Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3707 növény található
3061–3096 megjelenítve a 3707-ból
Hamvas szeder
Rubus armeniacus
A Rubus armeniacus, közismert nevén hamvas szeder, egy erőteljes, gyorsan növő, félörökzöld cserje, amely Örményországban és Észak-Iránban őshonos. Íves, kétéves vesszői 3–10 méter hosszúra is megnőhetnek, és erős tüskék borítják őket. Közismert neve ellenére nem a Himalájában őshonos; 1885-ben vezették be Észak-Amerikába, és azóta az egyik legelterjedtebb invazív cserjévé vált a mérsékelt égövi régiókban világszerte. A növény vonzó, fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz késő tavasszal és kora nyáron, melyeket nagy, édes, koromfekete bogyók követnek, amelyeket frissen fogyasztva, lekvárok, piték és italok készítésére is nagyra értékelnek. Gyökérkérgét és leveleit régóta használják gyógyászati célokra, összehúzó hatású szerként.
Himalájai szeder
Rubus bifrons
A himalájai szeder (Rubus bifrons) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, tüskés, kúszó cserje, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Erőteljesen növekszik, sűrű bozótosokat alkotva íves száraival, amelyek több méter hosszúra is megnőhetnek. Tavasszal és nyáron fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz, melyeket nyáron fekete, fényes és édes gyümölcsök követnek. Rendkívül szívós növény, amely természetes élőhelyén kívül számos régióban invazív fajjá vált.
Hamvas szeder
Rubus caesius
A rózsafélék családjába tartozó, Európában és Ázsiában őshonos, lombhullató kúszócserje, amely közeli rokonságban áll a vadszederrel és a málnával. Ívesen hajló szárai kevés tüskével rendelkeznek, levelei három levélkéből állnak és enyhén szőrösek, fehér virágai pedig akár a 6 cm-es átmérőt is elérhetik. Termése kékesfekete csoportos csonthéjas termés, melyet viaszos réteg borít, ez adja jellegzetes hamvas megjelenését (innen a 'caesius' név). Sövényekben, erdőszéleken, folyópartokon és műveletlen területeken egyaránt előfordul.
Szeder
Rubus fruticosus
A Rubus fruticosus, közismert nevén szeder vagy tüskés szeder, Európa őshonos, erőteljes lombhullató cserjéje, amely mára szerte a világon meghonosodott. Ívelt, tüskés hajtásokat (florikánokat) fejleszt, amelyek fehér vagy halvány rózsaszín virágfürtöket hoznak késő tavasszal és kora nyáron, majd a jól ismert fényes fekete, édeskésen savanykás bogyókkal telik meg, amelyek kedvelt alapanyagai a lekvároknak, süteményeknek és a friss fogyasztásnak. Valódi kétéves hajtású növény: az első évi primokánok vegetatívan növekednek, míg a második évi florikánok termést hoznak, majd visszaszáradnak – ezért az éves metszés nélkülözhetetlen. A szeder az európai néphagyomány és a vidéki kertek egyik legismertebb, legbőkezűbb termést adó sövénynövénye.
Grabowski-szeder
Rubus grabowskii
A Grabowski-szeder egyike annak a nagyjából 330+ mikrofajnak, amelyek az európai vadszeder csoportot (Rubus fruticosus aggregátum) alkotják. Ez az apomiktikus (mag-klónképző) szederkomplexum Közép- és Észak-Európa sövényeiben, erdőszélein és parlagon hagyott területein fordul elő. Rokonaihoz hasonlóan ez is egy erőteljes növekedésű, tüskés, ívesen hajló cserje, kétéves vesszőkkel: az elsőéves vesszők vegetatív módon növekednek, majd a második évben virágoznak, teremnek és elhalnak, miközben új vesszők váltják fel őket. A botanikusok elvékonyodó tüskéi, a feltűnően hosszú végálló levélkenyéllel rendelkező levelei, széles, gyakran piramis alakú virágzata, valamint szőrös termőhegyű, fehér vagy halványrózsaszín virágai alapján különítik el a többi mikrofajtól. Késő nyáron érő fekete bogyói ehetőek, és az aggregátum összes szederfajához hasonlóan értékes a vadvilág számára mint táplálékforrás, fészkelőhely és nektárforrás a beporzók számára.
Piros málna
Rubus idaeus
A piros málna (Rubus idaeus) egy lombhullató, termést hozó cserje, amely Európában és Észak-Ázsiában őshonos, és a Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozik. Ívelt, tüskés vesszőin nyáron ízletes, élénkpiros összesített bogyókat terem. Ehető gyümölcséért és sövényként való dísznövény-értékéért egyaránt széles körben termesztik; hűvös telű és enyhe nyarú mérsékelt égövű éghajlaton érzi jól magát.
Fekete málna
Rubus occidentalis
A Rubus occidentalis, közismert nevén fekete málna, egy Észak-Amerika keleti részén őshonos, tüskés, lombhullató cserje. Íves, fehéres viaszréteggel borított hajtásai kisméretű, kupola alakú fekete gyümölcsöket teremnek, melyeket intenzív édes-savanyú ízük és magas antioxidáns-tartalmuk miatt kedvelnek. A vörös málnával ellentétben hajtásai a talajhoz érve a csúcsuknál gyökeret eresztenek, így természetes úton képeznek új sarjakat.
Borókabogyó
Rubus phoenicolasius
A Rubus phoenicolasius, közismert nevén borókabogyó, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó erőteljes, évelő cserje. Kelet-Ázsiából származik, és legjellemzőbb ismertetőjele a szárát sűrűn borító vöröses-lila mirigycsőrű szőrzet. A növény apró fehér virágokat fejleszt, amelyekből fényes, élénkpiros, ehető bogyók lesznek. A termés teljesen megérésig egy védő, szőrös csészelevélburokban rejtőzik. Édes-savanykás íze miatt igen nagyra értékelik, ugyanakkor gyors növekedése és sűrű bozótok kialakítására való képessége miatt Észak-Amerika számos területén invazív fajnak minősül.
Szilánlevelű szeder
Rubus ulmifolius
A Rubus ulmifolius, közismert nevén szilánlevelű szeder vagy ezüstlevelű szeder, egy erőteljes félörökzöld cserje, amely Európában és a mediterrán térségben őshonos. Sűrű, tüskés bozótosokat alkot, és ehető szederbogyókat terem, amelyeket széles körben használnak főzéshez és népi gyógyászatban. Eredeti elterjedési területén túl betelepítve invazívnak számít Ausztrália, Chile és Új-Zéland egyes részein.
Kúpvirág
Rudbeckia
A kúpvirág (Rudbeckia) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége, amely Észak-Amerikában őshonos. Feltűnő sárga és arany színű, sötét közepű virágairól ismert, és világszerte az egyik legnépszerűbb kerti dísznövény.
Pompás kúpvirág
Rudbeckia fulgida
A Rudbeckia fulgida egy bokros növekedésű, lágyszárú évelő növény, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Kedvelt vidám, margarétaszerű virágaiért, amelyek aranysárga szirmaikkal egy sötétbarna-fekete központi kúpot vesznek körül. Nyár végétől őszig virágzik, szőrös, fogazott levelekből álló rendezett tőlevélrózsát alkot, és rizómákkal lassan terjedve természetes hatású foltokat képez a szegélyágyásokban, réteken és beporzóbarát kertekben. Az olyan népszerű fajtákat, mint a Goldsturm, hosszú virágzási idejük és a legkülönfélébb éghajlati viszonyok közötti megbízható teljesítményük miatt értékelik.
Fekete szemű Zsuzsanna
Rudbeckia hirta
A Rudbeckia hirta, közismert nevén Fekete szemű Zsuzsanna, egy észak-amerikai vadvirág, amelyet sötétbarna középső része körül elhelyezkedő élénk sárga-narancs szirmaiért kedvelnek. Nyártól őszig bőségesen virágzik, lepkéket, méheket és énekesmadarakat vonzva.
Mexikói petúnia
Ruellia
A Ruellia, közismert nevén mexikói petúnia, az akantuszfélék (Acanthaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú cserje, amely Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Felálló szárú, bokros növekedésű, hosszú, keskeny, sötétzöld levelekkel és tölcsér alakú virágokkal rendelkezik, amelyek bár csak egy napig nyílnak, tavasztól őszig folyamatosan megújulnak. Szívós növény, amely a megtelepedés után jól tűri a szárazságot; meleg éghajlatú területeken gyakran használják kertekben, ágyásokban és szegélynövényként.
Mexikói petúnia
Ruellia brittoniana
A Ruellia brittoniana (mexikói petúnia), más néven Ruellia simplex, egy Mexikóból származó, gyors növekedésű örökzöld évelő, amely petúniára emlékeztető levendulakék-lila virágairól ismert. Kora nyártól őszig folyamatosan virágzik. Kedveli a teljes napsütést, és kiválóan alkalmazkodik mind a nedves, mind a száraz körülményekhez; rizómákkal és önvetéssel egyaránt terjed. Erőteljes növekedése miatt Floridában és több más meleg éghajlatú régióban invazív fajként tartják számon, ezért a kertészeknek óvatosan kell telepíteniük, vagy steril fajtákat érdemes választaniuk.
Mexikói petúnia
Ruellia simplex
A Ruellia simplex, közismert nevén mexikói petúnia, egy erőteljes évelő lágyszárú növény, amely Mexikóból, a Karib-térségből és Dél-Amerikából származik. Jellemzői a hosszú, keskeny, sötétzöld levelek és a tölcsér alakú virágok, amelyek lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatokban nyílnak. Gyorsan növő és kevés gondozást igénylő növény, amely kiválóan alkalmas kertekbe, szegélyágyásokba és ültetőedényekbe, különösen meleg éghajlaton, ahol az év nagy részében virágozhat. Bár díszcserjének számít, fontos megjegyezni, hogy egyes régiókban invazívvá válhat.
Hússzínű pereszke
Rugosomyces carneus
A Rugosomyces carneus, közismert nevén hússzínű pereszke, a bazídiumos gombák közé tartozó faj. Jellemzője a kicsi, halványrózsaszín vagy hússzínű kalap, amely kezdetben domború, majd ellaposodik, lemezei fehérek és sűrűn állók. Szaprotróf gomba, amely jellemzően legelőkön, réteken és füves területeken terem a nyári és őszi hónapokban.
Lórom
Rumex
A Rumex a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, körülbelül 200 egynyári, kétéves és évelő lágyszárú fajt számláló nemzetség, amelyet magyarul leginkább lóromként vagy sóskaként ismernek. Az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonos, de mára szinte az egész világon meghonosodott. A Rumex fajok rendezett tőlevélrózsát alkotnak hosszúkás vagy nyíl alakú levelekből, amelyeket a virágzási szezonban apró, zöldes virágokból álló magas szárak díszítenek, majd rozsdavörös magcsoportokká érnek. Számos fajt, különösen a mezei sóskát (Rumex acetosa) és a fodros lóromot (Rumex crispus) fanyar, citromos ízű ehető leveleikért, valamint a népi gyógyászatban használt gyökereikért termesztik, míg mások gyakori útszéli gyomnövények, amelyek főként a beporzók és a vadvilág számára értékesek.
Juhsóska
Rumex acetosella
A juhsóska (Rumex acetosella) a Polygonaceae család kis évelő vadgyógynövénye, amely Európa és Ázsia mérsékelt övi területein honos, és Észak-Amerikában széles körben meghonosodott. Nyíl alakú levelei jellegzetesen savanykás, fanyar ízűek, amit az oxálsav-tartalmuk okoz. Erős, ellenálló növény, amely szegény, savanyú talajokon is megél; ehető gyógynövényként és népi gyógyászatban egyaránt értékelik, bár kúszó rizómáin keresztül invazívvá válhat.
Fodros lórom
Rumex crispus
A keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Levelei simák, jellegzetesen hullámos szélűek, hosszuk elérheti a 14-24 cm-t. Gyakori gyomnövény bolygatott talajokon, jól tűri a változatos éghajlati viszonyokat, ellenáll a hidegnek és a szárazságnak. Sűrű tőlevélrózsát alkot, és növényenként több ezer életképes magot terem.
Vérsóska
Rumex sanguineus
A vérsóska (Rumex sanguineus) egy örökzöld évelő növény a Polygonaceae családból, amely Európában, Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Feltűnő levelei miatt kedvelik, melyek mély, vérvörös erezettel rendelkeznek a sötétzöld levélzeten, drámai díszítő hatást kölcsönözve kertekben és asztalokon. A növény kompakt, rozettás csomókat képez, és nedves, jó vízelvezetésű talajban, teljes napfényben vagy félárnyékban fejlődik a legjobban.
Bőrlevelű páfrány
Rumohra adiantiformis
A Rumohra adiantiformis, közismert nevén bőrlevelű páfrány, egy erőteljes, évelő faj, amelyet háromszögű, bőrszerű, mélyzöld lombozata miatt kedvelnek. Rendkívül népszerű a virágkötészeti iparban, mivel leveleinek vágás utáni tartóssága kivételes – az elkészített kompozíciókban akár több hétig frissek maradnak. A természetben egyaránt nő epifit növényként és erdei talajon.
Mészároségerfa (nemzetség)
Ruscus
A Ruscus az Asparagaceae családba tartozó alacsony növésű, örökzöld cserjék nemzetsége, amely Európában, a Mediterráneumban és Nyugat-Ázsiában honos. Meghatározó jellemzőjük a kladódium — lapított szár, amely levélre emlékeztet, és amelyen mind a virágok, mind a termések megjelennek. Az ősszel és télen megjelenő élénkpiros bogyók miatt kedvelt dísznövényként és vágott lombként tartják számon. Legismertebb fajaik közé tartozik az R. aculeatus (közönséges mészároségerfa) és az R. hypoglossum.
Lónyelvű csodabogyó
Ruscus hypoglossum
A Ruscus hypoglossum, közismert nevén lónyelvű csodabogyó, a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó kistermetű, örökzöld cserje, amely Dél-Európa és Kis-Ázsia erdeiben őshonos. A szúrós csodabogyóval (Ruscus aculeatus) ellentétben széles, fényes levélszerű szárképletei (kladódiumai) nem tövisesek, emiatt népszerű talajtakaró a kert árnyékos részein.
Petárdanövény
Russelia equisetiformis
A Russelia egy évelő cserje, amelyet karcsú, zöld, kaskádszerűen lelógó hajtásai tesznek különlegessé – ezek lófarokra vagy tűzijátékra emlékeztetnek. Csöves virágai jellemzően élénk vörös színűek, bőségesen nyílnak, és rendkívül vonzóak a kolibrik és a pillangók számára. Rendkívül sokoldalú növény: kiválóan alkalmazható csüngő kosarakban, támfalak mentén vagy lejtők talajtakarójaként.
Füstszagú galambgomba
Russula adusta
A füstszagú galambgomba egy bazídiumos gomba, amely színváltozásáról ismert. Kalapja kezdetben fehéres, majd szürkésbarna lesz, végül az érés során megfeketedik. Mikorrhizás faj, amely döntő szerepet játszik a fenyőerdők egészségében, segítve a tápanyagcserét a fák gyökereivel. Húsa kemény, de fogyasztása gyomor- és bélrendszeri panaszokat okozhat.
Keskenylevelű ruta
Ruta angustifolia
A Ruta angustifolia, közismert nevén keskenylevelű ruta, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó aromás, örökzöld félcserje, amely a mediterrán térségből származik, de mára Délkelet-Ázsia nagy részén is meghonosodott. Magassága 40 és 100 cm között mozog, vékony, fásodó szárral és erősen szabdalt, kékeszöld levelekkel rendelkezik, amelyek szétmorzsolva erős, átható illatot árasztanak. Apró, sárga, kellemetlen illatú virágai tavasztól nyárig nyílnak. A népi gyógyászatban régóta használják láz, görcsök és májproblémák kezelésére, azonban minden része mérgező lenyelve, nedve pedig a napfénnyel érintkezve súlyos bőrégési sérüléseket okozhat.
Rojtos ruta
Ruta chalepensis
A Ruta chalepensis, közismert nevén rojtos ruta vagy aleppói ruta, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó örökzöld, aromás félcserje, amely a Földközi-tenger medencéjében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten őshonos. 40–80 cm magasra nő, finoman szárnyalt, szürkészöld levelei erős, átható illatúak, nyáron pedig apró sárga virágfürtöket hoz. A növény furanokumarinokat, alkaloidokat és flavonoidokat tartalmaz, amelyek erős gyógyhatást, de jelentős toxicitást is kölcsönöznek neki. Bőrrel érintkezve, majd napfény hatására fototoxikus dermatitiszt okoz, nagy mennyiségben fogyasztva pedig súlyos szervkárosodást idézhet elő. Széles körben alkalmazzák a népi gyógyászatban, és mély kulturális jelentőséggel bír mint védelmező talizmán.
Ruta
Ruta graveolens
A ruta (Ruta graveolens) egy évelő cserje, amely erős illatáról és gyógyászati tulajdonságairól ismert. Finoman osztott, szürkészöld levelei és apró, krémszínű vagy sárgás virágai nyáron jelennek meg. Igénytelen növény, azonban mérgező tulajdonságai miatt fokozott figyelmet igényel.
Cukornád
Saccharum officinarum
A cukornád (Saccharum officinarum) egy Délkelet-Ázsiában és Új-Guineában őshonos, nagyméretű, évelő pázsitfűféle, amelyet évezredek óta termesztenek szacharózban gazdag, lédús száráért. Erőteljes bokrokat alkot egyenes, csomós és rostos száraival, amelyek magassága meghaladhatja a 4-6 métert, és hosszú, keskeny, éles levelek borítják. Ez a világ legfőbb cukorforrása és a bolygó egyik legfontosabb mezőgazdasági kultúrája, amelyet etanol, cachaça, nádcukor-tömbök és melasz előállítására is használnak. Csak a nappalok rövidülésekor virágzik, ezüstös, tollas virágzatot hozva.
Kínai édesfa
Sageretia theezans
A kínai édesfa (Sageretia theezans) a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Kínában őshonos. Az egyik legnépszerűbb szobai bonsaiként tartják számon, mivel apró, fényes levelei, tetszetős, pikkelyes, többszínű kérge és vöröses hajtásvégei rendkívül dekoratívak. Késő nyáron jelentéktelen, krémfehér virágfürtöket hoz, melyekből apró, ehető, kékesfekete csonthéjas termések fejlődnek. Eredeti élőhelyén 1-3 méter magasra nő, de bonsaiként a rendszeres metszésnek köszönhetően jóval kisebb marad.
Egynyári gyöngyperje
Sagina apetala
A Sagina apetala egy kis termetű, egynyári vagy kétnyári lágyszárú növény, amely alacsony, sűrű párnákat alkot. Gyakran megtalálható városi környezetben, járdák repedéseiben, falak tövében és tömörített homokos talajokon. Levelei keskenyek, lineárisak, virágai apróak, általában zöldes színűek és látható szirmok nélküliek – ez utóbbiból ered az 'apetala' faji neve. Rendkívül ellenálló és pionír növényfaj.
heverő zöldhúr
Sagina procumbens
A Sagina procumbens (heverő zöldhúr) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, évelő, heverő szárú lágyszárú növény, amely Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint Északnyugat-Afrikában őshonos. Sűrű, kopasz, mohaszerű szőnyeget alkot a csomópontokon legyökeresedő szárainak köszönhetően, így vegetatív úton gyorsan terjed. Levelei szálasak, 1-2 cm hosszúak. Apró, magányos virágai 4-5 csészelevéllel és 4-5 kicsi, fehér sziromlevéllel rendelkeznek (melyek néha hiányoznak), 4 szabad bibével. A növény rendkívül jól bírja a taposást, ezért gyakran előfordul gyepekben, járdalapok közötti résekben és nedves cserépföldben is.
Arrowhead
Sagittaria sagittifolia
A Sagittaria sagittifolia, közismert nevén nyílfű, egy évelő vízinövény, amely jellegzetes nyíl alakú leveleiről kapta a nevét. Eurázsia mocsaraiban és sekély vizeiben őshonos. A növény háromféle levéltípust fejleszt: víz alatti szalagszerű, úszó és a víz fölé emelkedő nyíl alakú leveleket. Fehér virágai hármasával állnak a száron, közepükön sötétlila folttal.
Afrikai ibolya
Saintpaulia ionantha
Az afrikai ibolya egy kedvelt, kompakt szobanövény, amely Tanzánia és Kenya hegyifelhő-erdeiben őshonos. 1892-ben fedezte fel Walter von Saint Paul báró; bársonyos, sötétzöld levelei és finom virágai lila, kék, rózsaszín, fehér és piros árnyalatokban nyílnak. Megfelelő gondozás mellett ezek a bájos növények akár 50 évig is élhetnek, és szinte egész évben virágoznak.
Sziksófű
Salicornia
A sziksófű (Salicornia) egy sósvízi élőhelyekhez alkalmazkodott, egyéves, húsos szárú nemzetség az Amaranthaceae családban. Ízelt, leveletlen, pozsgás hajtásai zöld színűek, ősszel gyakran vörösre-narancsra váltanak. Tengerparti sós mocsarakban, szikes talajokon és sós tavak partján terem, ahol szinte semmilyen más növény nem él meg. Fiatal hajtásait "tengeri spárgaként" vagy "tengeri babként" is ismerik, és világszerte keresett, ropogós, sós ízű zöldségnek számít.
Fűzfa
Salix
A fűz (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó lombhullató fák és cserjék nemzetsége, amely széles körben elterjedt az északi féltekén. Kecses megjelenéséről ismert – különösen a szomorúfűz (Salix babylonica) csüngő ágairól –, és az emberiség által használt egyik legősibb fafaj. Kérge szalicint tartalmaz, amely az aszpirin természetes előanyaga, így a fűzfa történelmileg hatalmas gyógyászati jelentőséggel bír. Elsősorban folyók, tavak és vizes élőhelyek mentén nő, rendkívül gyors növekedésű fa.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.