Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3797 növény található
1981–2016 megjelenítve a 3797-ból
Csillárvirág
Kalanchoe manginii
A Kalanchoe manginii, közismert nevén csillárvirág vagy tengerparti harang, Madagaszkárról származó, csüngő szárú pozsgás növény. Télen és tavasszal bájos, lecsüngő, csöves virágokat hoz narancsvörös árnyalatokban, ezért kiválóan alkalmas csüngő kosarakba és emelt elhelyezésű ültetőkbe. A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozik, és díszcserepes növényként nagy becsben tartják.
Márványos korallvirág
Kalanchoe marmorata
A Márványos korallvirág (Kalanchoe marmorata) egy könnyen gondozható pozsgás növény Madagaszkárról és Kelet-Afrikából, melyet széles, fodros, kékeszöld levelei miatt kedvelnek, melyeket szabálytalan lila-barna foltok díszítenek, márványmintára emlékeztetve. Késő téltől kora tavaszig magas szárakat növeszt, melyek tetején fehér vagy rózsaszínes, csöves virágok fürtjei nyílnak.
Bársonyos korallvirág
Kalanchoe millotii
Madagaszkárról származó cserjés pozsgás növény, szürkészöld, csipkézett szélű és bársonyos szőrökkel borított levelekkel. Körülbelül 30 cm-es magasságot ér el, és sárgászöld virágokat hoz.
Rézkanál korallvirág
Kalanchoe orgyalis
A Kalanchoe orgyalis, közismert nevén Rézkanál korallvirág, egy Madagaszkáron őshonos, látványos pozsgás cserje. Vastag, kanál alakú leveleit finom szőrök borítják, színük pedig az ezüstös zöldtől a gazdag réz-bronz árnyalatig változik, ahogy érnek és egyre több napfényt kapnak. Megfelelő körülmények között fásodó szárú, többszárú cserjévé fejlődik, amely akár 1,8 méter magas is lehet, tavasszal pedig apró, sárga virágfürtöket hoz.
Katedrális csengő
Kalanchoe pinnata
A Kalanchoe pinnata, más nevén katedrális csengő, légi növény vagy csodalevél, egy szukkulens évelő, amelynek őshazája Madagaszkár, és mára meghonosodott a trópusokon szerte a világon. Botanikai szinonimája a Bryophyllum pinnatum. A növény különösen ismert arról a figyelemre méltó képességéről, hogy levelei fogazott szélén apró kis utódnövénykéket fejleszt – ezt a jelenséget vivipáriának nevezik. Csüngő, vöröses-narancssárga virágai késő télen és tavasszal nyílnak. A Kalanchoe pinnata hosszú hagyományos gyógyászati múltra tekint vissza a trópusi kultúrákban, legfőképpen a vesekövek kezelésében.
Csüngő korallvirág
Kalanchoe porphyrocalyx
A Kalanchoe porphyrocalyx, közismert nevén csüngő korallvirág vagy gyöngyharang, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó pozsgás növény. Madagaszkár középső és északkeleti esőerdőiben őshonos, ahol gyakran epifita módon él. Karcsú, felálló szárakat növeszt, amelyeken kékeszöld, téglalap alakú, enyhén fűrészes szélű levelek találhatók. Tél végétől tavaszig csüngő, harang alakú virágokat hoz, melyek csöves része a vörös, a rózsaszín vagy a halványsárga árnyalataiban játszik, a szirmok pedig sárgászöldtől a narancssárgáig terjednek. A virágokat jellegzetes lila csészelevél öleli körbe – innen ered a fajneve is: porphyrocalyx („lila csésze”).
Kalanchoe
Kalanchoe rotundifolia
A Kalanchoe rotundifolia egy évelő pozsgás növény Dél-Afrikából, húsos, kerekded, szürkészöld levelekkel, elágazó szárakon. Akár 1,2 méter magasra is megnőhet. Ősszel és kora télen vöröses-narancssárga csöves virágok fürtjeit hozza magas szárakon. Nagyon jól tűri a szárazságot, és napos helyen, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban.
Lapátlevelű kalanchoe
Kalanchoe thyrsiflora
A Kalanchoe thyrsiflora egy feltűnő pozsgásnövény, amely Dél-Afrikából származik, és nagy, lapos, lapát alakú leveleiről ismert, amelyek szabályos tőrózsát alkotnak. A húsos szürkészöld levelek szélén élénk piros színezet jelenik meg, ha a növény teljes napfénynek és hűvös hőmérsékletnek van kitéve. Ez egy monokarpos faj, amely télvégén tavaszig magas virágszárat hajt, sárgásfehér, illatosan édes, csöves virágokkal; ezt követően a fő tőrózsa elhal, de hajtásokat hoz létre.
Panda-növény
Kalanchoe tomentosa
A panda-növény (Kalanchoe tomentosa) egy Madagaszkáron őshonos díszítő pozsgás, amely puha, ezüstfehér nemezzel sűrűn borított, ovális leveleiről ismert, melyeknek jellegzetes barna vagy vöröses csúcsai összetéveszthetetlen, pandára emlékeztető megjelenést kölcsönöznek neki. A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozik, lassan és tömötten növekszik, magassága elérheti a 45 cm-t. A leveleit borító apró szőrök (trichomák) nem csupán díszítőelemek: hőszigetelésként szolgálnak és drasztikusan csökkentik a párologtatást, így a növény kivételesen szárazságtűrő és ellenálló.
Hegyi babér
Kalmia
A Kalmia az észak-amerikai keleti partvidékről származó, örökzöld, széles levelű cserjék kis nemzetsége, melynek legismertebb képviselője az Appalache-hegység erdeiben honos hegyi babér (Kalmia latifolia). Késő tavasszal jelennek meg tányér alakú, fehér, rózsaszín vagy lila virágzatai, melyek porzói kis rugókként működnek a fényes, bőrnemű levelek felett. A növény minden része grayanotoxinokat tartalmaz, és lenyelve súlyosan mérgező.
Széleslevelű kalmia
Kalmia latifolia
A széleslevelű kalmia az Egyesült Államok keleti részén őshonos, sűrű, gömbölyded örökzöld cserje, amely késő tavasszal nyíló, lenyűgöző, csésze alakú virágzatairól ismert. Fényes, bőrszerű levelei egész évben díszítenek, míg a tányér alakú, rózsaszín, fehér vagy lila mintázatú virágok vonzzák a beporzókat. Szépsége ellenére a növény minden része erősen mérgező, ezért háziállatoktól és gyermekektől biztonságos távolságban érdemes csodálni.
Japán kerria
Kerria japonica
A japán kerria (Kerria japonica) egy lombhullató cserje, amely Kína és Japán hegyvidéki területein őshonos. Különlegessége a tavasszal bőségesen nyíló, ragyogó aranysárga virágzata, amely ívesen hajló, élénkzöld hajtásait borítja be. Rendkívül alkalmazkodóképes és kevés gondozást igénylő növény, amely árnyékos kertekben is megél, és hidegtűrő képessége révén akár az USDA 4-es zónáig is áttelelhet.
Kolbászfa
Kigelia africana
Az afrikai kolbászfa (Kigelia africana) a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó lenyűgöző trópusi fa, amely a szubszaharai Afrikából származik, ahol folyópartok mentén, szavannákon és nyílt erdőkben őshonos. Népi nevét látványos, fásodó terméseiről kapta, amelyek alakjukban és méretükben is a lógó kolbászokra emlékeztetnek – hosszuk meghaladhatja az 50 cm-t, súlyuk pedig a 10 kg-ot is elérheti. A természetben 10-18 méter magasra nő, terebélyes, szétterülő koronával. Éjszaka nyíló, sötétvörös vagy bíborvörös, kellemetlen illatú virágai vonzzák a denevéreket, amelyek a fő beporzói. A nyers termések az ember számára mérgezőek, de fermentálás, pörkölés vagy szárítás után a népi gyógyászatban és italok készítéséhez is felhasználják őket. Mérsékelt éghajlaton, mint amilyen Magyarország is, a kigélia kizárólag szobanövényként vagy üvegházi növényként tartható fiatal korában, mivel a fagyot egyáltalán nem tűri.
Viaszharang
Kirengeshoma palmata
A viaszharang (Kirengeshoma palmata) a hortenziák családjába (Hydrangeaceae) tartozó, bokros növekedésű, lombhullató évelő, amely Japán és Kelet-Kína erdős vidékein őshonos. 60–120 cm magas, sűrű töveket alkot, sötét bordó szárakkal és nagy, juharszerű, tenyeresen karéjos levelekkel. Késő nyáron és kora ősszel hozza fürtökben lógó, viaszos textúrájú, harang alakú, lágy sárga virágait, melyeket később jellegzetes, háromágú terméstokok követnek.
Kleinia
Kleinia
A Kleinia az Asteraceae (fészekvirágzatúak) családjába tartozó évelő szukkulensek nemzetsége, szorosan rokon a Senecioval. A Kanári-szigetekről, Észak-Afrikából és Ázsia egyes részeiről származó nemzetség körülbelül 56 fajt foglal magában, amelyekre jellemző a húsos szár, az ezüstös-kék lombozat és a dekoratív nyári virágzat. Alacsony karbantartást igénylő növény, amely kiválóan alkalmas sziklakertekbe, száraz szegélyágyásokba és tartályos termesztésre.
Bokros aggófű
Kleinia barbertonica
A Kleinia barbertonica, közismert nevén bokros aggófű vagy barbertoni aggófű, egy gyorsan növő, cserjés pozsgás növény, amely Dél-Afrikában és Szváziföldön őshonos. Sűrű, kerekded bokrot alkot felfelé törő, kékesszöld, hengeres száraiból, amelyek keskeny ujjakra emlékeztetnek. Télen élénk sárgásnarancs, citromillatú virágfürtöket hoz. Kiváló szárazságtűrő és alacsony igényű növény, amely a tűző napon és a jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, így népszerű választás szárazságtűrő kertekbe, sziklakertekbe és dézsás tartásra is.
Kúszó aggófű
Kleinia petraea
A Kleinia petraea, közismert nevén kúszó aggófű, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó alacsony növésű pozsgás növény, amely Kelet-Afrika, nevezetesen Kenya és Tanzánia felföldjeiről származik. A kertészetekben régóta Senecio jacobsenii néven ismert növény sűrű szőnyeget alkot húsos, tojásdad leveleivel. Csüngő szárai akár 120 cm hosszan is leomolhatnak az ámpolnák vagy kaspók szélén. Lombja élénkzöld, de erős fényben vagy szárazság hatására lilás, mályvaszínű vagy bronzos árnyalatot ölthet. Ősszel vagy télen a kifejlett példányok felálló szárakon hozzák élénknarancssárga, sugárvirágok nélküli virágzataikat.
Függő jáde
Kleinía petraea
A függő jáde egy kúszó és függő pozsgás növény az Asteraceae családból, amely Kelet-Afrika sziklás régióiból, Kenyából és Tanzániából származik. Húsos, erősen elágazó szárai meghaladhatják az 1 méteres hosszt, ovális, pozsgás levelek borítják, amelyek zöldek, lila, mályva vagy barna árnyalatokkal a széleken. Ősszel és télen felálló szárakat hoz narancssárga, cső alakú virágokkal, látható szirmok nélkül, amelyek a nemzetségre jellemzőek. Gyakran összetévesztik a jáde növénnyel (Crassula ovata) a levelek megjelenése miatt, bár botanikailag nem rokon vele.
mezei varfű
Knautia arvensis
A mezei varfű (Knautia arvensis) egy évelő réti növény a loncfélék (Caprifoliaceae) családjából, mely 30-150 cm magasra nő. Egyenes, enyhén barázdált szára szürkészöld, matt leveleket visel, melyek lantosan vagy szárnyasan tagoltak. Május és szeptember között kékestől rózsaszínes-liláig terjedő virágai feltűnő, körülbelül 4 cm nagyságú fejecskékbe csoportosulnak. Réteken, mezsgyéken, szántóföldek szélén és világos erdőkben nő, ahol az alacsonyabb fekvésű területektől a hegyvidékekig a szárazabb, meszes talajokat kedveli. Jelentős mézelő növény, és számos pillangó- és bogárfaj tápnövénye.
Fáklyaliliom (nemzetség)
Kniphofia
A Kniphofia Afrikából őshonos évelő lágyszárú növények nemzetsége, amelyet jellegzetes, fáklya formájú virágzata tesz híressé – vörös, narancssárga és sárga árnyalatokban pompázva. A fáklyaliliom vagy tűzpálca nevet viselő növények a díszkertekben kiemelkedően értékesek szárazságtűrésük és látványos, késő szezonban nyíló virágaik miatt.
Vörös Tűzpálca
Kniphofia uvaria
A Kniphofia uvaria, közismert nevén Vörös Tűzpálca vagy Fáklyaliliom, egy feltűnő, évelő lágyszárú növény, amely Dél-Afrikából származik. Bátor, fáklyaszerű virágzatai élénk piros, narancssárga és sárga árnyalatokban pompáznak, így a kert egyik leglátványosabb növényévé teszik. Aszálytűrő és kevés gondozást igénylő, ha már megtelepedett; napos, jól vízáteresztő ágyásokban és szegélyeken érzi magát a legjobban.
Bugás csörgőfa
Koelreuteria paniculata
A Koelreuteria paniculata, közismert nevén bugás csörgőfa, egy Kínából, Koreából és Japánból származó lombhullató díszfa. Nyáron nyíló dús, sárga bugavirágzatáról, valamint a virágzás után megmaradó, jellegzetes lámpás alakú terméstokjairól ismert, amelyek több évszakon át esztétikai élményt nyújtanak.
Koenigia
Koenigia
A Koenigia a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egynyári és évelő lágyszárú növények nemzetsége, amelyet 2015-ben bővítettek ki a korábbi Aconogonon nemzetség és a Persicaria egy részének beolvasztásával, így összesen mintegy 41 fajt számlál. Típusfaja, a Koenigia islandica, a világ egyik legkisebb virágos növénye, mindössze 1-2 cm magas, és az ismert leghidegtűrőbb egynyári növénynek tartják; az északi félteke sarkvidéki tundráinak és alpesi rétjeinek nedves kavicsos és törmelékes talajain él. A nemzetségbe sorolt többi faj nagyobb termetű, terjedő tövű, a keserűfüvekre jellemző megjelenésű növény. Mivel a nemzetség méretben és növekedési formában igen eltérő szélsőségeket ölel fel, ez a leírás a csoportra jellemző nedves, hideg és nyitott élőhelyek alapján általánosítja a gondozási igényeket.
Bársonylevelű csengővirág
Kohleria amabilis
A Kohleria amabilis, közismert nevén bársonylevelű csengővirág, a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó rizómás évelő, amely Kolumbiában és Hondurasban őshonos. Ovális, bársonyos leveleit ezüstös mintázat díszíti, míg cső alakú, enyhén bókoló virágai kívül rózsaszínűek, belül pedig piros vagy lila pöttyösek; a virágzás tél végétől nyárig tart.
Szőrös kohléria
Kohleria eriantha
A Kohleria eriantha (ma gyakran a Kohleria hirsuta szinonimájaként kezelt) Dél-Amerika – főként Kolumbia és Ecuador – trópusi hegyi felhőerdeiben őshonos, rizómás (pikkelyes gyökértörzsű) évelő a Gesneriaceae családból, ugyanabból, mint az afrikai ibolya. Bársonyos, szőrös levelei és nyáron-ősszel nyíló, csöves, narancsvörös, sárgán pettyezett torkú virágai teszik kedvelt cserepes szobanövénnyé. Rizómája miatt a szárazságot jobban tűri, mint a tartósan vizes talajt.
Rózsaszín Kopsia
Kopsia fruticosa
A Kopsia fruticosa, közismert nevén Rózsaszín Kopsia vagy Cserje Vinka, az Apocynaceae család trópusi örökzöld cserjéje, őshonos Délkelet-Ázsiában (Malajziában, Indonéziában, Thaiföldön és a környező régiókban). Egész éves, halvány rózsaszín, feltűnő vörös középpontú virágzásáról ismert, s a trópusi és szubtrópusi kertek egyik legkedveltebb dísznövénye. Fényes, bőrszerű levelei és kompakt, felálló növekedési formája egyaránt alkalmassá teszik kerti ágyásokba, sövénynek és cserépben való termesztésre is.
Aranygömbkaktusz
Kroenleinia grusonii
Az aranygömbkaktusz (Kroenleinia grusonii, szinonimája Echinocactus grusonii) egy gömbölyű kaktusz, amely Közép-Mexikóból származik, és a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozik. Gömbölyű, bordázott testéről ismerhető fel, amelyet sűrű, aranyszínű tüskék borítanak (létezik fehér tüskés változat is), és amely idővel akár egy méternél is magasabbra nőhet, ekkor inkább hosszúkás formát ölt. Nagyon lassan növekszik és évtizedekig élhet; természetes élőhelyén a vadorzás és a gátépítések miatt veszélyeztetett fajnak számít.
Fekete vasfa
Krugiodendron ferreum
A fekete vasfa (Krugiodendron ferreum) Dél-Floridában, a Karib-térségben és Közép-Amerikában őshonos, a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó fafaj. Híres arról, hogy Amerika legsűrűbb fájával rendelkezik – sűrűsége eléri az 1,42 g/cm³-t, így olyan nehéz, hogy elmerül a vízben. Lassú növekedésű és rendkívül hosszú életű. Levelei átellenesek, bőrneműek, oválisak, kicsípett csúccsal, és két-három évig az ágakon maradnak. Virágai aprók, zöldesek és jelentéktelenek; termései sötétlila csonthéjas termések, melyeket a madarak és a vadon élő emlősök szívesen fogyasztanak. Mészköves sziklás területeken, száraz erdőkben és tengerparti ligeterdőkben él; jól tűri a szélsőséges szárazságot, a sós szelet és a hurrikánerejű széllökéseket.
Ízletes tőkegomba
Kuehneromyces mutabilis
Az ízletes tőkegomba (Kuehneromyces mutabilis) egy kiváló ehető gomba, amely csoportosan nő lombhullató fák tuskóin. Kalapja higrofán, azaz nedvesség hatására változtatja a színét: nedvesen sárgásbarna, szárazon a közepe világosabbá válik. Tönkje galléros, alatta apró, sötét pikkelyek találhatók, ami fontos határozóbélyeg a mérgező fenyő-tőkegombával való összehasonlításkor.
Japán leszpedeza
Kummerowia striata
A japán leszpedeza (Kummerowia striata) a pillangósvirágúak családjába tartozó, alacsony növésű, elterülő egynyári hüvelyes növény. Kínában és Japánban őshonos, de mára az Egyesült Államok keleti és középső részén is széles körben meghonosodott. 5–40 cm magas, drótszerű, elágazó szőnyeget alkot; apró, hármasan összetett leveleinek levélkéin jellegzetes, a levélszél felé dőlő párhuzamos erezet látható. Nyár közepétől őszig apró, rózsaszíntől a liláig terjedő, pillangós virágokat hoz, melyek felső szirma fehér, termése pedig egyetlen magot tartalmazó hüvely. Nitrogénmegkötő növényként javítja a sovány, tömörödött talajokat, emellett értékes takarmányként, erózió elleni talajtakaróként és vadvilági táplálékforrásként is, bár a bolygatott területeken vagy ritka gyepen gyomosítóként is felléphet.
Havasi aranyeső
Laburnum alpinum
A Laburnum alpinum, közismert nevén havasi aranyeső vagy alpesi aranyeső, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó kis termetű lombhullató fa, amely Közép- és Dél-Európa hegyvidékein őshonos. Különlegessége a tavasszal nyíló, rendkívül hosszú, csüngő fürtökben lógó, illatos sárga virágzata. FIGYELEM: A növény minden része súlyosan mérgező a benne található citizin alkaloid miatt, különösen a magvak, amelyek súlyos mérgezést okozhatnak embereknél, kutyáknál, macskáknál és lovaknál.
Közönséges aranyeső
Laburnum anagyroides
A közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) Közép- és Dél-Európa (az Alpok, Olaszország, a Balkán) hegyvidéki területeinek őshonos, kis termetű lombhullató fája. Mérgező anyag-tartalmáról és lenyűgöző tavaszi virágzásáról egyaránt ismert: május–júniusban hosszú, lelógó fürtökben nyíló, illatos, aranysárga virágok borítják be. Minden része — gyökere, kérge, levele, virágja, magva, hüvelye — erősen mérgező; a citozin nevű alkaloidot tartalmaz, amely emberekre, macskákra, kutyákra, lovakra és kecskékre egyaránt halálos lehet. Felnőttekre nézve már 15–20 mag elfogyasztása is végzetes kimenetelű lehet. Rendkívüli dekorativitása ellenére gyerekektől és állatoktól biztonságos távolságban kell tartani.
Húsbarna pénzecskegomba
Laccaria laccata
A húsbarna pénzecskegomba (Laccaria laccata) egy rendkívül változatos megjelenésű gombafaj, amely gyakori a különböző erdőtípusokban. Nevét onnan kapta, hogy külseje a nedvességtartalomtól függően jelentősen változhat (higrofán), emiatt gyakran összetévesztik más apró barna gombákkal. Létfontosságú mikorrhiza-szimbiózist alakít ki mind a lombhullató, mind a tűlevelű fák gyökereivel, segítve a fa tápanyagfelvételét.
Fokföldi jácint
Lachenalia
A Lachenalia egy körülbelül 130 fajt számláló, téli növekedésű hagymás nemzetség, amelynek szinte minden tagja a dél-afrikai Nyugat-Fokföld és Észak-Fokföld téli esőzésű vidékein őshonos, néhány faj pedig Namíbiában is megtalálható. A köznyelvben fokföldi jácintként ismert apró hagymás növények szalagszerű, gyakran foltos leveleket és sűrű, viaszos, cső alakú virágfüzéreket növesztenek élénksárga, narancssárga, piros, rózsaszín, zöld és lila árnyalatokban a tél végétől kora tavaszig. Ez a leírás a nemzetség szintű általános gondozást mutatja be, amely a legtöbb Lachenalia fajra és hibridre alkalmazható, mivel termesztési igényeik az egész nemzetségben meglehetősen egységesek.
nyeles szőrös tündérkehely
Lachnum virgineum
A Lachnum virgineum, közismert nevén a nyeles szőrös tündérkehely, egy apró, fehér, korong alakú gomba. Jellemzője a rendkívül kis mérete (0,5-1 mm), rövid nyele és finom, fehér szőrökkel borított kehely alakú termőteste. Általában csoportosan nő bomló szerves anyagon, például lehullott gallyakon, bükkmakkon vagy tűlevelű törmeléken, nedves, árnyékos erdőkben.
Lucfenyvesi rizike
Lactarius deterrimus
A Lactarius deterrimus, közismert nevén a lucfenyvesi rizike, egy olyan gombafaj, amely szimbiotikus mikorrhiza-kapcsolatot alakít ki a lucfenyőkkel. Jellemzője a narancssárga kalap, amely az öregedés vagy sérülés hatására zöldesen foltosodik. Vágáskor a gomba narancssárga tejnedvet ereszt, amely néhány perc elteltével borvörösre színeződik. Európában népszerű ehető gomba, bár az ízvilága kissé kesernyésebb a valódi ízletes rizikéhez képest.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.