1436 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 32. oldal
1436 könnyű kisállatbarát keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
1436 Kisállatbarát könnyű szinttel
1117–1152 megjelenítve a 1436-ból
Fehér rezeda
Reseda alba
A Reseda alba, közismert nevén fehér rezeda, a rezedafélék (Resedaceae) családjába tartozó egyéves vagy rövid életű évelő növény, amely a Földközi-tenger térségében, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Akár egy méter magasra is megnőhet, mélyen szeldelt, keskeny levelekkel és apró, fehér virágokból álló, sűrű, fodros fürtvirágzattal rendelkezik, amely nyártól őszig nyílik. Bár kevésbé illatos, mint rokona, az illatos rezeda (Reseda odorata), kedvelik légies, felálló termete, hosszú virágzási ideje, valamint a beporzókra gyakorolt vonzereje miatt a vidéki stílusú és vadvirágos kertekben.
Japán keserűfű
Reynoutria
A Reynoutria a Polygonaceae családba tartozó nagyméretű, erőteljes növekedésű, lombhullató évelő lágyszárú növények nemzetsége, mely Kelet-Ázsiából (Japán, Kína, Korea, Tajvan) származik. A nemzetség legismertebb faja a Reynoutria japonica (japán keserűfű), amely a világ egyik legagresszívebb invazív növénye. A növények robusztus, bambuszszerű, üreges szárakat fejlesztenek, amelyek elérhetik a 2–4 méteres magasságot, széles, szív alakú leveleket és sűrű, apró, krémszínű virágfürtöket hoznak késő nyáron és ősszel. A rizómák rendkívül kitartóak, akár -35°C-os hőmérsékletet is túlélnek, és képesek áthatolni beton alapokon, falakon és vízelvezető rendszereken. Őshazájában a nemzetséget gyógyászati célokra használják – különösen Hu Zhang (tigrisnád) néven a hagyományos kínai orvoslásban –, fiatal hajtásait pedig zöldségként fogyasztják.
Japán keserűfű
Reynoutria japonica
A Reynoutria japonica, közismert nevén japán keserűfű, Kelet-Ázsiából származó, rendkívül invazív évelő lágyszárú növény. Az IUCN a világ legveszélyesebb inváziós fajainak egyikeként tartja számon: sűrű, akár 3 méter magasságot is elérő bozótosokat alkot, amelyek kiszorítják az őshonos növényzetet, agresszív rizómarendszerével pedig komoly szerkezeti károkat okoz épületekben, utakban és vízelvezető rendszerekben.
Óriás keserűfű
Reynoutria sachalinensis
Az óriás keserűfű (Reynoutria sachalinensis) a világ egyik legagresszívabb inváziós növénye, amely a Szahalin-szigetről, Japánból és Kelet-Ázsiából származik. Üreges, vöröses szárai akár a 4 méteres magasságot is meghaladhatják, hatalmas, szív alakú levelei pedig elérhetik a 40 cm-es szélességet. Nyár végén apró, krémfehér virágokból álló sűrű bugavirágzattal virágzik, amely vonzza a beporzókat. A 19. században dísz- és takarmánynövényként került Európába és Észak-Amerikába, majd kivadult a termesztésből, és nagy területen kolonizálta a folyópartokat, útmenti területeket, parlagon hagyott földeket és bolygatott élőhelyeket. Rizómarendszere mélyen behatol a talajba, és akár egyetlen 1 cm-es darabból is képes regenerálódni, ami rendkívül megnehezíti a kiirtását. Kiszorítja az őshonos vegetációt azáltal, hogy beárnyékolja a talajt, és allelopatikus vegyületeket bocsát ki, amelyek gátolják más növények növekedését. A világ 100 legveszélyesebb inváziós faja közé sorolják, komoly fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre, az infrastruktúrára és a vízfolyásokra.
Indiai galagonya
Rhaphiolepis
Az indiai galagonya (Rhaphiolepis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos. Közönséges neve ellenére nem Indiából származik. Tavasszal illatos, fehér vagy rózsaszín virágfürtöket hoz, és széles körben termesztik dísznövényként sövényekhez, szegélyekhez és csoportos beültetésekhez.
Japán naspolya
Rhaphiolepis bibas
A japán naspolya (Rhaphiolepis bibas, korábban Eriobotrya japonica) egy Délkelet-Kínából származó örökzöld gyümölcsfa, amelyet világszerte széles körben termesztenek szubtrópusi és mediterrán vidékeken. Magassága eléri a 3–8 métert, jellegzetességei a nagyméretű, bőrszerű, sötétzöld levelek, az ősszel és télen nyíló illatos fehér virágok, valamint a tavasszal érő narancssárga vagy sárga gyümölcsök. Egyike azon kevés gyümölcsfáknak, amelyek télen virágoznak, így menedéket és táplálékot nyújtanak a beporzóknak és a madaraknak a hideg hónapokban.
Indiai galagonya
Rhaphiolepis indica
Az indiai galagonya (Rhaphiolepis indica) egy kompakt, örökzöld cserje, amely Dél-Kínában, Tajvanon és Vietnamban őshonos. Világszerte kedvelt kerti növény fényes, sötétzöld lombozata és illatos, fehér vagy rózsaszín, ötszirmú virágai miatt, amelyek tavasszal, és gyakran ősszel is nyílnak. Körülbelül 1,2-1,5 méter magasságot és szélességet ér el, sűrű, gömbölyded formát alkotva, amely kiválóan alkalmas alacsony sövénynek, épületalapok mellé vagy szoliter növénynek. A virágzást apró, kékesfekete almatermések követik, amelyeket a madarak kedvelnek. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, és a megtelepedést követően jól tűri a hőséget, a tengerparti sós permetet és a mérsékelt szárazságot, így népszerű, kevés gondozást igénylő választás a mérsékelten meleg és szubtrópusi tájakon.
Japán babérrózsa
Rhaphiolepis umbellata
A Rhaphiolepis umbellata, vagy japán babérrózsa, egy Japánban és Koreában őshonos örökzöld cserje, amely a tengerparti kertek kedvelt növénye kiváló só- és széltűrése miatt. Levelei oválisak, bőrneműek és fényesek, sötétzöld színűek, amelyek télen gyakran lilás árnyalatot öltenek. Tavasz és kora nyár között illatos, fehér vagy enyhén rózsaszínes virágokból álló sűrű virágzatot hoz, melyet dekoratív kékesszete bogyók követnek. Lassú növekedésű, szívós növény, amely jellemzően 1-2 méter magasságot és szélességet ér el.
Hölgypálma
Rhapis excelsa
A Rhapis excelsa, közismert nevén hölgypálma vagy széleslevélű hölgypálma, egy elegáns legyezőpálma, amely Dél-Kínából származik. Lassú növekedésének és buja, legyező alakú lombozatának köszönhetően az egyik legjobb szobapalma kezdők számára. Barna rostokkal borított, karcsú szárai bambuszszerű megjelenést kölcsönöznek neki, így kiváló dekoratív választás beltéri terekbe. A NASA vizsgálatai a legjobb légtisztító növények egyikeként azonosították.
Karcsú hölgypálma
Rhapis humilis
A Rhapis humilis, közismert nevén karcsú hölgypálma vagy nádas Rhapis, egy csomósodó, aljnövényzeti pálma, amely Dél-Kína szubtrópusi erdeiben (Yunnan tartomány) honos. Sűrű töveket alkot, vékony, bambuszszerű szárainak tetején elegáns, legyező alakú, keskeny, ujjszerű szegmensekre osztott lombozattal. Rokonánál, a Rhapis excelsánál lassabban fejlődik, de meleg éghajlaton beltéri dísznövényként és kerti akcentusnövényként egyaránt elterjedten termesztik.
Vesszőkaktusz
Rhipsalis
A Rhipsalis az epifita trópusi kaktuszok egyik nemzetsége, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdőiben őshonos, néhány faja pedig Afrikában és Srí Lankán is megtalálható – ezek az egyetlen kaktuszok, amelyek az Amerikán kívül is őshonosak. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben a Rhipsalis fákon és sziklákon nő a párás trópusi erdőkben, szűrt fényben, rendszeres nedvesség és magas páratartalom mellett fejlődik. Karcsú, csüngő, szelvényezett szárai a spagettire vagy a fagyöngy ágaira emlékeztetnek, innen erednek legnépszerűbb magyar nevei is. Késő téltől tavaszig apró fehér vagy krémszínű virágokat hoz, melyeket áttetsző, gyöngyszerű bogyók követnek. Kivételesen hosszú életű (25+ év), és az ASPCA igazolása szerint nem mérgező macskákra, kutyákra és emberekre nézve.
Fagyöngy kaktusz
Rhipsalis baccifera
A Rhipsalis baccifera egy egyedi epifita kaktusz, amely Közép- és Dél-Amerika őshonos növénye. A jellegzetes sivatagi kaktuszoktól eltérően ez a trópusi kaktusz párás erdőkben fákon nő, elegánsan csüngő, hengeres, elágazó szárakkal, amelyek akár 4 méteres hosszúságot is elérhetnek. Ez az egyetlen kaktuszfaj, amely természetes úton az Amerikákon kívül is megtalálható, Afrikában és Ázsiában egyaránt.
Korallkaktusz
Rhipsalis cereuscula
A Rhipsalis cereuscula, közismert nevén korallkaktusz vagy rizskaktusz, a brazil atlanti-parti esőerdőkben őshonos epifita kaktusz. Vékony, szelvényezett szárai dúsan elágaznak, apró, rizsszemekre vagy korallra emlékeztető hengeres szegmenseket alkotva. Ez finom, vízesésszerű megjelenést kölcsönöz a növénynek, ami ideálissá teszi függőkosarakba.
Korallkaktusz
Rhipsalis elliptica
A Rhipsalis elliptica, közismert nevén korallkaktusz, egy kúszó epifita kaktusz, amely Brazília párás trópusi erdeiben őshonos. Sivatagi rokonaitól eltérően ez a dzsungelkaktusz tüskék nélkül nő fákon és sziklákon, lapos, lapát alakú (elliptikus) szegmensekkel, amelyek akár 2 méter hosszúra is megnőhetnek. Szárai gazdag sötétzöld színűek, erős fényben gyakran lilás vagy bíborvörös árnyalattal, és késő téltől kora tavaszig apró, krémesfehér vagy halványsárga virágokat hoz a szár szélén.
Széleslevelű vesszőkaktusz
Rhipsalis pachyptera
A Rhipsalis pachyptera egy tüskementes epifita kaktusz, amely Brazília délkeleti és déli részén (Espírito Santo, Rio de Janeiro, São Paulo, Paraná, Santa Catarina és Rio Grande do Sul), az Atlanti-parti Esőerdőkben őshonos. Természetes élőhelyén fatörzseken és nedves sziklákon nő; lapos, széles és hullámos száraival akár 1,5 méter hosszú vízesésszerű formát is alkothat. Fehér vagy krémsárga virágai télen nyílnak, melyeket apró, áttetsző bogyótermések követnek.
Szőrös vesszőkaktusz
Rhipsalis pilocarpa
A Rhipsalis pilocarpa, közismert nevén szőrös vesszőkaktusz, egy Brazília atlanti-parti esőerdőiben (Mata Atlântica) őshonos epifita kaktusz, amely Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, São Paulo és Paraná államokban fordul elő. Természetes élőhelyén fatörzseken és ágakon nő anélkül, hogy élősködne a gazdanövényen; a nedvességet és a tápanyagokat az erdő párás levegőjéből nyeri. Hengeres, vékony, akár 50 cm hosszú szárai kezdetben felfelé törnek, majd a növekedés során csüngővé válnak. Apró, fehéres vagy szürkés sörték borítják, amelyek bársonyos textúrát kölcsönöznek neki. Ősztől tél elejéig 2,5–4 cm átmérőjű, illatos fehér virágokat hoz, melyeket kb. 12 mm-es, sörtékkel borított, borvörös gömbölyű termések követnek. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben ez az erdei faj szűrt fényt és magasabb páratartalmat igényel.
Fagyöngy Kaktusz
Rhipsalis teres
A Rhipsalis teres, közismert nevén Fagyöngy Kaktusz, egy trópusi epifita kaktuszfaj, amely Brazília délkeleti és déli részéről származik. Karcsú, hengeres, csüngő hajtásai gyönyörűen omlanak le a függőkosarakból, ezért népszerű szobanövény. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás, árnyasabb körülmények között érzi jól magát, amelyek utánozzák természetes esőerdei élőhelyét, ahol faágakra kapaszkodva nő.
Rózsás szalmavirág
Rhodanthe chlorocephala
A rózsás szalmavirág (Rhodanthe chlorocephala) egy népszerű ausztrál egynyári növény az őszirózsafélék családjából, amely papírszerű fészekvirágzatáról ismert, melyek szárítás után is megőrzik alakjukat és színüket. A növény körülbelül 30 cm magasra nő, felálló szárakat és keskeny, szürkészöld leveleket növeszt. Az 1-6 cm átmérőjű virágzatok fehér, rózsaszín vagy sárga sugárirányú fellevelekkel rendelkeznek, kontrasztos sárgászöld vagy sötét középpel. Eredeti élőhelyén, Nyugat- és Dél-Ausztráliában az eukaliptusz erdők homokos talaján és sós tavak mentén él, ahol főként tél végétől tavaszig virágzik.
Marokkói margaréta
Rhodanthemum hosmariense
A Rhodanthemum hosmariense a marokkói Atlasz-hegységből származó alacsony, szétterülő, örökzöld félcserje, amely finoman szeldelt ezüstös lombozatáról és hosszú ideig nyíló, sárga közepű, fehér margarétaszerű virágairól ismert. Rendezett, széles, ritkán 30 cm-nél magasabb párnát alkot, így a sziklakertek, kavicskertek és napos szegélyek kedvelt növénye.
Rózsakaktusz
Rhodocactus grandifolius
A Rhodocactus grandifolius, korábban Pereskia grandifolia néven ismert, egy lenyűgöző, ősi kaktuszfaj, amely igazi, tartós levelekkel rendelkezik – szemben a legtöbb kaktusszal. Brazíliában őshonos, cserjeként vagy kis faként növekszik; fás szárán hosszú tüskék találhatók, virágai pedig lenyűgöző, rózsaszerű képződmények, általában intenzív rózsaszín vagy bíborvörös árnyalatban.
Szömörce
Rhus
A szömörce (Rhus) az Anacardiaceae családba tartozó, körülbelül 35 cserje- és kis termetű fafajt magában foglaló nemzetség, amely a Északi-félgömb mérsékelt és szubtrópusi területein él. Leginkább látványos őszi lombozatáról ismert: a levelek zöldből ragyogó narancssárga, vörös és skarlátpiros árnyalatokba váltanak – ezek a fás szárú növények közül az egyik legszínesebb őszi látványt nyújtják. Egyes fajok, mint a Rhus typhina (szarvasagancs-szömörce), nagy, többszárú cserjékként vagy kis fákként nőnek, mások, mint az R. aromatica, talajtakaróként szolgálnak. Megjegyzés: az R. radicans (mérgező borostyán) a Toxicodendron nemzetségbe lett átsorolva.
Ecetfa
Rhus typhina
Az ecetfa (Rhus typhina) egy gyorsan növő, lombhullató nagy cserje vagy kis fa, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Nevét bársonyos, agancsszerű ágairól kapta, amelyek a szarvasok barkás agancsára emlékeztetnek. Látványos őszi lombszínéről ismert, amely a skarlátvörös, a narancssárga és a sárga árnyalataiban pompázik, valamint feltűnő, felálló, vörös, szőrös bogyófürtjeiről, amelyek egész télen megmaradnak. A mostoha körülmények bajnoka, jól fejlődik sovány, köves talajon is, és a megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő.
Fekete ribizli
Ribes nigrum
A fekete ribizli (Ribes nigrum) egy Közép- és Észak-Európában, valamint Észak-Ázsiában őshonos lombhullató cserje. Függő fürtökben termő, apró, fényes fekete bogyóiról ismert, amelyek rendkívül magas C-vitamin-tartalommal és intenzív édes-savanyú ízzel rendelkeznek. Széles körben termesztik kulináris és gyógyászati célokra, hűvös éghajlaton, hideg telek mellett fejlődik a legjobban.
Északi ribiszke
Ribes spicatum
A Ribes spicatum, közismert nevén északi ribiszke, egy lombhullató cserje, amely Észak-Európa és Ázsia boreális erdőiben őshonos, Skandináviától Szibériáig és Mongóliáig. Körülbelül 2 méter magasra nő, sötétzöld, matt levelei a szárhoz képest derékszögben állnak, ami megkülönbözteti a kerti ribiszkétől (Ribes rubrum). Tavasszal apró, zöldes, harang alakú virágokat hoz lecsüngő fürtökben, melyeket nyáron fényes piros, édes-savanyú bogyók követnek. Az északi konyha nagyra értékeli lekvárokhoz és befőttekhez. -20°C-ig fagyálló (USDA 3-7 zóna), a hűvös, nedves és jó vízelvezetésű talajt kedveli, amely az északi erdőszélekre jellemző.
Egres
Ribes uva-crispa
A Ribes uva-crispa, közismert nevén egres, egy évelő gyümölcstermő cserje a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjából, amelyet széles körben termesztenek Európa és a mérsékelt égöv kertjeiben. A cserje 1–1,5 m magasra és hasonló szélességűre nő, sűrű, tüskés hajtásokat fejleszt, amelyeket éles tövisek borítanak. Levelei tenyeresen karéjosak, sötétzöldek. Tavasszal (április–május) apró, sárgászöld vagy rózsaszínes virágok jelennek meg, amelyekből ovális bogyók fejlődnek – fajtától függően zöldek, sárgák, rózsaszínűek vagy pirosak. A gyümölcsök júliusban érnek, és rendkívül gazdagok C-vitaminban, B1-vitaminban és pektinben. Az egres kiemelkedő fagyállóságával (akár -20°C-ig) tűnik ki, és a mérsékelt égövi kertek egyik legnépszerűbb gyümölcstermő cserjéje.
Brazíliai Richardia
Richardia brasiliensis
A Richardia brasiliensis a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, elterülő növekedésű növény, amely Dél-Amerika széles sávjában, Ecuadortól Észak-Argentínáig őshonos. Gyakori gyomnövényként honosodott meg gyepekben, útmenti területeken, legelőkön és bolygatott talajokon az Egyesült Államok délkeleti részén, a szubszaharai Afrikában, Indiában, Ausztráliában és Ázsia egyes részein. Elágazó, heverő vagy félig felegyenesedő szárai mély karógyökérből indulnak ki, hosszuk elérheti a 40 cm-t, rajtuk keresztben átellenes, legfeljebb 6,5 cm hosszú, ovális levelekkel. Apró, fehér vagy halványrózsaszín, tölcsér alakú virágai tavasztól őszig nyílnak, melyeket szőrös makkocskatermések követnek. Gyors növekedésű és szárazságtűrő, teljes napsütésben és szegényes, homokos talajon sűrű, szőnyegszerű talajtakarást képez. Néha szándékosan ültetik xeriscaping (szárazságtűrő kertépítés) céljából, bár mezőgazdasági környezetben a szántóföldi kultúrák és a gyepfelületek agresszív gyomnövényének tekintik.
Cécile Brunner rózsa
Rosa 'Cécile Brunner'
A Rosa 'Cécile Brunner' egy örökségvédelmi polyantha rózsa, amelyet Marie Ducher nemesített Franciaországban, és veje, Joseph Pernet-Ducher mutatott be 1881-ben. Tökéletes formájú, magas közepű rózsaszín bimbói miatt, amelyek a miniatűr teahibridekre emlékeztetnek, gyakran nevezik „Sweetheart Rose”-nak (Kedvesem rózsája). Késő tavasztól az első fagyokig bőséges fürtökben hozza apró, telt, lágy illatú virágait. A kompakt, szinte tüskétlen bokor sima, fényes középzöld lombozattal és kecses, íves növekedéssel rendelkezik; ugyanezen fajta erőteljesebb kúszó változata akár több méteres magasságot is elérhet. Hosszú életű, betegségekkel szemben ellenálló, jól tűri a gyengébb talajt és a félárnyékot is, így több mint 140 évvel a bemutatása után is a parasztkertek, vegyes ágyások és dézsás beültetések kedvence.
Mezei rózsa
Rosa agrestis
A Rosa agrestis, más néven mezei rózsa vagy parlagi rózsa, egy lombhullató vadcserje, amely Dél- és Közép-Európában őshonos, és szórványosan a Kaukázusig is elterjedt. Felfelé törekvő, bokros növekedésű, ívesen hajló ágai horgas tüskékkel borítottak, magassága elérheti az 1,5-3 métert. Szárnyasan összetett levelei 5-7 apró, durván fűrészes levélkéből állnak, amelyek észrevehetően kisebbek közeli rokona, a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) leveleinél, és alig érezhető rajtuk az arra a fajra jellemző almás illat. Nyár közepén hozza enyhén illatos, egyszerű, fehér vagy halványrózsaszín virágait, melyek átmérője legfeljebb 4 cm. Ezeket ősszel apró, ovális, piros csipkebogyók követik, amelyek a növényen maradva télen is díszítenek.
Kaliforniai vadrózsа
Rosa californica
A Rosa californica, közismert nevén a kaliforniai vadrózsa, egy lombhullató cserje, amely az Egyesült Államok nyugati részén őshonos, természetes előfordulása Kaliforniában, Oregonban és Észak-Baja Californiában ismert. Akár 3 méter magasra is megnőhet, és késő tavasztól nyáron át egyszerű, rózsaszíntől bíborig terjedő virágokat hoz aranyszínű porzókkal. Élénkpiros csipkebogyói télen is a bokron maradnak, és nélkülözhetetlen táplálékot biztosítanak a madaraknak és a vadvilágnak. Megtelepedés után rendkívül szárazságtűrő és könnyen gondozható – igazi kaliforniai őshonosú növény.
Gyepűrózsa
Rosa canina
A Rosa canina, közismert nevén gyepűrózsa, egy lombhullató cserje, amely Európában, Északnyugat-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Jellemzői az ívesen hajló, tüskés ágak, a késő tavasszal nyíló halvány rózsaszín vagy fehér virágok, valamint a télen is megmaradó, élénkpiros, tojásdad alakú csipkebogyók. A csipkebogyó ehető és kiemelkedően magas C-vitamin-tartalommal rendelkezik, így ez a vadrózsa egyszerre díszértékű és gyógyászatilag is értékes növény.
Sövényrózsa
Rosa corymbifera
A Rosa corymbifera, közismert nevén sövényrózsa vagy parlagi rózsa, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó erőteljes növekedésű, lombhullató cserje, amely Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában őshonos. Nagyon közel áll a gyepűrózsához (Rosa canina), de főként a levelek fonákján található sűrűbb szőrzet alapján különíthető el tőle. Hosszú, íves, visszahajló tüskékkel borított ágai elérhetik a 3 méteres magasságot, áthatolhatatlan természetes sövényt alkotva. Májustól júliusig lapos sátorvirágzatban hozza 3-15 virágát, melyek szirmai a fehértől a halványrózsaszínig terjednek, és enyhe illatúak. Ősszel az intenzív vörös színű, ovális csipkebogyók értékes díszei a kertnek és gazdag C-vitamin-források. A 'Laxa' fajta Európa-szerte a leggyakrabban használt alany a kerti rózsák oltásához.
Kordes-rózsa
Rosa kordesii
A Rosa kordesii egy ellenálló kúszó- vagy bokorrózsa, amelyet Wilhelm Kordes nemesített Németországban az 1940-es években. Kiemelkedő télállóságáról (akár az USDA 3-as zónáig) és a gyakori rózsabetegségekkel szembeni erős ellenálló képességéről ismert. Fürtökben hozza telt, mélyrózsaszín, folytonnyíló virágait hosszú szárakon, amelyek felfuttathatók vagy szabadon álló bokorként is nevelhetők.
Havasi rózsa
Rosa pendulina
A havasi rózsa (Rosa pendulina) egy szinte tüskementes vadcserjefaj, amely Közép- és Dél-Európa hegységeiben honos – a Pireneusokban, az Alpokban, a Kárpátokban és az Appennínekben. Mélyrózsa-színű, fuksziarózsa árnyalatú virágokat hoz feltűnő sárga porzókkal, amelyeket jellegzetes, lelógó, megnyúlt, piros csipkebogyók követnek. Rendkívül fagytűrő: -30°C-ig is elviseli a hideget, és jól érzi magát sziklás hegyvidéki tájakon.
Rozsdás rózsa
Rosa rubiginosa
A rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos lombhullató cserje, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Halványrózsaszín, fehér közepű virágairól és leveleinek almaillatáról ismert. Ez a vadrózsa ősszel fényes piros csipkebogyókat terem, amelyek díszítőértékük és tápanyagtartalmuk miatt egyaránt értékesek. Széles körben használják sövényként, vadvirágos kertekben és erózióvédelemre. A terméséből kivont olaj a kozmetikában bőrmegújító hatásáról híres.
Jajabogyó-rózsa
Rosa spinosissima
A jajabogyó-rózsa (Rosa spinosissima, szin. Rosa pimpinellifolia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó alacsony, sűrűn leveles cserje, amelyet skót rózsaként is ismernek. Európában, Délnyugat-Szibériában, Északnyugat-Iránban és Algériában őshonos; száraz, köves domboldalakon, meleg bozótosokban, különösen mészköves talajon fordul elő. Általában 50–100 cm magasra nő, tömött, erősen tüskés bokrokat alkotva. Sötétbarna hajtásait sűrűn borítják egyenes tüskék és merev serték. Levelei szárnyasan összetettek, 5–11 apró, kerekded levélkéből állnak, gyakran vöröses árnyalattal. Májustól júniusig nyílnak magányos, krémfehér (ritkábban rózsaszín), illatos, ötszirmú virágai, melyekből őszre gömbölyded, sötétbarna vagy fekete csipkebogyó termések érnek.
Virginiai vadrózsa
Rosa virginiana
A Rosa virginiana, közismert nevén virginiai vadrózsa, egy szívós, sarjadzó lombhullató cserje, amely az Egyesült Államok keleti részén és Kelet-Kanadában őshonos, Új-Fundlandtól délre Virginiáig, nyugatra pedig a Nagy-tavakig terjed. 1,2–1,8 méter (néha akár 3 méter) magasra nő, föld alatti sarjaival sűrű, bozótos telepeket alkot, így kiválóan alkalmas természetközeli szegélyek kialakítására, erózióvédelemre és vadvédelmi kertekbe. Fényes, sötétzöld szárnyalt levelei ősszel az ibolya, a vöröses-narancssárga és a sárga élénk árnyalataira színeződnek, míg görbe tüskékkel borított vöröses hajtásai télen is díszítenek és élőhelyet biztosítanak. Júniustól augusztusig illatos, egyszerű, ötszirmú rózsaszín virágokat hoz élénksárga porzókkal, melyeket mutatós piros csipkebogyók követnek; ezek télen is a bokron maradnak, táplálékot nyújtva a madaraknak és kisebb emlősöknek.
Könnyű gondozású Kisállatbarát
A 1436 könnyű kisállatbarát válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Kisállatbarátt?
A kisállatbarát szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.