Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3779 növény található
2269–2304 megjelenítve a 3779-ból
Csüngő kefevirág
Melaleuca viminalis
A csüngő kefevirág (Melaleuca viminalis) egy gyorsan növő örökzöld cserje vagy kis fa, amely Kelet-Ausztráliában őshonos. Kecses, lecsüngő ágai és élénk karmazsinvörös, üvegmosó kefe alakú virágzatai miatt kedvelik, amelyek tavasztól nyárig nyílnak. Keskeny, bőrszerű levelei lágy, csüngő lombozatot alkotnak, amely vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat. Szívós és kevés gondozást igényel, ha egyszer megtelepedett; meleg éghajlaton szoliterként, sövényként vagy térelválasztóként is kiváló.
Erdei csörgőgyopár
Melampyrum nemorosum
A Melampyrum nemorosum egy feltűnő, egynyári, félparazita vadvirág, amely Európa erdeiben és azok szélein őshonos, Közép-Európától Kelet-Európáig. Azonnal felismerhető drámai kéttónusú megjelenéséről: csöves aranysárga virágai élénk liláskék felső murvalevelek között helyezkednek el – ez a jellegzetes kombináció számos európai nyelven az „Éjjel-nappal” népi nevet adta neki. Az Orobanchaceae családba tartozó fakultatív gyökérfélparazitaként haustóriumok segítségével kiegészítő vizet és ásványi anyagokat von el a szomszédos gazdanövényektől (jellemzően füvektől, sásoktól vagy lágyszárú erdei fajoktól), miközben fotoszintézist is végez. A szláv hagyományban a növényt „Iván-da-Mária” néven ismerik, az ellentétek egyesülésének szimbólumaként: a sárga virágok a férfias (Iván), a lila murvalevelek pedig a nőies (Mária) energiát képviselik. Jellemzően 15–50 cm magasra nő, és a nedves, humuszban gazdag, enyhén savanyú talajokat kedveli félárnyékos élőhelyeken, mint például erdőszéleken, bozótos réteken és meszes gyepek szélén.
Szemcséstönkű lágypereszke
Melanoleuca verrucipes
A Melanoleuca verrucipes, közismert nevén a szemcséstönkű lágypereszke, egy jellegzetes gombafaj, amelyet fehér kalapja és sötét, szemcsés pikkelyekkel vagy szemcsékkel borított tönkje határoz meg. Jellemzően kertekben, parkokban és komposztban gazdag területeken bukkan fel. Sok más Melanoleuca fajjal ellentétben a tönkjének textúrája miatt a mikológusok számára könnyen azonosítható.
Miatyánkfa
Melia azedarach
A miatyánkfa egy gyors növekedésű lombhullató fa, amelyet csipkés levelekből álló kerek koronájáért és tavasszal nyíló illatos, lila virágfürtjeiért kedvelnek. Ázsiából és Ausztráliából származik, mára a világ melegebb vidékein mindenütt meghonosodott. Jól tűri a hőséget, a szárazságot és a szegényes talajt, így ellenálló és alacsony igényű árnyékadó fa. A növény minden része, különösen a sárga bogyók, lenyelve mérgezőek, ezért gyermekektől és állatoktól távol kell ültetni.
Fehér somkóró
Melilotus albus
A fehér somkóró (Melilotus albus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves lágyszárú növény, amely Eurázsiából származik, és mára a világ mérsékelt övi területein széles körben elterjedt. A növény akár 2 méter magasra is megnőhet, hosszú, keskeny fürtökben hozza apró, fehér virágait, amelyek finom, édeskés kumarinillatot árasztanak. Mély karógyökerének köszönhetően rendkívül szárazságtűrő, és a Rhizobium baktériumokkal együttműködve, nitrogénmegkötéssel javítja a talaj minőségét.
Orvosi somkóró
Melilotus officinalis
Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó kétéves gyógynövény, amely Európában és Ázsiában őshonos, de mára a világ nagy részén meghonosodott. Erősen elágazó szárai elérik a 1,5 méteres magasságot, levelei hármasan összetettek, apró, sárga és illatos virágai pedig fürtökbe tömörülnek, amelyeket a méhek előszeretettel látogatnak. Mély karógyökérrel rendelkezik, a rizóbiumokkal való szimbiózis révén megköti a talaj nitrogénjét, ezért széles körben használják zöldtrágyaként és mézelő növényként.
Citromfű
Melissa officinalis
A citromfű (Melissa officinalis) a Lamiaceae családba tartozó, évelő illatos gyógynövény, amely a Mediterráneumból és Dél-Európából származik. Finom citromos illatáért nagyra becsült növény, amelyet gyógyászati, gasztronómiai és dísznövényi célokra egyaránt termesztenek. Sötétzöld levelei gazdagok illóolajokban, amelyek nyugtató, antioxidáns és vírusellenes hatással rendelkeznek.
Török sapkás kaktusz
Melocactus zehntneri
A Melocactus zehntneri, közismert nevén török sapkás kaktusz, egy gömb alakú kaktuszfaj, amely Brazília északkeleti részének Caatinga bioméjára jellemző. Legjellegzetesebb tulajdonsága a céfalium — egy hengeres, fehér sertékből és gyapjúból álló képlet, amely csak az érett növény csúcsán fejlődik ki, és amelyből apró rózsaszín virágok és piros termések nőnek. Tökéletesen alkalmazkodott Brazília egyik legszárazabb ökoszisztémájának zord körülményeihez.
Bársonyos mályva
Melochia tomentosa
A bársonyos mályva (Melochia tomentosa) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó évelő cserje, amely Amerika trópusi és szubtrópusi száraz, félszáraz vidékein őshonos, az Egyesült Államok délnyugati részétől egészen Dél-Amerikáig. Magassága 0,3 és 2,5 méter között mozog; szárait és tojásdad leveleit sűrű, fehéres csillagszőrzet borítja, ami bársonyos tapintást kölcsönöz a növénynek. Apró, rózsaszíntől a liláig terjedő virágai a levélhónaljakban csoportosulnak, főként tavasztól őszig nyílnak, és számos beporzót, például lepkéket és vadméheket vonzanak. Termése szárnyas, piramis alakú toktermés, amely a nemzetség jellegzetessége. Természetes élőhelyei az útmenték, sziklás lejtők, xerofil bozótosok és száraz erdők, a tengerszinttől egészen 1600 méteres magasságig.
Kanadai holdmag
Menispermum canadense
A Menispermum canadense, közismert nevén kanadai holdmag, egy erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos, Dél-Kanadától Észak-Floridáig, nyugaton pedig Manitobáig és Texasig terjed. Nedves bozótosokban, erdőszéleken és patakpartokon nő, akár 6 méter magasságba is felkapaszkodva. Legjellegzetesebb vonása a nagy, szív alakú vagy tenyeresen karéjos levelei (5–20 cm átmérőjűek). Késő tavasszal és kora nyáron (május–augusztus) apró, jelentéktelen, zöldesfehér vagy sárgászöld virágokat hoz lecsüngő bugákban. Ezeket ősszel kékesfekete, szőlőszerű csonthéjas termések követik, amelyek mindegyike egyetlen jellegzetes félhold alakú magot tartalmaz – innen ered a magyar és az angol neve is. FIGYELEM: a növény minden része, különösen a termése, súlyosan mérgező. A dauricin nevű alkaloid görcsöket okoz és halálos lehet; a termés halálos mérgezést okozott olyan gyermekeknél, akik összetévesztették a vadszőlővel.
Menta (nemzetség)
Mentha
A Mentha a Lamiaceae (ajakosvirágúak) családjába tartozó illatos gyógynövények nemzetsége, amelyet széles körben termesztenek kulináris és gyógyászati célokra. Ide tartozik a borsmenta (M. piperita) és a fodormenta (M. spicata). A menta erőteljesen növekszik, és a kerti ágyásokban agresszívan terjedhet.
Borsmenta
Mentha × piperita
A borsmenta (Mentha × piperita) egy hibrid aromás gyógynövény, a vízi menta (Mentha aquatica) és a fodormenta (Mentha spicata) keresztezéséből született, a Lamiaceae (ajakosvirágúak) családjába tartozik. A világ egyik legelterjedtebb termesztett gyógynövénye, amelyet intenzíven frissítő mentol illata, valamint széleskörű gyógyászati és gasztronómiai felhasználása miatt kedvelnek. Föld alatti gyöktörzsein keresztül erőteljesen terjeszkedik.
Almamenta
Mentha × rotundifolia
Az almamenta (Mentha × rotundifolia) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó hibrid évelő gyógynövény, amely a Mentha suaveolens és a Mentha longifolia természetes kereszteződéséből jött létre. Kerekded, bársonyos levelei érintésre kellemes, almás jegyekkel rendelkező gyümölcsös illatot árasztanak. Erőteljes növekedésű, rizómákkal terjedő növény, amely kiváló talajtakaró fűszerkertekben.
Vízi menta
Mentha aquatica
A Mentha aquatica, közismert nevén vízi menta, egy aromás évelő gyógynövény a mentafélék családjából (Lamiaceae), amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Természetesen nő tavak szélén, patakok mentén, árkokban és mocsaras réteken, ahol négyszögletes szárai és ovális, fogazott levelei gyorsan terjednek kúszó indákkal. Nyár közepétől őszig sűrű, rózsaszín-lilás virágörvek csoportosulnak a szárvégeken, vonzva a méheket, pillangókat és más beporzókat. A növény minden része erős mentás-mentolos illatot áraszt, amely könnyen felszabadul, ha a leveleket megdörzsölik vagy összetörik.
Mezei menta
Mentha arvensis
A mezei menta (Mentha arvensis) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó illatos, évelő gyógynövény, amely Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi területein őshonos. Intenzív mentolillatáról közismert, széles körben alkalmazzák a főzésben, a népi gyógyászatban és természetes rovarriasztóként. Erőteljes föld alatti rizómákon keresztül terjed, és ha nem korlátozzák, inváziós fajjá válhat.
Lómenta
Mentha longifolia
A Mentha longifolia, közismert nevén lómenta vagy hosszúlevelű menta, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, erőteljes növekedésű évelő gyógynövény, amely Európában, Ázsiában és Afrikában őshonos. Akár 120 cm magasra is megnőhet; lándzsás, szürkészöld leveleit ezüstös, selymes szőrök borítják. Nyáron sűrű, halvány lila vagy mályvaszínű virágfüzéreket növeszt, amelyek rendkívül vonzóak a beporzók számára. Intenzív mentolos illattal rendelkezik, kulináris és gyógyászati felhasználása régmúltra tekint vissza.
Csombormenta
Mentha pulegium
A csombormenta (Mentha pulegium) az árvacsalánfélék családjába tartozó, gyors növekedésű, évelő aromás gyógynövény, amely a Földközi-tenger térségében, Európában és Észak-Afrikában őshonos. Apró, mentolos illatú levelei és nyáron sűrű álörvökben nyíló lila virágai vannak. Figyelem: pulegont tartalmaz, amely koncentrált formában (illóolajként) mérgező — fogyasztása tilos, különösen várandós nők, gyermekek és háziállatok számára.
Menta
Mentha sp
A menta (Mentha sp.) az ajakosak (Lamiaceae) családjába tartozó illatos, évelő lágyszárúak nemzetsége, amely Európában és Ázsiában őshonos. Frissítő illatáról és erőteljes ízéről ismert, széles körben termesztik kertekben, cserépben és konyhai fűszernövény-ágyásokban. Földalatti indáin keresztül erőteljesen terjeszkedik, és ha nem korlátozzák, inváziós növénnyé válhat. Leveleit frissen vagy szárítva használják főzéshez, népi gyógyászathoz és aromaterápiához.
Fodormenta
Mentha spicata
A fodormenta (Mentha spicata) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, erőteljes növekedésű évelő gyógynövény, amely Európában és a Földközi-tenger térségében őshonos, de mára világszerte elterjedt. Friss, enyhén édeskés mentolos illatáért kedvelik — amely lágyabb a borsmentáénál —, és a bolygó egyik legszélesebb körben termesztett fűszer- és gyógynövénye. A növény föld alatti rizómákkal agresszíven terjeszkedik, sűrű telepeket alkotva. Élénkzöld, fűrészes levelei felálló szárakon helyezkednek el, amelyek nyáron karcsú, lila vagy fehér virágfüzéreket hoznak, vonzva a méheket és pillangókat.
Almamenta
Mentha suaveolens
A Mentha suaveolens, közismert nevén almamenta vagy kereklevelű menta, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó aromás évelő gyógynövény, amely Dél- és Nyugat-Európában, valamint a Földközi-tenger térségében őshonos. Alacsony, szétterülő bokrokat alkot puha, molyhos és kerekded levelekkel, amelyek édes, gyümölcsös, almára vagy ananászra emlékeztető illatot árasztanak, és föld alatti indákkal intenzíven terjednek. Nyáron apró, fehértől a világosrózsaszínig terjedő virágfüzérei jelennek meg, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat.
Borsmenta
Mentha x piperita
A borsmenta (Mentha x piperita) a vízi menta (M. aquatica) és a fodormenta (M. spicata) természetes hibridje, amelyet évszázadok óta termesztenek intenzív mentolaromája és figyelemre méltó gyógyhatásai miatt. Ez az életerős évelő gyógynövény tojásdad, élesen fogazott sötétzöld levelekkel rendelkezik, amelyek érintésre jellegzetes hűvös, frissítő illatot árasztanak. Nyár végén apró, halványlila vagy rózsaszín virágokat hoz sűrű végálló füzérekben, amelyek vonzzák a beporzókat. A föld alatti rizómáival gyorsan terjedő borsmenta a világ egyik legszélesebb körben használt aromás növénye.
Erdei szélfű / Egynyári szélfű
Mercurialis
A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó lágyszárú növények, amelyek Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonosak. A nemzetségbe egynyári (M. annua) és évelő (M. perennis) fajok is tartoznak, amelyek az árnyékos erdei élőhelyeken fejlődnek a legjobban. Minden részük erősen mérgező az emberre és az állatállományra nézve. Az erdei szélfű (M. perennis) föld alatti rizómáival erőteljesen terjed, gyakran sűrű szőnyegként borítva be az erdőaljat. Mindkét faj kétlaki szaporodást mutat: külön hím- és nőivarú egyedek hozzák apró, zöld, szirom nélküli virágaikat.
Egynyári szélfű
Mercurialis annua
A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó egynyári lágyszárú növény, amely a Földközi-tenger térségéből és a Közel-Keletről származik. Szántóföldek, konyhakertek, útmenték és műveletlen területek gyakori gyomnövénye. Jellemzően 30-50 cm magasra nő, de kivételes esetekben az 1 métert is elérheti. Szára felálló és elágazó. Levelei átellenesek, lándzsásak, fűrészes szélűek, 3-6 cm hosszúak. Kétlaki növény: a sárgás hímvirágok füzérben, a zöld nőivarú virágok magányosan fejlődnek. Termése szemölcsös felületű toktermés.
Puka
Meryta
A Meryta az Araliaceae (borostyánfélék) családjába tartozó, mintegy 28 örökzöld fa- és cserjefajból álló nemzetség, amely a Csendes-óceán szubtrópusi és trópusi szigetein őshonos. A legnagyobb fajgazdagság Új-Kaledóniában található, de további fajok élnek Új-Zélandon (M. sinclairii, a „puka”), a Norfolk-szigeten és a Marquesas-szigeteken. Ez a leírás inkább nemzetség szintű gondozási útmutató, mintsem egyetlen fajé, mivel a legtöbb Meryta hasonló növekedési habitussal és gondozási igénnyel rendelkezik. Nagy, fényes, egyszerű leveleikért kedvelik őket, amelyek merész, trópusi megjelenést kölcsönöznek a kerteknek és a belső tereknek. Kétlakiak (külön hím- és nőivarú növények), gyors növekedésűek, jól tűrik a tengerparti szelet és a sós permetet, de fagyérzékenyek, és hűvösebb éghajlaton védelmet igényelnek.
Jeges kristályvirág
Mesembryanthemum
A jeges kristályvirág (Mesembryanthemum) az Aizoaceae családba tartozó egynyári vagy kétéves pozsgás növények nemzetsége, amely Dél- és Kelet-Afrikában őshonos. Híres a leveleit és szárait borító csillogó, hólyagszerű epidermiszsejtjeiről, amelyek olyan megjelenést kölcsönöznek neki, mintha jégcseppek vagy fagyott harmat borítaná. Fakultatív halofita, képes elviselni a sós talajt, és vízhiány vagy sóstressz esetén váltani tud a C3-as fotoszintézis és a CAM-anyagcsere között. Széles körben termesztik dísznövényként talajtakaróként tengerparti és sziklakertekben, emellett élelmiszerként és a népi gyógyászatban is használják.
Bébi Naprózsa
Mesembryanthemum cordifolium
A Bébi Naprózsa egy évelő, kúszó pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik, és élénkzöld, húsos, szív alakú lombjáról ismert. Virágai aprók, élénk színűek és margarétaszerűek, kizárólag közvetlen napfényen nyílnak ki. Rendkívül ellenálló növény, amely ideális talajtakarónak napos területeken, vagy függőkosarakban is pompásan mutat, ahol ágai szabadon lelóghatnak.
Jeges kristályvirág
Mesembryanthemum crystallinum
A Mesembryanthemum crystallinum, közismert nevén jeges kristályvirág vagy jegeske, egy kúszó habitusú halofita pozsgás növény, amely Dél-Afrika tengerparti homokos területeiről és sós mocsaraiból származik. Mára meghonosodott a mediterrán partvidékeken és a világ más mérsékelt övi régióiban is. Leveleit és szárait csillogó, gömb alakú epidermális sejtek borítják, amelyek vizet és sót tárolnak, így a növénynek deres, mintha jégcseppek borítanák, megjelenést kölcsönöznek. Dísznövényként talajtakarónak, valamint ínyenc zöldségként is termesztik; húsos, enyhén sós leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják.
Csomós kristályvirág
Mesembryanthemum nodiflorum
A Mesembryanthemum nodiflorum, közismert nevén csomós kristályvirág, egy alacsony növésű, egynyári pozsgás növény a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjából. Őshonos a Földközi-tenger partvidékén, Makaronéziában, Dél-Afrikában és a Közel-Keleten. Húsos, hengeres levelei elterülő szőnyeget alkotnak, melyeket csillogó hólyagsejtek borítanak, ez adja a növény jellegzetes jeges fényét. Apró, fehértől a halványsárgáig terjedő virágai tavasztól nyárig nyílnak. Kiválóan tűri a sót és a szárazságot, homokos tengerparti talajokon, dűnéken és sós mocsarak szélén virágzik; Ausztrália és az Egyesült Államok nyugati részén is meghonosodott.
Naspolya
Mespilus germanica
A naspolya (Mespilus germanica) egy kis lombhullató fa vagy nagy cserje a rózsafélék családjából, Délkelet-Európa hegyvidékein, a Kaukázusban és Észak-Iránban őshonos. Lassan növekszik, terjedő, lekerekített koronát fejleszt, 4-8 m magasra és szélesre, sötétzöld, hosszúkás levelekkel, amelyek ősszel rozsdabarnára színeződnek. Ötszirmú, fehér vagy halványrózsaszín virágai későn, májusban vagy júniusban nyílnak, jóval azután, hogy a legtöbb más gyümölcsfa már elvirágzott. A barna, alma alakú gyümölcs nem érik meg a fán; meg kell „puhulnia” (fagy vagy tárolás hatására megpuhulnia), mielőtt édes és ehetővé válik.
Kínai mamutfenyő
Metasequoia glyptostroboides
A Metasequoia glyptostroboides, közismert nevén kínai mamutfenyő, egy gyors növekedésű, nagyméretű lombhullató fenyőféle, amely Közép-Kína hegyvidéki erdőiben őshonos. Évezredeken át kihaltnak hitték – csak fosszilis leletekből ismerték –, mígnem 1941-ben Hupej tartományban újra fel nem fedezték élő példányait, ami a 20. század egyik legjelentősebb botanikai felfedezése lett. Ez a Metasequoia nemzetség egyetlen máig élő faja. Tavasszal és nyáron világoszöld, finom, páfrányszerű lombozatot növeszt; ősszel lenyűgöző narancssárga és vörösesréz árnyalatokat ölt, mielőtt lehullatná leveleit. Az idős fák törzse mélyen barázdált, vörösesbarna kéreggel rendelkezik. Kertekben és parkokban akár a 30 méteres magasságot is elérheti, elegáns piramis alakú koronával.
Pohutukawa
Metrosideros excelsa
A Metrosideros excelsa, közismert nevén Pohutukawa vagy Új-zélandi karácsonyfa, egy fenséges parti fa. Leginkább a nyár csúcsán megjelenő, hosszú porzókból álló, élénkpiros virágrobbanásáról hírneves. Levelei bőrszerűek, felső lapjukon mélyzöldek, alsó lapjukon sűrű fehér szőrzettel borítottak, ami ezüstös megjelenést kölcsönöz nekik. Rendkívül ellenálló faj, amely sziklás sziklákon is képes megtelepedni, és elviseli az erős sós szeleket.
Miconia albicans
Miconia albicans
A Miconia albicans (brazil nevén: Canela-de-velho) a Melastomataceae családba tartozó, a brazil Cerrado vidékén őshonos cserje vagy kisebb fa. Magassága 1 és 4 méter között változhat, bőrszerű leveleinek fonákját jellegzetes fehéres szőrzet borítja. Fehér vagy krémes-zöldes virágai a száraz évszak végén, csúcsidőszakban szeptemberben nyílnak bugavirágzatban. Pionír faj, amely gyakori a szavannás területeken és a bolygatott talajokon; a brazil népi gyógyászatban leveleit gyulladáscsökkentő teák és kenőcsök készítésére széles körben alkalmazzák.
Micranthocereus kaktusz
Micranthocereus
A Micranthocereus egy Brazíliában őshonos oszlopkaktusz-nemzetség, amelynek körülbelül tíz faja főként Bahia és Minas Gerais államokban, caatinga környezetben, sziklás mezőkön és kvarcit kibúvásokon terjedt el. Száraik egyenesek, tövüknél elágazóak, alacsony bordákkal és gyapjas areolákkal borítottak, amelyekből fehér vagy barna tüskék indulnak ki. Az idősebb szárak tetején gyapjas cefálium alakul ki — egy fehéres, bolyhos szerkezet, amelyből a virágok nyílnak. A virágok cső alakúak, általában fehérek, néha sárgásak vagy rózsaszínűek, éjszaka nyílnak, beporzásukat denevérek és éjszakai lepkék végzik, termésük pedig gömbölyű és húsos. Rusztikus növény, amely alkalmazkodott a hosszú szárazsághoz, az intenzív fényhez, valamint a szegényes és jó vízelvezetésű talajokhoz; szoborszerű formája és ellenállóképessége miatt a kaktuszgyűjtők körében igen kedvelt.
Murnong
Microseris lanceolata
A Microseris lanceolata, közismert nevén murnong vagy ausztrál gumós pitypang, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Délkelet-Ausztrália síkságain, nyílt erdőiben és alpesi rétjein őshonos. Keskeny, fogazott, lándzsa alakú levelekből álló tőlevélrózsából fejlődik ki, amelyből egyetlen, pitypanghoz hasonló sárga virágfej emelkedik ki egy csupasz száron; a virág borús napokon bezárul. A föld alatt több húsos, elvékonyodó gyökér ágazik ki a tőlevélrózsa alapjából. Évezredeken át ezeket a gyökereket ásták ki, földbe vájt kemencékben sütötték meg és fogyasztották Délkelet-Ausztrália őslakos népei, különösen a kulin nemzetek, akik számára a murnong alapvető élelemforrás volt, mielőtt az európai állattenyésztés az 1800-as években tönkretette a vadon élő állományokat.
Krokodilpáfrány
Microsorum musifolium
A Microsorum musifolium, közismert nevén krokodilpáfrány, egy buja trópusi növény, amely Délkelet-Ázsiából és Ausztráliából származik. Legszembetűnőbb jellemzője egyedi lombozata, amelynek textúrája a krokodilbőrre emlékeztet. Élénk zöld színével és megnyúlt, hullámos alakjával kiváló választás, ha egzotikus és természetes hangulatot szeretnénk varázsolni bármely beltéri térbe vagy árnyékos kültéri helyszínre.
Pöttyös páfrány
Microsorum punctatum
A Microsorum punctatum, közismert nevén pöttyös páfrány vagy lándzsás páfrány, egy Dél-Ázsiában (Indiától Kínáig) és a csendes-óceáni szigeteken őshonos trópusi örökzöld páfrány. Hosszú, bőrszerű, fényes világoszöld levelei hullámos szélűek, ami vonzó dísznövénnyé teszi mind beltéri, mind kültéri árnyékos környezetben.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.