Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3727 növény található
3385–3420 megjelenítve a 3727-ból
Őszi tőzike
Sternbergia lutea
A Sternbergia lutea egy kis, hagymás mediterrán növény az amarilliszfélék családjából, amelyet élénksárga, csésze alakú virágai miatt termesztenek, amelyek ősszel nyílnak, sötétzöld, szalagszerű levelekkel körülvéve. Edzett és gondozásmentes, idővel elvadul a napos, jól vízelvezető sziklakertekben és szegélyekben.
Argentin fogpiszkálókaktusz
Stetsonia coryne
A Stetsonia coryne egy nagy termetű, fatermetű oszlopkaktusz, amely Északnyugat-Argentína, Bolívia, Paraguay és Brazília magaslati, száraz vidékein őshonos. Természetes élőhelyén vastag törzset növeszt, melyet számos kékesszöld, nyolc-kilenc bordás ág koronáz. Ezeket merev fekete vagy sárgásbarna tüskék borítják, amelyek az idővel kifehérednek – innen ered a magyar neve is. A kifejlett példányokon éjszaka nagy, tölcsér alakú fehér virágok nyílnak, melyeket húsos, ehető termés követ.
Stevia
Stevia rebaudiana
A Stevia rebaudiana egy évelő szubtrópusi gyógynövény az őszirózsafélék (Asteraceae) családjából, Paraguayból és Brazíliából származik. Körülbelül 60 cm magasra nő, apró, tojásdad vagy elliptikus levelei finoman fogazott szélűek, nyáron pedig apró, fehér, csöves virágokat hoz fürtös virágzatokban. A levelek szteviol-glikozidokat tartalmaznak – egy természetes édesítőszert, amely akár 300-szor édesebb a cukornál, emiatt a növényt világszerte termesztik a cukor alternatívájaként.
Pusztai árvalányhaj
Stipa pennata
A pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) az eurázsiai sztyeppék jellegzetes, csomókban növő évelő pázsitfűféléje, amely Mongóliától egészen a magyar Alföldig és a Kárpát-medence homoki, löszös pusztáiig honos. 60-90 cm magasra nő, keskeny, sudár leveleket hajt, május-augusztus között pedig a fajt híressé tevő, hosszú, ezüstösen selymes, tollszerűen bodros toklászfonalakat ereszt, amelyek a szélben jellegzetesen hullámzanak. Hazánkban egyre ritkább, védett élőhelyekhez kötődő faj, amely a Petőfi Sándor és Tompa Mihály korabeli nemzeti romantika óta a magyar puszta jelképe.
Árvalányhaj
Stipa tenuissima
A Stipa tenuissima, közismert nevén árvalányhaj, egy sűrű, gömbölyded csomókat alkotó, élénkzöld, finom szálú levelekkel rendelkező évelő díszfű. Nyáron hosszú, tollas bugákat növeszt, amelyek az ezüstös zöldből krémszínűvé, majd aranyszőkévé válnak, és a legkisebb szellőre is hullámzanak. Az USDA 7-10 zónákban télálló, ez a fűféle 30-60 cm magasságot és szélességet ér el, és különösen kedvelt száraz kertekben, sziklakertekben és naturalista stílusú ágyásokban.
Stokes-aszter
Stokesia laevis
A Stokesia laevis, közismert nevén Stokes-aszter, egy évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének vizes élőhelyein, ártéri területein és fenyves szavannáin őshonos. Látványos, búzavirágszerű virágokat hoz levendulakék, lila, fehér és rózsaszín árnyalatokban, ami miatt kedvelt eleme a természetközeli és cottage-stílusú kerteknek. Nedves élőhelyekről származik ugyan, mégis figyelemre méltóan jól alkalmazkodik az átlagos kerti körülményekhez, és megtelepedés után szembetűnően szárazságtűrővé válik.
Paradicsommadár-virág
Strelitzia
A Strelitzia feltűnő trópusi növények nemzetsége, amely Dél-Afrikából származik, és drámai, lapát alakú leveleiről, valamint egzotikus virágairól ismert. A nemzetség tagjai közé tartozik a népszerű Strelitzia reginae (narancssárga paradicsommadár-virág) és a Strelitzia nicolai (fehér paradicsommadár-virág), amelyeket mindkét változatban szívesen tartanak beltéren feltűnő díszítőnövényként.
Keskenylevelű paradicsommadár-virág
Strelitzia juncea
A Strelitzia juncea egy feltűnő dél-afrikai őshonos növény, amelyet drámai, kákaszárú, hengeres hajtásai tesznek különlegessé, amelyek a hagyományos széles leveleket helyettesítik. Híres rokonával, a Strelitzia reginae-vel ellentétben ez a faj felálló, nádszerű lombozatot fejleszt, ami architekturális, minimalista megjelenést kölcsönöz neki. A jellegzetes narancssárga és sárga paradicsommadár-virágokat hozza, amelyek természetes élőhelyén, a Keleti Cape tartományban a nektármadarak kedvelt táplálékforrásai.
Óriás fehér paradicsommadár-virág
Strelitzia nicolai
A Strelitzia nicolai egy látványos, örökzöld növény, amely Dél-Afrikából származik. Nagylevelű, banánhoz hasonló lombozatáról és drámai, fehér-kék virágairól ismert. Szabad földbe ültetve akár 9 méteres magasságot is elérhet, beltéren azonban kezelhetőbb méretű marad, így népszerű választás otthonok és irodák trópusi hangulatának megteremtéséhez.
Paradicsommadár-virág
Strelitzia reginae
A Strelitzia reginae, közismert nevén paradicsommadár-virág vagy darvvirág, egy látványos trópusi növény, amely Dél-Afrikából származik. Különleges, repülő egzotikus madárra emlékeztető narancssárga és kék virágairól világhírű, és Los Angeles város hivatalos virágává vált. Ez az örökzöld évelő növény banánlevélre emlékeztető, szürkészöld levelekből álló töveket alkot, és hosszan tartó vágott virágokat produkál, amelyek vázában akár 2 hétig is életben maradnak.
Fokföldi kankalin
Streptocarpus
A fokföldi kankalin (Streptocarpus) a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikából származó dísznövény-nemzetség. Kedvelt szobanövény, amely az év nagy részében élénk lila, mályva, fehér, rózsaszín, piros és kék árnyalatú, tölcséres virágokat hoz. Hosszúkás, bársonyos és enyhén ráncos levelei elegáns rozettát alkotnak. Könnyen nevelhető növény, amely hosszan tartó virágzással hálálja meg a gondoskodást beltéri környezetben.
Fokföldi kankalin
Streptocarpus rexii
A Streptocarpus rexii, közismert nevén fokföldi kankalin, egy lenyűgöző, szártalan lágyszárú növény, amely Dél-Afrika sziklás parti erdeiben és patakpartjain honos. Hosszú, szíj alakú levelekből álló rozettákat fejleszt, és tavasztól őszig finom, tölcsér alakú virágokat hoz fehér, kék, orgona és ibolya árnyalatokban. Szobanövényként fényes, közvetett fényen virágzik a legjobban.
Fokföldi ibolya
Streptocarpus sect. Saintpaulia
A fokföldi ibolya (Streptocarpus sect. Saintpaulia, korábban Saintpaulia nemzetség) egy kompakt, tőlevélrózsás évelő növény, amely a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozik, és Tanzánia, valamint Kenya tengerparti erdőiben és a Keleti-Ív hegységben őshonos. Bársonyos, sötétzöld levelei és szinte folyamatosan nyíló lila, rózsaszín, kék vagy fehér virágai miatt a világ egyik legnépszerűbb szobanövénye.
Narancscserje
Streptosolen jamesonii
A narancscserje (Streptosolen jamesonii) egy örökzöld, félig fás szárú, kúszó növekedésű díszcserje, amely Dél-Amerika andoki régióiból, Kolumbiából, Ecuadorból, Peruból és Bolíviából származik. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik, magassága elérheti az 1,5–2 métert, hosszú, rugalmas és ívesen hajló ágakkal rendelkezik. Levelei tojásdadok vagy elliptikusak, sötétzöldek, fényesek és erősen erezettek. Trombita alakú virágai fürtökben nyílnak, és színük az érés során változik: sárgán kezdenek, majd narancssárga és vörös árnyalatokba mennek át – ez a hatás a narancslekvárra emlékeztet, innen ered angol neve is: „marmalade bush”. Tavasszal és nyáron intenzíven virágzik, vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat a kertbe.
Perzsa pajzs
Strobilanthes dyeriana
A Strobilanthes dyeriana, közismert nevén Perzsa pajzs, egy lenyűgöző trópusi, örökzöld félcserje, amely Mianmarból származik. Különösen nagyra értékelik lándzsás leveleiért, amelyek ragyogó, irizáló lila fényt sugároznak ezüstös reflexekkel és sötétzöld erekkel. A levelek fonákja mélybordó színű. Bár télen apró ibolyaszínű virágokat is hozhat, elsősorban látványos lombozatáért termesztik, amely drámai hatást kölcsönöz bármely növénygyűjteménynek.
Pikkelyes tinóru
Strobilomyces strobilaceus
A Strobilomyces strobilaceus, közismert nevén pikkelyes tinóru, egy jellegzetes mikorrhizás gombafaj, amely lombhullató erdőkben fordul elő. Könnyen felismerhető kalapjáról, amelyet nagy, sötét, gyapjas, tobozra emlékeztető pikkelyek borítanak. Húsa vágásra először rózsaszínesre, majd feketére színeződik, a kalap alján pedig lemezek helyett szürkés pórusos termőréteg található.
Sztromante
Stromanthe
A Stromanthe egy körülbelül 13 trópusi növényfajt magában foglaló nemzetség a Marantaceae családban, amely Dél-Amerika esőerdeiben, különösen Brazíliában őshonos. Lenyűgöző, zöld, fehér, rózsaszín és piros árnyalatú tarka lombozatuknak köszönhetően a legimpozánsabb szobanövények közé tartoznak. A legismertebb faj a Stromanthe sanguinea 'Triostar', amelynek háromszínű levelei kiemelt díszpéldánnyá teszik. Más imanövényekhez hasonlóan a Sztromante levelei is mozognak a nap folyamán a fény intenzitására reagálva.
Háromszínű Stromanthe
Stromanthe sanguinea
A Stromanthe sanguinea, közismert nevén Háromszínű Stromanthe vagy Triostar, egy lenyűgöző trópusi növény, amely Brazília esőerdeiből származik. Hosszú, lándzsás levelei sötétzöld, rózsaszín, krémszínű és mélybordó árnyalatok káprázatos kombinációját mutatják – különösen a levelek fonákoldalán –, ezáltal az egyik leglátványosabb szobanövénnyé téve. A Marantaceae család tagjaként, a Calathea és a Maranta rokona, ez a faj nyktinasztikus levélmozgást mutat: alkonyatkor, a megváltozott fényintenzitásra reagálva felfelé hajtja leveleit.
Háromszínű Stromanthe
Stromanthe thalia
A háromszínű Stromanthe (Stromanthe thalia) a Marantaceae család lenyűgöző brazil trópusi növénye, amelyet látványos, zöld, rózsaszín és krémszínű árnyalatú háromszínű lombozata, valamint mélyen magentáslila fonáka tett híressé. Imavirágként levelei alkonyatkor felfelé csukódnak, majd hajnalban újra kinyílnak. Beltérben jól érzi magát erős, közvetett fényben és magas páratartalom mellett.
Fokföldi permetcserje
Struthiola
A Struthiola körülbelül 31 fajból álló erikoid cserjék nemzetsége a Thymelaeaceae családban, amely Dél-Afrika Fokföldi Virágos Régiójának fynbos bioméjára honos. Ezek az örökzöld kiscserjék édes illatú, csöves virágaikról ismertek, amelyek alkonyatkor nyílnak, valamint figyelemre méltó szárazságtűrő képességükről homokos, jól vízáteresztő talajokon.
Japánakác
Styphnolobium japonicum
A japánakác (Styphnolobium japonicum), korábbi nevén Sophora japonica, egy Kínából származó, Kelet-Ázsiában széles körben elterjedt nagy termetű lombhullató fa. A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik, magassága elérheti a 25 métert. Kedvelt díszfa dús árnyéka és nyáron nyíló, illatos, krémfehér virágai miatt. Ellenálló faj, jól alkalmazkodik a szegényebb talajokhoz és a városi légszennyezéshez, ezért gyakran ültetik parkokba, sugárutakra és történelmi kertekbe.
Sárga gyűrűstinóru
Suillus grevillei
A sárga gyűrűstinóru a gyűrűstinórufélék családjába tartozó, ehető és kiváló ízű gomba. Jellemzője az élénksárga vagy narancssárga kalap, amely nedves időben erősen nyálkás. Kizárólag vörösfenyőkkel él szimbiózisban (mikorrhiza), ezért gazdafa jelenléte nélkül otthoni körülmények között nem termeszthető. Sárga tönkje gallérral rendelkezik, termőrétege csöves, amelyet fiatal korában részleges burok takar.
Tarka tinóru
Suillus variegatus
A Suillus variegatus, más néven tarka tinóru vagy homoki tinóru, egy ehető gomba a tinórufélék családjából. Homokszínű-sárga vagy olíva színű kalapja szemcsés, filces felületű, amely más tinórukkal ellentétben nem nyálkás. Mikorrhizát képez főként fenyőfákkal, előnyben részesítve a homokos és savanyú talajokat.
Bakopa
Sutera cordata
A Sutera cordata (szin. Chaenostoma cordatum) egy gyors növekedésű dísznövény a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjából, amely Dél-Afrika nedves élőhelyeiről származik. Jellemzői az apró, sötétzöld, átellenes állású, enyhén fűrészes szélű levelek, valamint az apró, fehér, csillag alakú virágok sárgás-narancssárga középpel. Kúszó növekedése miatt ideális függőkosarakba, kaspókba és talajtakarónak is. Gyors növekedéséről és a nyár folyamán, valamint ősszel tartó bőséges virágzásáról ismert.
Sturt-sivatagi borsó
Swainsona formosa
A Sturt-sivatagi borsó Ausztrália egyik leglátványosabb vadvirága; egy alacsony, kúszó habitusú talajtakaró, amely Victoria kivételével minden szárazföldi állam kietlen belső területein őshonos. Puha, szürkészöld, szárnyalt levelekkel borított indáin nagy, viaszos, vérvörös virágok díszelegnek, melyek vitorla-szirmának tövén egy-egy fényes, fekete dudor található. 1961-ben Dél-Ausztrália hivatalos virágjelképévé választották. A növény a zord, napsütötte, kiváló vízelvezetésű körülmények között fejlődik a legjobban, és közismerten nehéz életben tartani párás vagy túlgondozott kerti környezetben.
Királypálma
Syagrus romanzoffiana
A királypálma (Syagrus romanzoffiana) egy méltóságteljes tollas pálma, amely Brazíliából és Dél-Amerikából származik, és az Arecaceae családba tartozik. Elegáns, ívelt lombozatáért és karcsú törzséért nagyra értékelik; a szubtrópusi és trópusi vidékeken szerte a világon az egyik legnépszerűbb kerti pálma. Magassága elérheti a 10–15 métert, és élénk narancssárga gyümölcsökből álló fürtöket hoz, amelyek vonzzák a vadvilágot.
Hóbogyó
Symphoricarpos albus
A hóbogyó (Symphoricarpos albus) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Észak-Amerikából származik. Jellegzetes, hófehér bogyóiról ismert, amelyek a levelek lehullása után is sokáig az ágakon maradnak a téli szezonban. A cserje akár 180 cm magasra és szélesre is megnőhet, gyökérsarjai révén sűrű bozótot alkot, és rendkívül télálló, akár −40 °C-ig. Virágai aprók, harang alakúak, fehéres-rózsaszínűek, és nyáron nyílnak. A hóbogyó kiváló kerti és dísznövény, amely vonzza a madarakat, poszméheket és pillangókat.
Bokros őszirózsa
Symphyotrichum dumosum
A Symphyotrichum dumosum egy Észak-Amerika keleti részén őshonos lágyszárú évelő növény. Körülbelül 60-90 cm magas, bokros, elágazó csomókat alkot, amelyeket nyár végén és ősszel apró, margarétaszerű virágok tömege borít. A virágok nyelvei a fehértől a halvány liláig terjednek, sárga közepük pedig az elnyílás során vöröseslilára színeződik. Értékes késő szezonális nektárforrás a méhek, pillangók és busalepkék számára.
Fehér bugás őszirózsácska
Symphyotrichum lanceolatum
A Symphyotrichum lanceolatum, közismert nevén fehér bugás őszirózsácska, az Asteraceae családba tartozó észak-amerikai évelő vadvirág. Korábban Aster lanceolatus néven volt ismert; nyár közepétől őszig tömegesen hozza apró, százszorszép-szerű fehér virágait sárga tányérkával, akár 1,5 méteres magasságot is elérve. Kiemelkedően fontos késő szezonális beporzónövény, amely nedves, napos körülmények között virágzik a legjobban, és rizómái segítségével terjeszkedik.
Mirigyes őszirózsa
Symphyotrichum novi-belgii
A Symphyotrichum novi-belgii, közismert nevén mirigyes őszirózsa vagy szeptemberi őszirózsa, egy szívós lágyszárú évelő növény, amely Kelet-Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén őshonos. Gyakran megtalálható nedves réteken és tengerparti elhagyatott területeken. Kedvelik a bőséges, fészkes virágzatáért, amely a lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban pompázik az élénksárga középrész körül. Késő nyártól őszig virágzik, csúcspontja gyakran Szent Mihály napja (szeptember 29.) környékére esik. 90-150 cm magasra nő, kiválóan fejlődik napos kerti szegélyekben és vadvirágos kertekben, vonzza a méheket, pillangókat – köztük a gyöngyházlepkéket, melyeknek tápnövénye – és a magevő énekesmadarakat.
Parti őszirózsácska
Symphyotrichum tradescantii
A Symphyotrichum tradescantii, közismert nevén parti őszirózsácska vagy Tradescant-őszirózsácska, Északkelet-Amerika őshonos évelő vadvirága. Ez a lombhullató lágyszárú növény nyár végén és ősszel számos kis, százszorszép-szerű virágot hoz, amelyek fehér sugárvirágokból és halványsárgától lilásig változó színű csöves virágokból állnak. Természetes élőhelyei sziklás partok, folyópartok és édesvízi torkolatok, ahol teljes napfénytől félárnyékig és nedves talajban fejlődik a legjobban. Kiváló választás természetközeli kertekbe, esőkertekbe és őshonos növényekkel beültetett területekre.
Orosz fekete nadálytő
Symphytum × uplandicum
Az orosz fekete nadálytő (Symphytum × uplandicum) egy erőteljes, télálló, lágyszárú évelő növény a borágófélék (Boraginaceae) családjából, amely a közönséges fekete nadálytő (Symphytum officinale) és a durva fekete nadálytő (Symphytum asperum) természetes hibridjeként jött létre. Nagy, durva, szőrös, lándzsás levelekből álló bokrokat képez, és elágazó szárakat növeszt, melyek tetején bókoló, harang alakú virágok nyílnak, rózsaszín-kéken indulva, majd ibolyás-lilára érve, késő tavasztól nyár végéig virágozva. Az ökológiai kertészek nagyra értékelik mint „dinamikus akkumulátort”, mivel mély karógyökere káliumot és más ásványi anyagokat von fel az altalajból, így levelei kiváló alapanyagot biztosítanak komposztaktivátorokhoz, folyékony tápoldatokhoz és mulcshoz. Fontos megjegyezni, hogy a fekete nadálytő pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek lenyelés esetén mérgezőek a májra, ezért történelmi belső gyógyászati alkalmazását elvetették, és csak külső, helyi alkalmazása javasolt.
közönséges nadálytő
Symphytum officinale
A Symphytum officinale, közismert nevén nadálytő, egy erős, évelő gyógynövény, amely nagy, szőrös, lándzsás leveleiről és harang alakú virágfürtjeiről ismert. 'Dinamikus ásványianyag-gyűjtő', mélyen hatoló főgyökere révén ásványi anyagokat von ki az altalajból, így lombozata kiváló szerves trágya és komposztaktivátor.
Afrikai tejfa
Synadenium grantii
Az afrikai tejfa (Synadenium grantii, szinonimája Euphorbia umbellata) egy évelő pozsgás cserje, amely Kelet-Afrikában – a Nagy-tavak vidékén, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Kenya, Uganda, Burundi és Ruanda területén – őshonos, ahol 950 és 2100 méter közötti magasságban, sziklás lejtőkön él. Brazíliában széles körben termesztik dísznövényként és a népi gyógyászatban is használják; leginkább a szárából vagy leveleiből bármilyen sérülés esetén bőségesen folyó tejszerű latexéről ismert – innen ered népszerű neve is. A természetben 2-10 méter magasra is megnőhet, de cserépben tartva általában sokkal kompaktabb marad. Levelei húsosak, zöldek vagy vöröses-lilásak (mint a 'Rubra' díszváltozatnál), virágai pedig kicsik, zöldesek és nem túl látványosak, lilás fellevelekkel körülvéve. FIGYELEM: a növény minden része mérgező és rendkívül irritáló latexet tartalmaz – a bőrrel vagy szemmel való érintkezés égő érzést, bőrgyulladást és hólyagokat okozhat, lenyelése pedig veszélyes az emberekre és az állatokra egyaránt. Mindig védőkesztyűben gondozza, és tartsa távol gyermekektől és háziállatoktól.
Sárga gombostűvirág
Syngonanthus flavidulus
A Syngonanthus flavidulus, közismert nevén sárga gombostűvirág, az Eriocaulaceae családba tartozó kistermetű, évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részén (Alabama, Florida, Georgia, Mississippi, Észak- és Dél-Karolina) őshonos. Nedves, homokos fenyő-szavannákon, tavak partján, tőzeglápokon és árkok mentén él, olyan helyeken, ahol állandó a talajvízszivárgás és a természetes tüzek fenntartják az élőhelyet. Tömött csomókban növő, keskeny, fűszerű leveleket alkot, amelyekből vékony szárak (tőkocsányok) emelkednek ki, végükön apró, gömb alakú, fehéres-sárgás virágzattal, amelyek gombostűfejre emlékeztetnek – innen ered az angol 'yellow hatpins' elnevezés is. Tavasztól kora nyárig virágzik.
Nyíllevél
Syngonium
A Syngonium (nyíllevél) az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozó trópusi kúszó- és futónövények nemzetsége, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdőiben őshonos. Fiatal levelei nyíl vagy lándzsahegy alakúak, majd a növény érésével összetettebb, karéjos formát öltenek. Díszes lombozata és könnyű gondozhatósága miatt széles körben termesztik szobanövényként; tucatnyi fajtája létezik zöld, tarka, rózsaszín és ezüstös levelekkel. Figyelem: a növény minden szövetében jelen lévő kalcium-oxalát kristályok miatt mérgező macskákra, kutyákra és emberekre egyaránt.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.