1438 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 31. oldal

Édesgyökerű páfrány

Polypodium

A Polypodium az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonos, körülbelül 100 örökzöld páfrányfajt számláló nemzetség. Gyakran epifitonként élnek fatörzseken, vagy litofitonként sziklákon és falakon. Kúszó, pikkelyes rizómáikból bőrszerű, egyszeresen szárnyalt levelek fejlődnek; a nemzetség magyar neve is ezekre a „soklábú” gyöktörzsekre utal.

Közönséges édesgyökerű páfrány

Polypodium vulgare

A Polypodium vulgare, vagyis a közönséges édesgyökerű páfrány egy kistermetű örökzöld páfrányfaj, amely Európa és Észak-Afrika erdőiben, sziklás kibúvásain és régi kőfalain őshonos. Vízszintes, kúszó rizómája rögzíti a bőrszerű, mélyen szárnyalt leveleket, amelyek télen is zöldek maradnak, míg a levelek fonákján nyár közepétől őszig aranysárga spóratartó tokok (szóruszok) láthatók. Kiválóan tűri az árnyékot és a szárazabb időszakokat is; litofitaként sziklákon és falakon, vagy epifitaként mohás fatörzseken is megél, így a mérsékelt égövi kertek egyik legkönnyebben betelepíthető páfránya.

Karácsonyi páfrány

Polystichum acrostichoides

A Polystichum acrostichoides, közismert nevén karácsonyi páfrány, egy erőteljes, örökzöld páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Bőrszerű, lándzsás levelei egész télen zöldek maradnak, ami különleges látványt nyújt az ünnepi időszakban. Árnyékos erdei környezetben érzi jól magát, és különösen értékes alacsony gondozási igénye és egész éves dekoratív megjelenése miatt.

Nyugati kardpáfrány

Polystichum munitum

A Polystichum munitum, közismert nevén a nyugati kardpáfrány, egy nagy méretű, örökzöld páfrány, amely Észak-Amerika csendes-óceáni északnyugati részének mérsékelt esőerdőiben őshonos. Fényes, sötétzöld levélzete egy sűrű középső tőkoronából ível szét, és akár 180 cm hosszúra is megnőhet. Ez az egyik legelterjedtebb és legellenállóbb páfrány a Csendes-óceán északnyugati erdeiben, amelyet árnyékos kertekben és természetközeli tájrendezésben egyaránt nagyra értékelnek.

Nyárfa

Populus

A Populus a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó, 25–57 lombhullató fafajt magában foglaló nagy nemzetség, amelynek tagjait nyárfaként vagy egyszerűen nyárként ismerik. Az északi féltekén, Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában őshonos, gyors növekedésű fák magassága elérheti a 15–50 métert. Jellegzetességük a rezgő levelek, a kora tavaszi, szélporozta barkavirágzat és a magok gyapjas szőrei általi terjedése. Teljes napsütésben, nedves és jó vízelvezetésű talajban fejlődnek a legjobban; faanyagukért, fitoremediációs képességükért, szélfogóként és díszfaként is nagyra értékelik őket.

Balzsamnyár

Populus balsamifera

A balzsamnyár (Populus balsamifera) egy gyorsan növő lombhullató fa, amely Észak-Amerika északi részén őshonos. Jellegzetessége az illatos, gyantás rügyek megjelenése kora tavasszal; magassága elérheti a 30 métert. Széles körben alkalmazzák folyóparti területek helyreállítására, szélfogónak és árnyékfának egyaránt. Hideg éghajlaton is kiválóan megél, és Észak-Amerika egyik legészakibb lombos fája.

Fekete nyár

Populus nigra

A Populus nigra, közismert nevén fekete nyár, Európa és Nyugat-Ázsia őshonos, nagy termetű lombhullató fája. Az európai táj egyik legjellegzetesebb fája, amelyet gyors növekedése, sötét, barázdált kérge és a szellőben csillogó, elegáns háromszög alakú levelei tesznek különlegessé. A lombard nyár (P. nigra 'Italica') egy széles körben ismert oszlopos kultúrváltozat, amelyet szélvédőként és tájképi hangsúlyelemként egyaránt előszeretettel alkalmaznak.

Rezgő nyár

Populus tremula

A rezgő nyár (Populus tremula) egy gyors növekedésű lombhullató fa, amely Európában és Ázsia egyes részein őshonos. Kerekded, ezüstözzöld leveleiről ismert, amelyek a lapított levélnyélnek köszönhetően a legkisebb szellőben is megremegnek és susognak. Akár 25 méter magasra is megnőhet, kérge sima, szürkészöld, amely az idő előrehaladtával sötétebbé válik és megrepedezik. Tavasszal, a levelek kihajtása előtt hosszú, szürkés barkák jelennek meg rajta, ősszel pedig a lombozat aranysárgára színeződik. Gyökérsarjakkal könnyen terjed, gyakran sűrű klonális ligeteket alkotva, és fontos élőhelyet biztosít rovarok, madarak és zuzmók számára.

Papalo

Porophyllum ruderale

Moharózsa

Portulaca grandiflora

A Portulaca grandiflora, közismert nevén moharózsa vagy rózsamoha, egy népszerű egynyári pozsgás növény, amely Dél-Amerikából (Argentínából, Brazíliából és Uruguayból) származik. Ragyogó, rózsaszerű virágokat hoz piros, rózsaszín, narancssárga, sárga, fehér és lila árnyalatokban, amelyek csak közvetlen napsütésben nyílnak ki. Ez az aszálytűrő, könnyen gondozható növény a forró, napos körülményeket és a szegény talajokat kedveli.

Közönséges porcsin

Portulaca oleracea

A közönséges porcsin (Portulaca oleracea) egy ehető, szukkulens talajtakaró növény, amely az egész világon megtalálható. Jellemzői a vöröses, húsos szárak, vastag, szukkulens levelek és apró, sárga virágok, amelyek csak napos reggeli órákon nyílnak ki. Rendkívül ellenálló és szárazságtűrő, szegény talajokon és forró éghajlaton is kitűnően megél.

Elefántcserje

Portulacaria

A Portulacaria a Dél-Afrikában őshonos, félig fás szárú pozsgás cserjék egy kis nemzetsége, amelyet szinte teljes egészében népszerű faja képvisel, amelyet általában elefántcserjének vagy aprólevelű pozsgafának neveznek. Vastag, fényes, jádezöld levelei és vörösesbarna szárai miatt kedvelik; kompakt, alacsony igényű cserjét alkot, amely világos helyen fejlődik a legjobban, és jól bírja a hosszú száraz időszakokat. Népszerű szobanövényként, bonsaiként és szárazságtűrő kerti növényként is, hazájában pedig a légköri szén megkötésére irányuló figyelemre méltó képessége miatt is ünneplik.

Elefántcserje

Portulacaria afra

A Portulacaria afra, közismert nevén elefántcserje vagy spekboom, egy Dél-Afrikából származó szukkulens cserje. Jellegzetessége a kis, húsos, smaragdzöld levélke a vonzó vörösesbarna szárakon. Természetes élőhelyén nagy cserjevé vagy kis fává nőhet, beltérben azonban gyakran bonsaiként vagy szobanövényként tartják. Kivételes szén-dioxid-megkötő képességéről ismert, amelynek köszönhetően környezeti szempontból is kiemelkedő faj.

Elefántbokor

Portulacaria afra 'Variegata'

A Portulacaria afra 'Variegata' egy feltűnő pozsgás cserje, amelyet krémszínű és zöld, márványos levelei miatt kedvelnek, a dél-afrikai elefántbokor tarka mutációja. Kompakt, lassan növő és könnyen termeszthető, sűrű, jádeszerű bokrot képez, vastag, vöröses szárakkal, amelyeket apró, kerek levelek borítanak, melyek erős fényben rózsaszínűre színeződnek. Népszerű szobanövényként, bonsaiként vagy szárazságtűrő sövényként, emellett a pozsgásgyűjtők kedvence is sokszínű lombozata miatt.

Széles levelű békaszőlő

Potamogeton natans

A Potamogeton natans, más néven széles levelű békaszőlő, egy évelő vízi növény, amely ovális, bőrszerű, olajzöld, úszó leveleket fejleszt. Elmerülő levelei keskenyek és áttetsző, és a növény érésével gyakran eltűnnek. A természetes édesvízi ökoszisztémák alapvető faja, amely menedéket nyújt a halaknak és oxigénnel látja el a vizet.

sárga virágú eperstrawberry

Potentilla indica

A Potentilla indica, közismert nevén áleper vagy indiai eper, egy évelő lágyszárú növény, amely nagyon hasonlít a valódi eperhez. Megkülönböztető jegyei az ötszirmú sárga virágok és a felfelé mutató, piros, érdes felszínű termések. Bár a termés ehető, általában íztelennek vagy vízízűnek tartják. Indákkal (futóhajtásokkal) gyorsan terjed, ami hatékony, bár néha invazív talajborítóvá teszi.

Szép pimpó

Potentilla pulcherrima

A Potentilla pulcherrima, közismert nevén szép pimpó, egy Észak-Amerikában őshonos évelő növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Tavasztól őszig vidám, sárga, ötszirmú virágokat hoz, leveleinek fonákja pedig jellegzetes ezüstös színű. A megtelepedést követően rendkívül jól tűri a hideget és a szárazságot; Kanadában és az Egyesült Államok nyugati részén sziklás réteken, alpesi lejtőkön és ritkás erdőkben honos.

Indás pimpó

Potentilla reptans

Az indás pimpó (Potentilla reptans) a rózsafélék családjába tartozó, Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos évelő kúszónövény. Indás szárai minden csomópontnál legyökeresednek, sűrű szőnyeget alkotva az öt levélkéből álló, tenyeresen összetett levelekből és az öt szirmú, sárga virágokból, amelyek júniustól szeptemberig nyílnak. Díszítő talajtakaróként és a gyepekben makacs gyomnövényként egyaránt ismert.

Kankalin

Primula vulgaris

A kankalin (Primula vulgaris) egy évelő lágyszárú növény, amely Nyugat- és Dél-Európában őshonos. Alacsony rozettát alkot sötétzöld, ráncos levelekből és magányos, halványsárga virágokból, intenzívebb sárga középpel. Az elsők között virágzik télen és kora tavasszal.

Görögdinnye-begónia

Procris repens

A görögdinnye-begónia (Procris repens, korábban Pellionia repens vagy Elatostema repens néven osztályozták) a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó kistermetű, lágyszárú kúszónövény, amely Dél-Kína és Délkelet-Ázsia trópusi erdőiben őshonos. A talaj mentén kúszik, magassága körülbelül 15 cm, de akár 60 cm szélességben is elterülhet vöröses, cikkcakkos száraival. Aszimmetrikus, hullámos szélű levelei a görögdinnye héjára emlékeztetnek: szürkészöld és ezüstös árnyalatúak, szélük a bronztól a lilásbarnáig változik, ami a növény korával tovább sötétedik. Kedvelt szobanövény, különösen terráriumokban, ámpolnákban és függőkertekben.

Mézquite

Prosopis glandulosa

Az édes mézquite (Prosopis glandulosa) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északi részének száraz és félszáraz vidékein őshonos. Magassága 4 és 9 méter között mozog, koronája széles és szétterülő, törzse rövid, ágait pedig tüskék borítják. Tavasszal és nyáron sűrű, illatos, sárgászöld virágfürtöket hoz, melyeket nyár végén beérő hosszúkás, lapos hüvelyek követnek. Karógyökerének köszönhetően, amely képes több tíz méter mélyre hatolni a víz után kutatva, valamint a légköri nitrogén megkötésére való képessége révén rendkívül szárazságtűrő faj, és alapvető fontosságú a sivatagi ökoszisztémák számára.

Közönséges gyíkfű

Prunella vulgaris

A Prunella vulgaris, közismert nevén közönséges gyíkfű, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő gyógynövény, amely Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. Lila, mályvaszínű, rózsaszín vagy fehér ajakos virágai késő tavasztól őszig nyílnak, vonzzák a méheket és a lepkéket. A növény sűrű, félig örökzöld szőnyeget alkot, és széles körben ismert gyógyászati és kulináris tulajdonságairól.

mezei fátyolvirág

Psammophiliella muralis

A mezei fátyolvirág (Psammophiliella muralis), korábbi besorolása szerint Gypsophila muralis, a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó egynyári növény. A fajt már 1753-ban leírta Carl von Linné; a muralis („falon növő”) név a száraz, nyitott élőhelyek, például kavicsos utak, kőfalak és homokos talajok iránti kedvelésére utal. A növény sűrű, bokros csomót alkot vékony, elágazó száraiból és keskeny, szálas leveleiből, magassága általában 30-40 cm. Nyár közepétől őszig a bokrot apró, ötszirmú, rózsaszín – ritkábban fehér – virágok felhője borítja. A faj szinte teljesen mentes a komolyabb kártevőktől, de nedves, rossz vízelvezetésű talajban gyökérrothadás és szürkepenész támadhatja meg.

Fehéres imola

Psephellus dealbatus

A Psephellus dealbatus (fehéres imola) a Kaukázus hegyvidékeiről származó, rendkívül fagyálló évelő növény, amely az USDA 3–9b zónáig termeszthető. Jellegzetessége a mélyen szeldelt, szürkészöld levél, amelynek fonákja ezüstösen molyhos – ez télen is dekoratív megjelenést kölcsönöz a növénynek. Nyár elején látványos, rojtozott szirmú, rózsaszín-levendula árnyalatú virágokat hoz, amelyek kitűnő méh- és pillangócsalogató tulajdonsággal bírnak. A szegényes, jól áteresztő talajban a legjobb: gazdag, nedves talajon megdől, korona-rothadásra hajlamos.

Sárga keltike

Pseudofumaria lutea

A Pseudofumaria lutea, közismert nevén sárga keltike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, kompakt, bokros növekedésű évelő. Az olasz és svájci Alpok árnyékos mészkőhasadékaiból származik, de mára egész Európában és Észak-Amerikában meghonosodott régi falakon, járdaszegélyeken és sziklakertekben. Csipkés, kékeszöld lombozata sűrű csomókat alkot, melyeket rövid sarkantyús, aranysárga virágfürtök koronáznak meg, melyek késő tavasztól az első komolyabb fagyokig szinte folyamatosan nyílnak.

Nyílbambusz

Pseudosasa japonica

A nyílbambusz (Pseudosasa japonica) egy Japánból és Koreából származó mérsékelt övi bambuszfaj. Sűrű, elegáns, egyenes szárú telepeket alkot, amelyeket hosszú, fényes sötétzöld levelek borítanak, melyek hossza elérheti a 30 cm-t. A világ egyik leggyakrabban termesztett bambuszfaja a mérsékelt égövi kertekben.

Eperguava

Psidium cattleyanum

Az eperguava (Psidium cattleyanum) egy gyümölcsöző cserje vagy kis méretű fa, amely Brazíliából származik, és a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Kis, eperízű gyümölcsöket terem, amelyek lehetnek pirosak vagy sárgák. Ellenálló képességéről és alkalmazkodóképességéről ismert, trópusi és szubtrópusi éghajlaton virágzik, és mind ehető gyümölcsei, mind díszítőértéke miatt nagyra becsülik.

Guavafa

Psidium guajava

A guavafa (Psidium guajava) a Myrtaceae családba tartozó trópusi gyümölcsfa, amely Amerikából származik. Édes és aromás gyümölcseiért – amelyeket guávának neveznek – széles körben termesztik. A fa sima kéreggel, elliptikus levelekkel és finom fehér virágokkal rendelkezik. Erős és gyorsan növő növény, amely akár több méter magasságot is elérhet; értékes gyümölcstermelése és gyógyászati tulajdonságai miatt egyaránt.

Szárnyaspáfrány

Pteris

A Pteris a Pteridaceae családba tartozó, körülbelül 300 páfrányfajt számláló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi vidékein terjedt el. Közismert nevén szárnyaspáfrányként vagy szalagpáfrányként emlegetik; hosszú, íves leveleiről ismerhető fel, amelyek gyakran fehér vagy ezüstös mintázatúak. Jól alkalmazkodnak az árnyékos és párás környezethez, így rendkívül népszerű szobanövények. A levélkék szélén található spórákkal szaporodnak, virágot nem hoznak. Emberre, macskára és kutyára nézve nem mérgezőek.

Kínai fékezőpáfrány

Pteris vittata

A Pteris vittata, közismert nevén kínai fékezőpáfrány, egy ellenálló páfrány, amely Ázsia, Afrika és Európa trópusi és szubtrópusi régióiban őshonos. Elegánsan ívelt, keskeny levelkékkel rendelkező lombokat fejleszt, amelyek létraszerűen helyezkednek el a főér mentén. Ez a páfrány figyelemre méltó különlegességgel bír a növényvilágban: ez az első természetesen felfedezett arzén-hiperakumulátor, amely képes akár 22 630 mg arzént felvenni kilogrammonként a hajtás száraz tömegéből a szennyezett talajból – ez teszi ünnepelt eszközzé a fitoremedikációs projektekben szerte a világon.

MacArthur-pálma

Ptychosperma macarthurii

A MacArthur-pálma (Ptychosperma macarthurii) egy bokrosodó növekedésű, több vékony, gyűrűs törzzsel rendelkező pálmafaj, amely Észak-Ausztráliában és Új-Guineában őshonos. Sötétzöld, ívesen hajló, szárnyalt levelei sűrű és elegáns koronát alkotnak, emiatt kedvelt dísznövény trópusi kertekben és jól megvilágított beltéri helyiségekben egyaránt. Ellenálló, alacsony gondozási igényű faj, amely jól tolerálja a különböző talajtípusokat, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szemben is ellenálló, így népszerű választás a tájépítészetben és a belső terek dekorálásában.

Pettyes tüdőfű

Pulmonaria saccharata

A Pulmonaria saccharata, közismert nevén pettyes tüdőfű, egy alacsony termetű, félörökzöld évelő növény, amely Franciaország és Olaszország erdőiből származik. Sötétzöld, lándzsás leveleit ezüstös foltok borítják, így virágzáson kívül is dekoratív talajtakarót alkot. Kora tavasszal a tölcsér alakú virágfürtök rózsaszínben nyílnak, majd mélykékre érnek, így ugyanazon a száron kétszínű hatást keltenek. Kúszó rizómáival lassan terjed, és a hűvös, párás árnyékot kedveli az erdei és árnyékos kertekben.

Puya

Puya

A Puya a broméliafélék mintegy 200-225 fajt magába foglaló nemzetsége, melyek az Andok hideg, száraz lejtőin őshonosak Chilében, Peruban, Bolíviában és Argentínában. A legtöbb broméliától eltérően a Puya fajok a talajban gyökereznek, nem epifitaként élnek, merev, tüskés, ezüstös-zöld levelű rozettákat alkotva. Sok faj monokarpikus: életük során egyszer hoznak látványos virágszárat, néha több méter magasat, mielőtt a rozetta elhal és sarjakat hagy maga után.

Ausztrál szépség

Pycnosorus globosus

A Craspedia (Pycnosorus globosus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Délkelet-Ausztrália (Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Victoria) rétjeiről és időszakosan nedves területeiről származik. Jellegzetességei a gömb alakú, tömött, intenzív aranysárga virágzatok, amelyek hosszú, merev, akár 90-120 cm magas szárakon nyílnak az ezüstösszürke, örökzöld tőlevélrózsa felett. Friss és száraz virágcsokrok kedvelt alapanyaga; magról könnyen szaporodik, természetes élőhelyén különösen a bozóttüzek után regenerálódik gyorsan.

Narancsszínű hölgymál

Pylosella aurantiaca

A narancsszínű hölgymál (Pilosella aurantiaca, syn. Hieracium aurantiacum) az őszirózsafélék családjába tartozó alacsony, évelő lágyszárú, amely Közép-, Kelet- és Észak-Európa hegyi rétjeiről származik. Tőlevélrózsát alkotó, hosszúkás, enyhén szőrös, szürkészöld levelei vannak, tavasszal és nyáron pedig egy vagy több szőrös szárat növeszt, melyeken feltűnő, tűznarancs vagy téglavörös fészekvirágzatok nyílnak. A növény föld feletti indákkal (sztolónokkal) és kúszó gyöktörzzsel terjed, aminek köszönhetően gyorsan sűrű szőnyeget alkot – Észak-Amerikában és eredeti élőhelyén kívül több helyen agresszív inváziós fajként tartják számon, amely kiszorítja az őshonos vegetációt a réteken és legelőkön.

Retek

Raphanus sativus

A Raphanus sativus, közismert nevén retek, a Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozó gyorsan növő egyéves vagy kétéves zöldségnövény. Ázsiában őshonos, és több mint 2000 éve termesztik szerte a világon ropogós, ehető gyökeréért. A növény tőlevélrozettát fejleszt szárnyasan összetett levelekből, és fehértől lilásig terjedő, négy szirmú virágokat hoz. Fajtái a kis gömbölyű pirosoktól a hosszú fehér daikon retekig terjednek. Hűvösebb időszakban termeszthető kultúrnövény, amelyet a kertészek gyors betakarítása és egyszerű gondozása miatt kedvelnek.