2320 Könnyű növények | 2026 útmutató - 51. oldal
2320 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2320 Könnyű növények
1801–1836 megjelenítve a 2320-ból
Kökény
Prunus spinosa
A kökény (Prunus spinosa) egy sűrű, tövises lombhullató cserje, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Értékes kora tavaszi virágzása miatt, amikor apró fehér virágfelhők borítják be a még csupasz ágakat a levelek megjelenése előtt. Később sötétkék, fanyar termést hoz, amelyet a híres kökénylikőr (pacharán, sloe gin) készítéséhez használnak. Tövises növekedése és sarjadzási hajlama miatt hagyományos választás élő sövényekhez és vadvédelmi kertekhez.
mezei fátyolvirág
Psammophiliella muralis
A mezei fátyolvirág (Psammophiliella muralis), korábbi besorolása szerint Gypsophila muralis, a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó egynyári növény. A fajt már 1753-ban leírta Carl von Linné; a muralis („falon növő”) név a száraz, nyitott élőhelyek, például kavicsos utak, kőfalak és homokos talajok iránti kedvelésére utal. A növény sűrű, bokros csomót alkot vékony, elágazó száraiból és keskeny, szálas leveleiből, magassága általában 30-40 cm. Nyár közepétől őszig a bokrot apró, ötszirmú, rózsaszín – ritkábban fehér – virágok felhője borítja. A faj szinte teljesen mentes a komolyabb kártevőktől, de nedves, rossz vízelvezetésű talajban gyökérrothadás és szürkepenész támadhatja meg.
Fehéres imola
Psephellus dealbatus
A Psephellus dealbatus (fehéres imola) a Kaukázus hegyvidékeiről származó, rendkívül fagyálló évelő növény, amely az USDA 3–9b zónáig termeszthető. Jellegzetessége a mélyen szeldelt, szürkészöld levél, amelynek fonákja ezüstösen molyhos – ez télen is dekoratív megjelenést kölcsönöz a növénynek. Nyár elején látványos, rojtozott szirmú, rózsaszín-levendula árnyalatú virágokat hoz, amelyek kitűnő méh- és pillangócsalogató tulajdonsággal bírnak. A szegényes, jól áteresztő talajban a legjobb: gazdag, nedves talajon megdől, korona-rothadásra hajlamos.
Sárga keltike
Pseudofumaria lutea
A Pseudofumaria lutea, közismert nevén sárga keltike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, kompakt, bokros növekedésű évelő. Az olasz és svájci Alpok árnyékos mészkőhasadékaiból származik, de mára egész Európában és Észak-Amerikában meghonosodott régi falakon, járdaszegélyeken és sziklakertekben. Csipkés, kékeszöld lombozata sűrű csomókat alkot, melyeket rövid sarkantyús, aranysárga virágfürtök koronáznak meg, melyek késő tavasztól az első komolyabb fagyokig szinte folyamatosan nyílnak.
Nyílbambusz
Pseudosasa japonica
A nyílbambusz (Pseudosasa japonica) egy Japánból és Koreából származó mérsékelt övi bambuszfaj. Sűrű, elegáns, egyenes szárú telepeket alkot, amelyeket hosszú, fényes sötétzöld levelek borítanak, melyek hossza elérheti a 30 cm-t. A világ egyik leggyakrabban termesztett bambuszfaja a mérsékelt égövi kertekben.
Eperguava
Psidium cattleyanum
Az eperguava (Psidium cattleyanum) egy gyümölcsöző cserje vagy kis méretű fa, amely Brazíliából származik, és a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Kis, eperízű gyümölcsöket terem, amelyek lehetnek pirosak vagy sárgák. Ellenálló képességéről és alkalmazkodóképességéről ismert, trópusi és szubtrópusi éghajlaton virágzik, és mind ehető gyümölcsei, mind díszítőértéke miatt nagyra becsülik.
Guavafa
Psidium guajava
A guavafa (Psidium guajava) a Myrtaceae családba tartozó trópusi gyümölcsfa, amely Amerikából származik. Édes és aromás gyümölcseiért – amelyeket guávának neveznek – széles körben termesztik. A fa sima kéreggel, elliptikus levelekkel és finom fehér virágokkal rendelkezik. Erős és gyorsan növő növény, amely akár több méter magasságot is elérhet; értékes gyümölcstermelése és gyógyászati tulajdonságai miatt egyaránt.
Saspáfrány
Pteridium aquilinum
A Pteridium aquilinum, közismert nevén saspáfrány, a Föld legelterjedtebb növényei közé tartozik – minden kontinensen megtalálható, kivéve Antarktiszt. Ez a lombhullató páfrány nagy, háromszög alakú lombokat fejleszt, amelyek akár 120 cm magasságot is elérnek, és föld alatti rizómáin keresztül agresszívan terjeszkedik. Bár történelmileg gyógyászati és gyakorlati célokra is használták, rendszeres fogyasztása rákkeltő hatású, és mérgező a háziállatok számára.
Szárnyaspáfrány
Pteris
A Pteris a Pteridaceae családba tartozó, körülbelül 300 páfrányfajt számláló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi vidékein terjedt el. Közismert nevén szárnyaspáfrányként vagy szalagpáfrányként emlegetik; hosszú, íves leveleiről ismerhető fel, amelyek gyakran fehér vagy ezüstös mintázatúak. Jól alkalmazkodnak az árnyékos és párás környezethez, így rendkívül népszerű szobanövények. A levélkék szélén található spórákkal szaporodnak, virágot nem hoznak. Emberre, macskára és kutyára nézve nem mérgezőek.
Kínai fékezőpáfrány
Pteris vittata
A Pteris vittata, közismert nevén kínai fékezőpáfrány, egy ellenálló páfrány, amely Ázsia, Afrika és Európa trópusi és szubtrópusi régióiban őshonos. Elegánsan ívelt, keskeny levelkékkel rendelkező lombokat fejleszt, amelyek létraszerűen helyezkednek el a főér mentén. Ez a páfrány figyelemre méltó különlegességgel bír a növényvilágban: ez az első természetesen felfedezett arzén-hiperakumulátor, amely képes akár 22 630 mg arzént felvenni kilogrammonként a hajtás száraz tömegéből a szennyezett talajból – ez teszi ünnepelt eszközzé a fitoremedikációs projektekben szerte a világon.
MacArthur-pálma
Ptychosperma macarthurii
A MacArthur-pálma (Ptychosperma macarthurii) egy bokrosodó növekedésű, több vékony, gyűrűs törzzsel rendelkező pálmafaj, amely Észak-Ausztráliában és Új-Guineában őshonos. Sötétzöld, ívesen hajló, szárnyalt levelei sűrű és elegáns koronát alkotnak, emiatt kedvelt dísznövény trópusi kertekben és jól megvilágított beltéri helyiségekben egyaránt. Ellenálló, alacsony gondozási igényű faj, amely jól tolerálja a különböző talajtípusokat, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szemben is ellenálló, így népszerű választás a tájépítészetben és a belső terek dekorálásában.
Keskenylevelű tüdőfű
Pulmonaria longifolia
A Pulmonaria longifolia, közismert nevén keskenylevelű tüdőfű, egy alacsony növésű, félörökzöld erdei évelő, amely Franciaországban, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Spanyolországban őshonos. Hosszú, keskeny, sötétzöld leveleit sűrűn ezüstfehér foltok tarkítják, amelyek már jóval a virágzási időszak előtt és után is tömött, texturált lombozatot alkotnak. Tavasszal a tölcsér alakú virágok sűrű fürtjei rózsaszín bimbókból nyílnak ki, majd mélykékre érnek, így minden száron kétszínű látványt nyújtanak. Lassan terjedő és árnyékkedvelő növény, amely kiválóan fejlődik a szegélyágyások és árnyékos rézsűk hűvös, nedves erdei körülményei között.
Pettyes tüdőfű
Pulmonaria saccharata
A Pulmonaria saccharata, közismert nevén pettyes tüdőfű, egy alacsony termetű, félörökzöld évelő növény, amely Franciaország és Olaszország erdőiből származik. Sötétzöld, lándzsás leveleit ezüstös foltok borítják, így virágzáson kívül is dekoratív talajtakarót alkot. Kora tavasszal a tölcsér alakú virágfürtök rózsaszínben nyílnak, majd mélykékre érnek, így ugyanazon a száron kétszínű hatást keltenek. Kúszó rizómáival lassan terjed, és a hűvös, párás árnyékot kedveli az erdei és árnyékos kertekben.
Puya
Puya
A Puya a broméliafélék mintegy 200-225 fajt magába foglaló nemzetsége, melyek az Andok hideg, száraz lejtőin őshonosak Chilében, Peruban, Bolíviában és Argentínában. A legtöbb broméliától eltérően a Puya fajok a talajban gyökereznek, nem epifitaként élnek, merev, tüskés, ezüstös-zöld levelű rozettákat alkotva. Sok faj monokarpikus: életük során egyszer hoznak látványos virágszárat, néha több méter magasat, mielőtt a rozetta elhal és sarjakat hagy maga után.
Ausztrál szépség
Pycnosorus globosus
A Craspedia (Pycnosorus globosus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Délkelet-Ausztrália (Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Victoria) rétjeiről és időszakosan nedves területeiről származik. Jellegzetességei a gömb alakú, tömött, intenzív aranysárga virágzatok, amelyek hosszú, merev, akár 90-120 cm magas szárakon nyílnak az ezüstösszürke, örökzöld tőlevélrózsa felett. Friss és száraz virágcsokrok kedvelt alapanyaga; magról könnyen szaporodik, természetes élőhelyén különösen a bozóttüzek után regenerálódik gyorsan.
Narancsszínű hölgymál
Pylosella aurantiaca
A narancsszínű hölgymál (Pilosella aurantiaca, syn. Hieracium aurantiacum) az őszirózsafélék családjába tartozó alacsony, évelő lágyszárú, amely Közép-, Kelet- és Észak-Európa hegyi rétjeiről származik. Tőlevélrózsát alkotó, hosszúkás, enyhén szőrös, szürkészöld levelei vannak, tavasszal és nyáron pedig egy vagy több szőrös szárat növeszt, melyeken feltűnő, tűznarancs vagy téglavörös fészekvirágzatok nyílnak. A növény föld feletti indákkal (sztolónokkal) és kúszó gyöktörzzsel terjed, aminek köszönhetően gyorsan sűrű szőnyeget alkot – Észak-Amerikában és eredeti élőhelyén kívül több helyen agresszív inváziós fajként tartják számon, amely kiszorítja az őshonos vegetációt a réteken és legelőkön.
Közönséges tűztövis
Pyracantha coccinea
A Pyracantha coccinea (közönséges tűztövis) egy tövises, széles levelű, félörökzöld cserje, amely Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Késő tavasszal nyíló apró, fehér virágfürtjeiért, valamint télen is megmaradó, bőséges narancsvörös bogyóterméséért kedvelik, amely fontos táplálékot nyújt a madaraknak. Éles tövisei miatt sűrű, áthatolhatatlan bozótot alkot, így kiválóan alkalmas védősövénynek vagy biztonsági ültetésnek.
Lánginda
Pyrostegia venusta
A Pyrostegia venusta, közismert nevén Lánginda vagy Narancs Trombitainda, egy látványos brazil kúszónövény, amelyet télen és ősszel pompázó, kaszkádszerűen omló, élénk narancssárga, csöves virágai tesznek híressé. A Bignoniaceae család tagjaként a trópusi és szubtrópusi kertek egyik legdíszesebb futónövénye.
Callery körte
Pyrus calleryana
A Pyrus calleryana, közismert nevén Callery körte, egy Kínában és Vietnámban őshonos lombhullató fa. Kora tavaszi sűrű fehér virágzásáról és fényes zöld leveleiről ismert, amelyek ősszel ragyogó piros, narancssárga és lila árnyalatokba öltöznek. Bár gyors növekedése és szimmetrikus formája miatt kedvelt dísznövény, sok régióban egyre inkább invazív fajnak tekintik, mivel képes gyorsan terjedni és kiszorítani az őshonos növényzetet. Virágai jellegzetes, gyakran átható illatukról is híresek.
Fehér tölgy
Quercus alba
A Quercus alba, közismert nevén fehér tölgy, egy Észak-Amerika keleti részén őshonos, nagyméretű lombhullató fa. Kedvelt kerekded koronája, világosszürke, barázdált kérge és karéjos levelei miatt, amelyek ősszel mélyvörös árnyalatot öltenek. Évszázadokig élhet, magassága elérheti a 24-30 métert; a keményfás erdők meghatározó faja és tágas kertek kedvelt árnyékadó fája.
Skarlát tölgy
Quercus coccinea
A skarlát tölgy a keleti Egyesült Államok őshonos, fenséges lombhullató fája, amelyet látványos, skarlátpiros őszi lombozatáról ismernek. A Fagaceae családba tartozó fa akár 24 méter magasra is megnőhet, széles, gömbölyded koronával. Savanyú, homokos, jól vízvezető talajokon érzi magát a legjobban, és megtelepedés után rendkívül szárazságtűrővé válik.
Déli vörös tölgy
Quercus falcata
A déli vörös tölgy egy nagy, tekintélyes lombhullató fa, amely az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos. Jellegzetes leveleiről ismerhető fel, amelyek gyakran hosszú, keskeny végső karéjban végződnek, valamint sötét, barázdált kérgéről. Fontos szerepet tölt be a helyi ökoszisztémákban, élőhelyet és táplálékot biztosítva számos vadon élő állatfajnak.
Magyaltölgy
Quercus ilex
A magyaltölgy (Quercus ilex) egy sűrű, kerek koronájú mediterrán örökzöld fa, amelynek bőrszerű levelei felül sötétzöldek és fényesek, fonákukon pedig szürkés színűek. Rendkívül jól tűri a szárazságot és a hőséget, az ibériai fás legelők (montado) egyik legjellegzetesebb faja, amelyet árnyékáért és makkjáért egyaránt nagyra értékelnek.
Kocsányos tölgy
Quercus robur
A kocsányos tölgy (Quercus robur) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos, nagyméretű lombhullató fa. Magassága és lombkoronájának kiterjedése is meghaladhatja a 30 métert; széles, lekerekített koronával, vaskos törzzsel és mélyen barázdált kéreggel rendelkezik. Közönséges nevét a makkokat tartó hosszú szárakról (kocsányokról) kapta, ami megkülönbözteti közeli rokonától, a kocsánytalan tölgytől (Quercus petraea). Rendkívül hosszú életű fa, akár több évszázadig is elélhet, és létfontosságú ökológiai szerepet tölt be, rovarok, gombák és zuzmók százaianak nyújtva élőhelyet.
Szappanfakéreg
Quillaja saponaria
A quillay (Quillaja saponaria) egy örökzöld fa, amely Chile középső részén őshonos, kerek koronával és fényes zöld lombozattal rendelkezik, és elérheti a 15-20 méteres magasságot. Levelei váltakozóak, bőrneműek és szinte ép szélűek, tavasszal és nyáron csillag alakú, zöldesfehér virágokat hoz, amelyeket a méhek gyakran látogatnak. Száraz éghajlaton és szegény talajokon nő, elviseli a -12 °C körüli fagyokat, és nagyon ellenálló a szárazsággal szemben. Kérge szaponinokban gazdag, amelyeket évszázadok óta használnak természetes tisztítószerként, ma pedig kozmetikumokban, italokban és vakcina-adalékanyagokban.
Tövises randia
Randia aculeata
A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, tövises, örökzöld cserje vagy kistermetű fa. Őshonos a Karib-térség, Közép-Amerika és Dél-Florida száraz tengerparti erdőiben, fenyveseiben és sziklás kibúvásain, de előfordul Kolumbiában és Venezuelában is. Ágai szinte vízszintesek és tüskések, lombozata fényes és sűrű. Illatos fehér virágai főként tavasszal és nyáron nyílnak. Gömbölyded, fehér terméseinek húsát kékes színe miatt hagyományosan festékként használják. Rendkívül jól tűri a szárazságot, a szelet és a sós tengeri permetet, emiatt népszerű a tengerparti tájépítészetben.
Borzas boglárka
Ranunculus sardous
A borzas boglárka (Ranunculus sardous) a boglárkafélék családjába tartozó egyéves lágyszárú növény, amely Európában, Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken őshonos. Jellemzői a sűrűn szőrös szárak és levelek, valamint a fényes, aranysárga, ötszirmú virágok, amelyek kora tavasztól nyárig nyílnak. Gyakori nedves mezőkön, legelőkön és bolygatott területeken; őshonos területén kívül sok helyen gyomnövényként tartják számon.
Retek
Raphanus sativus
A Raphanus sativus, közismert nevén retek, a Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozó gyorsan növő egyéves vagy kétéves zöldségnövény. Ázsiában őshonos, és több mint 2000 éve termesztik szerte a világon ropogós, ehető gyökeréért. A növény tőlevélrozettát fejleszt szárnyasan összetett levelekből, és fehértől lilásig terjedő, négy szirmú virágokat hoz. Fajtái a kis gömbölyű pirosoktól a hosszú fehér daikon retekig terjednek. Hűvösebb időszakban termeszthető kultúrnövény, amelyet a kertészek gyors betakarítása és egyszerű gondozása miatt kedvelnek.
Törpekaktusz
Rebutia canigueralii
A Rebutia canigueralii egy kisméretű, gömb alakú kaktusz, amely Bolívia hegyvidéki régióiból származik, ahol sziklás és köves talajon, nagy tengerszint feletti magasságban él. Kompakt telepeket alkotó, gömbölyded szárai ritkán haladják meg a 10 cm-es magasságot, felszínüket finom, fehéres sugaras tüskék borítják. Tavasszal számos látványos, narancssárga, rózsaszín vagy piros árnyalatú, kontrasztos közepű virágot hoz, amelyek a szár alapja körül nyílnak. Lassú növekedésű faj, amelyet a gyűjtők nagyra értékelnek kis mérete, bőséges virágzása és ellenálló képessége miatt.
Vörös Korona Kaktusz
Rebutia minuscula
A Rebutia minuscula, közismert nevén Vörös Korona Kaktusz, egy apró gömb alakú kaktusz, amely Argentína hegyvidéki területeiről származik. Mindössze 8 cm magasságot elérve is lenyűgöző látványt nyújt: minden tavasszal és nyáron piros, rózsaszín és narancssárga tölcsér alakú virágokat hoz a tő aljából. Széles körben az egyik legkönnyebben nevelhető és virágoztatható beltéri kaktusznak tartják.
Fehér rezeda
Reseda alba
A Reseda alba, közismert nevén fehér rezeda, a rezedafélék (Resedaceae) családjába tartozó egyéves vagy rövid életű évelő növény, amely a Földközi-tenger térségében, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Akár egy méter magasra is megnőhet, mélyen szeldelt, keskeny levelekkel és apró, fehér virágokból álló, sűrű, fodros fürtvirágzattal rendelkezik, amely nyártól őszig nyílik. Bár kevésbé illatos, mint rokona, az illatos rezeda (Reseda odorata), kedvelik légies, felálló termete, hosszú virágzási ideje, valamint a beporzókra gyakorolt vonzereje miatt a vidéki stílusú és vadvirágos kertekben.
Japán keserűfű
Reynoutria
A Reynoutria a Polygonaceae családba tartozó nagyméretű, erőteljes növekedésű, lombhullató évelő lágyszárú növények nemzetsége, mely Kelet-Ázsiából (Japán, Kína, Korea, Tajvan) származik. A nemzetség legismertebb faja a Reynoutria japonica (japán keserűfű), amely a világ egyik legagresszívebb invazív növénye. A növények robusztus, bambuszszerű, üreges szárakat fejlesztenek, amelyek elérhetik a 2–4 méteres magasságot, széles, szív alakú leveleket és sűrű, apró, krémszínű virágfürtöket hoznak késő nyáron és ősszel. A rizómák rendkívül kitartóak, akár -35°C-os hőmérsékletet is túlélnek, és képesek áthatolni beton alapokon, falakon és vízelvezető rendszereken. Őshazájában a nemzetséget gyógyászati célokra használják – különösen Hu Zhang (tigrisnád) néven a hagyományos kínai orvoslásban –, fiatal hajtásait pedig zöldségként fogyasztják.
Japán keserűfű
Reynoutria japonica
A Reynoutria japonica, közismert nevén japán keserűfű, Kelet-Ázsiából származó, rendkívül invazív évelő lágyszárú növény. Az IUCN a világ legveszélyesebb inváziós fajainak egyikeként tartja számon: sűrű, akár 3 méter magasságot is elérő bozótosokat alkot, amelyek kiszorítják az őshonos növényzetet, agresszív rizómarendszerével pedig komoly szerkezeti károkat okoz épületekben, utakban és vízelvezető rendszerekben.
Óriás keserűfű
Reynoutria sachalinensis
Az óriás keserűfű (Reynoutria sachalinensis) a világ egyik legagresszívabb inváziós növénye, amely a Szahalin-szigetről, Japánból és Kelet-Ázsiából származik. Üreges, vöröses szárai akár a 4 méteres magasságot is meghaladhatják, hatalmas, szív alakú levelei pedig elérhetik a 40 cm-es szélességet. Nyár végén apró, krémfehér virágokból álló sűrű bugavirágzattal virágzik, amely vonzza a beporzókat. A 19. században dísz- és takarmánynövényként került Európába és Észak-Amerikába, majd kivadult a termesztésből, és nagy területen kolonizálta a folyópartokat, útmenti területeket, parlagon hagyott földeket és bolygatott élőhelyeket. Rizómarendszere mélyen behatol a talajba, és akár egyetlen 1 cm-es darabból is képes regenerálódni, ami rendkívül megnehezíti a kiirtását. Kiszorítja az őshonos vegetációt azáltal, hogy beárnyékolja a talajt, és allelopatikus vegyületeket bocsát ki, amelyek gátolják más növények növekedését. A világ 100 legveszélyesebb inváziós faja közé sorolják, komoly fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre, az infrastruktúrára és a vízfolyásokra.
Varjútövis
Rhamnus
A Rhamnus a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, mintegy 100 fajt számláló nemzetség, amely lombhullató vagy örökzöld cserjékből és kisebb fákból áll, közismert nevükön varjútövisek vagy bengék. Az északi félteke mérsékelt övi régióiban őshonos, beleértve Európát, Észak-Afrikát, Ázsia mérsékelt övi részeit és Észak-Amerikát. A nemzetség magában foglal hidegtűrő lombhullató fajokat, mint a közönséges varjútövis (R. cathartica) és a kutyabenge (R. frangula), valamint mediterrán és amerikai nyugati parti örökzöld fajokat, mint az R. alaternus és az R. croceus. Virágai aprók, zöldessárgák és jelentéktelenek, tavasszal nyílnak, majd bogyószerű csonthéjas termések követik őket, amelyek feketék vagy vörösesek, és a madarak kedvelt táplálékai. Számos ága tövisben végződik, ami a magyar nevét is adta. Gyakran használják sövényekben és cserjecsoportokban, bár egyes fajok, különösen az R. cathartica, invazívnak számítanak eredeti élőhelyükön kívül. Ez az adatlap a nemzetség szintű adatokat tartalmazza; az egyes fajok, mint az R. cathartica, saját adatlappal rendelkeznek az adatbázisban.
Mini Monstera
Rhaphidophora tetrasperma
A Rhaphidophora tetrasperma, amelyet Mini Monstera néven ismernek széles körben, egy trópusi kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Bár fenesztrált levelei hasonlítanak a Monstera deliciosa leveleihez, egy teljesen különálló nemzetséghez tartozik. Rendkívül gyorsan növő növény, amely léggyökereit használja fák vagy támaszok megmászásához, így kedvelt választás a lakásdekorációban szobrászi megjelenése és híres „unokatestvérénél" kompaktabb mérete miatt.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.