Gyökérrothadás (Phytophthora): Hogyan ismerd fel és kezeld gyorsan

A potyvírusok (Potyviridae család, Potyvirus nemzetség) olyan növényi vírusok, amelyeket elsősorban levéltetvek terjesztenek táplálkozásuk során, valamint mechanikai úton, a növényi nedvekkel. A leveleken mozaikfoltosságot (világos és sötét mintázatokat), ráncosodást és torzulást, érkivilágosodást, a levéllemez felhólyagosodását, törpülést, zöldségeknél és gyümölcsöknél pedig csíkozottságot és elszíneződést okoznak. Burgonyánál (burgonya Y-vírus) nekrotikus foltok jelenhetnek meg a leveleken és gyűrűs foltok a gumókon; tökféléknél (pl. cukkini sárga mozaik vírus) kifejezett mozaikfoltosság és levél-, illetve termésdeformáció; paprikánál csíkok és foltok a termésen; káposztaféléknél (tarlórépa mozaik vírus) mozaikfoltosság és növekedésbeli visszamaradás; szilvánál pedig a sarka vírus (himlő) okoz foltokat és terméstorzulást. A fertőzés magvakkal, palántákkal, gumókkal, oltóvesszőkkel, valamint gazdanövényként szolgáló gyomokkal is behurcolható. Sajnos a fertőzött növény nem gyógyítható.

A Pseudoperonospora a peronoszpórafélék (úgynevezett álperonoszpóra) egyik nemzetsége. Ezek a Chromista országba tartozó nedvességkedvelő „gombák” elsősorban a leveleket támadják meg. A levelek színén az erek által határolt szögletes, sárga foltok jelennek meg, míg a fonákon nedves időben szürkéslila bevonat képződik. A levelek megbarnulnak, elszáradnak, a növény pedig legyengül. Leggyakrabban az uborkát és más tökféléket (cukkini, sütőtök, dinnye), valamint nálunk a komlót károsítja. Széllel és esővel terjed, kedvez neki a tartós nedvesség, a harmat, a hűvösebb éjszakák és a fülledt üvegházak.

Az egynyári perje egy elterjedt gyepgyom, amely gyorsan elnyomja a nemesebb fűfajokat. Jellemzője a világosabb szín, a sekély gyökérzet és a tömeges magtermelés, amely még alacsony nyírás mellett is végbemegy. Rendkívül ellenálló és gyorsan terjed.

A Phlaeothripidae a tripszek (nagyon apró, megnyúlt testű rovarok) egyik családja. Számos fajuk gombákon vagy bomló növényi anyagokon él, és alig károsítja a növényeket, mások viszont növényi szövetekkel táplálkoznak. Szívogatásuk során roncsolják a sejteket, ami ezüstös vagy áttetsző foltokat hagy a leveleken, fekete pöttyöket (ürülék) eredményez, valamint a levelek pöndörödését, deformálódását és a virágok tökéletlen kinyílását okozza. Jellemzően a levelek fonákján, a friss hajtásokon és a virágokban bújnak meg. Meleg, száraz időben a legaktívabbak. Elsősorban a lágy levelű beltéri és kültéri dísznövényeket érintik (például fikusz, babér, rózsafélék, cserepes citrusfélék és virágzó növények).