2294 Könnyű növények | 2026 útmutató - 53. oldal
2294 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2294 Könnyű növények
1873–1908 megjelenítve a 2294-ból
Petárdanövény
Russelia equisetiformis
A Russelia egy évelő cserje, amelyet karcsú, zöld, kaskádszerűen lelógó hajtásai tesznek különlegessé – ezek lófarokra vagy tűzijátékra emlékeztetnek. Csöves virágai jellemzően élénk vörös színűek, bőségesen nyílnak, és rendkívül vonzóak a kolibrik és a pillangók számára. Rendkívül sokoldalú növény: kiválóan alkalmazható csüngő kosarakban, támfalak mentén vagy lejtők talajtakarójaként.
Rojtos ruta
Ruta chalepensis
A Ruta chalepensis, közismert nevén rojtos ruta vagy aleppói ruta, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó örökzöld, aromás félcserje, amely a Földközi-tenger medencéjében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten őshonos. 40–80 cm magasra nő, finoman szárnyalt, szürkészöld levelei erős, átható illatúak, nyáron pedig apró sárga virágfürtöket hoz. A növény furanokumarinokat, alkaloidokat és flavonoidokat tartalmaz, amelyek erős gyógyhatást, de jelentős toxicitást is kölcsönöznek neki. Bőrrel érintkezve, majd napfény hatására fototoxikus dermatitiszt okoz, nagy mennyiségben fogyasztva pedig súlyos szervkárosodást idézhet elő. Széles körben alkalmazzák a népi gyógyászatban, és mély kulturális jelentőséggel bír mint védelmező talizmán.
Ruta
Ruta graveolens
A ruta (Ruta graveolens) egy évelő cserje, amely erős illatáról és gyógyászati tulajdonságairól ismert. Finoman osztott, szürkészöld levelei és apró, krémszínű vagy sárgás virágai nyáron jelennek meg. Igénytelen növény, azonban mérgező tulajdonságai miatt fokozott figyelmet igényel.
Egynyári gyöngyperje
Sagina apetala
A Sagina apetala egy kis termetű, egynyári vagy kétnyári lágyszárú növény, amely alacsony, sűrű párnákat alkot. Gyakran megtalálható városi környezetben, járdák repedéseiben, falak tövében és tömörített homokos talajokon. Levelei keskenyek, lineárisak, virágai apróak, általában zöldes színűek és látható szirmok nélküliek – ez utóbbiból ered az 'apetala' faji neve. Rendkívül ellenálló és pionír növényfaj.
heverő zöldhúr
Sagina procumbens
A Sagina procumbens (heverő zöldhúr) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, évelő, heverő szárú lágyszárú növény, amely Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint Északnyugat-Afrikában őshonos. Sűrű, kopasz, mohaszerű szőnyeget alkot a csomópontokon legyökeresedő szárainak köszönhetően, így vegetatív úton gyorsan terjed. Levelei szálasak, 1-2 cm hosszúak. Apró, magányos virágai 4-5 csészelevéllel és 4-5 kicsi, fehér sziromlevéllel rendelkeznek (melyek néha hiányoznak), 4 szabad bibével. A növény rendkívül jól bírja a taposást, ezért gyakran előfordul gyepekben, járdalapok közötti résekben és nedves cserépföldben is.
Törékeny fűz
Salix × fragilis
A Salix × fragilis, azaz a törékeny fűz egy gyorsan növő lombhullató fa, amely Eurázsiában őshonos, és gyakori folyók mentén, mocsarakban és nedves talajon. Körülbelül 15 méteres magasságot ér el; nevét gallyairól kapta, amelyek könnyen letörnek, és ahol földet érnek, ott készségesen meggyökeresednek.
kecskefűz
Salix caprea
A Salix caprea, közismert nevén kecskefűz vagy barkafűz, egy erőteljes lombhullató fa vagy nagy cserje, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Leginkább puha, selymes, ezüstszürke barkáiról ismert, amelyek kora tavasszal jelennek meg, majd sárgán megsárguló virágporral telnek meg, és létfontosságú korai nektárforrást biztosítanak a méhek és más beporzók számára. Levelei a legtöbb más fűzfajénál szélesebbek, fonáklap nemezszerűen szőrös.
Rózsaszín barkafűz
Salix chaenomeloides
A Salix chaenomeloides, más néven rózsaszín vagy japán barkafűz, egy lombhullató cserje vagy kis fa a fűzfafélék családjából, Japánból, Koreából és Kínából származik. Feltűnő, nagy barkái miatt termesztik, amelyek kezdetben ezüstös-rózsaszínűek, majd idővel sötétednek, feketévé válnak. A barkák késő télen és kora tavasszal jelennek meg a fényes, sötétvörös hajtásokon, még mielőtt a növény kizöldülne. A legismertebb kultivár a 'Mt. Aso', amelyet díszes ágai miatt kertekben és virágkötészetben is nagyra értékelnek.
Hamvas fűz
Salix cinerea
A Salix cinerea, közismert nevén hamvas fűz vagy rekettyefűz, egy gyorsan megtelepedő lombhullató cserje vagy kisebb fa, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Kiválóan fejlődik nedves, rossz vízelvezetésű talajokon, folyópartok, árkok és mocsarak mentén. Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt hozza jellegzetes, bolyhos, szürkés-sárga barkáit. Sűrű, pelyhes szürkészöld lombozata és a vízzel telített talajjal szembeni toleranciája értékes úttörő fajjá teszi a vizes élőhelyek helyreállításában, emellett a méhek számára kulcsfontosságú kora tavaszi nektárforrás.
Tealevelű fűz
Salix phylicifolia
A tealevelű fűz (Salix phylicifolia) egy szívós, lombhullató cserje, amely Észak-Európa boreális és hegyvidéki régióiban őshonos, beleértve Skóciát, Írországot és Fennoskandináviát. Patakpartokon, árkokban és nedves hegyi terepeken nő, általában bázisokban gazdag, nedves talajon, a tengerszinttől egészen 1000 méter feletti magasságig. A cserje 2,5–4 méter magasra nő, sűrű és szétterülő habitusú, fiatal ágai simák és vörösesek, levelei vékonyak, sötétzöldek és fényesek, fonákjuk szürkés, ami a tealevelekre emlékeztet – innen ered a népi neve. A legtöbb fűzhöz hasonlóan kétlaki, a hím- és nőivarú barkák külön növényeken találhatók; a sárga hím és a zöldes női barkák kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt jelennek meg a csupasz ágakon, fontos nektárforrást biztosítva a beporzók számára a szezon elején. Kérge szalicinben és más fenolos vegyületekben gazdag, amelyeket antibakteriális, vírusellenes és antioxidáns tulajdonságaik miatt tanulmányoznak, folytatva a fűzfakéreg fájdalom- és lázcsillapításra való népi gyógyászati felhasználásának hosszú hagyományát.
Csigolyafűz
Salix purpurea
A Salix purpurea, közismertebb nevén csigolyafűz vagy bíborfűz, egy gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Sűrű bozótost alkot vékony, bíbor árnyalatú hajtásaival és keskeny, szürkészöld leveleivel, amelyek a füzekre nem jellemző módon majdnem átellenesen állnak. Bíborvörös barkái kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt jelennek meg a csupasz ágakon, majd aranysárgává válnak a pollen kibocsátásakor. A kosárfonók régóta nagyra értékelik rugalmas, színes vesszői miatt, a modern tájépítészetben pedig patakpartok erózióvédelmére, valamint gyorsan növő, alacsony gondozási igényű díszsövényként vagy térelválasztóként alkalmazzák.
Kosárfonó fűz
Salix viminalis
A Salix viminalis, közismert nevén kosárfonó fűz vagy kenderfűz, egy gyors növekedésű lombhullató cserje vagy kis fa, amely Európában és Nyugat-/Közép-Ázsiában őshonos. Évszázadok óta nagyra értékelik hosszú, rugalmas és elágazásmentes vesszői miatt; ez a klasszikus faj, amelyet a kosárfonáshoz és a hagyományos fűzfa-kézművességhez használnak. Kiválóan fejlődik folyópartok és vizes élőhelyek mentén, átázott talajban, ahol keskeny, ezüstös levelekből álló sűrű csoportokat alkot. Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt, puha, szürkés barkákat növeszt. Erőteljes növekedése és a drasztikus visszametszéssel szembeni toleranciája miatt népszerű biomassza-termelésre, folyóparti erózióvédelemre és élő kerti fűzfaépítmények kialakítására.
Eperföldicseresznye
Salpichroa origanifolia
A Salpichroa origanifolia, népszerű nevén „eperföldicseresznye” vagy „eperparadicsom”, egy évelő, rizómás növény a burgonyafélék (Solanaceae) családjából, Dél-Amerikából származik – Argentína, Uruguay, Brazília, Bolívia és Peru. Kúszó és erősen elágazó szárai akár 3 méter hosszúra is megnőhetnek; levelei elliptikusak vagy oválisak, virágai kicsik, harang alakúak, fehér vagy fehéreszöld színűek. Nyár végén 10–15 mm-es ovális bogyókat terem, amelyek zöldből fehérre vagy halványsárgára érnek, édes ízűek és ehetőek. A növény meghonosodott Európa, Kalifornia és Tasmania egyes régióiban, ahol invazív fajnak számít.
Homoki ballagófű
Salsola kali
A Salsola kali, közismert nevén homoki ballagófű vagy ördögszekér, az Amaranthaceae családba tartozó egyéves halofita növény. Gömbölyded, tüskés formát öltve nő Európa, Észak-Afrika és Ázsia tengerparti homokos strandjain, dűnéin és sós talajain, Észak-Amerikában pedig invazív gyomnövényként honosodott meg. Ősszel, amikor kiszárad, a növény leválik a gyökeréről, és a szél hajtja (úgynevezett "tumbleweed" jelenség), így szórva szét magvait.
Zsálya
Salvia
A Salvia a mentafélék (Lamiaceae) családjának egyik legnagyobb nemzetsége, amely több mint 900 fajt foglal magában; ezek a Mediterráneumtól Amerikán át Ázsiáig számos régióban őshonos növények. A nemzetség felöleli a fűszernövényeket, például az S. officinalis-t, a látványos dísznövényeket, mint az S. splendens (bíbor zsálya), valamint az ellenálló évelőket, mint az S. nemorosa (ligeti zsálya). Valamennyi faj illatos, jellemzően puha vagy bársonyos levelekkel és csöves virágokkal rendelkezik, amelyek különösen vonzzák a beporzókat.
Levendulalevelű zsálya
Salvia × lavandulacea
A levendulalevelű zsálya (Salvia × lavandulacea) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó aromás, évelő félcserje, amely közeli rokonságban áll a spanyol zsályával (Salvia lavandulifolia). Keskeny, szürkészöld, bársonyos levelei a rozmaringhoz hasonló illatot árasztanak, nyáron pedig kék-ibolyaszínű virágfüzéreket hoz. Kiváló szárazságtűrő és fénykedvelő növény, ideális mediterrán kertekbe, napos teraszokra és fűszerkertekbe.
Fehér zsálya
Salvia apiana
A Salvia apiana, közismert nevén fehér zsálya, egy aromás, örökzöld cserje, amely Dél-Kalifornia és Észak-Baja California part menti bozótosaiban őshonos. Ezüstfehér, nemezes leveleiből kerekded bokrot alkot, késő tavasszal pedig hosszú virágszárakat növeszt, melyeken halvány levendula-fehér virágok nyílnak. Kiválóan alkalmazkodott a szárazsághoz, a tápanyagban szegény, köves, jó vízelvezetésű talajt és a teljes napsütést kedveli; megtelepedése után alig igényel öntözést. Kerti díszértéke mellett Kalifornia egyik legjelentősebb kultúrnövénye, amelyet az őslakos népek – köztük a cahuilla, kumeyaay, chumash és luiseno törzsek – régóta gondoznak és szertartásaikhoz használnak.
Hamvas zsálya
Salvia farinacea
A Salvia farinacea, közismert nevén hamvas zsálya vagy lisztes zsálya, egy évelő növény, amely Texas déli-középső részének, Oklahomának és Mexikó északkeleti részének prérijeiről és rétjeiről származik. Késő tavasztól őszig hozza hosszú, elegáns füzérekben nyíló, élénkkék vagy ibolyaszínű virágait, így a beporzóbarát kertek egyik kedvence. A növényt a szarvasok elkerülik, a megtelepedés után jól tűri a szárazságot, és vonzza a méheket, pillangókat és kolibrikat.
Görög zsálya
Salvia fruticosa
A Salvia fruticosa, közismert nevén görög zsálya vagy háromkaréjú zsálya, egy aromás, örökzöld cserje, amely a Kelet-Mediterráneum sziklás lejtőin őshonos: Görögországban, Krétán, Törökországban, Cipruson és a Levantéban. Ezüstös, háromkaréjú levelei a kerti zsályánál lágyabb, gyantás illatot árasztanak, rózsaszíntől a liláig terjedő virágfüzérei pedig késő tavasztól nyárig vonzzák a méheket és pillangókat. Évszázadok óta termesztik konyhanövényként és hagyományos orvosságként; a szegényes, száraz és napos talajon fejlődik a legjobban, és rendkívül kevés gondozást igényel.
Ánizsillatú zsálya
Salvia guaranitica
A Salvia guaranitica, közismert nevén ánizsillatú zsálya vagy brazíliai zsálya, egy Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban és Argentínában őshonos, bokros növekedésű lágyszárú évelő, amely az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Friss mentazöld, tojásdad levelei szétmorzsolva enyhe ánizsillatot árasztanak, felálló szárain pedig a nyár közepétől őszig mélykék, cső alakú virágfüzérek nyílnak (a 'Black and Blue' fajta esetében sötét csészelevelekkel). A meleg éghajlatú kertekben a kolibrik és pillangók egyik nagy kedvence.
Azték zsálya
Salvia hispanica
A chia (Salvia hispanica) az árvacsalánfélék családjába tartozó egynyári gyógynövény, amely Közép- és Dél-Mexikóban őshonos. Az aztékok évszázadokon át termesztették, mára pedig világszerte ismertté vált rostban és omega-3 zsírsavakban gazdag magjai miatt. A növény felálló szárú, sötétzöld levelekkel rendelkezik, apró lila vagy fehér virágai pedig füzérekbe rendeződve nyílnak nyáron és ősszel.
Kis zsálya
Salvia microphylla
A Salvia microphylla, közismert nevén Kis zsálya vagy Aprólevélű zsálya, egy kompakt, évelő cserje, amely Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén honos. Bőségesen hoz csöves virágokat piros, rózsaszín, lila és fehér árnyalatokban, így igazi mágnesként vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat. Télálló, aszálytűrő és könnyen nevelhető növény, amely napos kertekben minimális gondozással is pompásan fejlődik.
Ligetzsálya
Salvia nemorosa
A Salvia nemorosa, közismert nevén ligetzsálya, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Sűrű, ibolyakék virágfüzéreket hoz, amelyek nagy díszítőértékkel bírnak, tavasztól nyárig virágoznak. Rendkívül szárazságtűrő és fagytűrő, az USDA 4–8-as keménységi zónákban tartható.
Kerti zsálya
Salvia officinalis
A Salvia officinalis, közismert nevén kerti zsálya vagy közönséges zsálya, a Földközi-tenger vidékéről származó évelő, aromás gyógynövény. Jellegzetes puha, szürkészöld, bársonyos levelei és élénk lilás-kék virágfüzérei nyáron nyílnak. Több mint 2000 éve alapvető növénye a konyháknak és a gyógyszertáraknak egyaránt; az ajakosok (Lamiaceae, mentafélék) családjába tartozik.
Rozmaring
Salvia rosmarinus
A Salvia rosmarinus, közismert nevén rozmaring, egy fás szárú, évelő gyógynövény, amelyet illatos, örökzöld, tűlevelű lombjáról, valamint fehér, rózsaszín, lila vagy kék virágairól lehet felismerni. A Mediterráneum őshonos növénye, a zsálya családjába (Lamiaceae) tartozik. Aromatikus lombozatáért és sokoldalú felhasználhatóságáért rendkívül nagyra értékelik.
Skarlát zsálya
Salvia splendens
A Salvia splendens, közismert nevén skarlát zsálya, Brazíliából származó, virágos dísznövény. Élénk, csöves virágzatáról ismert, amely a klasszikus skarlátpirostól a rózsaszínig, lilán, levendulán át a fehérig számos árnyalatban pompázik. Gyorsan növő és bőven virágzó faj, amely késő tavasztól az első fagyokig díszít, így a világ kertjeiben kedvelt alapnövénnyé vált.
Lebegő páfrány
Salvinia sp
A Salvinia sp. egy szabadon lebegő vízi páfrány, amely a trópusi Amerikákból származik. Jellemzője a vízfelszínen megjelenő apró, bársonyos levélpárok, valamint az elmerült, levélszerű képletek, amelyek közvetlenül a vízből veszik fel a tápanyagokat. Az egyik legkönnyebben nevelhető vízi növény, amely ideális körülmények között rendkívüli sebességgel szaporodik.
Esőfa
Samanea saman
A Samanea saman, közismert nevén esőfa vagy szamánfa, egy monumentális trópusi fa, amely Közép- és Dél-Amerikából származik, de mára a világ trópusi vidékein mindenütt meghonosodott. Magassága 15 és 30 méter közötti, ernyő alakú lombkoronája pedig akár a 30-40 méteres átmérőt is meghaladhatja, kivételes árnyékot nyújtva. Híres arról, hogy éjszaka vagy eső előtt összezárja leveleit, így hagyva, hogy a csapadék akadálytalanul elérje a talajt. Virágai pamacs alakúak, rózsaszínűek fehér porzókkal, melyek vonzzák a beporzókat; hüvelytermése pedig édes, ehető pépet tartalmaz.
Kanadai bodza
Sambucus canadensis
A Sambucus canadensis, vagyis a kanadai bodza, egy gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti és középső részein őshonos. 1,5–3,5 méter magas, több szárú, nyitott bokrot alkot, szárnyasan összetett levelekkel. Nyár elején nagy, lapos ernyőkben nyílnak illatos, krémfehér virágai, melyeket nyár végén apró, lilásfekete bogyótermések követnek.
Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis
Az őszi vérfű a rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő növény, amely Európa és Ázsia nedves rétjein és mérsékelt övi területein őshonos. Kékeszöld, szárnyasan összetett levelekből álló bokrot alkot, amely fölé hosszú virágszárak emelkednek, végükön apró, tojásdad alakú, bíborvörös vagy bordó kalászvirágzattal. Júniustól szeptemberig virágzik, és számos beporzót vonz, köztük a vérfű-hangyaboglárkát, amelynek szaporodása e növénytől függ. A hagyományos fitoterápiában évszázadok óta használják – a kínai orvoslásban Di Yu néven ismert –, elsősorban vérzéscsillapító és sebgyógyító tulajdonságai miatt kedvelik. Szívós és könnyen termeszthető növény, ideális választás természetközeli kertekbe, vadvirágos rétekre és üde talajú évelőágyásokba.
Hengerestörzsű anyósnyelv
Sansevieria bacularis
A Sansevieria bacularis egy Kongóból és Ruandából származó, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó évelő pozsgás növény. Jellemzői a vékony, hosszú és húsos hengeres levelek, amelyek sűrű csoportokat alkotnak, és akár a 100 cm-es magasságot is elérhetik. A levelek sötétzöld színűek, világoszöld vízszintes csíkokkal és minden levélen egy jellegzetes függőleges barázdával. A növény tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz magas virágzatokon. Kivételesen ellenálló és alacsony igényű növény, ideális kezdőknek és szobanövény-gyűjtőknek, akik megbízható példányt keresnek.
Afrikai Lándzsa
Sansevieria cylindrica
A Sansevieria cylindrica, tudományosan ma már Dracaena angolensis néven ismert, egy szukkulens növény, amely Angola területéről, Dél-Afrikából származik. Jellegzetes hengeres, húsos, zöld levelei fehér erekkel díszítettek, és tőrózsából legyező alakban nőnek ki. Minden egyes levél akár 1 méter hosszúra és 3 cm átmérőjűre is megnőhet. Levegőtisztító képességéről ismert, a NASA az egyik leghatékonyabb e célra alkalmas növényként tartja számon.
Anyósnyelv
Sansevieria guineensis
A Sansevieria guineensis, más néven guineai anyósnyelv vagy afrikai kender, egy ellenálló, rizómás pozsgás növény, amely Nyugat-Afrikából származik. Sűrű, merev, lándzsás, örökzöld levelekből álló bokrokat képez, amelyek közvetlenül egy kúszó föld alatti rizómából nőnek. Más anyósnyelv rokonaihoz hasonlóan vastag, rostos leveleiben tárolja a vizet, ami szárazságtűrővé, elhanyagolhatóvá és gyenge fényviszonyok között is jól tűrővé teszi. Természetes élőhelyén száraz, félárnyékos erdőkben nő, és generációk óta használják leveleit erős, selymes rost kinyerésére, amelyet íjhúrokhoz, zsinegekhez és szőnyegekhez használtak, innen ered angol népies neve.
Elefántagyar anyósnyelv
Sansevieria stuckyi
A Sansevieria stuckyi, amelyet gyakran elefántagyar növénynek is neveznek, egy Kelet- és Dél-Afrikából származó, lenyűgöző szukkulens. Merev, hengeres levelei agyarszerűen felfelé nőnek, és akár a 2,75 méteres magasságot is elérhetik. Alacsonyabb, legyező alakú rokonaitól eltérően ez a faj drámai, építészeti sziluettet alkot, így szoborszerű szobanövényként emelkedik ki környezetéből. Rendkívül szárazságtűrő, kevés gondozást igényel, és kifejezetten jól bírja az elhanyagolást, így ideális választás az elfoglalt növénytulajdonosok számára.
Kígyónövény
Sansevieria trifasciata
A kígyónövény egy feltűnő, dekoratív szobanövény, amely Nyugat-Afrikából származik. Magas, kardszerű leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes szürkészöld vízszintes csíkok díszítenek. A beltéri növények közül az egyik legellenállóbb és legkevesebb gondozást igénylő faj. A NASA kutatásai kiváló levegőtisztítóként azonosították: képes eltávolítani a formaldehidet, a xilolt és más mérgező anyagokat. Azon kevés növények egyike, amelyek éjszaka alakítják át a CO₂-t oxigénné, ezért hálószobába is ideális.
Ceyloni íjhúr kender
Sansevieria zeylanica
A Sansevieria zeylanica, amelyet Dracaena zeylanica névvel is elfogadnak, egy lassan növő, örökzöld szukkulens, amely Srí Lanka szárazabb vidékein őshonos. Merev, kardszerű levelein sötét- és halványzöld szabálytalan sávok váltakoznak, tömött, felfelé törő rozettákat alkotva. Történelmileg erős levélrostjaiért becsülték, amelyből íjhúrokat, kötelet és szövetet készítettek; ma már népszerű, kevés gondozást igénylő szobanövény. Gyakran összetévesztik az S. trifasciata fajjal – a valódi faj rozettánként 10–16 levelet fejleszt, és nem rendelkezik látható levélnyéllel.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.