2307 Könnyű növények | 2026 útmutató - 52. oldal
2307 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2307 Könnyű növények
1837–1872 megjelenítve a 2307-ból
Széleslevelű vesszőkaktusz
Rhipsalis pachyptera
A Rhipsalis pachyptera egy tüskementes epifita kaktusz, amely Brazília délkeleti és déli részén (Espírito Santo, Rio de Janeiro, São Paulo, Paraná, Santa Catarina és Rio Grande do Sul), az Atlanti-parti Esőerdőkben őshonos. Természetes élőhelyén fatörzseken és nedves sziklákon nő; lapos, széles és hullámos száraival akár 1,5 méter hosszú vízesésszerű formát is alkothat. Fehér vagy krémsárga virágai télen nyílnak, melyeket apró, áttetsző bogyótermések követnek.
Szőrös vesszőkaktusz
Rhipsalis pilocarpa
A Rhipsalis pilocarpa, közismert nevén szőrös vesszőkaktusz, egy Brazília atlanti-parti esőerdőiben (Mata Atlântica) őshonos epifita kaktusz, amely Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, São Paulo és Paraná államokban fordul elő. Természetes élőhelyén fatörzseken és ágakon nő anélkül, hogy élősködne a gazdanövényen; a nedvességet és a tápanyagokat az erdő párás levegőjéből nyeri. Hengeres, vékony, akár 50 cm hosszú szárai kezdetben felfelé törnek, majd a növekedés során csüngővé válnak. Apró, fehéres vagy szürkés sörték borítják, amelyek bársonyos textúrát kölcsönöznek neki. Ősztől tél elejéig 2,5–4 cm átmérőjű, illatos fehér virágokat hoz, melyeket kb. 12 mm-es, sörtékkel borított, borvörös gömbölyű termések követnek. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben ez az erdei faj szűrt fényt és magasabb páratartalmat igényel.
Fagyöngy Kaktusz
Rhipsalis teres
A Rhipsalis teres, közismert nevén Fagyöngy Kaktusz, egy trópusi epifita kaktuszfaj, amely Brazília délkeleti és déli részéről származik. Karcsú, hengeres, csüngő hajtásai gyönyörűen omlanak le a függőkosarakból, ezért népszerű szobanövény. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás, árnyasabb körülmények között érzi jól magát, amelyek utánozzák természetes esőerdei élőhelyét, ahol faágakra kapaszkodva nő.
Rózsás szalmavirág
Rhodanthe chlorocephala
A rózsás szalmavirág (Rhodanthe chlorocephala) egy népszerű ausztrál egynyári növény az őszirózsafélék családjából, amely papírszerű fészekvirágzatáról ismert, melyek szárítás után is megőrzik alakjukat és színüket. A növény körülbelül 30 cm magasra nő, felálló szárakat és keskeny, szürkészöld leveleket növeszt. Az 1-6 cm átmérőjű virágzatok fehér, rózsaszín vagy sárga sugárirányú fellevelekkel rendelkeznek, kontrasztos sárgászöld vagy sötét középpel. Eredeti élőhelyén, Nyugat- és Dél-Ausztráliában az eukaliptusz erdők homokos talaján és sós tavak mentén él, ahol főként tél végétől tavaszig virágzik.
Marokkói margaréta
Rhodanthemum hosmariense
A Rhodanthemum hosmariense a marokkói Atlasz-hegységből származó alacsony, szétterülő, örökzöld félcserje, amely finoman szeldelt ezüstös lombozatáról és hosszú ideig nyíló, sárga közepű, fehér margarétaszerű virágairól ismert. Rendezett, széles, ritkán 30 cm-nél magasabb párnát alkot, így a sziklakertek, kavicskertek és napos szegélyek kedvelt növénye.
Rózsakaktusz
Rhodocactus grandifolius
A Rhodocactus grandifolius, korábban Pereskia grandifolia néven ismert, egy lenyűgöző, ősi kaktuszfaj, amely igazi, tartós levelekkel rendelkezik – szemben a legtöbb kaktusszal. Brazíliában őshonos, cserjeként vagy kis faként növekszik; fás szárán hosszú tüskék találhatók, virágai pedig lenyűgöző, rózsaszerű képződmények, általában intenzív rózsaszín vagy bíborvörös árnyalatban.
Szömörce
Rhus
A szömörce (Rhus) az Anacardiaceae családba tartozó, körülbelül 35 cserje- és kis termetű fafajt magában foglaló nemzetség, amely a Északi-félgömb mérsékelt és szubtrópusi területein él. Leginkább látványos őszi lombozatáról ismert: a levelek zöldből ragyogó narancssárga, vörös és skarlátpiros árnyalatokba váltanak – ezek a fás szárú növények közül az egyik legszínesebb őszi látványt nyújtják. Egyes fajok, mint a Rhus typhina (szarvasagancs-szömörce), nagy, többszárú cserjékként vagy kis fákként nőnek, mások, mint az R. aromatica, talajtakaróként szolgálnak. Megjegyzés: az R. radicans (mérgező borostyán) a Toxicodendron nemzetségbe lett átsorolva.
Ecetfa
Rhus typhina
Az ecetfa (Rhus typhina) egy gyorsan növő, lombhullató nagy cserje vagy kis fa, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Nevét bársonyos, agancsszerű ágairól kapta, amelyek a szarvasok barkás agancsára emlékeztetnek. Látványos őszi lombszínéről ismert, amely a skarlátvörös, a narancssárga és a sárga árnyalataiban pompázik, valamint feltűnő, felálló, vörös, szőrös bogyófürtjeiről, amelyek egész télen megmaradnak. A mostoha körülmények bajnoka, jól fejlődik sovány, köves talajon is, és a megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő.
Fekete ribizli
Ribes nigrum
A fekete ribizli (Ribes nigrum) egy Közép- és Észak-Európában, valamint Észak-Ázsiában őshonos lombhullató cserje. Függő fürtökben termő, apró, fényes fekete bogyóiról ismert, amelyek rendkívül magas C-vitamin-tartalommal és intenzív édes-savanyú ízzel rendelkeznek. Széles körben termesztik kulináris és gyógyászati célokra, hűvös éghajlaton, hideg telek mellett fejlődik a legjobban.
Északi ribiszke
Ribes spicatum
A Ribes spicatum, közismert nevén északi ribiszke, egy lombhullató cserje, amely Észak-Európa és Ázsia boreális erdőiben őshonos, Skandináviától Szibériáig és Mongóliáig. Körülbelül 2 méter magasra nő, sötétzöld, matt levelei a szárhoz képest derékszögben állnak, ami megkülönbözteti a kerti ribiszkétől (Ribes rubrum). Tavasszal apró, zöldes, harang alakú virágokat hoz lecsüngő fürtökben, melyeket nyáron fényes piros, édes-savanyú bogyók követnek. Az északi konyha nagyra értékeli lekvárokhoz és befőttekhez. -20°C-ig fagyálló (USDA 3-7 zóna), a hűvös, nedves és jó vízelvezetésű talajt kedveli, amely az északi erdőszélekre jellemző.
Egres
Ribes uva-crispa
A Ribes uva-crispa, közismert nevén egres, egy évelő gyümölcstermő cserje a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjából, amelyet széles körben termesztenek Európa és a mérsékelt égöv kertjeiben. A cserje 1–1,5 m magasra és hasonló szélességűre nő, sűrű, tüskés hajtásokat fejleszt, amelyeket éles tövisek borítanak. Levelei tenyeresen karéjosak, sötétzöldek. Tavasszal (április–május) apró, sárgászöld vagy rózsaszínes virágok jelennek meg, amelyekből ovális bogyók fejlődnek – fajtától függően zöldek, sárgák, rózsaszínűek vagy pirosak. A gyümölcsök júliusban érnek, és rendkívül gazdagok C-vitaminban, B1-vitaminban és pektinben. Az egres kiemelkedő fagyállóságával (akár -20°C-ig) tűnik ki, és a mérsékelt égövi kertek egyik legnépszerűbb gyümölcstermő cserjéje.
Brazíliai Richardia
Richardia brasiliensis
A Richardia brasiliensis a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, elterülő növekedésű növény, amely Dél-Amerika széles sávjában, Ecuadortól Észak-Argentínáig őshonos. Gyakori gyomnövényként honosodott meg gyepekben, útmenti területeken, legelőkön és bolygatott talajokon az Egyesült Államok délkeleti részén, a szubszaharai Afrikában, Indiában, Ausztráliában és Ázsia egyes részein. Elágazó, heverő vagy félig felegyenesedő szárai mély karógyökérből indulnak ki, hosszuk elérheti a 40 cm-t, rajtuk keresztben átellenes, legfeljebb 6,5 cm hosszú, ovális levelekkel. Apró, fehér vagy halványrózsaszín, tölcsér alakú virágai tavasztól őszig nyílnak, melyeket szőrös makkocskatermések követnek. Gyors növekedésű és szárazságtűrő, teljes napsütésben és szegényes, homokos talajon sűrű, szőnyegszerű talajtakarást képez. Néha szándékosan ültetik xeriscaping (szárazságtűrő kertépítés) céljából, bár mezőgazdasági környezetben a szántóföldi kultúrák és a gyepfelületek agresszív gyomnövényének tekintik.
Ricinusnövény
Ricinus communis
A ricinusnövény (Ricinus communis) az Euphorbiaceae családba tartozó, gyorsan növő trópusi cserje, amely Kelet-Afrika északi részéről származik. Óriási, tenyérszerűen osztott levelei akár 60 cm átmérőt is elérhetnek, és mélyzöld vagy bronzvörös változatokban egyaránt megtalálhatók. FIGYELMEZTETÉS: minden része mérgező, magjai ricinust tartalmaznak, amely az ismert természetes méreganyagok egyike a leghalálosabbak közül. Széles körben termesztik látványos dísznövényként, valamint ricinus olaj előállítása céljából, amelyet orvosi és ipari területen egyaránt alkalmaznak.
Piros bogyómirtusz
Rivina humilis
A piros bogyómirtusz (Rivina humilis) az alkörmösfélék (Petiveriaceae) családjába tartozó, lágy szárú, örökzöld évelő növény, amely Amerika melegebb vidékein őshonos. Szinte egész évben hozza apró, fehér vagy rózsaszín virágokból álló fürtjeit, melyeket fényes, élénkvörös bogyók követnek – ezekről kapta a nevét is. A bogyók levét történelmileg vörös festékként vagy arcpírként (rúzs) használták. A növény minden része, különösen a bogyók és a gyökerek, elfogyasztva mérgezőek.
Cécile Brunner rózsa
Rosa 'Cécile Brunner'
A Rosa 'Cécile Brunner' egy örökségvédelmi polyantha rózsa, amelyet Marie Ducher nemesített Franciaországban, és veje, Joseph Pernet-Ducher mutatott be 1881-ben. Tökéletes formájú, magas közepű rózsaszín bimbói miatt, amelyek a miniatűr teahibridekre emlékeztetnek, gyakran nevezik „Sweetheart Rose”-nak (Kedvesem rózsája). Késő tavasztól az első fagyokig bőséges fürtökben hozza apró, telt, lágy illatú virágait. A kompakt, szinte tüskétlen bokor sima, fényes középzöld lombozattal és kecses, íves növekedéssel rendelkezik; ugyanezen fajta erőteljesebb kúszó változata akár több méteres magasságot is elérhet. Hosszú életű, betegségekkel szemben ellenálló, jól tűri a gyengébb talajt és a félárnyékot is, így több mint 140 évvel a bemutatása után is a parasztkertek, vegyes ágyások és dézsás beültetések kedvence.
Mezei rózsa
Rosa agrestis
A Rosa agrestis, más néven mezei rózsa vagy parlagi rózsa, egy lombhullató vadcserje, amely Dél- és Közép-Európában őshonos, és szórványosan a Kaukázusig is elterjedt. Felfelé törekvő, bokros növekedésű, ívesen hajló ágai horgas tüskékkel borítottak, magassága elérheti az 1,5-3 métert. Szárnyasan összetett levelei 5-7 apró, durván fűrészes levélkéből állnak, amelyek észrevehetően kisebbek közeli rokona, a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) leveleinél, és alig érezhető rajtuk az arra a fajra jellemző almás illat. Nyár közepén hozza enyhén illatos, egyszerű, fehér vagy halványrózsaszín virágait, melyek átmérője legfeljebb 4 cm. Ezeket ősszel apró, ovális, piros csipkebogyók követik, amelyek a növényen maradva télen is díszítenek.
Kaliforniai vadrózsа
Rosa californica
A Rosa californica, közismert nevén a kaliforniai vadrózsa, egy lombhullató cserje, amely az Egyesült Államok nyugati részén őshonos, természetes előfordulása Kaliforniában, Oregonban és Észak-Baja Californiában ismert. Akár 3 méter magasra is megnőhet, és késő tavasztól nyáron át egyszerű, rózsaszíntől bíborig terjedő virágokat hoz aranyszínű porzókkal. Élénkpiros csipkebogyói télen is a bokron maradnak, és nélkülözhetetlen táplálékot biztosítanak a madaraknak és a vadvilágnak. Megtelepedés után rendkívül szárazságtűrő és könnyen gondozható – igazi kaliforniai őshonosú növény.
Gyepűrózsa
Rosa canina
A Rosa canina, közismert nevén gyepűrózsa, egy lombhullató cserje, amely Európában, Északnyugat-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Jellemzői az ívesen hajló, tüskés ágak, a késő tavasszal nyíló halvány rózsaszín vagy fehér virágok, valamint a télen is megmaradó, élénkpiros, tojásdad alakú csipkebogyók. A csipkebogyó ehető és kiemelkedően magas C-vitamin-tartalommal rendelkezik, így ez a vadrózsa egyszerre díszértékű és gyógyászatilag is értékes növény.
Sövényrózsa
Rosa corymbifera
A Rosa corymbifera, közismert nevén sövényrózsa vagy parlagi rózsa, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó erőteljes növekedésű, lombhullató cserje, amely Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában őshonos. Nagyon közel áll a gyepűrózsához (Rosa canina), de főként a levelek fonákján található sűrűbb szőrzet alapján különíthető el tőle. Hosszú, íves, visszahajló tüskékkel borított ágai elérhetik a 3 méteres magasságot, áthatolhatatlan természetes sövényt alkotva. Májustól júliusig lapos sátorvirágzatban hozza 3-15 virágát, melyek szirmai a fehértől a halványrózsaszínig terjednek, és enyhe illatúak. Ősszel az intenzív vörös színű, ovális csipkebogyók értékes díszei a kertnek és gazdag C-vitamin-források. A 'Laxa' fajta Európa-szerte a leggyakrabban használt alany a kerti rózsák oltásához.
Kordes-rózsa
Rosa kordesii
A Rosa kordesii egy ellenálló kúszó- vagy bokorrózsa, amelyet Wilhelm Kordes nemesített Németországban az 1940-es években. Kiemelkedő télállóságáról (akár az USDA 3-as zónáig) és a gyakori rózsabetegségekkel szembeni erős ellenálló képességéről ismert. Fürtökben hozza telt, mélyrózsaszín, folytonnyíló virágait hosszú szárakon, amelyek felfuttathatók vagy szabadon álló bokorként is nevelhetők.
Havasi rózsa
Rosa pendulina
A havasi rózsa (Rosa pendulina) egy szinte tüskementes vadcserjefaj, amely Közép- és Dél-Európa hegységeiben honos – a Pireneusokban, az Alpokban, a Kárpátokban és az Appennínekben. Mélyrózsa-színű, fuksziarózsa árnyalatú virágokat hoz feltűnő sárga porzókkal, amelyeket jellegzetes, lelógó, megnyúlt, piros csipkebogyók követnek. Rendkívül fagytűrő: -30°C-ig is elviseli a hideget, és jól érzi magát sziklás hegyvidéki tájakon.
Rozsdás rózsa
Rosa rubiginosa
A rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos lombhullató cserje, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Halványrózsaszín, fehér közepű virágairól és leveleinek almaillatáról ismert. Ez a vadrózsa ősszel fényes piros csipkebogyókat terem, amelyek díszítőértékük és tápanyagtartalmuk miatt egyaránt értékesek. Széles körben használják sövényként, vadvirágos kertekben és erózióvédelemre. A terméséből kivont olaj a kozmetikában bőrmegújító hatásáról híres.
Jajabogyó-rózsa
Rosa spinosissima
A jajabogyó-rózsa (Rosa spinosissima, szin. Rosa pimpinellifolia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó alacsony, sűrűn leveles cserje, amelyet skót rózsaként is ismernek. Európában, Délnyugat-Szibériában, Északnyugat-Iránban és Algériában őshonos; száraz, köves domboldalakon, meleg bozótosokban, különösen mészköves talajon fordul elő. Általában 50–100 cm magasra nő, tömött, erősen tüskés bokrokat alkotva. Sötétbarna hajtásait sűrűn borítják egyenes tüskék és merev serték. Levelei szárnyasan összetettek, 5–11 apró, kerekded levélkéből állnak, gyakran vöröses árnyalattal. Májustól júniusig nyílnak magányos, krémfehér (ritkábban rózsaszín), illatos, ötszirmú virágai, melyekből őszre gömbölyded, sötétbarna vagy fekete csipkebogyó termések érnek.
Virginiai vadrózsa
Rosa virginiana
A Rosa virginiana, közismert nevén virginiai vadrózsa, egy szívós, sarjadzó lombhullató cserje, amely az Egyesült Államok keleti részén és Kelet-Kanadában őshonos, Új-Fundlandtól délre Virginiáig, nyugatra pedig a Nagy-tavakig terjed. 1,2–1,8 méter (néha akár 3 méter) magasra nő, föld alatti sarjaival sűrű, bozótos telepeket alkot, így kiválóan alkalmas természetközeli szegélyek kialakítására, erózióvédelemre és vadvédelmi kertekbe. Fényes, sötétzöld szárnyalt levelei ősszel az ibolya, a vöröses-narancssárga és a sárga élénk árnyalataira színeződnek, míg görbe tüskékkel borított vöröses hajtásai télen is díszítenek és élőhelyet biztosítanak. Júniustól augusztusig illatos, egyszerű, ötszirmú rózsaszín virágokat hoz élénksárga porzókkal, melyeket mutatós piros csipkebogyók követnek; ezek télen is a bokron maradnak, táplálékot nyújtva a madaraknak és kisebb emlősöknek.
Rozmaring
Rosmarinus officinalis
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) a mediterrán térségben őshonos aromás, örökzöld cserje, amely intenzív illatáról és keskeny, tűszerű örökzöld leveleiről ismert. Széles körben termesztik fűszernövényként, gyógynövényként és dísznövényként.
Kereklevelű rotala
Rotala rotundifolia
A Rotala rotundifolia a Lythraceae családba tartozó szárnövény, amely Dél- és Délkelet-Ázsiából származik, ahol közönséges gyomként nő rizsföldeken és nedves területeken Indiában, Kínában, Tajvanon, Thaiföldön, Laoszban és Vietnámban. Két formában jelenik meg a termesztési módtól függően: emers (vízen kívüli) formájában kerek leveleket fejleszt, míg akváriumban víz alá merülve levelei keskenyek és lándzsásak. Erős megvilágítás mellett a szárak végei és a felső levelek halványrózsaszíntől narancsvörösig terjedő árnyalatokat öltenek, míg gyenge fényben a növény élénkzöld marad.
Kék pillangócserje
Rotheca myricoides
A Rotheca myricoides, közismert nevén kék pillangócserje, Kelet-Afrikából származó örökzöld cserje. Lenyűgöző, halvány ibolyakék, pillangó alakú virágokat hoz, amelyeket egy jellegzetesen sötétebb kék alsó sziromlevél és hosszú, ívelt porzók tesznek különlegessé, így a trópusi és szubtrópusi kertek igazi ékességévé válik. Korábban Clerodendrum ugandense néven volt ismert, és az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik.
Kubai királypálma
Roystonea regia
A fenséges kubai királypálma, a Roystonea regia, egy nagy termetű pálmafa, amely Amerika trópusi vidékein őshonos. Jellegzetessége az egyetlen, sima, világosszürke törzse, amely az alap felé kissé kiszélesedik, és sűrű lombkoronában végződik, amelyet nagy, ívelt, páratollasan összetett levelek alkotnak. Széles körben alkalmazzák a kertészetben, hogy látványos vizuális hatást keltsen sugárutakon, parkokban és kertekben.
Festő buzér
Rubia tinctorum
A festő buzér (Rubia tinctorum) a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó évelő, kúszó-heverő növény, amely a Földközi-tenger vidékéről és Nyugat-Ázsiából származik, de Magyarországon is előfordul vadon, főként a Duna és a Dráva menti ártereken, régi termesztés maradványaként. Négyzet keresztmetszetű, horgas szőrökkel borított szára több szinten elágazik, tüskés szélű, lándzsás levelei örvökben állnak. Nyár elején-közepén apró, mézsárga virágai nyílnak, amelyekből fekete, húsos bogyók fejlődnek. Hosszú, húsos, narancsvörös gyökere tartalmazza az alizarin nevű festékanyagot, amelyet évezredek óta használnak textíliák vörösre festésére - a középkortól a 19. századi szintetikus festékek megjelenéséig ez volt a legfontosabb természetes vörös színezék forrása.
Hamvas szeder
Rubus armeniacus
A Rubus armeniacus, közismert nevén hamvas szeder, egy erőteljes, gyorsan növő, félörökzöld cserje, amely Örményországban és Észak-Iránban őshonos. Íves, kétéves vesszői 3–10 méter hosszúra is megnőhetnek, és erős tüskék borítják őket. Közismert neve ellenére nem a Himalájában őshonos; 1885-ben vezették be Észak-Amerikába, és azóta az egyik legelterjedtebb invazív cserjévé vált a mérsékelt égövi régiókban világszerte. A növény vonzó, fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz késő tavasszal és kora nyáron, melyeket nagy, édes, koromfekete bogyók követnek, amelyeket frissen fogyasztva, lekvárok, piték és italok készítésére is nagyra értékelnek. Gyökérkérgét és leveleit régóta használják gyógyászati célokra, összehúzó hatású szerként.
Himalájai szeder
Rubus bifrons
A himalájai szeder (Rubus bifrons) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, tüskés, kúszó cserje, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Erőteljesen növekszik, sűrű bozótosokat alkotva íves száraival, amelyek több méter hosszúra is megnőhetnek. Tavasszal és nyáron fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz, melyeket nyáron fekete, fényes és édes gyümölcsök követnek. Rendkívül szívós növény, amely természetes élőhelyén kívül számos régióban invazív fajjá vált.
Hamvas szeder
Rubus caesius
A rózsafélék családjába tartozó, Európában és Ázsiában őshonos, lombhullató kúszócserje, amely közeli rokonságban áll a vadszederrel és a málnával. Ívesen hajló szárai kevés tüskével rendelkeznek, levelei három levélkéből állnak és enyhén szőrösek, fehér virágai pedig akár a 6 cm-es átmérőt is elérhetik. Termése kékesfekete csoportos csonthéjas termés, melyet viaszos réteg borít, ez adja jellegzetes hamvas megjelenését (innen a 'caesius' név). Sövényekben, erdőszéleken, folyópartokon és műveletlen területeken egyaránt előfordul.
Piros málna
Rubus idaeus
A piros málna (Rubus idaeus) egy lombhullató, termést hozó cserje, amely Európában és Észak-Ázsiában őshonos, és a Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozik. Ívelt, tüskés vesszőin nyáron ízletes, élénkpiros összesített bogyókat terem. Ehető gyümölcséért és sövényként való dísznövény-értékéért egyaránt széles körben termesztik; hűvös telű és enyhe nyarú mérsékelt égövű éghajlaton érzi jól magát.
Fekete málna
Rubus occidentalis
A Rubus occidentalis, közismert nevén fekete málna, egy Észak-Amerika keleti részén őshonos, tüskés, lombhullató cserje. Íves, fehéres viaszréteggel borított hajtásai kisméretű, kupola alakú fekete gyümölcsöket teremnek, melyeket intenzív édes-savanyú ízük és magas antioxidáns-tartalmuk miatt kedvelnek. A vörös málnával ellentétben hajtásai a talajhoz érve a csúcsuknál gyökeret eresztenek, így természetes úton képeznek új sarjakat.
Szilánlevelű szeder
Rubus ulmifolius
A Rubus ulmifolius, közismert nevén szilánlevelű szeder vagy ezüstlevelű szeder, egy erőteljes félörökzöld cserje, amely Európában és a mediterrán térségben őshonos. Sűrű, tüskés bozótosokat alkot, és ehető szederbogyókat terem, amelyeket széles körben használnak főzéshez és népi gyógyászatban. Eredeti elterjedési területén túl betelepítve invazívnak számít Ausztrália, Chile és Új-Zéland egyes részein.
Kúpvirág
Rudbeckia
A kúpvirág (Rudbeckia) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége, amely Észak-Amerikában őshonos. Feltűnő sárga és arany színű, sötét közepű virágairól ismert, és világszerte az egyik legnépszerűbb kerti dísznövény.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.