Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3634 növény található
3313–3348 megjelenítve a 3634-ból
Narancscserje
Streptosolen jamesonii
A narancscserje (Streptosolen jamesonii) egy örökzöld, félig fás szárú, kúszó növekedésű díszcserje, amely Dél-Amerika andoki régióiból, Kolumbiából, Ecuadorból, Peruból és Bolíviából származik. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik, magassága elérheti az 1,5–2 métert, hosszú, rugalmas és ívesen hajló ágakkal rendelkezik. Levelei tojásdadok vagy elliptikusak, sötétzöldek, fényesek és erősen erezettek. Trombita alakú virágai fürtökben nyílnak, és színük az érés során változik: sárgán kezdenek, majd narancssárga és vörös árnyalatokba mennek át – ez a hatás a narancslekvárra emlékeztet, innen ered angol neve is: „marmalade bush”. Tavasszal és nyáron intenzíven virágzik, vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat a kertbe.
Perzsa pajzs
Strobilanthes dyeriana
A Strobilanthes dyeriana, közismert nevén Perzsa pajzs, egy lenyűgöző trópusi, örökzöld félcserje, amely Mianmarból származik. Különösen nagyra értékelik lándzsás leveleiért, amelyek ragyogó, irizáló lila fényt sugároznak ezüstös reflexekkel és sötétzöld erekkel. A levelek fonákja mélybordó színű. Bár télen apró ibolyaszínű virágokat is hozhat, elsősorban látványos lombozatáért termesztik, amely drámai hatást kölcsönöz bármely növénygyűjteménynek.
Pikkelyes tinóru
Strobilomyces strobilaceus
A Strobilomyces strobilaceus, közismert nevén pikkelyes tinóru, egy jellegzetes mikorrhizás gombafaj, amely lombhullató erdőkben fordul elő. Könnyen felismerhető kalapjáról, amelyet nagy, sötét, gyapjas, tobozra emlékeztető pikkelyek borítanak. Húsa vágásra először rózsaszínesre, majd feketére színeződik, a kalap alján pedig lemezek helyett szürkés pórusos termőréteg található.
Sztromante
Stromanthe
A Stromanthe egy körülbelül 13 trópusi növényfajt magában foglaló nemzetség a Marantaceae családban, amely Dél-Amerika esőerdeiben, különösen Brazíliában őshonos. Lenyűgöző, zöld, fehér, rózsaszín és piros árnyalatú tarka lombozatuknak köszönhetően a legimpozánsabb szobanövények közé tartoznak. A legismertebb faj a Stromanthe sanguinea 'Triostar', amelynek háromszínű levelei kiemelt díszpéldánnyá teszik. Más imanövényekhez hasonlóan a Sztromante levelei is mozognak a nap folyamán a fény intenzitására reagálva.
Háromszínű Stromanthe
Stromanthe sanguinea
A Stromanthe sanguinea, közismert nevén Háromszínű Stromanthe vagy Triostar, egy lenyűgöző trópusi növény, amely Brazília esőerdeiből származik. Hosszú, lándzsás levelei sötétzöld, rózsaszín, krémszínű és mélybordó árnyalatok káprázatos kombinációját mutatják – különösen a levelek fonákoldalán –, ezáltal az egyik leglátványosabb szobanövénnyé téve. A Marantaceae család tagjaként, a Calathea és a Maranta rokona, ez a faj nyktinasztikus levélmozgást mutat: alkonyatkor, a megváltozott fényintenzitásra reagálva felfelé hajtja leveleit.
Háromszínű Stromanthe
Stromanthe thalia
A háromszínű Stromanthe (Stromanthe thalia) a Marantaceae család lenyűgöző brazil trópusi növénye, amelyet látványos, zöld, rózsaszín és krémszínű árnyalatú háromszínű lombozata, valamint mélyen magentáslila fonáka tett híressé. Imavirágként levelei alkonyatkor felfelé csukódnak, majd hajnalban újra kinyílnak. Beltérben jól érzi magát erős, közvetett fényben és magas páratartalom mellett.
Fokföldi permetcserje
Struthiola
A Struthiola körülbelül 31 fajból álló erikoid cserjék nemzetsége a Thymelaeaceae családban, amely Dél-Afrika Fokföldi Virágos Régiójának fynbos bioméjára honos. Ezek az örökzöld kiscserjék édes illatú, csöves virágaikról ismertek, amelyek alkonyatkor nyílnak, valamint figyelemre méltó szárazságtűrő képességükről homokos, jól vízáteresztő talajokon.
Japánakác
Styphnolobium japonicum
A japánakác (Styphnolobium japonicum), korábbi nevén Sophora japonica, egy Kínából származó, Kelet-Ázsiában széles körben elterjedt nagy termetű lombhullató fa. A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik, magassága elérheti a 25 métert. Kedvelt díszfa dús árnyéka és nyáron nyíló, illatos, krémfehér virágai miatt. Ellenálló faj, jól alkalmazkodik a szegényebb talajokhoz és a városi légszennyezéshez, ezért gyakran ültetik parkokba, sugárutakra és történelmi kertekbe.
Sárga gyűrűstinóru
Suillus grevillei
A sárga gyűrűstinóru a gyűrűstinórufélék családjába tartozó, ehető és kiváló ízű gomba. Jellemzője az élénksárga vagy narancssárga kalap, amely nedves időben erősen nyálkás. Kizárólag vörösfenyőkkel él szimbiózisban (mikorrhiza), ezért gazdafa jelenléte nélkül otthoni körülmények között nem termeszthető. Sárga tönkje gallérral rendelkezik, termőrétege csöves, amelyet fiatal korában részleges burok takar.
Tarka tinóru
Suillus variegatus
A Suillus variegatus, más néven tarka tinóru vagy homoki tinóru, egy ehető gomba a tinórufélék családjából. Homokszínű-sárga vagy olíva színű kalapja szemcsés, filces felületű, amely más tinórukkal ellentétben nem nyálkás. Mikorrhizát képez főként fenyőfákkal, előnyben részesítve a homokos és savanyú talajokat.
Bakopa
Sutera cordata
A Sutera cordata (szin. Chaenostoma cordatum) egy gyors növekedésű dísznövény a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjából, amely Dél-Afrika nedves élőhelyeiről származik. Jellemzői az apró, sötétzöld, átellenes állású, enyhén fűrészes szélű levelek, valamint az apró, fehér, csillag alakú virágok sárgás-narancssárga középpel. Kúszó növekedése miatt ideális függőkosarakba, kaspókba és talajtakarónak is. Gyors növekedéséről és a nyár folyamán, valamint ősszel tartó bőséges virágzásáról ismert.
Sturt-sivatagi borsó
Swainsona formosa
A Sturt-sivatagi borsó Ausztrália egyik leglátványosabb vadvirága; egy alacsony, kúszó habitusú talajtakaró, amely Victoria kivételével minden szárazföldi állam kietlen belső területein őshonos. Puha, szürkészöld, szárnyalt levelekkel borított indáin nagy, viaszos, vérvörös virágok díszelegnek, melyek vitorla-szirmának tövén egy-egy fényes, fekete dudor található. 1961-ben Dél-Ausztrália hivatalos virágjelképévé választották. A növény a zord, napsütötte, kiváló vízelvezetésű körülmények között fejlődik a legjobban, és közismerten nehéz életben tartani párás vagy túlgondozott kerti környezetben.
Királypálma
Syagrus romanzoffiana
A királypálma (Syagrus romanzoffiana) egy méltóságteljes tollas pálma, amely Brazíliából és Dél-Amerikából származik, és az Arecaceae családba tartozik. Elegáns, ívelt lombozatáért és karcsú törzséért nagyra értékelik; a szubtrópusi és trópusi vidékeken szerte a világon az egyik legnépszerűbb kerti pálma. Magassága elérheti a 10–15 métert, és élénk narancssárga gyümölcsökből álló fürtöket hoz, amelyek vonzzák a vadvilágot.
Hóbogyó
Symphoricarpos albus
A hóbogyó (Symphoricarpos albus) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Észak-Amerikából származik. Jellegzetes, hófehér bogyóiról ismert, amelyek a levelek lehullása után is sokáig az ágakon maradnak a téli szezonban. A cserje akár 180 cm magasra és szélesre is megnőhet, gyökérsarjai révén sűrű bozótot alkot, és rendkívül télálló, akár −40 °C-ig. Virágai aprók, harang alakúak, fehéres-rózsaszínűek, és nyáron nyílnak. A hóbogyó kiváló kerti és dísznövény, amely vonzza a madarakat, poszméheket és pillangókat.
Fehér bugás őszirózsácska
Symphyotrichum lanceolatum
A Symphyotrichum lanceolatum, közismert nevén fehér bugás őszirózsácska, az Asteraceae családba tartozó észak-amerikai évelő vadvirág. Korábban Aster lanceolatus néven volt ismert; nyár közepétől őszig tömegesen hozza apró, százszorszép-szerű fehér virágait sárga tányérkával, akár 1,5 méteres magasságot is elérve. Kiemelkedően fontos késő szezonális beporzónövény, amely nedves, napos körülmények között virágzik a legjobban, és rizómái segítségével terjeszkedik.
Mirigyes őszirózsa
Symphyotrichum novi-belgii
A Symphyotrichum novi-belgii, közismert nevén mirigyes őszirózsa vagy szeptemberi őszirózsa, egy szívós lágyszárú évelő növény, amely Kelet-Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén őshonos. Gyakran megtalálható nedves réteken és tengerparti elhagyatott területeken. Kedvelik a bőséges, fészkes virágzatáért, amely a lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban pompázik az élénksárga középrész körül. Késő nyártól őszig virágzik, csúcspontja gyakran Szent Mihály napja (szeptember 29.) környékére esik. 90-150 cm magasra nő, kiválóan fejlődik napos kerti szegélyekben és vadvirágos kertekben, vonzza a méheket, pillangókat – köztük a gyöngyházlepkéket, melyeknek tápnövénye – és a magevő énekesmadarakat.
Parti őszirózsácska
Symphyotrichum tradescantii
A Symphyotrichum tradescantii, közismert nevén parti őszirózsácska vagy Tradescant-őszirózsácska, Északkelet-Amerika őshonos évelő vadvirága. Ez a lombhullató lágyszárú növény nyár végén és ősszel számos kis, százszorszép-szerű virágot hoz, amelyek fehér sugárvirágokból és halványsárgától lilásig változó színű csöves virágokból állnak. Természetes élőhelyei sziklás partok, folyópartok és édesvízi torkolatok, ahol teljes napfénytől félárnyékig és nedves talajban fejlődik a legjobban. Kiváló választás természetközeli kertekbe, esőkertekbe és őshonos növényekkel beültetett területekre.
Orosz fekete nadálytő
Symphytum × uplandicum
Az orosz fekete nadálytő (Symphytum × uplandicum) egy erőteljes, télálló, lágyszárú évelő növény a borágófélék (Boraginaceae) családjából, amely a közönséges fekete nadálytő (Symphytum officinale) és a durva fekete nadálytő (Symphytum asperum) természetes hibridjeként jött létre. Nagy, durva, szőrös, lándzsás levelekből álló bokrokat képez, és elágazó szárakat növeszt, melyek tetején bókoló, harang alakú virágok nyílnak, rózsaszín-kéken indulva, majd ibolyás-lilára érve, késő tavasztól nyár végéig virágozva. Az ökológiai kertészek nagyra értékelik mint „dinamikus akkumulátort”, mivel mély karógyökere káliumot és más ásványi anyagokat von fel az altalajból, így levelei kiváló alapanyagot biztosítanak komposztaktivátorokhoz, folyékony tápoldatokhoz és mulcshoz. Fontos megjegyezni, hogy a fekete nadálytő pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek lenyelés esetén mérgezőek a májra, ezért történelmi belső gyógyászati alkalmazását elvetették, és csak külső, helyi alkalmazása javasolt.
közönséges nadálytő
Symphytum officinale
A Symphytum officinale, közismert nevén nadálytő, egy erős, évelő gyógynövény, amely nagy, szőrös, lándzsás leveleiről és harang alakú virágfürtjeiről ismert. 'Dinamikus ásványianyag-gyűjtő', mélyen hatoló főgyökere révén ásványi anyagokat von ki az altalajból, így lombozata kiváló szerves trágya és komposztaktivátor.
Afrikai tejfa
Synadenium grantii
Az afrikai tejfa (Synadenium grantii, szinonimája Euphorbia umbellata) egy évelő pozsgás cserje, amely Kelet-Afrikában – a Nagy-tavak vidékén, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Kenya, Uganda, Burundi és Ruanda területén – őshonos, ahol 950 és 2100 méter közötti magasságban, sziklás lejtőkön él. Brazíliában széles körben termesztik dísznövényként és a népi gyógyászatban is használják; leginkább a szárából vagy leveleiből bármilyen sérülés esetén bőségesen folyó tejszerű latexéről ismert – innen ered népszerű neve is. A természetben 2-10 méter magasra is megnőhet, de cserépben tartva általában sokkal kompaktabb marad. Levelei húsosak, zöldek vagy vöröses-lilásak (mint a 'Rubra' díszváltozatnál), virágai pedig kicsik, zöldesek és nem túl látványosak, lilás fellevelekkel körülvéve. FIGYELEM: a növény minden része mérgező és rendkívül irritáló latexet tartalmaz – a bőrrel vagy szemmel való érintkezés égő érzést, bőrgyulladást és hólyagokat okozhat, lenyelése pedig veszélyes az emberekre és az állatokra egyaránt. Mindig védőkesztyűben gondozza, és tartsa távol gyermekektől és háziállatoktól.
Sárga gombostűvirág
Syngonanthus flavidulus
A Syngonanthus flavidulus, közismert nevén sárga gombostűvirág, az Eriocaulaceae családba tartozó kistermetű, évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részén (Alabama, Florida, Georgia, Mississippi, Észak- és Dél-Karolina) őshonos. Nedves, homokos fenyő-szavannákon, tavak partján, tőzeglápokon és árkok mentén él, olyan helyeken, ahol állandó a talajvízszivárgás és a természetes tüzek fenntartják az élőhelyet. Tömött csomókban növő, keskeny, fűszerű leveleket alkot, amelyekből vékony szárak (tőkocsányok) emelkednek ki, végükön apró, gömb alakú, fehéres-sárgás virágzattal, amelyek gombostűfejre emlékeztetnek – innen ered az angol 'yellow hatpins' elnevezés is. Tavasztól kora nyárig virágzik.
Nyíllevél
Syngonium
A Syngonium (nyíllevél) az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozó trópusi kúszó- és futónövények nemzetsége, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdőiben őshonos. Fiatal levelei nyíl vagy lándzsahegy alakúak, majd a növény érésével összetettebb, karéjos formát öltenek. Díszes lombozata és könnyű gondozhatósága miatt széles körben termesztik szobanövényként; tucatnyi fajtája létezik zöld, tarka, rózsaszín és ezüstös levelekkel. Figyelem: a növény minden szövetében jelen lévő kalcium-oxalát kristályok miatt mérgező macskákra, kutyákra és emberekre egyaránt.
Öt Ujj
Syngonium angustatum
A Syngonium angustatum, közismert nevén Öt Ujj vagy Kúszó nyílleveles szőlő, egy trópusi kúszónövény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozik, és különleges lombozatáért kedvelik, amely a növény érésével drámaian átalakul – a fiatal levelek egyszerű, nyílhegy alakúak, míg a felnőtt levelek mély karéjokat fejlesztenek, amelyek szétterített ujjakra emlékeztetnek, innen ered az Öt Ujj elnevezés. Sokoldalú szobanövény, amely csüngő indaként és támasztékra felfuttatva egyaránt jól mutat.
Ötujjú filodendron
Syngonium auritum
A Syngonium auritum, közismert nevén ötujjú filodendron vagy öt ujj, az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozó trópusi kúszónövény, amely a Karib-térségből és Közép-Amerikából származik. Fiatal levelei nyíl alakúak, de a növény érésekor osztott levélkékké fejlődnek, amelyek egy kinyújtott, öt ujjú kézre emlékeztetnek – innen ered a közismert neve. Erőteljes kúszónövény, amelyet széles körben alkalmaznak beltéri díszítésben és trópusi kertekben.
Szobaborostyán
Syngonium erythrophyllum
A Syngonium erythrophyllum, közismert nevén vörös levelű szobaborostyán vagy „Red Arrow”, egy kúszó araceae, amely Közép-Amerika, különösen Panama trópusi erdeiből származik. Fiatal, nyíl alakú levelei intenzív vöröses-réz árnyalatokat mutatnak, amelyek a növény növekedésével sötétebb zöldre érhetnek. Sokoldalú kúszónövény, amelyet függő növényként és mohakaróra vezetve is termesztenek, az araceae gyűjtők körében nagyon kedvelt a lombozat szokatlan színezése miatt.
Nyíllevélszárnyú növény
Syngonium podophyllum
A Syngonium podophyllum az Araceae család trópusi kúszónövénye, amely Közép-Amerika párás erdeiben őshonos. Nyíl alakú leveleiről ismert, amelyek formája az érés során megváltozik; rendkívül népszerű szobanövény, mivel könnyen gondozható és dekoratív szépséget kölcsönöz a lakótereknek.
Csodabogyó
Synsepalum dulcificum
A Synsepalum dulcificum, közismert nevén csodabogyó, egy Nyugat-Afrikából származó örökzöld cserje. Legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy kis piros bogyókat terem, amelyek miraculint tartalmaznak. Ez a glikoprotein ideiglenesen megváltoztatja az ízlelőbimbók működését, hatására a savanyú vagy keserű ételek rendkívül édesnek tűnnek. A növény fényes, sötétzöld levelekkel rendelkezik, és lassan, elegánsan növekszik.
Japán orgonafa
Syringa reticulata
A japán orgonafa (Syringa reticulata) egy Japánban és Északkelet-Ázsiában őshonos, kis vagy közepes termetű díszfa. Kiemelkedik hatalmas, krémfehér, illatos virágbugáival, amelyek kora nyáron nyílnak, akár hat héttel azután, hogy a legtöbb közönséges orgona elvirágzott. Cseresznyefához hasonló kérgével és kiváló várostűrésével az egyik legsokoldalúbb és legkevesebb gondozást igénylő díszfa kertekbe és városi környezetbe.
Közönséges orgona
Syringa vulgaris
A Syringa vulgaris, vagyis a közönséges orgona egy erős, lombhullató cserje, amely a Balkánon őshonos, és széles körben termesztik látványos tavaszi virágzása miatt. Sűrű, rendkívül illatos virágfürtjei a klasszikus lila-levendulától a fehérig, rózsaszínig és bíborig terjedő árnyalatokban pompáznak. Akár 5 méteres magasságot is elérhet, és a mérsékelt éghajlatú kertek kedvelt díszcserjéje, amely hideg teleken és teli napsütésben érzi magát igazán jól.
Syzygium (nemzetség)
Syzygium
A Syzygium a Myrtaceae családba tartozó trópusi és szubtrópusi örökzöld fák és cserjék nagy nemzetsége, amely több mint 1000 fajt foglal magában, amelyek Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában honosak. A nemzetség gazdaságilag és kulturálisan jelentős fajokat tartalmaz, mint például a szegfűszeg (S. aromaticum), a jambolán (S. cumini) és a rózsaalma (S. samarangense). Ezek erős növények sűrű, fényes lombozattal, amelyek ehető terméseket és illatos virágokat hoznak.
Rózsaalma
Syzygium jambos
A Syzygium jambos, amelyet közismert nevén Rózsaalmának vagy Viaszoalmának is neveznek, egy trópusi gyümölcsfa, amely Délkelet-Ázsiából származik. Jellemzői közé tartozik az örökzöld lombozat, az illatos fehér vagy krémszínű virágok, valamint a sárgától a halvány rózsaszínig terjedő, kerekded gyümölcsök, amelyeknek rózsaszerű aromájuk van. Széles körben termesztik ehető gyümölcséért, és dísznövényként is kedvelt.
Magenta Cseresznye
Syzygium paniculatum
A Syzygium paniculatum, közismert nevén Magenta Cseresznye vagy Ecsetcseresznye, egy örökzöld cserje és kis fa, amely Kelet-Ausztrália (Új-Dél-Wales) esőerdőiben őshonos. Fényes, sötétzöld levelei vonzó bronzvörös újhajtásokat hoznak, tavasszal és nyáron fehér virágfürtök díszítik, és jellegzetes magenta színű, ehető bogyókat terem. Korábban Eugenia paniculata névvel osztályozták; szerte a szubtrópusi és melegmérsékelt övezetekben széles körben termesztik sövénynövényként, topiáry alanyként és dísznövényként.
Rózsaszín trombitafa
Tabebuia impetiginosa
A Tabebuia impetiginosa, közismert nevén Rózsaszín trombitafa vagy Pau d'Arco, Dél-Amerika egyik leglátványosabb virágzó fája. Brazília és szomszédos országok trópusi és szubtrópusi erdeiben őshonos növény, amely késő télen és kora tavasszal – jellemzően lombhullás után, csupasz ágain – lenyűgöző lila és rózsaszín, trombitaalakú virágokat hoz. A Bignoniaceae család tagjaként vadon akár 30 méteres magasságot is elérhet, és meleg éghajlatú területeken szerte a világon széles körben ültetik díszfaként utcákon és kertekben.
Rózsás trombitafa
Tabebuia rosea
A rózsás trombitafa egy fenséges trópusi fa, amely Mexikótól Kolumbiáig és Venezueláig őshonos, és látványos rózsaszín virágzásáról híres.
Krepjázmin
Tabernaemontana
A Tabernaemontana az Apocynaceae (meténgfélék) családjába tartozó örökzöld cserjék és kis fák nemzetsége, amely Ázsia, Afrika és Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Legismertebb faja a széles körben termesztett Tabernaemontana divaricata (krepjázmin), amely fényes, sötétzöld levelekkel és fehér, viaszos, szélforgó alakú virágokkal rendelkezik, melyek éjszaka rendkívül illatosak. Más meténgfélékhez hasonlóan a növény minden része tejnedvet ereszt, ha megvágják.
Krépmirtusz-jázmin
Tabernaemontana divaricata
A Tabernaemontana divaricata, közismert nevén krépmirtusz-jázmin, egy örökzöld trópusi cserje, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában őshonos. Tiszta fehér, szélkerékre emlékeztető virágairól és fényes, sötétzöld leveleiről különösen értékelik. Meleg éghajlaton szinte egész évben virágzik, és finom, jázminra emlékeztető illatot áraszt. Széles körben alkalmazzák kertekben és cserepes növényként, valamint fontos kulturális és vallási jelentőséggel bír egész Indiában és Délkelet-Ázsiában.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.