Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3779 növény található
2233–2268 megjelenítve a 3779-ból
Chilei jázmin
Mandevilla laxa
A chilei jázmin (Mandevilla laxa) egy erőteljes, lombhullató, kúszó növény, amely Bolíviában, Argentína északnyugati részén és Peruban őshonos. Nyár folyamán egészen őszig tölcsér alakú, krémfehér virágok fürtjeit hozza, intenzív vaníliaillattal – különösen estéidőben. A növény tejszerű nedve bőrrel érintkezve irritációt okozhat.
Mandevilla
Mandevilla sanderi
A Mandevilla sanderi, amelyet közismert nevén Dipladéniának is hívnak, egy buja trópusi kúszónövény, amely Brazíliából származik. Jellemzői a fényes, sötétzöld levelek és a nagy, trombitaszerű virágok, amelyek élénk rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak. Szépségének és hosszan tartó virágzási idejének köszönhetően széles körben termesztik dísznövényként, cserepes ültetéshez, csüngő kosarakhoz és kertekbe egyaránt kiváló.
Tölcsérjázmin
Mandevilla splendens
A Mandevilla splendens, amelyet gyakran Dipladénia néven árusítanak, a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, Délkelet-Brazíliából származó trópusi örökzöld kúszónövény. Tölcsér alakú, halványrózsaszín virágai – melyek színe idővel mélyül – tavasztól őszig nyílnak, és vonzzák a beporzókat. Tejnedve enyhén mérgező, irritálhatja a bőrt és a szemet, ezért metszésekor kesztyű használata javasolt.
Mangófa
Mangifera indica
A mangófa (Mangifera indica) egy trópusi gyümölcsfa, amely Dél-Ázsiából, különösen Indiából származik, ahol több mint 4000 éve termesztik. Az Anacardiaceae családba tartozik, és kedvező körülmények között akár 30 méteres magasságot is elérhet. A "Gyümölcsök királyaként" számon tartott növény hatalmas kulturális, gazdasági és gasztronómiai jelentőséggel bír a trópusi világ egész területén.
Manióka
Manihot esculenta
A manióka (Manihot esculenta) a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos évelő cserje, amelyet az őslakos népek évezredek óta termesztenek alapvető szénhidrátforrásként. Mélyen karéjos, tenyeres levelekkel, fás szárral és keményítőben gazdag gyökérgumókkal rendelkezik, amelyek a növény ehető részét képezik. A trópusok egyik legfontosabb élelmiszernövénye, mivel jól alkalmazkodik a szegényes talajhoz és a száraz időszakokhoz. Figyelem: a növény minden nyers része, különösen a gyökerek és a levelek, cianogén glikozidokat tartalmaznak és mérgezőek – kizárólag hámozás és alapos főzés után fogyaszthatók.
Graham-manióka
Manihot grahamii
A Graham-manióka egy gyors növekedésű cserje vagy kisebb fa a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjából, amely Dél-Brazíliában, Uruguayban, Paraguayban és Argentínában őshonos. Közeli rokona a közönséges maniókának (Manihot esculenta), amelytől elsősorban lényegesen nagyobb hidegtűrése különbözteti meg. Feltűnő, tenyeresen karéjos, mélyen szeldelt levelei vannak, nyáron pedig viaszos, vörösesen erezett, világoszöld harang alakú virágokból álló sátorvirágzatot hoz. Mérsékeltebb éghajlaton télen a földig visszafagyhat, de tavasszal az ellenálló gyökérzetről gyorsan újra kihajt.
Szapotilla
Manilkara zapota
A szapotilla (Manilkara zapota) a szapotafélék (Sapotaceae) családjába tartozó örökzöld gyümölcsfa, amely Mexikó déli részén, a Yucatán-félszigeten és Közép-Amerikában őshonos. Vadon akár a 30 méteres magasságot is meghaladhatja, bár termesztve általában 9 és 15 méter között marad. Lombkoronája sűrű, fényes sötétzöld levelekkel, harang alakú, fehéres virágai szinte észrevétlenek. Édes húsú, szemcsés textúrájú gyümölcse a trópusi gasztronómia kedvelt alapanyaga. Történelmileg a kérgéből kinyert latex (chicle) szolgált a maja rágógumi alapjául.
Imádkozó növény (nemzetség)
Maranta
A Maranta a Marantaceae családba tartozó trópusi növények nemzetsége, amely Közép- és Dél-Amerika trópusi területeiről származik. Legismertebb faja az M. leuconeura (imádkozó növény); a nemzetséget feltűnő, mintázott lombozata és levelei éjszakai felfelé hajtogatásának lenyűgöző niktiasztikus mozgása teszi különlegessé.
Nyílgyökér
Maranta arundinacea
A Maranta arundinacea, közismert nevén nyílgyökér, egy trópusi, rizómás évelő növény, amely Nyugat-Indiában, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részein őshonos. Dísznövényként és élelmiszernövényként egyaránt termesztik; keményítőben gazdag földalatti rizómáiból finom szemcséjű, könnyen emészthető, gluténmentes keményítőt készítenek, amelyet főzéshez és sütéshez használnak. A növény széles, fényes, középzöld ovális levelekből álló csoportokat alkot, tavasszal és nyáron pedig apró fehér virágokat hoz.
Imádkozó növény
Maranta leuconeura
A Maranta leuconeura egy trópusi növény, amely a brazil esőerdőkből származik, és egyedi, színes erezetmintázatú díszleveleiről ismert és kedvelt. A „imádkozó növény" elnevezés a levelek nyktinasztikus mozgásából ered: éjszaka imára kulcsolt kézhez hasonlóan felfelé hajtják magukat, nappal pedig kinyílnak, hogy felfogják a fényt.
Piros nyílgyökér
Maranta leuconeura var. erythroneura
A piros nyílgyökér (Maranta leuconeura var. erythroneura) a Marantaceae család egyik leglátványosabb tagja, amely Brazília trópusi esőerdőiből származik. Mélyzöld, halszálka-mintázatú leveleit élénkvörös erezet díszíti, így igazi élő műalkotásnak számít. Az „imádkozó növény” becenevet a levelek napi mozgásáról kapta: nappal vízszintesen szétnyílnak, hogy befogadják a fényt, éjszaka pedig függőlegesen összezáródnak, mint az imádkozó kezek – ezt a jelenséget niktinasztiának nevezzük.
Nyúlfüles maranta
Maranta leuconeura var. kerchoveana
Egy örökzöld trópusi évelő, Brazília erdeinek talajáról származik, ovális, bársonyos leveleiért értékelik, melyeket sötét foltok díszítenek a főér mentén, nyúlnyomokra emlékeztetve. Mint minden imanövény, levelei éjszaka felemelkednek és összezáródnak, nappal pedig újra kinyílnak, ezt a ritka viselkedést niktinasztiának nevezik.
Mezei szegfűgomba
Marasmius oreades
A mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) egy bazídiumos gomba, amely jellegzetes boszorkánygyűrűket alkotva nő a gyepeken. Kalapja kicsi, 2-5 cm átmérőjű, színe a krémfehértől a világosbarnáig változik. Híres arról a különleges képességéről, hogy száraz időszakban teljesen kiszárad, majd eső után 'feléled', megőrizve szerkezetét és spórakibocsátó képességét. Kiváló minőségű ehető gomba, édeskés ízzel és mandulára emlékeztető illattal.
Csillagos májmoha
Marchantia polymorpha
A csillagos májmoha (Marchantia polymorpha) egy elterjedt májmohaféle, amely lapos, szalagszerű teleptesttel (thallus) rendelkezik, és sűrű, zöld szőnyeget alkot a nedves, tápanyagban gazdag talajon. Gyakran ez az első növény, amely megtelepszik tűzvész vagy talajbolygatás után, emellett a faiskolákban és üvegházakban a magas talajnedvesség és a rossz vízelvezetés jelzőnövényeként is ismert. A faj ivarosan, az esernyő alakú ivarszervekből (gametofórumokból) származó spórákkal, valamint ivartalanul, a teleptest felszínén található rügykosárkákban képződő sarjtestekkel (gemmae) szaporodik.
Mexikói orgonakaktusz
Marginatocereus marginatus
A Marginatocereus marginatus (más néven Pachycereus marginatus) egy Közép-Mexikóból származó oszlopkaktusz. Egyenes, bordázott, körülbelül 7-10 cm vastag zöld szárakat növeszt, amelyek sűrűn és párhuzamosan fejlődnek. A természetben lassú növekedéssel a 6 méteres magasságot is meghaladhatják. Tüskéi rövidek és kevésbé veszélyesek. Tavasszal a szárak tetején tölcsér alakú, vöröses virágok jelennek meg, amelyek cserépben tartott fiatal példányokon ritkák; ezeket tüskékkel és szöszökkel borított, kb. 4 cm-es gömbölyű termések követik. Mexikóban a dugványait élő kerítések kialakítására használják.
Kondurango
Marsdenia
A Marsdenia egy trópusi növénynemzetség az Apocynaceae (meténgfélék) családján belül, amely indákat és cserjéket foglal magában, és körülbelül 69 fajt számlál Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában és Amerikában elterjedve. Legismertebb képviselője az M. cundurango (kondurango), egy fás szárú andoki inda, amelyet évszázadok óta alkalmaznak a hagyományos orvoslásban. A nemzetség illatosan tubulált virágokat és szív alakú, bársonyos leveleket hoz, ami több fajt kedvelt dísznövénnyé tesz.
Ausztrál négylevelű mételyfű
Marsilea mutica
A Marsilea mutica egy Ausztráliában és Új-Kaledóniában őshonos vízi/mocsári páfrány, amely természetes módon mocsarakban és sekély édesvizekben fordul elő. Levelei a négylevelű lóherére emlékeztetnek, sárgászöld tarka mintázattal és egy jellegzetes vörösesbarna íves sávval. Képes a víz felszínén lebegni, vagy a nedves aljzat fölé emelkedve növekedni. Gyors és erőteljes növekedésű növény, amelyet gyakran használnak tavakban, akváriumokban és vízi kertekben talajtakaróként.
Orvosi kamilla
Matricaria chamomilla
A Matricaria chamomilla, közismert nevén orvosi kamilla vagy közönséges kamilla, egy egynyári lágyszárú növény, amelyet finom százszorszép-szerű virágai és édes, fűszeres illata tesznek híressé. Az emberiség által használt egyik legősibb és legelterjedtebb gyógynövény, amelyet megnyugtató és emésztést segítő tulajdonságai miatt becsülnek.
Struccpáfrány
Matteuccia struthiopteris
A Matteuccia struthiopteris (struccpáfrány) egy évelő, rizómás és lombhullató páfrány az Onocleaceae családból, amely az északi félteke mérsékelt égövi régióiból (Észak-Amerika, Európa, Ázsia) származik. Felálló, póréhagymaszínű zöld levelekből álló, strucctollra emlékeztető koronát alkot, amelyek termesztésben elérhetik a 90-150 cm magasságot. Fagytűrő (USDA 2-8 zóna), de részleges vagy teljes árnyékra, valamint folyamatosan nedves, szerves anyagban gazdag talajra van szüksége – nem tolerálja a szárazságot vagy az erős napsugárzást, amely megégeti a leveleit. Az ASPCA szerint a növény nem mérgező macskákra, kutyákra vagy emberekre. Tavasszal a fiatal hajtásokat ("fiddleheads") betakarítják és szezonális zöldségként fogyasztják, de csak alapos főzés után.
Kerti viola
Matthiola
A Matthiola, közismert nevén kerti viola, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó lágyszárú virágos növények nemzetsége, amely a Földközi-tenger vidékén őshonos. Sűrű, illatos virágfürtjeiért kedvelik, amelyek fehér, rózsaszín, lila, levendula és krém színekben pompáznak. Széles körben termesztik kerti dísznövényként és vágott virágként, tavasztól nyárig virágzik.
Levkój
Matthiola incana
A Matthiola incana, közismert nevén levkój vagy őszi levkój, a Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozó dísznövény, amely a Mediterráneum területéről származik. Intenzíven illatos virágaiért – amelyek fehér, rózsaszín, levendulakék, lila és vörös árnyalatokban pompáznak – nagy becsben tartják; széles körben termesztik parasztkerti ágyásokban, szegélynövényként és vágott virágként egyaránt. Ez a kétéves vagy rövid életű évelő növény általában egyévesként kezelik; hűvös, mérsékelt éghajlaton tavasszal és kora nyáron virágzik.
Matucana-kaktusz
Matucana madisoniorum
A Matucana madisoniorum egy kicsi, magányosan növő, gömb alakú vagy enyhén hengeres kaktusz, amely Peru Amazonas régiójából, a Marañón folyó völgyéből származik, mindössze 400-1000 méteres tengerszint feletti magasságban élő, rendkívül szűk elterjedési területen. Szürkés-zöld szára 7-12 lapos, hullámos bordából áll, és tövishordozása rendkívül változó: egyes egyedek hosszú, hajlott, sötétbarna tövisekkel rendelkeznek, míg mások teljesen tövistelenek, ami miatt könnyen összetéveszthetők a peyote kaktusszal (Lophophora williamsii). A csúcsi areolákból nyíló, tölcsér alakú virágok élénk narancsvörösek, ritkábban fehérek, 8-10 cm hosszúak, és nyáron több hullámban is nyílnak. A fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kritikusan veszélyeztetettként tartja nyilván élőhelyének pusztulása és a túlzott gyűjtés miatt.
Mocsári margaréta
Mauranthemum paludosum
A Mauranthemum paludosum, közismert nevén mocsári margaréta vagy törpe margaréta, egy kompakt, gyors növekedésű egynyári növény, amely a Földközi-tenger nyugati térségében, többek között Spanyolországban, Marokkóban, Algériában, Tunéziában és a Baleár-szigeteken őshonos. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó bájos törpe növény mindössze 20–25 cm magasra nő, és bőségesen hozza apró, klasszikus margaréta virágait – a sárga középső korong körül sugárirányban elhelyezkedő fehér szirmokat –, amelyek a napfény hatására nyílnak ki és csukódnak be. A hűvös időjárást kedveli, így népszerű választás az őszi és téli kertekbe az enyhe éghajlatú területeken, a hűvösebb régiókban pedig tavaszi díszként szolgál. Alacsony, terülő növekedése és gazdag virágzása miatt ideális szegélynövénynek, sziklakertekbe, konténerekbe és tömeges beültetésre is.
Moriche-pálma
Mauritia flexuosa
A Moriche-pálma (Mauritia flexuosa) egy fenséges, Dél-Amerikában őshonos pálmaféle, amely különösen nagy számban fordul elő a brazil Cerrado vizes galériaerdeiben (veredas) és az Amazonas-medence egész területén. „Az élet fájaként" ismert rendkívüli hasznosíthatósága miatt: magassága elérheti a 25 métert, és nagy, vörösesbarna, pikkelyes, béta-karotinban gazdag terméseket hoz. Dél-Amerika egyik legjentősebbek ökológiailag és kulturálisan egyaránt.
Maxillaria (nemzetség)
Maxillaria
A Maxillaria az Orchidaceae családba tartozó epifita neotropikus orchideák nagy nemzetsége, amely Mexikótól Dél-Amerikáig több száz fajt foglal magában. Egyedülálló, gyakran illatos virágaikért nagyra értékelt növények, amelyek természetes élőhelyükön páratelt trópusi erdők fatörzsein és ágain nőnek.
Maitén
Maytenus boaria
A maitén (Maytenus boaria) egy Chile és Argentína területén őshonos fa, a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozik. Sűrű, kerekded koronájú, kissé csüngő ágú örökzöld faj, amely vadon 10 és 20 méter közötti magasságot ér el. Levelei szórt állásúak, elliptikusak, 2–6 cm hosszúak, finoman fűrészelt széllel. Augusztus és szeptember között virágzik apró, sárgászöld virágokkal, termése pedig piros maglepelbe burkolt magvakat tartalmazó toktermés. Vadon félsivatagi átmeneti zónákban, folyók és patakok partján nő a tengerszinttől egészen 1600 méteres magasságig. A mapucse nép szent faként tiszteli.
Sárga mecardónia
Mecardonia procumbens
A Mecardonia procumbens az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, egynyári vagy évelő lágyszárú növény, amely Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein, többek között Mexikóban őshonos. Bokros növekedésű, heverő, kúszó száraival akár 60 cm átmérőjű, sűrű szőnyeget alkot. Levelei kicsik, oválisak, élénkzöldek, ragyogó sárga virágai pedig tavasztól őszig nyílnak, vonzzák a méheket és a pillangókat. A természetben gyakran nedves területeken, vízpartokon és mocsaras talajokon nő, de figyelemre méltó alkalmazkodóképességének köszönhetően az Antarktisz kivételével minden kontinensen meghonosodott.
Lucerna
Medicago
A Medicago a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, 87–105 fajt számláló nemzetség, amely a Földközi-tenger medencéjében őshonos, de elterjedt Eurázsia mérsékelt övi területein és a szubszaharai Afrikában is. A nemzetségbe tartozik a takarmánylucerna (M. sativa), a világ egyik legfontosabb takarmánynövénye, valamint a komlós lucerna (M. lupulina), amely gyakori gyep- és legelőnövény. A növények hármasan összetett, lóherére emlékeztető levelekkel, apró lila, sárga vagy fehér virágokkal, valamint jellegzetes spirális vagy tüskés terméshüvelyekkel rendelkeznek. Nitrogénmegkötő pillangósvirágúakként a Rhizobium baktériumokkal való szimbiózis révén természetes módon dúsítják a talajt, így a fenntartható mezőgazdaság alapkövei.
Foltos lucerna
Medicago arabica
A foltos lucerna (Medicago arabica) egy egynyári, kúszó növény a Fabaceae családból, amely a mediterrán régióban őshonos. Háromlevelű levelei jellegzetes sötétlila foltokkal rendelkeznek, és apró sárga virágokat hoz tavasszal és nyáron. Széles körben használják talajtakaró növényként és zöldtrágyaként, köszönhetően annak a képességének, hogy a Sinorhizobium medicae baktériummal való szimbiózis révén nitrogént köt meg a talajban.
Komlós lucerna
Medicago lupulina
A komlós lucerna (Medicago lupulina) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó egyéves vagy rövid életű évelő lágyszárú növény. Eurázsiában és Afrikában őshonos, de szinte minden mérsékelt övi kontinensen meghonosodott. Apró, sárga virágai sűrű, gömbölyded fürtökbe tömörülnek, kis fekete terméseiről kapta népies nevét. Kiváló nitrogénmegkötő, javítja a talaj minőségét, ahol nő, emellett méhek, pillangók és más beporzók számára is fontos legelő.
Rózsaszőlő
Medinilla magnifica
A Medinilla magnifica egy lenyűgöző trópusi, epifita cserje, amely a Fülöp-szigetekről származik. Drámai, kaskádszerűen lógó, rózsaszín virágfürtjeiről és nagy rózsaszín murvájáról ismert – ez az egyik legimpozánsabb virágzó szobanövény. Vastag, bőrszerű, sötétzöld levelei kiemelkedő erekkel még virágzáson kívül is nagy díszértéket képviselnek.
Pompás medinilla
Medinilla speciosa
A Medinilla speciosa a Melastomataceae családba tartozó örökzöld, epifita cserje, amely Indonézia (Jáva, Szumátra, Celebesz, Molukkák és a Kis-Szunda-szigetek), a Maláj-félsziget, Borneó és a Fülöp-szigetek köderdőiből származik. Fásodó, elágazó szárral és átellenes, bőrszerű, sötétzöld, akár 20 cm hosszú, markáns erezetű levelekkel rendelkezik. Kora nyártól őszig nagy, csüngő bugavirágzatban hozza élénkrózsaszín virágait pirosas szárakon, melyeket kerekded bogyótermések követnek; ezek körülbelül egy hónap alatt érnek be, színük a rózsaszíntől a fémes lilásfeketéig változik.
Brazil vörös köpeny
Megaskepasma erythrochlamys
A brazil vörös köpeny (Megaskepasma erythrochlamys) egy lenyűgöző trópusi cserje, amely Venezuelából és Suriname-ból származik, és az Acanthaceae családba tartozik. Különlegesen látványos virágzatáról ismert: nagy, karmazsinvörös murvalevelei apró, kétajkú fehér virágokat kereteznek, lélegzetelállító látványt nyújtva a trópusi és szubtrópusi kertekben. A növény 2-3 méteres magasságot is elérhet, nagy, fényes, sötétzöld, ovális levelei akár 50 cm hosszúak is lehetnek.
Guinea fű
Megathyrsus maximus
A Megathyrsus maximus, közismert nevén Guinea fű, egy Afrikából származó nagy évelő pázsitfű. Széles körben elismerik robusztusságáért, gyors növekedéséért és sűrű tövek kialakításáért. Levelei hosszúak és lineálisak, virágzatai nyílt, elágazó bugavirágzatok formájában jelennek meg. Bár a világ egyik legfontosabb trópusi takarmánynövénye, leromlott területek helyreállítási projektjeiben és nagy kertek vizuális elválasztójaként is alkalmazzák.
Karkötő-mézmirta
Melaleuca armillaris
A Melaleuca armillaris, közismert nevén karkötő-mézmirta, egy nagyméretű örökzöld cserje vagy kis fa, amely Dél-Ausztráliában (Dél-Ausztrália, Victoria, Tasmania) őshonos. Magassága elérheti a 4,6–9 métert, szélessége pedig hasonló méretű; jellemzője a szürke, papírszerű kéreg, amely csíkokban válik le, a finom, tűszerű, intenzív zöld lombozat, valamint a látványos, krémfehér, hengeres, üvegmosó kefére emlékeztető virágfüzérek, amelyek tavasszal és nyáron nyílnak. Fajneve, az „armillaris” (a latin karkötő szóból), a terméstokok ágakon való gyűrűszerű elrendeződésére utal. Rendkívül szívós növény, jól tűri a szárazságot, a szelet, a sós tengeri permetet és a légszennyezést, így kiváló szélfogó vagy védősövény mediterrán és tengerparti kertekben. Bőséges nektártermelése vonzza a mézevő madarakat, a vadméheket és számos más beporzót. Illóolaja, amely 1,8-cineolban gazdag, tudományosan igazolt antibakteriális és gombaellenes tulajdonságokkal rendelkezik.
Piros kefevirág
Melaleuca citrina
A Melaleuca citrina, közismert nevén piros kefevirág vagy citromillatú kefevirág, egy Ausztráliában őshonos cserje vagy kis fa, amely a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Jellegzetessége a kefére emlékeztető, látványos piros virágzata, amely főként nyáron nyílik, és vonzza a madarakat és a pillangókat. Levelei örökzöldek, lándzsásak, és szétmorzsolva kellemes, citromos illatot árasztanak. Ez a faj a megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő, és megfelelő metszés mellett gyorsan növekszik.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.