Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3765 növény található
2737–2772 megjelenítve a 3765-ból
Édes Lippia
Phyla dulcis
Az édes lippia (Phyla dulcis, szin. Lippia dulcis) a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó évelő gyógynövény, amely Mexikó déli részén, Közép-Amerikában, a Karib-térségben (Kuba, Hispaniola, Puerto Rico) és Dél-Amerika északi részén (Kolumbia, Venezuela) őshonos. Az aztékok már az európaiak érkezése előtt természetes édesítőszerként és gyógynövényként használták; tudományos leírását először a 16. században Francisco Hernández spanyol orvos készítette el. Levelei egy rendkívül édes anyagot, a hernandulcint tartalmazzák, de mivel kámfort is tartalmaz, csak kis mennyiségben fogyasztható. A növény alacsony, kúszó vagy csüngő habitusú, apró fehér virágokkal rendelkezik, és kedvelt dísznövény függőkosarakban vagy talajtakaróként.
törökcsomós békalencse
Phyla nodiflora
A Phyla nodiflora, közismert nevén törökcsomós békalencse vagy békalevél, egy erőteljes, alacsonyan növő évelő talajtakaró növény. Apró, fogazott szélű zöld levelei és egyedi, hengeres virágzatai jellemzik, amelyeket apró, fehértől lilás-rózsaszínig terjedő virágok öveznek. Fenntartható gyephelyettesítőként nagyra értékelik, mivel elbírja a taposást, és rendkívül vonzó a beporzók, például a lepkék és méhek számára.
Kőtörőfű
Phyllanthus amarus
Kisméretű, egynyári trópusi lágyszárú növény, amely gyorsan növekszik, és eléri a 30-60 cm-es magasságot. Afrika, Amerika, India és Délkelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Jellemzői az apró, váltakozó állású, elliptikus-hosszúkás levelek (5-10 mm), az apró, zöldessárga virágok és a kisméretű magvak. A növény szárazságtűrő, meleg és párás éghajlaton fejlődik a legjobban, érettségét 2-3 hónap alatt éri el.
Arany bambusz
Phyllostachys aurea
Az arany bambusz (Phyllostachys aurea) egy gyorsan növő, tövesedő bambuszfaj, amely Dél-Kínából származik. Szárainak kezdetben zöld színe teli napsütés hatására arany-sárga árnyalatot ölt, innen ered a növény közismert neve. Magassága elérheti a 9 métert, és széles körben alkalmazzák takaró sövényként, szélfogóként, valamint dísznövényként. Ennek ellenére számos régióban invazívnak minősítik, mivel talajon alatti rizómái agresszívan terjednek.
Sárga barázdás bambusz
Phyllostachys aureosulcata
A sárga barázdás bambusz (Phyllostachys aureosulcata) egy feltűnő, futó bambuszfaj, amely Kína Zhejiang tartományából származik. Nevét a sötétzöld szárakon végigfutó jellegzetes sárga barázdáról kapta, amely szemet gyönyörködtető kéttónusú hatást kelt. Az egyik legellenállóbb bambuszfajta, akár -20°C-ig (-4°F) is elviseli a hőmérsékletet, így alkalmas a mérsékelt égövi kertekbe, a USDA 4–9-es zónáiban. Gyors, erőteljes növekedése miatt népszerű sövényként, szélfogóként és dísznövényként. Fiatal hajtásai ehetők, és figyelemre méltóan mentesek a sok bambuszfajra jellemző keserű íztől.
Moso bambusz
Phyllostachys edulis
A moso bambusz (Phyllostachys edulis) a világ legnagyobb mérsékelt égövi bambusza, amely Közép-Kína hegyvidéki erdeiben őshonos. Szárjai akár 28 méter magasra és 15 cm átmérőjűre is megnőhetnek. Ehetős hajtásai, építési célra alkalmas fája és díszítő szépsége miatt széles körben termesztik, és a Föld egyik leggyorsabban növekvő növénye.
Fekete bambusz
Phyllostachys nigra
A Phyllostachys nigra, vagyis a fekete bambusz, egy gyorsan növő, örökzöld, terjedő tövű bambuszfajta, amely fényes zöld szárairól ismert, melyek két-három év alatt látványos mélyfeketére színeződnek. Kínában őshonos, magas, sűrű, íves lombozatú csoportokat alkot, és széles körben használják dísznövényként térelválasztónak vagy sövénynek. Terjedő tövű bambuszként föld alatti rizómákkal szaporodik, és kordában tartás nélkül invazívvá válhat, ezért ajánlott nagy konténerbe vagy rizómagát mögé ültetni.
Varangy páfrány
Phymatosorus grossus
A Phymatosorus grossus, más néven varangy páfrány vagy maile illatú páfrány, egy rizómás páfrány, amely a trópusi Csendes-óceánról és Ausztrálázsiából származik. Fényes, bőrszerű levelei kúszó, pikkelyes rizómákból nőnek, és összenyomva maile-hez hasonló illatot árasztanak. Hawaiin, ahol a 20. század eleji bevezetése után meghonosodott, leveleit nyakláncok (lei) fonására és kapa szövet illatosítására használják. Szobanövényként sűrű, mélyen karéjos lombozatot alkot, amely a legtöbb páfránynál jobban tűri az alacsony fényt.
Kígyópáfrány
Phymatosorus scolopendria
A Phymatosorus scolopendria, népszerű nevén Kígyópáfrány, egy évelő, rizómás páfrány, amely Afrika, Ázsia és Óceánia trópusi régióiból származik. Bőrszerű, fényes zöld, mélyen karéjos levelei akár 90 cm magasra is megnőhetnek. Jellegzetes tulajdonsága a spóratartói (szaporító szervei), amelyek kerekded dudorokat képeznek a levelek felső felületén, apró szemölcsökhöz hasonlóan, ezért is nevezik „varangyos páfránynak”. Rendkívül sokoldalú, epifitaként fákon, talajtakaróként trópusi kertekben vagy szobanövényként is tartható megfelelő páratartalmú környezetben. Jól alkalmazkodik az árnyékos és félárnyékos körülményekhez, így ideális beltéri terekbe, világos fürdőszobákba és árnyékos kertekbe.
Zsidócseresznye (nemzetség)
Physalis
A Physalis a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó nagy nemzetség, amely több mint 100 fajt foglal magában, köztük az andoki egrest (P. peruviana), a tomatillót (P. ixocarpa) és a lampionvirágot (P. alkekengi). Minden faj papíros buroklevélbe (csészébe) zárt termést hoz, ami a nemzetség jellegzetes ismertető jegye. Teli napsütésben, jól áteresztő talajon tenyésznek, és könnyen termeszthetők.
Tomatilló
Physalis ixocarpa
A Physalis ixocarpa, közismert nevén tomatilló, a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó egyéves növény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Jellegzetes papíros burkot viselő zöld terméseket hoz, amelyeket széles körben használnak a hagyományos mexikói konyhában: salszákhoz, molékhoz és szószokhoz.
Inkabogyó
Physalis peruviana
A Physalis peruviana, közismert nevén inkabogyó vagy perui földicseresznye, egy terebélyes, évelő félcserje a burgonyafélék (Solanaceae) családjából, mely Peru, Ecuador, Kolumbia és Bolívia andoki fennsíkjairól származik. Kicsi, kerek, arany-narancssárga bogyókat terem, melyeket egy papírszerű burok (csésze) vesz körül, ami egy kínai lámpásra emlékeztet. Csak a teljesen érett gyümölcs ehető; az éretlen gyümölcs és minden vegetatív rész (levelek, szárak és a papírszerű burok) szolanint és más mérgező alkaloidokat tartalmaz, ezért soha nem szabad fogyasztani.
Tomatillo
Physalis philadelphica
A tomatillo (Physalis philadelphica) egy Mexikóból származó egynyári lágyszárú növény, amelyet papíros burokba zárt kis, zöld terméseiért termesztenek. A mexikói konyha alapanyagaként a tomatillo nélkülözhetetlen az szószokban, zöld mártásokban és egytálételekben. A növény meleg éghajlaton, teli napsütésben és jól lecsapoló talajon erőteljesen fejlődik; gyakran a Physalis ixocarpa szinonimájaként is említik.
Földicseresznye
Physalis sp
A Physalis az Amerikai kontinensről, különösen Közép- és Dél-Amerikából származó Solanaceae család körülbelül 90 fajt számláló nemzetsége. Jellegzetes papírszerű burokba zárt narancssárga bogyójáról ismert növény, amelyet dísznövényként, ehető gyümölcséért és gyógyászati tulajdonságaiért egyaránt becsülnek. Fehér vagy sárga virágai tavasszal és nyáron nyílnak, majd vitaminokban és antioxidánsokban gazdag termések követik.
Közönséges hólyagvessző
Physocarpus opulifolius
A közönséges hólyagvessző (Physocarpus opulifolius) egy lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Legjellemzőbb tulajdonsága a különleges, vékony rétegekben leváló kérge, amelynek hámló felülete alatt vöröses és világosbarna belső kéreg tárul fel. Késő tavasszal krémfehér, enyhén rózsaszínű virágfürtöket hoz, és tájképi értéke kimagasló: fagyállósága, több évszakon át tartó díszítőhatása és alkalmazkodóképessége miatt a kerttervezők körében rendkívül népszerű.
Füzérajak
Physostegia virginiana
A füzérajak (Physostegia virginiana) egy szívós, rizómával terjedő évelő az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjából, amely Észak-Amerika nedves rétjeiről, patakpartjairól és prérijeiről származik. Négyszögletes szárain július és október között rózsaszín, fehér vagy lilás, sárkányfejre emlékeztető virágfüzérek nyílnak. Nevét onnan kapta, hogy egyes virágai kézzel elmozdítva egy ideig megtartják az új helyzetüket, mintha engedelmeskednének. Gyorsan terjedő, sűrű bokrokat képez, ezért kertben időnként tőosztással érdemes ritkítani.
Pokeweed (nemzetség)
Phytolacca
A Phytolacca körülbelül 25 évelő lágyszárú, cserje és fa fajt magában foglaló nemzetség, amelynek tagjai a világ trópusi és mérsékelt éghajlatú területein honosak. A legismertebb fajok a Phytolacca americana (amerikai pokeweed), Észak-Amerika keleti részének erőteljes, gyomszerű évelője, valamint a Phytolacca dioica (ombú), az argentin pampák jellegzetes óriás fa-lágyszárúja. Valamennyi faj rendkívül mérgező – minden részük szaponinokat és fitolakka-toxint tartalmaz, a bogyók különösen veszélyesek.
Indiai alkörmös
Phytolacca acinosa
A Phytolacca acinosa a Phytolaccaceae családba tartozó, robusztus és gyors növekedésű lágyszárú évelő növény, amely Ázsia mérsékelt és trópusi vidékein (Himalája, Kína, Japán, Korea és Vietnám) őshonos. Nagy, ovális levelekből álló bokrokat képez vöröses szárakon, nyáron apró, fehértől a zöldesig terjedő virágokból álló felálló fürtöket hoz, melyeket sötétlila bogyók követnek. Európa egyes részein meghonosodott, dús lombozata miatt dísznövényként termesztik, de nyersen fogyasztva az egész növény mérgező.
Amerikai alkörmös
Phytolacca americana
A Phytolacca americana, közismert nevén amerikai alkörmös, egy nagy méretű, gyorsan növő, lágyszárú évelő növény, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Akár 3 méteres magasságot is elérhet, vastag, vörösesbíbor szárral és nagy levelekkel, amelyek összetörve kellemetlenszagot árasztanak. Nyáron hosszú fürtökben apró fehér virágokat hoz, amelyeket feltűnő sötétlila-fekete bogyók követnek – a madarak kedvencei. FIGYELMEZTETÉS: A növény minden része erősen mérgező emberekre, kutyákra és macskákra nézve.
Ombu
Phytolacca dioica
Az ombu (Phytolacca dioica) egy impozáns dél-amerikai fa az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) családjából, amely az argentin és uruguayi pampákon őshonos. Bár robusztus fának tűnik, törzse főként vízből és lágy szövetekből áll, ami rendkívül könnyűvé teszi. Nagyon gyorsan nő, magassága meghaladhatja a 15 métert, sűrű és széles koronája pedig bőséges árnyékot ad. Kétlaki növény – a hím- és nőivarú virágok külön egyedeken találhatók.
Közönséges lucfenyő
Picea abies
A közönséges lucfenyő (Picea abies) egy gyors növekedésű, örökzöld fenyőféle, amely Észak- és Közép-Európában őshonos. Széles körben termesztik karácsonyfaként és díszfaként a tájépítészetben. Kúp alakú koronával, sötétzöld tűlevelekkel és jellegzetes, csüngő tobozokkal rendelkezik.
Szürke luc
Picea glauca
A szürke luc (Picea glauca) egy hidegtűrő örökzöld fenyőféle, amely Kanadában és az Egyesült Államok északi részén őshonos. Sűrű, piramis alakú koronájáról, valamint puha, kékeszöld tűleveleiről ismert. Míg a vadon élő faj az erdőkben elérheti a 18-24 méteres magasságot, kompakt 'Conica' (cukorsüvegfenyő) változata évente csak néhány centimétert nő, így az egyik legnépszerűbb fenyőféle cserépben, bonsaiként vagy erkélyen való neveléshez.
Cukorsüvegfenyő
Picea glauca 'Conica'
A Picea glauca 'Conica', ismertebb nevén a cukorsüvegfenyő, egy lassú növekedésű örökzöld fenyőféle, amely a kanadai szürke luc (Picea glauca) természetes mutációja, és 1904-ben fedezték fel a kanadai Albertában. Ez a fajta a tökéletes, szimmetrikus kúp alakjáról ismert – évente mindössze 5–10 cm-t nő, így kiválóan alkalmas kis kertekbe, sziklakertekbe és dézsás tartásra. Rövid, puha, világoszöld tűlevelei sűrűn helyezkednek el az ágakon, elegáns, kompakt megjelenést kölcsönözve a növénynek. Rendkívül télálló (-40 °C-ig) és minimális gondozást igényel, de nagyon érzékeny a takácsatkákra, és nem kedveli a magas páratartalmat vagy a forró nyarakat.
Szürke luc
Picea laxa
A szürke luc (Picea glauca), más néven kanadai luc, egy fenséges örökzöld fenyőféle, amely Észak-Amerika északi vidékein őshonos – Alaszkától Új-Fundlandig és délen Montanáig. Sűrű, kúpos koronája, rövid, négyszögletes, szürkészöld tűlevelei (melyeknek jellegzetes illata van) és apró, vékony tobozai jellemzik. A világ egyik legellenállóbb fája – akár -50 °C-os fagyot is kibír, és túléli a zord északi teleket. Akár 25 méter magasra is megnőhet, bár természetes körülmények között lassabban fejlődik. Az északi erdők alapvető fafaja, számos madárnak és emlősnek nyújt menedéket. A törpe változatok, mint például a 'Conica', népszerű dísznövények kertekben és dézsákban egyaránt.
kaukázusi luc
Picea orientalis
A kaukázusi luc (Picea orientalis) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó örökzöld fenyő, amely eredetileg Északkelet-Törökországban és Grúzia kaukázusi régióiban őshonos. A fa sűrű, keskeny, piramis alakú koronát alkot, csüngő oldalágakkal és rövid, fényes, sötétzöld tűlevelekkel, amelyek szorosan simulnak a hajtásokhoz. Tavasszal feltűnő vöröseslila hímivarú tobozokat hoz, amelyek őszre barna magtobozokká érnek. Kertekben és parkokban sok évnyi növekedés után jellemzően 15-18 méteres magasságot és 4-7 méteres szélességet ér el, míg a vadon élő példányok ennél is magasabbra nőhetnek. Lassú, de egyenletes növekedéséről ismert, gyakran használják díszfaként, szélfogóként vagy szoliter növényként nagy kertekben és parkokban.
Ezüstfenyő
Picea pungens
Az ezüstfenyő (Picea pungens) egy nagy termetű, piramis alakú örökzöld fenyőféle, amely az Egyesült Államok nyugati részén, a Sziklás-hegységben őshonos. Merev, ezüstöskék tűlevelei sűrű, kefeszerű elrendezésben helyezkednek el, amiért igen kedvelt díszfa; a tájépítészetben elérheti a 15-23 méteres magasságot is. Colorado állam hivatalos fája, gyakran alkalmazzák szélfogóként, sövényként vagy élő karácsonyfaként.
Fényes likacsosgomba
Picipes badius
A Picipes badius, korábbi nevén Polyporus badius, egy fán lakó gombafaj, amelyet sima, fényes, gesztenyebarna vagy sötétbarna kalap jellemez. Tönkje jellemzően a bázisánál fekete és gyakran féloldalas állású. Elsősorban lombhullató fák korhadó faanyagán található meg. Bár nem mérgező, állaga az öregedéssel rendkívül szívóssá és rágóssá válik, ezért étkezési szempontból élvezhetetlen.
Japán babérhanga
Pieris japonica
A Pieris japonica, közismert nevén japán babérhanga, az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Japánban, Dél-Kínában és Tajvanon őshonos. Különlegessége a vöröses-rézszínű fiatal levelekben rejlik, amelyek később fényes sötétzöldre érnek, valamint a kora tavasszal nyíló, csüngő fürtökben lógó, apró, urna alakú fehér virágaiban. Lassú növekedésű növény, amely ideális félárnyékos kertekbe, savanyú talajba és állandó nedvesség mellé.
Pilea
Pilea
A Pilea az Urticaceae (csalánfélék) családjába tartozó trópusi növények nemzetsége, amelynek őshazája Dél-Kína és Vietnám. Ide tartoznak olyan kedvelt szobanövények, mint a P. peperomioides (kínai pénzfa), a P. cadierei (alumíniumlevelű pilea) és a P. mollis (hold-völgy növény). Ezek a kompakt, gyorsan növő növények könnyen gondozhatók és kiválóan tenyésznek beltéren.
Alumínium növény
Pilea cadierei
A Pilea cadierei, közismert nevén alumínium növény, egy látványos, trópusi évelő, amely Vietnam erdeiben őshonos. Ovális, sötétzöld leveleiről ismerhető fel, amelyeket négy kiemelkedő, ezüstös folt díszít, ezáltal fémes csillogást kölcsönözve a növénynek; a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. Kompakt és gyorsan növő, beltérben kb. 30–40 cm magasságot ér el, és kiváló szobanövény kezdők számára.
Depressa Pilea
Pilea depressa
A Pilea depressa egy kis termetű, gyorsan növő, kúszó és csüngő növény az Urticaceae (csalánfélék) családból, Közép-Amerika és a Karibi-térség trópusi vidékeiről származik. Apró, kerek, fényes zöld levelei sűrű szőnyeget alkotnak, amelyek gyönyörűen omlanak le csüngő kosarakból, átlógnak a cserép peremén, vagy beterítik a terrárium alját. Az ember, a macska és a kutya számára egyaránt teljesen nem mérgező, ezért népszerű választás a kisállat-barát otthonokban.
Barátság növény
Pilea involucrata
A Pilea involucrata egy trópusi, örökzöld évelő növény, amely Közép- és Dél-Amerikában őshonos, és az Urticaceae (csalánfélék) családjába tartozik. Lenyűgöző, ovális, bársonyos levelei mélyen ráncolt vagy gyűrt textúrájúak, sötétzöld alapszínük bronz és réz árnyalatokkal díszített, fonákjuk vöröses-lila. Ez a kompakt növény 15-30 cm magasságot ér el, így teráriumokba, íróasztalra és világos beltéri terekbe egyaránt tökéletes.
Ezüstös tüzérvirág
Pilea libanensis
A Pilea libanensis a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, szőnyegalkotó örökzöld évelő. Kedveltségét apró, hamvas kékesszürke leveleinek köszönheti, amelyek ezüstös csillogással díszítik a vékony, vöröses, kúszó szárakat. Közép- és Dél-Amerikában őshonos, gyakran Pilea glauca vagy Pilea glaucophylla néven is forgalmazzák. Népszerű választás ámpolnanövénynek, terráriumokba, vagy talajtakaróként vegyes beültetésekben.
Tüzérségi növény
Pilea microphylla
A tüzérségi növény (Pilea microphylla) egy kis termetű trópusi növény, amely a trópusi Amerikából származik. Rendkívül apró, mohához hasonló leveleiről ismert, amelyek buja, sűrű zöld szőnyeget alkotnak. Az Urticaceae családba tartozik, és különleges virágporkilövő mechanizmusáról vált híressé: amikor a porzói beérnek, látható felhőt alkotva lövik ki a virágport a levegőbe – innen ered a növény neve. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként, teráriumokban és beltéri dísznövényként egyaránt.
Pilea mollis
Pilea mollis
A Pilea mollis, közismert nevén Hold-völgy, egy látványos szobanövény, amelyet mélyen tagolt, fűrészes levelei tesznek egyedivé – ezek a levelek a hold krátereihez hasonlítanak. A lombozat általában élénk almazöld, sötét bronz vagy burgundi erekkel, amelyek különleges tapintási és vizuális élményt nyújtanak. Kompakt növekedési formájának köszönhetően terráriumbakba vagy kis asztaldísznek is tökéletes.
Kúszó Charlie
Pilea nummulariifolia
A kúszó Charlie (Pilea nummulariifolia) az Urticaceae családba tartozó, gyorsan növő, csüngő évelő növény, amely a Karibi-térségből és a trópusi Dél-Amerikából, Kolumbiától Peruig őshonos. Kis, kerekded, érdes felületű levelei kúszó szárakon fejlődnek, amelyek a csomópontoknál gyökereket eresztenek, ezért kiváló választás csüngő kosarakba vagy meleg éghajlaton talajtakaróként.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.