillangókat. Az USDA 7b-11 zónáiban érzékeny évelőként, máshol gyorsan növő nyári egynyári növényként termesztik, népszerű választás függőkosarakba, rácsokra és konténerkertekbe.
Bíbor selyemkóró
Asclepias curassavica
A bíbor selyemkóró (Asclepias curassavica) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, Dél-Amerika trópusi vidékein őshonos évelő lágyszárú növény. Feltűnő narancssárga és sárga virágairól ismert, és a pompás királylepke hernyóinak egyik legfontosabb tápnövénye. Teljes napsütésben gyorsan fejlődik és jól tűri a szárazságot, azonban a növény MINDEN része szívglikozidokat tartalmaz, így lenyelve mérgező.
Léggömbnövény
Asclepias physocarpa
Az Asclepias physocarpa, közismert nevén léggömbnövény vagy hattyúnövény, egy gyorsan növő, évelő cserje, amely Dél-Afrikából származik. Különlegesen felfúvódott, tüskés magtokjairól ismert, amelyek léggömbökre vagy hattyúfejekre emlékeztetnek, valamint apró, illatos fehér virágairól, amelyek nyáron nyílnak. A monarchlepke egyik nélkülözhetetlen tápnövénye, ezért a kertészek és természetvédők egyaránt kedvelik.
Közönséges selyemkóró
Asclepias syriaca
A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) Kelet-Észak-Amerika őshonos évelő vadvirága, amely elsősorban arról híres, hogy a monarchlepke elsődleges lárvatápnövénye. Nyáron illatos, rózsaszín-lila gömbölyded virágcsoportokat fejleszt, termése jellegzetes, nagy, selymes rostokkal teli toktermés. Szára és levelei tejfehér, szívglikozidokat tartalmazó latexet választanak ki, ezért lenyelve mérgező. A hazai beporzókertek egyik alapnövénye.
Pillangógaz
Asclepias tuberosa
Az Asclepias tuberosa, közismert nevén Pillangógaz, egy lenyűgöző észak-amerikai évelő növény, amelyet élénk narancssárga virágcsoportjai tesznek különlegessé – ezek késő tavasszal nyílnak és egész nyáron át pompáznak. Kulcsfontosságú tápnövény a monarchlepke hernyói számára, és nektárjával számtalan beporzót vonz. Ez az aszálytűrő, mélyen gyökerező vadvirág szegény, jól vízáteresztő talajokon érzi jól magát, és egyszer megtelepedve alig igényel gondozást.
Ascocenda orchidea
Ascocenda
Az Ascocenda egy orchidea nothogenusz, az Ascocentrum és a Vanda nemzetség keresztezéséből létrejött hibrid az Orchidaceae családon belül. Ötvözi az Ascocentrum kompakt növekedési formáját a Vanda élénk, nagy virágaival, így ékszerszerű virágokat hoz létre lila, rózsaszín, narancs és sárga árnyalatokban, felfelé nyúló virágzaton.
Pawpaw
Asimina triloba
A pawpaw (Asimina triloba) egy lombhullató fa az Annonaceae családból, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Ez az USA legnagyobb őshonos fája, amely ehető gyümölcsöt terem. A faj természetesen aljnövényzetként nő az erdőkben, és tavasszal, még a levelek megjelenése előtt feltűnő, kehely alakú, lila-barna virágokat hoz. A nagy, zöldessárga gyümölcsök krémes állagúak, ízük a banán, mangó és vanília keverékére emlékeztet.
Spárga
Asparagus
A Spárga nemzetség több mint 200 fajt foglal magában, amelyek Afrikában, Európában és Ázsiában honosak. A kör a fogyasztható kerti spárgától (A. officinalis) az olyan finom díszfajokig terjed, mint a spárgapáfrány (A. setaceus) és a Sprengeri páfrány (A. densiflorus). Tollszerű, tűalakú lombjukról (kladódokról) ismert növények egyaránt kedveltek virágkötészetben, csüngő kosarakban és elegáns szobanövényként.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.