Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3644 növény található
289–324 megjelenítve a 3644-ból
Terpedt meténg
Apocynum androsaemifolium
A terpedt meténg (Apocynum androsaemifolium) egy bokros növekedésű, rizómás évelő növény, amely Észak-Amerika hatalmas területein őshonos, Kanadától az Egyesült Államok nagy részén át Északkelet-Mexikóig. Szélesen elágazó szárai átellenes, ovális leveleket hordoznak, és sérülés esetén keserű, tejszerű nedvet eresztenek. Júniustól augusztusig apró, illatos, bókoló, harang alakú, rózsaszín virágokat hoz, amelyek belsejét sötétebb rózsaszín csíkok díszítik. A virágok az ágak végein csoportosulnak, majd keskeny, páros maghüvelyek követik őket, amelyek selymes szőrű magvakkal vannak teli. A növény minden része mérgező, szívglikozidokat tartalmaz, amelyek elriasztják a legelő állatokat és a legtöbb kártevő rovart.
Indiai kender
Apocynum cannabinum
Az Apocynum cannabinum, közismert nevén indiai kender vagy kender-téjfa, az Apocynaceae családba tartozó észak-amerikai évelő lágyszárú növény. Neve ellenére nem rokon a Cannabisszal – elnevezése az őslakos amerikaiak által hagyományosan felhasznált erős háncsrostjaiból ered, amelyeket kötélfonásra használtak. A növény nyáron kis, fehér, harangszerű virágokból álló fürtöket hoz, és rizómáin keresztül agresszívan terjed. KRITIKUS FIGYELMEZTETÉS: A növény minden része erős szívglikozidokat tartalmaz, amelyek halálos szívritmus-zavarokat okozhatnak. Rendkívül mérgező emberek, kutyák, macskák, lovak és haszonállatok számára.
Patkányfarkkaktusz
Aporocactus flagelliformis
Az Aporocactus flagelliformis, közismert nevén patkányfarkkaktusz, egy Mexikóból (Hidalgo, Puebla és Veracruz államokból) származó epifita pozsgás növény. Hosszú, hengeres és csüngő szárai, melyeket finom barna tüskék borítanak, akár a 150 cm-es hosszúságot is elérhetik, így ideális választás függőkosarakba. Tavasszal élénk rózsaszín, piros és karmazsinvörös árnyalatú, tölcséres virágokat hoz, amelyek bár csak néhány napig tartanak, rendkívül szépek.
Baba Naprózsa
Aptenia cordifolia
Az Aptenia cordifolia, közismert nevén Baba Naprózsa vagy Szívlevelű jégvirág, egy gyorsan növekvő, pozsgás talajtakaró növény, amely Dél-Afrika Keleti-Fokföld és KwaZulu-Natal régióiból származik. Az Aizoaceae családba tartozik, és sűrű, alacsonyan terülő szőnyeget alkot fényes, szív alakú levelekből, amely akár 60 cm szélességre is kiterjedhet. Pozsgás természete ellenére tavasztól őszig bőségesen terem élénk rózsaszín és bíborvörös, margarétaszerű virágokat, ezért világszerte kedvelt díszítőnövény. Levelei ehetők is, ízük a spenótéra emlékeztet.
Szívlevelű lándzsásnövény
Aquarius cordifolius
A szívlevelű lándzsásnövény (Aquarius cordifolius, korábban Echinodorus cordifolius néven osztályozva) egy évelő vízi/mocsári növény az Alismataceae családból, amely az Egyesült Államok délkeleti részén, Mexikóban, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén található mocsarak, lápok és iszapos partok őshonos faja. Szív alakú, fényes zöld levelei, melyeket jól látható áttetsző erek tarkítanak, teljesen víz alá merítve tarthatók akváriumban, vagy a vízből kiemelkedve is növekedhetnek paludáriumban/emersz termesztésben, ilyenkor a növény jelentősen nagyobbá és robusztusabbá válik, akár 1 métert is meghaladó magasságot érhet el. Ez egy rendkívül sokoldalú kétéltű faj: erős fény és hosszú fotoperiódus mellett íves virágszárakat hoz fehér virágokkal, és ezeken a szárakon adventív növénykéket képez, amelyek gyökeret eresztenek és új példányokat hoznak létre.
Harangláb
Aquilegia
A harangláb (Aquilegia) a boglárkafélék családjába tartozó, körülbelül 60-70 fajt számláló, szívós lágyszárú évelő nemzetség. Kedveltek feltűnő, harang alakú, sarkantyús virágaikról, amelyek finom, karéjos, kékeszöld lombozat felett nyílnak. Az északi féltekén őshonos harangláb könnyen elszórja magvait, tavasszal és kora nyáron pedig vonzza a beporzókat, például a méheket és a lepkéket.
aranysarkantyúvirág
Aquilegia chrysantha
Az Aquilegia chrysantha, közismert nevén aranysarkantyúvirág, egy évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délnyugati részén és Észak-Mexikóban őshonos. Különlegesen hosszú, kifelé hajló sarkantyújú, nagy, kanárisárga virágairól ismert és kedvelt. A növény finom, páfrányszerű, kékeszöld lombot hajt, amely az egész vegetációs szezonban dekoratív marad. A beporzók, különösen a kolibrik és a szendermolypók kedvelt növénye, amelyeket nektárban gazdag virágai vonzanak.
Líraalakú Sziklakresse
Arabidopsis lyrata
Az Arabidopsis lyrata, közismert nevén Líraalakú Sziklakresse, egy fagyálló évelő lágyszárú növény, amely az Északi-félgömbön őshonos. Jellemzője a líraalakú levelekből álló tőrózsája, valamint a karcsú szárakon nyíló finom, négyszirmú fehér virágai. Sziklás sziklahasadékokban és homokos élőhelyeken gyakran megtalálható, ezért kedvelt választás sziklakertekben, és széles körben alkalmazzák botanikai kutatások modellorganizmusaként.
Kerti ikravirág
Arabis caucasica
Az Arabis caucasica (kerti ikravirág) egy örökzöld, gyepszerű évelő növény, amely Délkelet-Európa, a Kaukázus és Irán őshonos faja. Ezüstösszürke, finoman szőrös levelei alacsony, terjedő párnákat alkotnak, amelyeket minden tavaszon illatos fehér vagy halvány rózsaszín virágok borítanak el. Kiválóan alkalmas sziklakertekbe, szárazkő-falakra, lejtőkre és szegélyek szélére.
Földimogyoró
Arachis hypogaea
A földimogyoró (Arachis hypogaea) egy egyéves pillangósvirágú növény, amely Dél-Amerikából származik, és fehérje- valamint zsírban gazdag ehető magjaiért világszerte termesztik. Egyik legszembeötlőbb tulajdonsága a geokarpía: a megtermékenyülés után a virágkocsányok lefelé hajlanak és a talajba fúródnak, ahol a hüvelyek a föld alatt fejlődnek ki. A növény emellett szimbiótikus gyökérbaktériumok segítségével légköri nitrogént köt meg, így természetes talajjavítóként is funkcionál.
Kelet-ázsiai pikkelypáfrány
Arachniodes simplicior
Az Arachniodes simplicior, közismert nevén kelet-ázsiai pikkelypáfrány vagy tarka pikkelypáfrány, egy Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban őshonos évelő páfrány. Bőrszerű, fényes, mélyzöld levelei közepén egy sárgászöld vagy limazöld sáv fut végig, ami szinte viaszos megjelenést kölcsönöz a növénynek. Ez az egzotikus küllem különleges hangulatot áraszt az árnyékos kertekben vagy beltéri helyiségekben. Lassú növekedésű, kompakt csomókat alkot, magassága ritkán haladja meg a 60 cm-t.
Japán arália
Aralia elata
Az Aralia elata egy nagy cserje vagy kis lombhullató fa, amely Kelet-Ázsiában (Japán, Korea, Kína és az orosz Távol-Kelet) őshonos. Tüskés, általában kevéssé elágazó szárai hatalmas, akár 1 méter hosszú, kétszeresen szárnyalt levelekből álló esernyő alakú koronát viselnek. Késő nyáron nagy, végálló bugákban apró, fehér-krémszínű virágokat hoz, amelyeket a méhek nagyon kedvelnek, majd ezeket fekete, gömbölyű termések fürtjei követik, amelyeket a madarak is szívesen fogyasztanak. Ősszel a lombozat sárgától vöröses-liláig terjedő árnyalatokat ölt. Dísznövényként, kerti fókuszpontként, valamint a fiatal tavaszi hajtások betakarítására is termesztik, amelyek hagyományos élelmiszerek Japánban és Koreában.
Paraná-fenyő
Araucaria angustifolia
A Paraná-fenyő (Araucaria angustifolia) egy fenséges tűlevelű fa, amely Dél-Brazília Atlanti-erdejében őshonos, és jellegzetes gyertyatartó alakú koronájáról, valamint örvös ágrendszeréről ismerhető fel. Az IUCN kritikusan veszélyeztetett fajként tartja számon a kiterjedt fakitermelés és erdőirtás miatt; vadon élve több száz évig is élhet, és akár 50 méter magasra is megnőhet. Magvait, amelyeket pinhãónak neveznek, a vadon élő állatok és Dél-Brazília őslakos közösségei egyaránt fontos táplálékaként tartják számon.
Chilei araukária
Araucaria araucana
Az Araucaria araucana, más néven chilei araukária, egy nagyméretű, lassan növő tűlevelű fa, amely Chile és Argentína andoki erdeiben őshonos. A mapucse-pehuencse nép számára szent fa, amelynek hagyományos étrendjében szerepelnek az ehető magjai (fenyőmagok). Háromszögletű, hegyes, spirálisan elrendezett leveleivel ez az ősi tűlevelű fa évszázadokig élhet, és természetes élőhelyén nagy magasságot érhet el.
Cook-fenyő
Araucaria columnaris
A Cook-fenyő (Araucaria columnaris) egy fenséges tűlevelű fa, amely Új-Kaledóniából származik, és különleges oszlopos sziluettjéről, valamint egy lenyűgöző biológiai különlegességéről ismert: törzse az egyenlítő felé dől, függetlenül attól, hogy melyik féltekén nő. Lassan növő fa, amely a vadonban elérheti a 60 méteres magasságot, termesztésben általában 15–20 méter magasra nő. Széles körben alkalmazzák dísznövényként tengerparti és szubtrópusi kertekben.
Norfolk-szigeti fenyő
Araucaria heterophylla
A Norfolk-szigeti fenyő (Araucaria heterophylla) egy lassan növő, örökzöld tűlevelű fa, amely a Csendes-óceáni Norfolk-sziget endemikus növénye. Szimmetrikus, lépcsőzetes, vízszintes ágairól és csillag alakú sziluettjéről ismert; széles körben termesztik dísznövényként lakásokban és kültéri parkokban egyaránt. Természetes élőhelyén a 60 méteres magasságot is elérheti, beltérben azonban általában 2 méter alatt marad.
Kegyetlen indás
Araujia sericifera
Az Araujia sericifera, közismert nevén kegyetlen indás vagy lepkecsapda-növény, egy invazív kúszónövény, amely Dél-Amerikából (Brazília, Argentína, Paraguay) származik. Nyáron és ősszel illatos, fehér vagy halvány rózsaszín, viaszos virágokat hoz, amelyek éjszakára csapdába ejtik a lepkéket – innen ered a köznévi neve. A tejszerű latexnedv bőr- és szemirritáló hatású. Ausztráliában, Új-Zélandon, Kaliforniában és Portugáliában invazív fajnak minősítik.
Nyugati szamócafa
Arbutus unedo
A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld cserje vagy kis fa, amely a mediterrán térségben és Nyugat-Európában őshonos. Fehér, urna alakú virágairól és a szamócához hasonló piros terméseiről ismert, amelyek ősszel és télen érnek be, éppen a virágzással egy időben.
Bangalow pálma
Archontophoenix cunninghamiana
A Bangalow pálma (Archontophoenix cunninghamiana) egy fenséges pálmafaj, amely Kelet-Ausztrália szubtrópusi esőerdeiben őshonos. Karcsú, elegáns törzse akár 20 méter magasságot is elérhet, koronáját ívesen hajló, akár 3 méter hosszú levelek díszítik. Trópusi és szubtrópusi kertészetekben széles körben alkalmazzák; gyors növekedése, díszítőértéke és alkalmazkodóképessége miatt különösen nagyra becsülik.
Bojtorján
Arctium lappa
Az Arctium lappa, közismert nevén bojtorján vagy gobo, egy erőteljes kétéves lágyszárú növény, amely Európában és Ázsiában honos. Akár 2 méter magasra is megnő, nagy szív alakú leveleket és jellegzetes lila virágfejeket fejleszt, amelyeket kampós murvalevelek vesznek körül – ezek rátapadnak a ruhára és az állatok szőrzetére, és ihletet adtak a tépőzár feltalálásához. Gyökerét és leveleit évszázadok óta becsülik a hagyományos gyógyászatban és az ázsiai konyhában.
Liget-bojtorján
Arctium nemorosum
Az Arctium nemorosum, közismert nevén liget-bojtorján, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó robusztus kétéves növény. Európa-szerte és a Kaukázusig őshonos erdőkben, árnyékos, bolygatott területeken, jellemzően mészben gazdag talajokon fordul elő. Első évében nagy, pelyhes, szív alakú levelekből álló alacsony tőlevélrózsát fejleszt; második évében magas, gyakran 2 métert is meghaladó virágszárat növeszt, amelynek tetején nyár közepétől őszig bogáncsszerű, bíbor-rózsaszín virágzatok nyílnak. A virágzatokból fejlődnek ki az ismerős horgas tüskékkel borított termések (bojtorjánok), amelyek az állatok szőrébe vagy a ruházatba kapaszkodva segítik a magok terjedését.
Orvosi medveszőlő
Arctostaphylos uva-ursi
Az orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) egy örökzöld, talajtakaró cserje, amely az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozik. Az északi félteke sarkvidéki és mérsékelt övi hegységeiben őshonos, ahol sűrű szőnyeget alkot kúszó, fás száraival és bőrnemű, fényes leveleivel, melyek ősszel bronzos árnyalatot öltenek. Tavasszal finom, halványrózsaszín vagy fehér harang alakú virágok borítják, melyeket ősszel élénkvörös bogyók követnek – ezeket a medvék és a madarak egyaránt kedvelik. Rendkívül szívós növény, akár -20 °C-os fagyot is elvisel, és kiválóan bírja a szegényes, száraz talajokat.
Ezüst arktotisz
Arctotis stoechadifolia
Az ezüst arktotisz (Arctotis stoechadifolia) a Dél-Afrikai Köztársaság Nyugati-Fokföldjének tengerparti dűnéiről és homokos síkságairól, a Langebaan és a Fokvárosi-félsziget közötti területről származó, elterülő, évelő növény. Fásodó szárú, terjedő hajtásai akár 1,2 méter szélességben is beboríthatják a talajt, miközben a virágzó hajtások mindössze 30-35 cm magasra emelkednek. Keskeny, lándzsa alakú, enyhén fogazott szélű levelei fehéren molyhos, ezüstös szőrszálakkal borítottak, melyek a szél és a sós tengeri levegő ellen védik a növényt. Nagy, egyszerű, margitvirág formájú virágai krémfehérek, alul vöröses-bordó árnyalattal, közepük pedig feltűnően sötétkék-fekete. A virágok napközben kinyílnak, alkonyatkor pedig bezáródnak.
Bogyósmirtusz
Ardisia
Az Ardisia nemzetség örökzöld, bőrnemű és fényes levelű cserjékből áll, amelyeket elsősorban piros vagy korallszínű bogyóik miatt termesztenek, melyek hónapokig megmaradnak a téli időszakban. Lassú növekedésű növény, amely beltéri cserepes növényként és melegebb éghajlaton kerti növényként is alkalmas; kedvelt a fehér vagy rózsaszín virágok és a látványos termések közötti kontraszt miatt.
Korallbogyó
Ardisia crenata
Kelet-Ázsiából (Kína, Japán, Tajvan) származó örökzöld cserje, a fűrészlevelű ardisia (Ardisia crenata) elsősorban feltűnő, korallpiros bogyói miatt kedvelt, amelyek hónapokig, gyakran egészen télig díszítik a növényt. Levelei fényesek, bőrszerűek és hullámos-fűrészes szélűek; nyáron apró, fehér vagy rózsaszínes, csillag alakú virágok jelennek meg, amelyek lógó fürtökben állnak, majd ezeket követik a jellegzetes bogyók. Európában nagyon elterjedt karácsonyi ajándékként, de figyelem: a növény minden része, különösen a bogyók, mérgezőek, ha emberek vagy háziállatok lenyelik, és emésztőrendszeri zavarokat okozhatnak.
Szigeti ardisia
Ardisia elliptica
Trópusi örökzöld cserje, amely India nyugati partvidékén, Srí Lankán, Indokínában, Malajziában, Indonéziában és Pápua Új-Guineában őshonos. Beltéri körülmények között 1,5–3 méter magasra nő; lombozata sötétzöld, fényes és bőrnemű. Tavasszal apró, fehértől a halványrózsaszínig terjedő virágokat hoz tömött fürtökben. A virágokat jellegzetes csonthéjas termések (5–9 mm átmérőjűek) követik, amelyek éretlenül a zöldtől a világosvörösig változnak, majd éretten mélylilás-feketévé válnak, és hónapokig a növényen maradnak. Számos trópusi régióban, köztük Floridában és Hawaiin erősen invazív faj a madarak által terjesztett magvak gyors szaporodása miatt. Több joghatóságban is káros gyomként tartják számon.
Bétel-diófa pálma
Areca catechu
A bétel-diófa pálma (Areca catechu) egy karcsú, trópusi pálmafaj, amely Délkelet-Ázsiából származik, és termésének – az aréka-diónak – köszönhetően széles körben termesztik. Magassága elérheti a 20 métert; elegáns törzse és ívelt, sötétzöld lombozata van. A világ egyik legelterjedtebben termesztett pálmafaja, rendkívül nagy kulturális és gazdasági jelentőséggel bír a trópusi Ázsiában.
Hegyi homokhúr
Arenaria montana
A hegyi homokhúr az alacsony termetű, örökzöld, párnás növekedésű évelő törpecserje, amely a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik. Délnyugat-Európa és Északnyugat-Afrika hegyvidéki területeiről származik – a Pireneusoktól Portugálián át egészen Észak-Marokkóig. Sűrű csomókat alkot keskeny, lándzsás, szürkészöld leveleivel, amelyek tavasztól nyárig szinte teljesen eltűnnek az apró, fehér virágok tömege alatt. A természetben sziklás lejtőkön, fenyéreken és erdőszéleken él 400–1850 méteres tengerszint feletti magasságban, ahonnan a vízáteresztő, tápanyagban szegény talaj és a tökéletes vízelvezetés iránti igényét hozza. Igénytelensége és hosszú virágzási ideje miatt kedvelt talajtakaró növény sziklakertekbe, kavicságyásokba és járólapok közötti résekbe.
Cukorpor-pálma
Arenga pinnata
A cukorpor-pálma (Arenga pinnata) egy fenséges trópusi pálma, amely Délkelet-Ázsiában, különösen Malajziában és Indonéziában őshonos. Tollas levélzetének hossza elérheti a 8,5 métert, ami a trópusi kertészet egyik leglátványosabb pálmájává teszi. Hapaxant faj, ami azt jelenti, hogy több éven át egyszer virágzik, majd elpusztul. Díszértékén túl a világ egyik gazdaságilag legfontosabb pálmája: cukrot, bort, rostot, keményítőt és ehető gyümölcsöt egyaránt szolgáltat.
Mexikói mák
Argemone mexicana
Az Argemone mexicana, közismert nevén mexikói mák vagy tüskésmák, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó egyéves (néha kétéves) lágyszárú növény. Mexikóból származik, de mára széles körben elterjedt a trópusi és szubtrópusi régiókban. Rendkívül ellenálló úttörő növény, felálló, elágazó szárral és tüskés, szürkészöld levelekkel, amelyeket fehéres erezet díszít, emlékeztetve a bogáncsra. Mutatós, sárga szirmú virágokat hoz, és vágáskor jellegzetes sárga tejnedvet bocsát ki. Gyakran megjelenik utak mentén, parlagon hagyott területeken és leromlott talajokon, mivel kiválóan tűri a szárazságot és a tápanyagszegény közeget.
Libapimpó
Argentina anserina
Az Argentina anserina, közismert nevén libapimpó, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény. Alacsonyabb fekvésű területeken nő, sűrű szőnyeget alkotva akár 80 cm hosszú, kúszó, vöröses indái segítségével. A 10–20 cm hosszú, szárnyasan összetett leveleket sűrű, ezüstös selyemszőrzet borítja, amely a növénynek jellegzetes csillogó megjelenést kölcsönöz. Nyáron élénksárga, ötszirmú, körülbelül 2 cm átmérőjű virágokat hoz 5–15 cm magas, felálló szárakon. Gyorsan terjed nedves, homokos vagy agyagos talajon, gyakran benépesítve a réteket, útmenti sávokat és tengerparti területeket.
Margaréta-virág
Argyranthemum frutescens
A margaréta-virág (Argyranthemum frutescens) egy évelő cserje, amely a spanyolországi Kanári-szigetekről származik. Vidám, margarétaszerű virágairól ismert, amelyek fehér, sárga vagy rózsaszín szirmaival és élénk sárga közepével díszíti a kerteket, erkélyeket és ültetőedényeket tavasztól nyáron át egészen őszig. Ez a díszítőnövény bőséges színt visz az otthonokba.
Lisztes berkenye
Aria edulis
A lisztes berkenye (Aria edulis, szinonimája Sorbus aria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa, amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Kompakt, lekerekített koronát alkot, levelei oválisak, fűrészes szélűek, felül fényes sötétzöldek, fonákukon pedig sűrű, fehéres-szürke szőrzet borítja őket – innen ered a népies elnevezése is. Tavasszal fürtökben nyílnak fehér virágai, melyeket ősszel skarlátvörös bogyók követnek; ezek csak akkor válnak élvezhetővé, ha a fagy megcsípte vagy tárolás során megpuhultak.
Élő kő kaktusz
Ariocarpus
Az Ariocarpus egy lassú növekedésű, tövis nélküli kaktusznemzetség, amely Észak- és Közép-Mexikó, valamint Dél-Texas mészkősivatagaiban őshonos. Vastag, csillag alakú szemölcseit szürkésbarna, rücskös bőr borítja, amely szinte tökéletesen utánozza a környező kőzeteket és kavicsokat – ez a rejtőzködő stratégia védi meg a vadonban a legelő állatoktól. A növénytest nagy része a talajszinten vagy az alatt helyezkedik el, egy nagyméretű karógyökérrel rögzítve, így csak a koronája látható a felszínen. A szemölcsök között gyapjas szőrpamacsok bújnak meg, a kifejlett példányok pedig késő nyáron vagy ősszel mutatós, fehér, rózsaszín, magenta vagy lila színű, margarétaszerű virágokat hoznak a rozetta közepéből.
Kazuár virág
Arisaema
Az Arisaema körülbelül 150 fajból álló erdei gumós arumféle növénynemzetség, amely Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Egyedi csuklyás virágzatukról (spathe és spadix) és egzotikus lombjukról ismertek. A növények télen nyugalomba vonulnak, majd tavasszal erőteljesen újra hajtanak. A legismertebb faj az A. triphyllum, amelyet angolul „Jack in the pulpit"-nek neveznek.
Közönséges kígyóvirág
Arisarum vulgare
A közönséges kígyóvirág (Arisarum vulgare) az arumfélék (Araceae) családjába tartozó, alacsony növésű, rizómás évelő növény, amely a Földközi-tenger medencéjében – Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Kaukázus egyes részein – őshonos. Magassága ritkán haladja meg a 30 cm-t; fényes, szív vagy nyíl alakú tőlevelekből álló csomókat alkot, amelyeken néha halvány ezüstös mintázat látható. Legjellegzetesebb vonása a virágzata: egy lilásbarna és fehér csíkos buroklevél (spatha) csuklyaszerűen előrehajlik, emlékeztetve egy szerzetesi kámzsára, és magában foglalja a húsos torzsavirágzatot az apró lila virágokkal. Ősztől tavaszig virágzik, és a föld alatti rizómák segítségével könnyen terjed, így kiváló talajtakaró erdei kertekbe.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.