Teljes növénykalauz

Bíbor kürtvirág

Sarracenia purpurea

A Sarracenia purpurea, vagyis a bíbor kürtvirág, egy Észak-Amerika keleti részén honos, mocsarakban és tápanyagszegény vizes élőhelyeken élő évelő húsevő növény. Üreges, vízzel telt kancsó alakú leveleiből álló rozettája rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a szegényes talajból hiányzó tápanyagokat. A kancsók színe a zöldtől a mélyvörös-liláig terjed, tavasszal pedig egyetlen bókoló, vöröseslila virágot hoz.

Vörös kürtvirág

Sarracenia rubra

A Sarracenia rubra egy csomókban növő, évelő húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének – Florida, Alabama, Georgia és a Karolina-államok part menti síkságainak – savas, tápanyagszegény mocsaraiban és lápos vidékein őshonos. Keskeny, felfelé törő, általában 65 cm-nél alacsonyabb kürtjei nektárral és édes illattal csalogatják a rovarokat, majd lefelé mutató szőrök és csúszós, viaszos belső fal segítségével ejtik csapdába őket. Tavasszal a növény feltűnő, gesztenyebarna-vörös, esernyő alakú virágokat növeszt hosszú, csüngő szirmokkal, még mielőtt a nyári, magasabb kürtök megjelennének. Mivel olyan talajban fejlődött ki, amely túl szegényes a hagyományos növények számára, a nitrogén- és foszforigényét nem műtrágyából, hanem az elfogott rovarokból fedezi, a hosszú távú életben maradáshoz pedig valódi téli nyugalmi időszakra van szüksége.

Szasszafrász babérfa

Sassafras albidum

A Sassafras albidum Észak-Amerika keleti részén honos lombhullató fa, amely Dél-Ontariótól és Új-Angliától egészen Floridáig és Texasig megtalálható. Jellegzetes, háromkaréjos leveleiről ismerhető fel, amelyek ugyanazon az ágon három különböző formát ölthetnek (egész, egykaréjos kesztyűforma és háromkaréjos), valamint erősen aromás kérgéről és gyökereiről. Tavasszal apró, sárgászöld virágokat hoz, ősszel pedig lombja ragyogó narancssárga, vörös és lila színekre vált. A fajt súlyosan veszélyezteti a „laurel wilt” nevű halálos gombabetegség (okozója a Raffaelea lauricola), amelyet a behurcolt ázsiai Xyleborus glabratus szúfaj terjeszt.

Kerti borsikafű

Satureja hortensis

A kerti borsikafű (Satureja hortensis) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, egynyári, erősen illatos fűszernövény, amely a Földközi-tenger vidékéről származik. Elágazó, szőrös szárú, 30–45 cm magasra növő növény, keskeny, lándzsás levelekkel, nyáron megjelenő apró, fehér vagy halványlila, csöves virágokkal. Levelei borsra és kakukkfűre emlékeztető, csípős-fűszeres illatot árasztanak, ezért kedvelt fűszere a hüvelyes ételeknek és húsoknak.

Hegyi borsfű

Satureja montana

A hegyi borsfű (Satureja montana) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger hegyvidéki régióiból származó aromás, évelő félcserje. Alacsony és kompakt növekedésű, tövénél fásodó töveket alkot keskeny, bőrnemű, rendkívül aromás levelekkel. Nyáron apró fehér, lila vagy kékes virágokat hoz. Széles körben termesztik fűszer- és gyógynövényként, csípős, a kakukkfűre és a majoránnára emlékeztető íze miatt kedvelt.

Kőtörőfű

Saxifraga

kúszó kőtörőfű

Saxifraga stolonifera

A Saxifraga stolonifera, közismert nevén eper-begónia, egy bájos évelő növény, amely hosszú, vékony, piros indák segítségével terjed, hasonlóan az eperindákhoz. Kerek, szőrös, sötétzöld levelei feltűnő ezüst erekkel és bordó fonákkal díszítettek. Tavasszal légies bugákban apró, fehér virágokat hajt. Neve ellenére sem begóniához, sem gérániumhoz nem tartozik – valójában a kőtörőfű-félék (Saxifragaceae) családjának tagja.

Gyászvirág

Scabiosa atropurpurea

A Scabiosa atropurpurea, közismert nevén gyászvirág, egy bájos évelő lágyszárú növény, amely gömbölyű virágfejeket hoz, melyekből a kiemelkedő porzók párnatüskére emlékeztetnek. Virágai nektárban gazdagok, ezért a beporzókert kedvelt növénye, amely vonzza a lepkéket és a méheket. Hosszú, vékony szára ideálissá teszi vágott virágos csokrok összeállításához, tövén pedig jellegzetes karéjos levelek díszlenek.

Galambszínű ördögszem

Scabiosa columbaria

A galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) egy kecses, évelő vadvirág a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjából, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Finoman szárnyalt leveleket növeszt, és júniustól októberig hozza lágy, párnaszerű, lila, kék ibolya vagy rózsaszín virágfejeit. Meszes, jó vízáteresztő talajon fejlődik a legjobban, és értékes nektárforrás a méhek, pillangók és zengőlegyek számára. Robusztus, szárazságtűrő növényként kiválóan alkalmas természetközeli kertekbe, sziklakertekbe, kavicságyásokba és vadvirágos rétekre.

Vérvirág

Scadoxus

A Scadoxus a trópusi és dél-afrikai származású hagymás évelő növények egy kis nemzetsége. Feltűnő, gömb alakú virágzatairól ismert, amelyeket több száz apró, sárga portokos piros virág alkot, emlékeztetve egy tűzijáték robbanására vagy egy skarlátvörös festékbe mártott ecsetre. A megnyúlt levelek tőlevélrózsában fejlődnek a föld alatti hagymából, és több fajnál a virágok egy csupasz száron jelennek meg, mielőtt a lombozat kibújna. A növény a száraz évszakban nyugalmi állapotba kerül, visszahúzódik a hagymába, majd a következő évben új levelekkel és virágokkal hajt ki.

Vérliliom

Scadoxus multiflorus

A vérliliom (Scadoxus multiflorus) egy látványos hagymás növény, amely a szubszaharai Afrikából származik. Híres intenzív skarlátvörös, gömb alakú virágzatáról, amely akár 200 apró virágból is állhat, és átmérője elérheti a 20 cm-t. Rizómás hagymából fejlődik, széles és dekoratív leveleket növeszt. Télen nyugalmi állapotba kerül, mielőtt tavasszal és nyáron lenyűgöző virágpompát mutatna.

Legyezővirág

Scaevola

A Scaevola a Goodeniaceae családba tartozó nemzetség, amely Ausztrália száraz és félszáraz vidékein őshonos. A legszélesebb körben termesztett faj, a Scaevola aemula, egy csüngő, bokrosodó növény, amely népszerű függőkosarakban és konténerekben; kedveltségét különleges, legyező alakú kék vagy lila virágainak köszönheti, melyek szirmai csak az egyik oldalon helyezkednek el.

Legyező Virág

Scaevola aemula

A Scaevola aemula, közismert nevén Legyező Virág vagy Tündér Legyező Virág, egy vidám ausztrál évelő növény, amelyet egyedi, legyező alakú virágai miatt kedvelnek. A virágok jellegzetes félkör-legyező formában rendeződnek el – ez a sajátos tulajdonság adta a növény köznevét. Tavasztól nyáron át bőségesen virágzik, rengeteg apró lila, kék vagy fehér virágot hozva, így kedvelt választás cserepekbe, csüngő kosarakba és kerti szegélyekbe egyaránt. Új-Dél-Wales és Victoria tengerparti területein őshonos; teli napsütést és jól átszellőzött talajt kedvel, és figyelemre méltóan ellenálló a szárazsággal, a hőséggel és a sós tengeri permet hatásával szemben.

Svéd berkenye

Scandosorbus intermedia

A Scandosorbus intermedia, közismert nevén svéd berkenye, egy közepes méretű lombhullató fa, amely Dél-Skandináviában, a balti államokban és Nagy-Britannia egyes részein őshonos. Városias utcai faként széles körben értékelik, mivel kivételesen jól tűri a légszennyezést, a szelet és a tengerparti kitettséget. Tavasszal fehér virágfürtöket hoz, amelyeket ősszel narancssvörös, díszes bogyók követnek, vonzva a madarakat.

Kanna

Sceletium tortuosum

A kanna (Sceletium tortuosum) egy kúszó, húsos levelű pozsgás növény Dél-Afrika félsivatagos, kvarcos talajú vidékeiről. Nevét (a görög "szkeletosz", vagyis csontváz szóból) onnan kapta, hogy elszáradt levelei a száron maradva csontváz-szerű, hálós mintázatot alkotnak. Apró, 20-30 mm átmérőjű, fehér, halványsárga vagy rózsaszín virágai tavasszal nyílnak. A kanna a khoiszan és szán népek évszázados hagyományában hangulatjavító, megnyugtató növényként ismert, amelyet rágva vagy erjesztve ("kougoed") fogyasztottak.

Sugárpálma

Schefflera

A Schefflera az Araliaceae (borostyánfélék) családjába tartozó, mintegy 600 örökzöld cserjét, fát és kúszónövényt magában foglaló nemzetség, amelyet világszerte szívós szobanövényként kedvelnek. A legszélesebb körben termesztett tagja, a Schefflera arboricola (sugárka), fényes, tenyeresen összetett leveleket növeszt, amelyek egy esernyő küllőihez hasonlóan helyezkednek el, innen ered a növény népszerű neve. Tajvanon és Hajnanon őshonos, és a fény- és páratartalom-viszonyok széles skálájával szembeni toleranciájának köszönhetően az egyik legnépszerűbb, kevés gondozást igénylő beltéri dísznövény lett.

Queenslandi Esernyőfa

Schefflera actinophylla

A Schefflera actinophylla, közismert nevén Queenslandi Esernyőfa vagy Ausztrál Esernyőfa, egy gyorsan növő trópusi fa, amely Észak-Queensland, Ausztrália, Új-Guinea és Jáva esőerdeiben honos. Nagy, fényes, tenyeres levelei egy középső pontból sugároznak szét, akár egy esernyő, ami az egyik legnépszerűbb dísznövénnyé teszi mind beltéri, mind kültéri trópusi kertekben.

Törpe Ernyőfa

Schefflera arboricola

A törpe ernyőfa (Schefflera arboricola) egy sokoldalú, látványos, örökzöld cserje, amely Tajvanról és a kínai Hainanról származik. Fényes, tenyeresen összetett leveleiről ismert, amelyek 7-9 levélkéből állnak, ernyőszerűen elrendezve. Ez az ellenálló növény a világ egyik legnépszerűbb szobanövényévé vált. Beltéren kis fa vagy cserje formájában is nevelhető, és nagy értéke, hogy eltűri a változó fényviszonyokat, és könnyű gondozni.

Zizegő arália

Schefflera elegantissima

A zizegő arália (Schefflera elegantissima, korábban Dizygotheca elegantissima vagy Plerandra elegantissima) az Araliaceae családba tartozó, Új-Kaledóniából származó látványos örökzöld cserje. Szobanövényként különösen kedvelt drámai megjelenésű, mélyen fűrészes szélű, fiatalon vöröses-bronzos levelei miatt, amelyek az idővel sötétzöldre, fényesre és bőrszerűre érnek. A fiatal növények keskeny, szinte csipkeszerű levélkékkel rendelkeznek, amelyek ernyőszerűen helyezkednek el, míg az idősebb példányok vastagabb leveleket és fás, fatermetű törzset növesztenek, amely beltérben a 1,8-2,5 méteres magasságot is elérheti. A többi Schefflera rokonához képest kissé kényesebb növény hírében áll: a huzatra, a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra és a rendszertelen öntözésre gyors levélhullással reagál, így a stabil helyet és a következetes gondozást hálálja meg.

Perui borsfa

Schinus molle

A Schinus molle, Magyarországon leginkább „perui borsfa” vagy „rózsaborsfa” néven ismert, egy fenséges örökzöld fa, amely Peru és a dél-amerikai Andok száraz és félszáraz vidékeiről származik. Akár 15 méter magasra is megnőhet, széles, sűrű és csüngő lombozatot növesztve, amely a szomorúfűzhöz hasonló, összetéveszthetetlen megjelenést kölcsönöz neki. Levelei szárnyaltak, érintésre igen aromásak, számos lándzsás, élénkzöld levélkéből állnak. Tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz csüngő bugákban, melyeket ősszel bőséges, rózsaszínes-vöröses bogyófürtök — az úgynevezett rózsabors szemek — követnek, amelyek rendkívül dekoratívak és fűszerként is használatosak. Rendkívüli szárazságtűrésének, valamint a szegényes és köves talajokhoz való alkalmazkodóképességének köszönhetően széles körben alkalmazzák a mediterrán tájépítészetben, útszéli fásításra és parkokban. A kolumbusz előtti perui népek szentként tisztelték, vallási rituálékban és a népi gyógyászatban is alkalmazták.

Brazil borsfa

Schinus terebinthifolius

A brazil borsfa (Schinus terebinthifolius) Brazília őshonos fája, az Anacardiaceae családba tartozik, és rokonságban áll a mérges borostyánnal és a szömörcével. Leginkább élénkpiros, illatos bogyóinak fürtjeiről ismert, amelyeket kereskedelmi forgalomban rózsaszín borsként árusítanak, és világszerte ínyenc fűszerként használnak. Ez az örökzöld fa akár 10 méter magasságot is elérhet; meleg éghajlaton dísznövényként termesztik, bár az Egyesült Államok egyes területein invazív fajnak számít.

Pajzslevél

Schismatoglottis calyptrata

A Schismatoglottis calyptrata a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó, évelő, indás lágyszárú növény, amely Dél-Kínától és Délkelet-Ázsiától egészen Vanuatuig és a Csendes-óceáni térségig őshonos. Trópusi esőerdők aljnövényzetében, sziklákon és erdei talajon nő, magassága 15 és 60 cm között mozog. Szív vagy nyíl alakú levelei akár a 35 cm-t is elérhetik, és gyakran ezüstös mintázat díszíti őket. Virágzata egy buroklevélből áll, amely az alapjánál zöld, virágzáskor pedig krémszínű vagy halvány sárgászöld árnyalatúvá válik, elfedve az egyivarú virágokból álló torzsavirágzatot.

Fénylőmoha

Schistostega pennata

A Schistostega pennata a Schistostegaceae családba tartozó egyedülálló és lenyűgöző mohafaj. Ez a mohaféle híres lumineszcens tulajdonságáról: gyenge fényviszonyok között a protonémája lágy, aranyzöld fényt bocsát ki. Ez azért történik, mert a protonémában található speciális gömb alakú sejtek biológiai lencseként működnek, és a gyenge fényt a kloroplasztiszokra fókuszálják. A növény apró, gametofitonjai mindössze 1,5 cm-esek, egyszerű felépítésű, átellenes levelekkel. Az északi félteke mérsékelt övi régióiban (Európa, Ázsia és Észak-Amerika) őshonos.

Fésűspáfrány (nemzetség)

Schizaea

A Schizaea a Schizaeaceae család egyik ősi páfránynemzetsége, amelyet fűszerű steril levelek és jellegzetes fésű alakú termő szegmensek jellemeznek. Trópusi és szubtrópusi párás területeken honos szerte a világon, szakgyűjteményeken és üvegházakon kívül ritkán látható.

Brazíliai páfrányfa

Schizolobium parahyba

A brazíliai páfrányfa (Schizolobium parahyba) Brazília atlanti-parti esőerdőiben őshonos fa, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Rendkívül gyors növekedéséről ismert, néhány év alatt hatalmas magasságokat ér el. Lombhullató, télen lehullatja leveleit, tavasszal pedig – az új levelek megjelenése előtt vagy alatt – bőségesen virágzik élénksárga virágaival.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera

A Schlumbergera egy Brazília délkeleti részének nedves erdőiből származó epifita kaktusz, amely eredeti élőhelyén fák törzsén és sziklákon, félárnyékos helyeken él. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben lapos, szelvényezett szárai (kladódiumai) bár tárolnak némi vizet, a fejlődéshez párára és közvetett fényre van szükségük. Világszerte népszerű szobanövény, amely ősszel és télen hozza látványos, cső alakú virágait piros, rózsaszín, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera × buckleyi

A Schlumbergera × buckleyi, a valódi karácsonyi kaktusz, egy hibrid epifita kaktusz, amely az S. truncata és az S. russelliana keresztezéséből jött létre, és Brazília felhőerdeiben őshonos. A gyakoribb hálaadásnapi kaktusztól (S. truncata) eltérően sima, lekerekített szársegmensekkel rendelkezik, és megbízhatóan december végén virágzik, így az egyik legkedveltebb téli virágzású szobanövénnyé vált világszerte. Csöves, csüngő virágai rózsaszíntől és pirostól fehérig és lilásig terjedhetnek, és a növény megfelelő gondozással évtizedekig élhet.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera buckleyi

A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera buckleyi) egy trópusi epifita kaktusz, amely Délkelet-Brazília felhőerdeiben őshonos. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás körülmények között, erős szórt fényben érzi jól magát, és télen lenyűgöző, csöves virágokat hajt rózsaszín, piros, fehér, lila és korallpiros árnyalatokban. Világszerte az egyik legkedveltebb ünnepi szobanövény, amelyet karácsony körüli virágzásáért csodálnak.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera russelliana

A Schlumbergera russelliana, közismert nevén karácsonyi kaktusz, egy epifita kaktuszfaj, amely a brazíliai Atlanti-erdő területéről származik. Ez a faj az kerti karácsonyi kaktusz hibridek ősváltozata, amely télen rózsaszín, piros és lila árnyalatú, csöves virágokat hoz. Természetes élőhelyén fákon és sziklákon él, szűrt fényen és mérsékelt páratartalom mellett, a trópusi esőerdőkre jellemző körülmények között.

Hálaadás-kaktusz

Schlumbergera truncata

A hálaadás-kaktusz egy epifita pozsgás növény, amely Délkelet-Brazília párás Atlanti-erdejéből, különösen Rio de Janeiro állam hegyvidékéről származik. Lapos, csüngő szárán ősszel és télen látványos, csöves virágok nyílnak rózsaszín, piros, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban. Rendkívül kedvelt díszgrowény szépsége és könnyen kezelhető természete miatt.

Kavicslevél

Schwantesia pillansii

A Schwantesia pillansii a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó kompakt, törpe szukkulens, amely Dél-Afrika és Namíbia száraz vidékeiről származik. Alacsony csomókat alkot átellenesen álló, csónak alakú, húsos levelekből, amelyek a felfelé törőtől az elterülőig változhatnak. Más Schwantesia fajokhoz hasonlóan téli növekedésű növény, amely a forró nyári időszakban pihen.

Japán ernyőfenyő

Sciadopitys verticillata

A japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) a Sciadopityaceae család egyetlen élő faja - valóságos "élő kövület", hiszen legközelebbi rokonai csak fosszíliák formájában maradtak fenn. Japán endemikus növénye, a Sikoku, Kjúsú és a Kii-félsziget hegyvidéki erdeiben, jellemzően 700-1400 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás lejtőkön és folyóparti szurdokokban őshonos. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hajtásvégeken ernyőszerű örvökben álló, lapított, 4-14 cm hosszú tűlevélszerű képlete (cladodium), amiről a magyar és a nemzetközi neve is származik. Rendkívül lassan növő, örökzöld fa: szülőföldjén évszázados példányai akár 30-40 méter magasra is megnőhetnek, kerti kultúrában viszont még évtizedek alatt is csak néhány méteresre hízik.

Perui csillagvirág

Scilla peruviana

A neve ellenére a Scilla peruviana nem Peruból származik: a Földközi-tenger nyugati térségében őshonos, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Észak-Afrikában található meg. Ez egy évelő hagymás növény, amely hosszú, sötétzöld, lándzsa alakú, félig örökzöld levelekből álló tőlevélrózsát alkot. Tavasszal és kora nyáron látványos, piramis alakú virágzatot (sűrű kúpos fürtöt) hoz, amely 50-100 apró, csillag alakú, mélykék-ibolya árnyalatú virágból áll (fehér változatai is léteznek). A virágzás után a hagyma nyáron egy rövid, száraz nyugalmi időszakba lép.

Szibériai csillagvirág

Scilla siberica

A szibériai csillagvirág (Scilla siberica) egy alacsony növésű, hagymás évelő a spárgafélék (Asparagaceae) családjából, amely kora tavasszal, gyakran még a hóolvadás után szinte azonnal virágzásba kezd. Nevével ellentétben nem Szibériából, hanem Dél-Oroszország, a Kaukázus és Törökország vidékéről származik. A 10-15 cm magas szárakon 2-5 bókoló, csillag alakú, élénkkék (ritkábban fehér) virág nyílik, amelyek néhány hét alatt sűrű, festői szőnyeget alkotnak fák és cserjék alatt. Igénytelen, fagytűrő növény, amely önmagvetéssel és a hagymák osztódásával is szaporodik, így néhány év alatt nagy, természetes foltokat képez. Fontos tudni, hogy hagymája és minden zöld része szívglikozidokat tartalmaz, ezért mérgező, bőrizgató hatású lehet - kisállatoktól és gyermekektől távol tartandó.

Ezüstös ledel

Scilla violacea

A Scilla violacea (Ledebouria socialis), vagy ezüstös ledel, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó örökzöld hagymás növény, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld tartományból származik. Húsos, lándzsa alakú levelei olívazöldtől ezüstszürkéig terjedő színűek, sötétzöld foltokkal márványozva, fonákjuk pedig jellegzetes lila színű. A kis hagymák, amelyek részben a talaj felett helyezkednek el, az évszakok során sűrű telepeket alkotva szaporodnak. Tavasszal és nyáron vékony rózsaszín szárakon apró, zöldesfehér virágokat hoz, lila porzókkal.

Szatén Pothos

Scindapsus pictus

A Scindapsus pictus, közismert nevén Szatén Pothos, egy lenyűgöző trópusi kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Szív alakú, matt zöld leveleit ezüstösszürke foltok és pettyezések díszítik, amelyek selymes, szaténszerű megjelenést kölcsönöznek neki. Ez az elegáns csüngő növény könnyen gondozható természetéről és arról ismert, hogy különféle beltéri körülmények között is jól érzi magát, ezért tökéletes választás függőkosarakba vagy támasztékra futtatva.