Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3787 növény található
2089–2124 megjelenítve a 3787-ból
Leveles kaktusz
Leuenbergeria
A Leuenbergeria a leveles, fatermetű kaktuszok egy kis nemzetsége, amely a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén őshonos. A legtöbb kaktusszal ellentétben a Leuenbergeria fajok megőrzik valódi leveleiket, és már fiatalon fás, kéreggel borított szárat növesztenek, így első pillantásra inkább tűnnek tüskés cserjének, mint klasszikus kaktusznak. A nemzetséget 2012-ben választották le a tágabb Pereskia csoportról, és most saját alcsaládot alkot (Leuenbergerioideae), amelyet a kaktuszfélék (Cactaceae) legősibb leszármazási vonalának tekintenek. A legjobban dokumentált faj, a Leuenbergeria bleo (rózsakaktusz), tüskés cserjeként vagy akár 8 méter magas kis faként nő folyópartokon és másodlagos erdőkben; mutatós narancssárga vagy rózsaszín, rózsaszerű virágokat, majd ehető sárga termést hoz. Leveleit, termését és kérgét régóta használják a népi gyógyászatban Közép-Amerikában és Délkelet-Ázsiában.
Lestyán
Levisticum officinale
A Levisticum officinale egy robusztus, évelő fűszernövény az Apiaceae családból, amely a Földközi-tenger térségéből származik. A növény akár 180 cm magasra is megnő, sűrű bokrot alkot finoman elágazó, fényes zöld levelekkel, amelyek zeller illatú illóolajokat tartalmaznak. Nyáron számos sárga virág jelenik meg ernyőkben, melyeket aromás magvak követnek. Az egész növény – levelei, szárai, gyökerei és magjai – ehető, és erős gyógyászati és kulináris tulajdonságokkal rendelkezik.
Hegyi tündérrózsa
Lewisia cotyledon
A Lewisia cotyledon, más néven hegyi tündérrózsa vagy sziklai tündérrózsa, egy örökzöld évelő pozsgás növény, amely Dél-Oregon és Észak-Kalifornia szubalpin sziklás hegységeiből származik. Húsos levelekből álló, kompakt tőlevélrózsákat alkot, és tavasztól kora nyárig látványos, többszínű virágokat hoz rózsaszín, narancssárga, fehér, sárga és piros árnyalatokban. Kistermetű és ellenálló növény, amely tökéletes választás sziklakertekbe és alpesi dézsákba.
Himalájai lonc
Leycesteria formosa
A Leycesteria formosa, közismert nevén himalájai lonc vagy fácánbogyó, egy gyorsan növő lombhullató cserje, amely a Himalája, Délnyugat-Kína és Mianmar erdeiben és bozótosaiban őshonos. Üreges, nádszerű szárakat és csüngő fürtökben nyíló, apró fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz, melyeket mutatós borvörös fellevelek vesznek körül. Ezeket puha, mélyvörös-lilás bogyók követik, amelyek nyár végétől őszig érnek be. A teljesen érett bogyók enyhén karamell ízűek, és a fácánok, valamint más madarak kedvenc csemegéi – innen ered a növény egyik népszerű neve. Amikor az öreg szárak elhalnak, az üreges belsejükön átfütyülő szél kísérteties hangot ad ki, ami a növény kínai nevének ihletője: „szellemfuvola”.
Homoki hajperje
Leymus arenarius
A homoki hajperje (Leymus arenarius) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó robusztus, évelő fűféle, amely eredetileg Észak- és Nyugat-Európa tengerpartjain őshonos. Feltűnő, kékesszürke vagy acélkék levelei miatt kedvelt díszfű a kertekben és a tájépítészetben. A növény akár 150 cm magasra is megnőhet, és föld alatti indái (rizómái) révén kiterjedt szőnyeget alkot, ami különösen fontos a homok megkötésében és a dűnék kialakulásában.
Érdes díszcsorba
Liatris aspera
A Liatris aspera egy Észak-Amerikában őshonos, prériken élő évelő növény az őszirózsafélék családjából. Kedvelt sűrű, rózsaszínes-lila, gombszerű virágfüzéreiért, amelyek a nem elágazó szár mentén felülről lefelé nyílnak. Fás gumójából (kormusz) 60-120 cm magasra nő, a teljes napsütést és a sovány, jó vízelvezetésű talajt kedveli, így a préri-helyreállítások és a beporzóbarát kertek alapvető növénye. Virágai a nyár közepétől őszig mágnesként vonzzák a méheket, pillangókat és busalepkéket.
Díszes füzérajak
Liatris pycnostachya
A díszes füzérajak egy magas, lágyszárú évelő növény, amely az Egyesült Államok középső és délkeleti részének magasfüvű prérijein őshonos. Sűrű, kefe alakú, rózsaszínes-lila vagy levendulakék virágfüzéreket növeszt, amelyek felülről lefelé nyílnak – ez a tulajdonság megkülönbözteti a legtöbb virágos növénytől. Gumószerű alapból fejlődik, keskeny, fűszerű levelei kompakt csomót alkotnak a magas, el nem ágazó virágszárak alatt, amelyek akár az 1,5 méteres magasságot is elérhetik. Teljes napsütésben, nedves és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, a beporzóbarát kertek és esőkertek kedvelt növénye.
Vasfa
Libidibia ferrea
A vasfa (Libidibia ferrea), más néven jucá, a brazil atlanti-parti esőerdőkben őshonos fa, amely az ország délkeleti és északkeleti részein fordul elő, és a Caatinga biom jelképének tekintik. A korábban a Caesalpinia nemzetségbe sorolt faj sima, márványos törzséről híres, amely világos és sötét foltokban hámlik, valamint rendkívül sűrű és ellenálló fájáról, amely Amerika egyik legnehezebb faanyaga. Kerek koronájú, kétszeresen szárnyalt levelekkel rendelkezik, tavasz és nyár között illatos, apró sárga virágokat hoz, melyeket a népi gyógyászatban gyakran használt sötét hüvelytermések követnek. Több mint 100 évig élhet, és széles körben alkalmazzák a brazil városi tájépítészetben.
Új-zélandi hegyi cédrus
Libocedrus bidwillii
A Libocedrus bidwillii, amelyet maori nyelven pahautea vagy kaikawaka néven ismernek, Új-Zélandon őshonos örökzöld fenyőféle. Ez az impozáns fenyő természetes élőhelyén elérheti a 25 méteres magasságot, bár termesztésben általában 8 és 15 méter között marad, 3–5 méter széles, keskeny piramis alakú koronával. Levelei kicsik, pikkelyszerűek és fényes sötétzöldek, négy sorban helyezkednek el a lapított hajtásokon. Új-Zéland Északi- és Déli-szigetének hegyi és szubalpin erdőihez alkalmazkodott, 250 és 1850 méter közötti magasságban, hűvös, bőséges csapadékkal és gyakori köddel jellemzett éghajlaton fejlődik a legjobban. Új-Zéland egyik leglassabban növő fenyőféléje, élettartama 800 és 1000 év között is lehet. Világos vöröses, frissen vágva enyhén lilás árnyalatú fáját a maorik nagyra értékelték könnyűsége és korhadásállósága miatt.
Oiti fa
Licania tomentosa
A Licania tomentosa, közismert nevén Oiti, egy Brazíliából származó örökzöld fa, amely a Chrysobalanaceae családba tartozik. Magassága elérheti a 20 métert, és széles körben alkalmazzák városi fásításokban sűrű, széles koronájának köszönhetően, amely bőséges árnyékot nyújt. A fa ehető csonthéjas terméseket terem, és rendkívül értékes az aszályra, valamint a városi légszennyezésre való ellenállóképessége miatt.
Ráncos legyezőpálma
Licuala grandis
A Licuala grandis, közismert nevén ráncos legyezőpálma, egy feltűnő megjelenésű trópusi pálma, amely a Csendes-óceáni szigetvilág részét képező Vanuatuból származik. Jellegzetes, kerek, redőzött levelei a növényvilág legegyedibb levelei köz�� tartoznak, átmérőjük elérheti a 60 cm-t. Ez a lassan növő pálma rendkívül keresett dísznövény, mind beltéri, mind trópusi kültéri kertekben szívesen alkalmazzák.
Mangrove legyezőpálma
Licuala spinosa
A mangrove legyezőpálma (Licuala spinosa) egy trópusi, csoportos növekedésű pálma, amely Délkelet-Ázsiából származik. Mélyen tagolt, legyező alakú leveleiről és tüskés levélnyeleiről ismerhető fel. Tengerparti mocsarakban, folyópartokon és mangroveerdők szélén él, így látványos díszpéldánnyá válik trópusi és szubtrópusi kertekben.
Fagyal
Ligustrum
A fagyal (Ligustrum) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó cserje vagy kis fa, amelyet széles körben alkalmaznak sövényként, topiaryként és dísznövényként a tájépítészetben. A nemzetség több mint 50 fajt foglal magában, amelyek közül a leggyakrabban ültetettek a L. japonicum, L. lucidum, L. sinense, L. vulgare és L. ovalifolium. Elsősorban Ázsiából és Európából származik, gyors növekedésével, a gyakori metszéssel szembeni tűrőképességével, valamint a különböző talaj- és éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességével tűnik ki. Levelei oválisak vagy elliptikusak, általában sötétzöldek és fényesek; nyáron apró, illatos fehér virágokat hoz, melyeket mérgező fekete bogyótermések követnek. Egyes régiókban, őshonos élőhelyén kívül, invazív fajnak tekintik.
Japán fagyal
Ligustrum japonicum
A japán fagyal (Ligustrum japonicum) egy sűrű, gyorsan növő örökzöld cserje, amely Japánban, Koreában és Kínában őshonos. Világszerte az egyik legnépszerűbb sövény- és térelválasztó növény a mérsékelt és szubtrópusi tájakon. Levelei vastagok, bőrszerűek és fényes sötétzöldek – innen ered a „viaszlevelű fagyal” elnevezés. Késő tavasszal és nyáron mutatós, édes illatú, apró fehér virágokból álló bugákat növeszt, melyeket télbe nyúló kék-fekete bogyófürtök követnek. Kedvelik a hőséggel, szárazsággal, városi szennyezéssel és az erős metszéssel szembeni ellenálló képessége miatt.
Fényes fagyal
Ligustrum lucidum
A fényes fagyal (Ligustrum lucidum) egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Kínából, Koreából és Japánból származik. Széles körben ültetik városi utcai faként és díszfaként; jellemzője a fényes, sötétzöld levélzet, valamint a nyáron megjelenő, kis, illatos fehér virágokból álló fürtök. Számos régióban invazív fajnak minősül. Sötétkék-fekete bogyói MÉRGEZŐEK háziállatok (kutyák és macskák) számára az oleuropein és sziringin vegyületek miatt, és potenciálisan ártalmasak lehetnek az emberekre, különösen gyermekekre nézve.
Széleslevelű fagyal
Ligustrum ovalifolium
A széleslevelű fagyal (Ligustrum ovalifolium) egy gyors növekedésű, félig örökzöld cserje, amely az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik. Japánban őshonos, de más régiókban is széles körben termesztik sövénynövényként. Fényes, ovális levelei vannak, nyár elején pedig illatos, apró fehér virágokból álló sűrű fürtöket hoz, melyeket ősszel fekete bogyók követnek. Rendkívül jól tűri a metszést, így a mérsékelt égöv egyik legnépszerűbb sövénynövénye, bár a növény minden része mérgező, ha elfogyasztják.
Kínai fagyal
Ligustrum sinense
A Ligustrum sinense, közismert nevén kínai fagyal, egy erőteljes, félörökzöld cserje vagy kis fa. Jellemzője a sűrű, elágazó növekedési forma, valamint a kis, ovális, fényes zöld levelek. Késő tavasszal és kora nyáron kis, fehér, erősen illatos virágokból álló fürtöket fejleszt, amelyeket sötét lilás-fekete bogyók követnek. Bár bonsainak is népszerű választás kis levélzete és az erős metszéssel szembeni tűrőképessége miatt, sok régióban inváziós fajnak számít gyors növekedése, valamint magvak és gyökérsarjak útján való terjedési képessége miatt.
Közönséges fagyal
Ligustrum vulgare
A közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) egy félörökzöld vagy lombhullató cserje, amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos. Sövénynövényként igen kedvelt, apró, sűrű, sötétzöld levelekkel rendelkezik, és késő tavasztól nyárig apró fehér virágfürtöket hoz, melyeket ősszel fekete bogyók követnek. Jól tűri a gyakori metszést, a különféle talajtípusokat, valamint a tűző napot és a félárnyékot is, így ellenálló választás kerti szegélyekhez és térelválasztó sövényekhez. Figyelem: a növény minden része, különösen a bogyói, lenyelve mérgezőek.
Brazil fű
Lilaeopsis brasiliensis
A Lilaeopsis brasiliensis az Apiaceae (zellerfélék) családjába tartozó, népszerű akváriumi talajtakaró növény, amely dél-amerikai vizekben őshonos. Sűrű, alacsony szőnyeget alkot finom, fűszerű leveleivel, és maximum 7 cm-es magasságot ér el. A növény indákkal (sztolónokkal) terjed, és kiválóan alkalmas előtéri növénynek. Teljesen vízi életmódot folytat, tartósan víz alatt termesztik.
Liliom (nemzetség)
Lilium
A Lilium a Liliaceae családba tartozó hagymás virágos növények nemzetsége, amely több mint 100 fajt foglal magában, amelyek az északi félteke mérsékelt övi területein honosak. Ide tartoznak az ázsiai, a keleti és a trombitás liliomok – a világ legkedveltebb kerti dísznövényei közé sorolva. A Lilium fajok évelő lágyszárú növények, amelyek télen visszahúzódnak, és tavasszal hagymájukból újra kihajtanak.
Ázsiai liliom
Lilium asiaticum
Az ázsiai liliom (Lilium asiaticum) a Liliaceae családba tartozó, robusztus hagymás hibridek csoportja, amelyek ázsiai Lilium fajok keresztezéséből származnak. Nincs jellegzetes illatuk, de a színek széles választéka miatt kiemelkednek, és általában az elsők között virágoznak a kertben, tavasz és nyár között. A felfelé vagy oldalra néző virágok 10-15 cm átmérőjűek, így a növény népszerű választás kertekben és vágott virágként egyaránt. Könnyen termeszthető, ideális hideg télű éghajlatra, akár -34°C-os hőmérsékletet is elvisel nyugalmi állapotban (3-9-es télállósági zónák).
Narancs liliom
Lilium bulbiferum
A Lilium bulbiferum, közismert nevén narancs liliom vagy tűz liliom, egy télálló hagymás évelő, amely Dél-Közép-Európa őshonos növénye. Nagy, felfelé néző, élénk narancssárga virágokat hoz sötét foltokkal, késő tavasztól kora nyárig virágzik. Hideg éghajlaton is jól alkalmazkodik, és népszerű díszítőnövény szegélyágyásokban, falusi kertekben és vágóvirág-kertekben egyaránt.
Madonnaliliom
Lilium candidum
A Lilium candidum, közismert nevén a madonnaliliom, egy hagymás évelő növény, amely feltűnő, tiszta fehér, tölcsér alakú virágairól és intenzív, édes illatáról ismert. A legtöbb liliomtól eltérően, amelyeket mélyre ültetnek, a madonnaliliom sekélyen kerül a földbe, és ősszel tőlevélrózsát fejleszt, amely áttelelő. Több mint 3000 éve termesztik, és az egyik legrégebben ismert kerti növény.
Tigrislélia
Lilium lancifolium
A tigrislélia (Lilium lancifolium) egy hagymás évelő növény, amely Kelet-Ázsiából (Japán, Kína, Korea) származik, és feltűnő, sötét foltos, narancssárga, visszahajló szirmú virágairól ismert. Nyár közepén és végén virágzik, és évről évre megbízhatóan visszatér. FIGYELMEZTETÉS: Macskák számára súlyosan mérgező – a növény minden része még kis mennyiségben is halálos veseelégtelenséget okozhat.
Húsvéti liliom
Lilium longiflorum
A Lilium longiflorum, közismert nevén húsvéti liliom, egy évelő hagymás növény, amely Japán Ryukyu-szigeteiről származik. Nagy, fehér, trombitaszerű virágairól ismert, amelyek édes és intenzív illatot árasztanak. Szára egyenes, fényes zöld, lándzsás levelekkel borított. Mérsékelt éghajlaton kerti növényként is termesztik, de szezonális díszítésként cserépben is nagyon népszerű.
Királyliliom
Lilium regale
A királyliliom (Lilium regale) a termesztett hagymás növények egyik legszebb és legillatosabb képviselője, amely Nyugat-Kína sziklás folyóvölgyeiből származik. Nagy, trombitaszerű virágai belül hófehérek, arany sárga torokkal, kívül pedig rózsás-lilás árnyalattal. Nyár közepén nyílik, és mámorítóan édes illatával tölti be a kertet. A Királyi Kertészeti Társaság Kertészeti Érdemrendjének nyertese.
Amazon frogbit
Limnobium laevigatum
A Limnobium laevigatum, közismert nevén dél-amerikai vagy amazonasi békauborka, egy gyorsan növő, úszó vízinövény Közép- és Dél-Amerikából. Kerek, fényes, kissé húsos levelei rozettákban lebegnek a víz felszínén, alattuk hosszú, bojtos gyökérzet lóg a vízbe, amely búvóhelyet ad a halivadéknak, és a felesleges tápanyagok felvételével tisztítja a vizet.
Ambulia
Limnophila sessiliflora
A Limnophila sessiliflora, közismertebb nevén ambulia, egy Dél- és Délkelet-Ázsiából (India, Kína, Indokína és a Maláj-szigetvilág) származó évelő vízinövény. Természetes élőhelyén tavakban, rizsföldeken és sekély vizekben él, akár 1900 méteres tengerszint feletti magasságig, víz alá merülve vagy a felszín fölé emelkedve. Örvökben elhelyezkedő levelei a víz alatt finoman szeldeltek és élénkzöldek, míg a víz feletti formák sötétebb, lándzsás leveleket növesztenek. A víz felett apró, tölcséres, lilás virágokat hozhat fehér torokkal. Tollas lombozata és gyors növekedése miatt az egyik legnépszerűbb akváriumi növény, bár a természetes élőhelyén kívüli meleg éghajlatokon (például Florida, Georgia és Texas államokban) invazív fajként viselkedik a vízfolyásokban.
Tengeri levendula
Limonium
A Limonium körülbelül 120 fajt magába foglaló génusz, amelybe halofita évelő és egynyári növények tartoznak. Természetes élőhelyük a világ tengerparti övezetei, köztük a Mediterráneum, az Atlanti-óceán partvidéke és Közép-Ázsia. Jellemzőjük a légies, elágazó szár, amelyen apró, papírszerű virágok nyílnak lila, fehér és rózsaszín színekben. Kerti díszként és vágóvirágként egyaránt nagyra értékelik őket – frissen és szárítva egyaránt –, különösen a virágkötészeti iparban.
Egynyári sóvirág
Limonium sinuatum
Az egynyári sóvirág (Limonium sinuatum) egy mediterrán növény, amely papírszerű, tartós virágairól ismert, és gyakran használják szárazvirág-kötészethez. Homokos talajon és száraz körülmények között is jól fejlődik, rendkívül ellenálló és könnyen termeszthető.
Gyalatka
Linaria
A Linaria az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó nemzetség, amely körülbelül 150 egynyári és évelő lágyszárú fajt foglal magában, elsősorban Európában, a mediterrán térségben és Észak-Afrikában őshonosak. A köznyelvben gyalatkaként ismert növények virágai a kis tátikákra (Antirrhinum) emlékeztetnek, sarkantyús szirmokkal, melyek színe a sárgától a lilán és a rózsaszínen át a fehérig változhat. Rusztikus, gyors növekedésű növények, amelyeket gyakran alkalmaznak ágyásokban, szegélynövényként és naturalista stílusú kertekben.
Lila gyújtoványfű
Linaria purpurea
A Linaria purpurea, közismert nevén lila gyújtoványfű, egy karcsú mediterrán évelő növény, amely Dél-Olaszország őshonos faja. Magas, hajlékony szárakat növeszt, melyeket keskeny kékeszöld levelek díszítenek, és késő tavasztól őszig hosszú fürtökben apró, tátika-szerű ibolyáslila virágokat hoz. A parasztkert klasszikus kedvence, amely szabadon veti magát, és vonzza a méheket és pillangókat.
Közönséges gyujtoványfű
Linaria vulgaris
A közönséges gyujtoványfű (Linaria vulgaris) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, Európában és Ázsiában őshonos évelő növény. Sárga és narancssárga virágai a miniatűr tátikákra emlékeztetnek, nyártól őszig nyílnak. Szívós, szárazságtűrő és erőteljes növekedésű növény, egyes régiókban invazív fajként tartják számon.
Lázfa
Lindera benzoin
A Lindera benzoin, magyarul lázfa vagy illatos lázcserje néven ismert, sűrűn ágas, lombhullató cserje a babérfélék (Lauraceae) családjából, amely Észak-Amerika keleti részének nyirkos erdőiből származik. Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt, apró sárga virágfürtök borítják be a csupasz ágakat. Levelei dörzsölésre fűszeres, citrusos illatot árasztanak, ősszel pedig élénksárgára színeződnek, míg a nőivarú példányok díszes, élénkvörös bogyókat teremnek, amelyeket tucatnyi madárfaj fogyaszt.
Füzérpáfrány
Lindsaea
A Lindsaea a Lindsaeaceae családba tartozó, nagyjából 180 kis és közepes termetű páfrányfajt számláló nemzetség, amelyeket magyarul füzérpáfrányként ismernek. Ázsia, Ausztrália, a Csendes-óceáni térség, Madagaszkár és Dél-Amerika nedves trópusi és szubtrópusi erdőiben őshonosak. Ezek a páfrányok alacsony, terülő csomókban nőnek, finoman szeldelt, bőrszerű levelekkel. Az olyan fajokat, mint a csavaros füzérpáfrány (Lindsaea linearis) és a csüngő füzérpáfrány (Lindsaea pendula), díszes szobanövényként és árnyékkerti példányként termesztik finom, örökzöld lombozatuk miatt.
Osztrák len
Linum austriacum
Az osztrák len (Linum austriacum) a len (Linaceae) családba tartozó évelő, lágyszárú vadvirág, mely Kelet-Közép-Európától Nyugat- és Közép-Ázsiáig honos. Száraz, meleg fűféle gyepekben és mészkőben gazdag, köves lejtőkön terem. A 30-60 cm magas, felálló, dúsan elágazó szárú növény azúrkék virágai május és július között - néha egészen szeptemberig - nyílnak, jellemzően csak délelőtt.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.