Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3768 növény található
2341–2376 megjelenítve a 3768-ból
Currylevél-bokor
Murraya koenigii
A Murraya koenigii, közismert nevén currylevél-bokor, a citrusfélék családjába (Rutaceae) tartozó örökzöld cserje vagy kisebb fa, mely Dél-Ázsia – India és Srí Lanka – erdeiben őshonos. Illatos, összetett, szárnyasan osztott levelei a dél-indiai és srí lankai konyha nélkülözhetetlen fűszerei: frissen vagy szárítva forró olajban pirítva adják az ételek jellegzetes aromáját. A növény apró, fehér, illatos virágokat hoz tavasszal és nyáron, amelyekből fekete, fényes bogyók érnek – ezek magja azonban mérgező, csak a húsuk fogyasztható. Cserépben is jól tartható, bár szabadföldben akár 4 méter magasra is megnőhet.
Narancsjázmin
Murraya paniculata
A Murraya paniculata egy örökzöld cserje vagy kis fa, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában őshonos. Széles körben termesztik sűrű, fényes sötétzöld lombozata és intenzíven illatos fehér virágai miatt, amelyek narancsvirágra emlékeztető illatot árasztanak. Népszerű választás sövények és bonsai kialakításához.
Banán
Musa
A banán (Musa spp.) a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó nagyméretű trópusi növény. Ez a bejegyzés a Musa nemzetséget képviseli általánosságban, a leggyakrabban termesztett dísz- és étkezési banánokra (különösen a Musa acuminata 'Dwarf Cavendish' fajtára) jellemző termesztési adatokkal. A trópusi Ázsiából származó banán a világ egyik legismertebb növénye, széles, fényes, mélyzöld leveleivel és híres gyümölcsével. Több mint 8000 éve termesztik, számos kultúrában a bőség és a termékenység szimbóluma. Otthoni környezetben gyorsan növő növény, amely fajtától függően 1,5–5 méter magasságot is elérhet, így látványos trópusi eleme lehet a belső térnek.
Banán
Musa × paradisiaca
A Musa × paradisiaca a termesztett banán, a Musa acuminata és a Musa balbisiana hibridje. Ez egy óriási lágyszárú növény, amelynek levélhüvelyekből álló áltörzse elérheti a 3-7 méteres magasságot. Jellemzői a hatalmas levelek, a lecsüngő lila virágzat és az ehető, mag nélküli gyümölcsfürtök.
Vad banán
Musa acuminata
A Musa acuminata a legtöbb ehető banánfajta vad őse. Délkelet-Ázsiában őshonos, gyorsan növő, lágyszárú évelő növény, amely 3–5 m magasságot is elérhet. Nagy, lapát alakú levelei és ívelt virágzati szára látványos trópusi díszhatást kölcsönöznek neki. A kereskedelmi banánokkal ellentétben a vad példányok kemény magvakkal teli gyümölcsöket teremnek.
Vadbanán
Musa balbisiana
A Musa balbisiana egy gyorsan növő, évelő trópusi növény, amely Dél-Ázsia keleti részén, Délkelet-Ázsia északi részén és Dél-Kínában őshonos. Akár 5,5 méter magasra is megnőhet, széles, lapát alakú levelekkel, krémszínűtől fehérig terjedő virágokkal, amelyeket vöröses-lilás murvalevelek borítanak, és vastag héjú, magokkal teli termésekkel. A Musa acuminata mellett ez a két vadon élő ősi faj egyike szinte az összes termesztett banánnak, hozzájárulva az ellenálló 'B genommal', amely sok banánhibridnek ad szívósságot.
Japán kenderbanán
Musa basjoo
A Musa basjoo, közismert nevén japán kenderbanán vagy télálló banán, a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű lágyszárú évelő. Eredetileg a kínai Szecsuánból származik, de Japán Rjúkjú-szigetein is honos. Akár 2 méter hosszú, hatalmas evező alakú leveleivel buja trópusi hangulatot áraszt a mérsékelt égövi kertekben is. A legtöbb banánfajtával ellentétben földalatti rizómái mulcsozással akár a -23°C-ot is túlélik, így ez a leghidegtűrőbb banánfajta a hűvösebb éghajlatú kertek számára.
Skarlát banán
Musa coccinea
A skarlát banán (Musa coccinea) egy látványos trópusi növény, amely Délkelet-Ázsiából, különösen Vietnámból és Dél-Kínából származik. A termő banánfajtákkal ellentétben elsősorban dísznövényként termesztik feltűnő, felfelé törő virágzatai miatt, amelyek élénk skarlátpiros murvalevelei apró sárga virágokat fognak közre. Ez a gyorsan növő, bokrosodó növény könnyen hoz sarjakat, és dús trópusi látványt teremt kertekben, ültetőedényekben, illetve beltéri díszítőelemként világos helyiségekben.
Virágzó banán
Musa ornata
A Musa ornata, közismert nevén virágzó banán vagy díszbanán, egy kis méretű trópusi banánnövény, amely Dél-Ázsiából (Banglades, India, Mianmar) származik. Nem gyümölcséért, hanem lenyűgöző virágzatáért becsülik: rózsaszíntől levendulásig terjedő murvái sárgásorancs csöves virágokkal díszítik. Az ehető banánfajtákkal ellentétben kis gyümölcsei nem fogyaszthatók, azonban a növény látványos díszpéldány a trópusi kertekben és nagy tartályokban.
Banánfa
Musa sp
A banánfa (Musa sp.) egy trópusi, lágyszárú évelő növény, amelynek őshazája Délkelet-Ázsia, és széleskörűen termesztik mind ehető termése, mind díszértéke miatt. Hatalmas, lapátszerű levelei akár 2 méter hosszúra is megnőhetnek, buja trópusi látványt nyújtva. Valójában nem fa – az álszár egymást átfedő levélhüvelyekből alakul ki. A növény gyorsan fejlődik, sárga vagy színes virágokat hoz, amelyeket gyümölcsfürtök követnek.
Gyöngyike (nemzetség)
Muscari
A Muscari körülbelül 30 kis hagymás, tavasszal virágzó évelő fajból álló nemzetség az Asparagaceae családban, amelynek őshazája a mediterrán medence és Délnyugat-Ázsia. Különösen kedveltek sűrű fürtjeik miatt, amelyeken apró, korsó alakú kék vagy fehér virágok nyílnak, szőlőfürtre emlékeztető csoportokban.
Szőlőjácint
Muscari armeniacum
A Muscari armeniacum, közismert nevén szőlőjácint, egy hagymás évelő növény, amely Törökország és a Kaukázus vidékéről származik. Az Asparagaceae családba tartozik, és kora tavasszal mélykék-ibolya színű, korsó alakú kis virágfürtöket fejleszt, amelyek szőlőfürtökre emlékeztetnek. Télálló, kevés gondozást igénylő és rendkívül hálás növény, amely könnyen elvadulhat kertekben és ültetőedényekben egyaránt.
Dona Alicia Muszaenda
Mussaenda alicia
A Mussaenda alicia, közismert nevén Doña Alicia, egy lenyűgöző trópusi virágzó cserje, amely a Fülöp-szigetekről és a trópusi Ázsiából származik. A Rubiaceae családba tartozik, és különlegesen látványos rózsaszín murvaleveleiről ismert, amelyek apró, sárga, csöves virágokat öveznek. A fajta Alicia Santos-Garchitorena tiszteletére kapta nevét, és a Fülöp-szigeteki kertek egyik legkedveltebb dísznövénye, amelyet a világ trópusi régióiban is széles körben termesztenek. A növény kaskádszerűen lecsüngő ágakat hajt, amelyeket nagy, puha, bársonyos tapintású rózsaszín csészelevelek díszítenek, tavasztól őszig pompás látványt nyújtva.
Ashanti Vér
Mussaenda erythrophylla
A Mussaenda erythrophylla, közismert nevén Ashanti Vér vagy Vörös Zászlócserje, Nyugat-Afrikából származó trópusi cserje. Különlegesen mély vörös módosult leveleiről (murvaleveleiről) ismert, amelyek apró sárga virágokat öveznek, drámai és egzotikus megjelenést kölcsönözve a növénynek. Ez a gyorsan növő díszcserje párás, trópusi körülmények között virágzik, és népszerű választás trópusi kertek szegélynövényeként, sövényként vagy magányos díszpéldányként.
Rózsáslemezű kígyógomba
Mycena galericulata
A Mycena galericulata, magyarul rózsáslemezű kígyógomba, a kígyógombafélék családjába tartozó gyakori lemezes gomba. Jellemzője a kúpos vagy harang alakú, sugarasan barázdált kalap és a tipikusan szívós, üreges tönk. Általában csoportosan nő lombhullató fák, különösen tölgy és bükk korhadó fáján. Színe a nedvességtől függően a szürkésbarnától a fehéresig változik.
Mycetinis
Mycetinis
A Mycetinis (szegfűgomba-félék) nemzetségbe tartozó gombák jellegzetes, fokhagymára emlékeztető illatukról ismertek. Ezek a kisméretű gombák gyakran korhadó faanyagon vagy avaron élnek az erdőkben. Kalapjuk vékony, tönkjük pedig szívós és sötét színű. A legismertebb faj a fokhagymaszagú szegfűgomba, amely gasztronómiai szempontból is értékes fűszergomba.
Ngaio
Myoporum laetum
A Myoporum laetum, közismert nevén ngaio, egy gyors növekedésű cserje vagy kisebb fa, amely Új-Zélandon és a Chatham-szigeteken őshonos. Akár 10 méter magasra is megnőhet; fényes zöld leveleit áttetsző olajmirigyek tarkítják, amelyek a fény felé tartva jól láthatóak. Tavasszal és nyáron apró, lila pöttyös fehér virágfürtöket hoz, melyeket vöröses termések követnek. Rendkívül jól tűri a sót és a szelet, ezért gyakran használják szélfogóként és tengerparti sövényként. A növény minden része ngaionát tartalmaz, ami egy erős májméreg: lenyelve rendkívül mérgező állatokra (szarvasmarha, kutya, macska) és emberekre egyaránt.
Mocsári nefelejcs
Myosotis scorpioides
A mocsári nefelejcs az érdeslevelűek családjába tartozó, Európában és Ázsiában őshonos, nedvességkedvelő évelő növény. Iszapos vízpartokon, mocsarakban és ártéri területeken nő, májustól szeptemberig virágzik apró, sárga közepű kék virágaival. Rendkívül fagytűrő (-20 °C-ig). A természetben könnyen terjed, mocsaras vidékeken helyenként invazívvá válhat.
Jaboticaba
Myrciaria cauliflora
A jaboticaba egy trópusi fa, amely a brazíliai atlanti-parti erdőkben őshonos, különösen Rio de Janeiro, Minas Gerais, Goiás és São Paulo államokban fordul elő. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, közepes termetű fa, amely akár a 15 méteres magasságot is elérheti. Jellemzője a sima, tetszetős törzs, vöröses kéreggel, amely leválva krémszínű és szürke árnyalatokat tár fel. Levelei egyszerűek, átellenesek és lándzsásak, sűrű és jól strukturált megjelenést kölcsönözve a növénynek. Legmeghatározóbb jellemzője a különleges törzsvirágzás (kauliflória): a finom, bolyhos fehér virágok közvetlenül a törzsből és a nagyobb ágakból hajtanak ki, virágzáskor 'hóval borított fa' benyomását keltve. Termései apró, kerekded, sötétlila bogyók, puha, fehér és édeskés hússal, amelyek természetes módon a törzsön és az ágakon helyezkednek el. A fa örökzöld és rendkívül termékeny, ideális körülmények között évente akár hat-nyolc alkalommal is teremhet.
Brazil szőlőfa
Myrciaria jaboticaba
A brazil szőlőfa (Myrciaria jaboticaba) egy gyümölcstermő fa, amely Brazília Atlanti-erdőségének és Cerrado régiójának őshonos növénye. Különlegessége, hogy sötétlila gyümölcseit közvetlenül a törzsén és főágain hozza – ezt a jelenséget kauliflóriának nevezzük. Ez az egyik legelterjedtebb jaboticaba-fajta Brazíliában, édes, vékony héjú, lédús fehér húsú gyümölcseiről közismert.
Csermelyciprus
Myricaria germanica
A csermelyciprus (Myricaria germanica) a tamariszkafélék (Tamaricaceae) családjának egyetlen Közép-Európában honos faja. Lombhullató, 60–250 cm magas cserje, vessző alakú, felálló ágakkal és apró, pikkelyszerű levelekkel. Június és augusztus között nyílik, halványrózsaszíntől fehérig terjedő, apró virágai sűrű füzérekben nyílnak. Tipikus pionír faj: hegyvidéki és szubalpin folyók kavicsos-homokos zátonyain telepszik meg, ahol az időszakos áradások és kiszáradás is jellemző. Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, védett faj, mára csak néhány, jórészt másodlagos (ember alkotta) élőhelyen fordul elő.
Brazíliai süllőhínár
Myriophyllum aquaticum
A Myriophyllum aquaticum, közismert nevén brazíliai süllőhínár, egy Dél-Amerika amazóniai medencéjéből származó, rizómás évelő vízinövény. Kúszó szárakat növeszt, amelyek a víz alatti iszapban gyökereznek, valamint a vízfelszín fölé 30-60 cm-re kiemelkedő hajtásokat, amelyeket élénk világoszöld, szárnyas levelek borítanak. Ezek a tollas levélörvök a papagáj tollazatára emlékeztetnek. Nyáron apró, szinte észrevehetetlen fehér vagy sárgás virágokat hoz a kiemelkedő levelek hónaljában. Bár tavakban és akváriumokban dísznövényként, valamint oxigenizáló és szűrő hatása miatt kedvelt, a faj jelenleg szerepel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékében (1143/2014/EU rendelet). Termesztése, értékesítése és természetbe való kijuttatása Magyarországon és az EU többi tagállamában tilos, mivel sűrű szőnyeget alkotva megfojtja a vízfolyásokat és kiszorítja az őshonos flórát.
Tehénszarv orchidea
Myrmecophila tibicinis
A Myrmecophila tibicinis egy nagy méretű epifita orchidea, amely Mexikótól Dél-Amerika északi részéig terjedő, szezonálisan száraz trópusi erdőkben honos. Üreges, hengeres álgumói – amelyek akár 45 cm magasra is nőnek – a vadonban hangyák által lakottak; ez a mutualista kapcsolat extra tápanyagokat biztosít a növény számára. Virágai látványosak: bíbor-magenta csészelevelek és sziromlevelek bronz-narancssárga csúcsokkal, nagy fehér ajak intenzív magenta erekkel, és élénk sárga középső szemölcskével. A virágszár meghaladhatja az 1,5 métert, és akár 15 virágot is hordozhat.
Afrikai buxus
Myrsine africana
A Myrsine africana egy kompakt, örökzöld cserje, amely Afrikában, Ázsiában és a Mediterráneumban őshonos. Apró, fényes, fogazott levelei sűrű lombkoronát alkotnak, így kiválóan alkalmas sövényként, topiáriához és kerti szegélyekhez. Megtelepedés után rendkívül alkalmazkodóképes és szárazságtűrő.
Guianai mirtuszmályva
Myrsine guianensis
A guianai mirtuszmályva (Myrsine guianensis) egy örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely Florida déli részétől és az Antilláktól kezdve Brazíliáig és Észak-Argentínáig őshonos a tengerparti övezetekben, valamint a nedves és száraz erdőkben. Kolumbiában a tengerszinttől egészen 3300 méteres magasságig megtalálható. Levelei szórt állásúak, hosszúkás-elliptikusak, 7-20 cm hosszúak, a színükön fényes zöldek, a fonákukon pedig világosabbak. Törzse gyakran kandeláber-szerűen ágazik el, vöröses kéreggel és hosszú, rugalmas, szinte vízszintes ágakkal rendelkezik. Apró, zöldessárga, kevésbé feltűnő virágokat hoz, melyeket fényes feketére érő csonthéjas termések követnek, amelyeket a madarak nagyon kedvelnek. Rendkívül ellenálló faj, amely képes gyorsan növekedni még szegényes, erodált vagy rossz vízelvezetésű talajokon is.
Kék oszlopkaktusz
Myrtillocactus geometrizans
A Myrtillocactus geometrizans, népszerű nevén Kék oszlopkaktusz, egy impozáns oszlopos kaktusz, amely Közép- és Észak-Mexikóból származik. Elágazó szárai jellegzetes kékeszöld árnyalatúak, és akár 5 méter magasra is megnőhetnek. Széles körben termesztik dísznövényként, és ehető, áfonyához hasonló termései, Mexikóban „garambullos” néven ismertek, szintén értékesek. Geometrikus formája és egzotikus színe figyelemre méltó fókuszponttá teszi kertekben és száraz tájképekben.
Közönséges mirtusz
Myrtus
A mirtusz (Myrtus) a Földközi-tenger vidékéről származó aromás, örökzöld cserje, amelyet fényes, sötétzöld leveleiért, illatos, csillag alakú fehér virágaiért és sötét bogyóiért kedvelnek, utóbbiakat a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban is hasznosítanak. Lassú vagy közepes növekedésű, a megtelepedést követően kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Teljes napsütésben és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, ezért gyakran használják sövénynek, dézsás növénynek vagy formára nyírt dísznövénynek (topiary).
Közönséges mirtusz
Myrtus communis
A mirtusz (Myrtus communis) egy örökzöld, aromás cserje, amely a Földközi-tenger vidékén őshonos, és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Apró, fényes, illóolajokban gazdag levelei szétmorzsolva intenzív illatot árasztanak. Késő tavasztól nyárig a növény finom, fehér virágokat hoz hosszú porzókkal, melyeket apró, sötétkék vagy lilásfekete bogyók követnek. Ezek a bogyók ehetőek, és évszázadok óta használják a konyhaművészetben, valamint olyan likőrök készítéséhez, mint a szardíniai mirto. Díszcserjeként, illatos sövényként vagy akár cserepes bonsaiként is termesztik. Szárazságtűrő, alacsony igényű növény, amelyhez a szerelemhez és a hűséghez kötődő erős történelmi szimbolika társul.
Mennyei bambusz / Szent bambusz (nemzetség)
Nandina
A Nandina egy kompakt, örökzöld cserje, amely Kelet-Ázsiából (Japánból, Kínából és a Himalájáról) származik, és a Berberidaceae (borbolya) családba tartozik. Neve ellenére – „Mennyei bambusz" – valójában nem igazi bambusz. Elegáns lombozatát a ragyogó piros újhajtások, a tavaszi fehér virágok, valamint az őszi és téli élénkpiros bogyók teszik különlegessé. Széles körben alkalmazzák díszkertészetben az USDA 6–11-es zónáiban.
Mennyei bambusz
Nandina domestica
A mennyei bambusz (Nandina domestica) egy Kínából és Japánból származó örökzöld cserje, amelyet díszlombozata tesz különlegessé: levelei tavasszal bronzvörösek, nyáron friss zöldek, ősszel és télen pedig élénk skarlát- és burgundivörös árnyalatot öltenek. Neve ellenére nem valódi bambusz, hanem a Berberidaceae (borbolyafélék) családjába tartozik. Késő tavasszal laza bugákban apró fehér virágok nyílnak rajta, majd télre megmaradó, ragyogó piros bogyók fürtjeit hozza, így az egész éven át látványos kertek igazi ékszere.
Nárcisz
Narcissus
A Narcissus az Amaryllidaceae családba tartozó, főként tavasszal virágzó, évelő hagymás növények nemzetsége. A nemzetség magában foglalja a nárciszokat, jónkillákat és a papírfehér nárciszokat, amelyek a fehértől a sárgán, narancson át a rózsaszínig széles virágforma- és színválasztékot kínálnak. Elsősorban Európában és Észak-Afrikában őshonos.
Ciklámennárciusz
Narcissus cyclamineus
A Narcissus cyclamineus egy miniatűr nárciszfaj, amely az Ibériai-félsziget őshonos növénye – különösen Északnyugat-Portugália és a spanyolországi Galícia nedves rétjein és patakpartjain él. Azonnal felismerhető teljesen hátrahajló lepelleveleiről – amelyek szinte párhuzamosan simulnak a szárhoz –, valamint hosszú, keskeny, élénksárga trombitájáról. Európa egyik legjellegzetesebb és jogilag védett vadnárcisza, amely tél végén és kora tavasszal nyílik. Hagymás évelőként a virágzás után nyári nyugalmi állapotba vonul.
Papírfehér nárcisz
Narcissus papyraceus
A Narcissus papyraceus, közismert nevén papírfehér nárcisz, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó évelő hagymás növény, amely a Földközi-tenger térségében (Dél-Portugáliától és Spanyolországtól Görögországig, valamint Marokkóban és Algériában) őshonos. Széles körben termesztik téli beltéri hajtatásra, mivel nincs szüksége hideghatásra a virágzáshoz; vékony szárain intenzív illatú, fehér virágfürtöket hoz.
Költő nárcisz
Narcissus poeticus
A költő nárcisz (Narcissus poeticus) egy évelő hagymás növény, amely Dél-Európa őshonosa, és tiszta fehér, intenzíven illatos virágairól ismert, amelyeket jellegzetes, piros szegélyű sárga korona díszít. Az egyik legrégebben termesztett nárciszfaj, amelyet az ókortól fogva kedvelnek, és az európai parfümgyártás alapköve maradt. Tavaszi virágzású növény, amely virágzás után nyáron visszahúzódik.
Vadsárga nárcisz
Narcissus pseudonarcissus
A Narcissus pseudonarcissus, közismert nevén vadsárga nárcisz, az amarilliszfélék családjába tartozó hagymás évelő növény, amely Nyugat-Európában, többek között Britanniában őshonos. Száranként egyetlen bókoló virágot hoz, amelynek halványsárga külső lepellevelei egy sötétebb sárga, tölcsér alakú mellékleplet (koronát) vesznek körül; virágzása tél végétől kora tavaszig tart. Szíj alakú, szürkészöld levelei a virág előtt jelennek meg, majd nyár elejére teljesen visszaszáradnak, amikor a hagyma nyugalmi állapotba kerül. A növény minden része, különösen a hagymája, mérgező alkaloidokat – legfőképpen likorint – tartalmaz, ezért fogyasztása emberre és háziállatokra nézve egyaránt veszélyes.
Téli nárcisz
Narcissus tazetta
A Narcissus tazetta, közismert nevén téli nárcisz vagy csokros nárcisz, egy hagymás évelő növény, amely a mediterrán régióból és Közép-Ázsia egyes részeiről származik. Az egyvirágú nárciszokkal ellentétben minden száron 4-8 apró, intenzíven illatos virágcsoport található, fehér szirmokkal és sekély sárga vagy fehér koronával. 45-75 cm magasra nő, és enyhe telű éghajlaton kerti hagymás növényként, valamint beltéri hagymás növényként is nagyra értékelik, amelyet a téli ünnepekre virágzásra lehet kényszeríteni talaj nélkül, egyszerűen vízbe és kavicsokba helyezve.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.