Teljes növénykalauz

Zöld gömb kaktusz

Echinopsis calochlora

A zöld gömb kaktusz (Echinopsis calochlora) egy kis, gömb alakú, csoportosan növő kaktusz, amely Brazíliából és Paraguayból származik. Az évek során sűrű telepeket alkot élénk zöld gömbökből, amelyeket tüskék díszítenek, és tavasszal, nyáron nagy, illatos fehér virágokat hoz, amelyek éjszaka nyílnak ki.

Sünikaktusz

Echinopsis eyriesii

Az Echinopsis eyriesii egy Dél-Amerikából (Argentína, Bolívia és Dél-Brazília) származó gömbkaktusz, amely sötétzöld, bordázott száráról és hatalmas, fehér, illatos, tiszavirág életű virágairól ismert, amelyek éjszaka nyílnak ki és mindössze egy napig tartanak. Ellenálló és könnyen nevelhető faj, így ideális választás kezdőknek és gyűjtőkőknek egyaránt.

Vörös fáklyakaktusz

Echinopsis huascha

Az Echinopsis huascha, közismert nevén vörös fáklyakaktusz, egy csoportképző oszlopkaktusz, amely Argentína Catamarca és La Rioja tartományainak száraz vidékeiről származik, ahol 900 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban él. Felálló vagy kúszó, sárgás tüskékkel borított szárai elérhetik az 1 méteres magasságot. Feltűnő narancssárga, sárga vagy vörös virágai tavasszal és kora nyáron nyílnak.

Húsvéti liliom kaktusz

Echinopsis oxygona

Az Echinopsis oxygona egy klasszikus gömb alakú kaktusz, amely idővel enyhén oszlopos formát ölt. Széles körben kedvelik monumentális, trombitaszerű virágaiért, amelyek fehérek vagy rózsaszínesek lehetnek, és finom illatot árasztanak – általában éjjel nyílnak ki. Dél-Amerikából származik, és tüskés „gömböket" alkotó telepeket képez oldalhajtások fejlesztésével.

Perui fáklyakaktusz

Echinopsis peruviana

Peruból származó oszlopos kaktusz, amely az aljától ágazik el, és körülbelül 5 méter magasra nőhet. Kékeszöld szára 6-8 széles, lekerekített bordával, fehéres areolákkal és barna tüskékkel rendelkezik. Az érett növények nagy, illatos, tölcsér alakú fehér virágokat hoznak, amelyek éjszaka nyílnak késő tavasztól nyárig. Meszkalin alkaloidot tartalmaz, ezért termesztése vagy birtoklása egyes országokban szabályozott lehet.

Tölcséres sünkaktusz

Echinopsis tubiflora

Az Echinopsis tubiflora, közismert nevén tölcséres sünkaktusz, egy gömbölyded vagy rövid oszlopos kaktusz, amely Bolívia és Észak-Argentína felföldjeiről származik. Sötétzöld, bordázott szárát világos, sötét hegyű tüskék borítják. Látványos, fehér, tölcsér alakú virágokat hoz halványzöld torokkal, amelyek éjszaka nyílnak ki, és mindössze egy-két napig tartanak. Idővel a növény sarjakat nevel, sűrű telepeket alkotva, ami erőteljes építészeti jelleget kölcsönöz a száraz kerteknek vagy a napfényes ablakpárkányoknak.

Madeirai büszkeség

Echium candicans

A madeirai büszkeség (Echium candicans) egy feltűnő, örökzöld cserje, amely a portugáliai Madeira szigetéről származik. Látványos, kúp alakú virágzatokat hoz, amelyek sűrűn tele vannak kék és lila virágokkal, és méheket, pillangókat, valamint kolibrikat vonzanak. Robusztus, kis odafigyelést igénylő növény, amely ideális mediterrán kertekbe, tengerparti tájképekbe és sziklás lejtőkre. Megtelepedés után rendkívül szárazságtűrő, és sovány talajokon is jól érzi magát minimális gondozás mellett.

Útifűlevelű kígyószisz

Echium plantagineum

Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum) az érdeslevelűek családjába (Boraginaceae) tartozó egy- vagy kétéves növény, amely eredetileg a Földközi-tenger térségéből, Észak-Afrikából és Délnyugat-Ázsiából származik. Durva, szőrös tőlevélrózsát alkot, mielőtt elágazó szárat növesztene tölcsér alakú virágokkal, amelyek színe a kinyílás során rózsaszínről mély kék ibolyára változik. A faj 20-90 cm magasra nő, tavasztól nyárig virágzik, és bőséges nektártermelése miatt rendkívül népszerű a méhek és poszméhek körében. Az útifűlevelű kígyószisz jól bírja a szárazságot és a sovány talajt, de természetes elterjedési területén kívül – például Ausztráliában és Kaliforniában – gyomnövénynek és részben invazívnak tekintik. A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek mérgezőek a legelő állatok számára, és érintés esetén irritálhatják a bőrt.

terjőke kígyószisz

Echium vulgare

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó kétéves vagy évelő növény, amely Európa-szerte, így Magyarországon is őshonos réteken, mezsgyéken, töltéseken és száraz élőhelyeken. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt szőrös levelekből, amelyből a második évben 30–90 cm magas, egyenes, sűrűn serteszőrös szár nő ki. Májustól szeptemberig virágzik apró, tölcsér alakú virágokkal, amelyek bimbóként rózsaszínűek, majd fokozatosan kékre színeződnek – ez az Echium nemzetség jellegzetessége. A virágokat kedvelik a méhek és a poszméhek, ezért jelentős mézelő növényként tartják számon. Jól bírja a szárazságot, a szegényes homokos vagy köves talajt, és kevés gondozást igényel, azonban az egész növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, serteszőrei pedig irritálhatják a bőrt.

Hamis százszorszép

Eclipta prostrata

Az Eclipta prostrata, világszerte Bhringraj vagy hamis százszorszép néven ismert, az ájurvédikus gyógyászatban nagy jelentőséggel bíró kúszó lágyszárú növény. Jellemzői az apró, magányos fehér virágok és a gyakran vöröses szárak. Rendkívül ellenálló növény, amely a nedves környezetet kedveli, gyakran megtalálható folyók és mocsarak közelében a trópusi régiókban.

Perzsa szőnyegvirág

Edithcolea grandis

Az Edithcolea grandis, közismert nevén perzsa szőnyegvirág, egy rendkívüli, kúszó szukkulens, amely Kelet-Afrika száraz területein őshonos. Szárai elágazók, tüskések, színük szürkészöldtől barnáig terjedhet. A faj legszembetűnőbb jellemzője lenyűgöző virága, amely akár 13 cm átmérőt is elérhet, és bonyolult geometriai mintákat, valamint élénk színeket mutat, amelyek egy perzsa szőnyeg szövésére emlékeztetnek. A gyűjtők körében rendkívül keresett növény, azonban érzékenysége miatt a túlöntözés ellen precíz gondozást igényel.

Hínáros vízikalász

Egeria densa

Az Egeria densa, közismert nevén hínáros vízikalász vagy átokhínár, egy Dél-Amerika délkeleti részének (Brazília, Argentína, Uruguay, Chile) folyóiból és tavaiból származó, víz alatt élő hínárnövény. Az érdeslevelű hínárfélék (Hydrocharitaceae) családjába tartozik, és világszerte az egyik legnépszerűbb akváriumi növény rendkívül gyors növekedésének, könnyű tarthatóságának, valamint kiváló oxigéntermelő és nitrát-foszfát megkötő képességének köszönhetően, amivel segít visszaszorítani az algásodást. Vékony, elágazó szárai akár az egy méteres hosszúságot is meghaladhatják, melyeket élénkzöld, örvösen elhelyezkedő levélkék borítanak; kedvező körülmények között apró, háromszirmú fehér virágokat hoz, amelyek a víz felszínén lebegnek. Erőteljes növekedése miatt az akváriumokon és ellenőrzött kerti tavakon kívül a világ számos régiójában invazív fajnak számít, ahol sűrű víz alatti szőnyegeket alkotva megváltoztatja a vízi ökoszisztémákat: ezért óvatosan kell kezelni, elkerülve a szárdarabok természetes vizekbe jutását.

Kislevelű borágófa

Ehretia microphylla

A kislevelű borágófa (Ehretia microphylla, szinonimája Carmona retusa) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, mely Dél- és Délkelet-Ázsiában, Indiától Kínán és Japánon át egészen Ausztrália északi részéig őshonos. Apró, fényes, sötétzöld, érdes tapintású levelei 1,5-4 cm hosszúak; egész évben apró, csillag alakú fehér virágokat, majd pirosas-narancssárga, borsó méretű terméseket hoz. A természetben akár 4 méter magasra is megnőhet, de elágazó, idővel megvastagodó törzse miatt a nyugati bonsaikultúrában az egyik legnépszerűbb beltéri bonsai alapanyaggá vált - neve a kínai Fujian (régebbi átírásban Fukien) tartományra utal, ahonnan a bonsai-kereskedelembe került. A Fülöp-szigeteken a leveleiből készült főzetet hagyományosan köhögés, hasmenés és gyomorpanaszok kezelésére használták.

Vízijácint

Eichhornia crassipes

A vízijácint (Eichhornia crassipes) egy szabadon lebegő vízi növény, amely Dél-Amerika Amazonas-medencéjéből származik. Fényes, szív alakú leveleiről és finom levendula-lila, orchideaszerű virágairól ismert, és a Föld egyik leggyorsabban növekvő növénye. Bár díszítő tóinövényként látványos, természetes vízfolyásokban rendkívül invazívvá válhat.

Ezüstfa

Elaeagnus

Az Elaeagnus egy ellenálló cserje- és kisfafajta, amelyet ezüstös, pikkelyes lombozatáért és apró, illatos őszi virágaiért, majd ehető csonthéjas terméseiért értékelnek. A mérsékelt égövi Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában őshonos nemzetség örökzöld (például az E. pungens) és lombhullató (például az E. umbellata és az E. commutata) fajokat is magában foglal, amelyek mindegyike szívós és alkalmazkodó felépítésű.

Ebbinge-ezüstfa

Elaeagnus × submacrophylla

Az Ebbinge-ezüstfa (Elaeagnus × submacrophylla) egy gyors növekedésű örökzöld hibrid cserje, az E. macrophylla és az E. pungens keresztezése. Széles körben ültetik sövényként vagy szélfogóként mérsékelt övi kertekben, ezüstös-zöld lombozata és édes illatú őszi virágai miatt kedvelik.

Orosz olajfa

Elaeagnus angustifolia

Az Elaeagnus angustifolia, közismert nevén orosz olajfa vagy olajfa-ezüstfa, egy Nyugat-Ázsiából és Délkelet-Európából származó lombhullató fa vagy nagy cserje. Feltűnő ezüstösszürke lombozatáért, illatos krémessárga virágaiért és kis, ehető, olívaszerű terméséért értékelik. Rendkívül ellenálló: tűri az erős hideget, az aszályt, a gyenge talajt és a sós körülményeket is. Széles körben alkalmazzák szélvédők, fasorok és díszkertek kialakításánál. Megjegyzés: sok régióban – különösen az Egyesült Államok nyugati részén – invazív fajnak minősül.

Tövises olajfa

Elaeagnus pungens

Az Elaeagnus pungens, közismert nevén tövises olajfa vagy ezüsttövis, Kelet-Ázsiában, különösen Japánban és Kínában honos örökzöld cserje. Bőrszerű levelei jellegzetes kétszínű hatást keltenek: fonákjuk ezüstösbarna, színük sötétzöld. Ősszel apró, erősen illatos, csöves, fehér virágokat fejleszt. Rendkívüli tűrőképességéről ismert: szegény talajokon is megél, elviseli az aszályt és az erős szelet, széles körben alkalmazzák sövényként, szélvédőként és díszcserjéként.

Olajpálma

Elaeis guineensis

Az olajpálma (Elaeis guineensis) az arecafélék (pálmafélék) családjába tartozó faj, amely Nyugat-Afrika trópusi síkságairól, különösen a Guineai-öböl mentéről származik. Vadon 20-25 méter magasra is megnő, de termesztésben ritkán haladja meg a 15 métert. Egyetlen törzsét a lehullott levelek alapjai borítják, koronáját pedig 5-7 méter hosszú, szárnyalt levelek alkotják. Különálló hím- és nőivarú virágzatai narancsvörös, tojásdad termésekből álló fürtöket hoznak. A terméshúsból és a magbélből nyerik a pálmaolajat és a pálmamagolajat, így ez a faj a világ első számú növényi zsiradékforrása.

Eumundi quandong

Elaeocarpus eumundi

Az Elaeocarpus eumundi, közismert nevén Eumundi quandong vagy sima levelű quandong, az Elaeocarpaceae családba tartozó örökzöld fa, amely Északkelet-Ausztrália esőerdőiben őshonos – a Cape York-félszigettől Közép-Kelet-Queenslanden át Új-Dél-Wales északi részéig, ahol körülbelül 1000 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő. Eredeti élőhelyén 12–25 méter magasra is megnő, de kertekbe vagy utcasorfának ültetve általában 8–15 méteres magasságot ér el, keskeny, felfelé törő, 3–5 méter széles koronával. Bőrszerű, fényes sötétzöld levelei az ágak végein csoportosulnak, és az öregedés során pirosodás helyett sárgulnak, míg az új hajtások bronzos-rózsaszínes árnyalatúak. November és december környékén (eredeti élőhelyén) krémfehér, rojtos szirmú virágfürtök jelennek meg rajta, melyeket kék, ovális csonthéjas termések követnek; ezek savanykás, de ehető húsából lekvárokat és zseléket készítenek. Sűrű, ellenálló növekedése miatt kedvelt takaró- vagy sorfa, amely vonzza a nektárral és magvakkal táplálkozó madarakat.

Nyolcporzós vízfű

Elatine hydropiper

Az Elatine hydropiper, közismert nevén nyolcporzós vízfű, egy apró, vízi talajtakaró növény, amely Európában és a mérsékelt övezeti Ázsiában őshonos. Akváriumi körülmények között sűrű, üde zöld szőnyeget alkot, ezért az akvaszkapírozásban különösen értékes előtérnövénynek számít. Vizuális megjelenésében a Hemianthus callitrichoides 'Cuba' fajhoz hasonlítható, ugyanakkor gondozása igen igényes – erős megvilágítást, CO2-befúvatást és stabil vízparamétereket igényel.

palkasás

Eleocharis

Az Eleocharis (palkasás) a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó évelő mocsári és vízinövények kiterjedt nemzetsége, amely több mint 200, világszerte elterjedt fajt foglal magában. A növényekre jellemző a levéltelen, csőszerű, világoszöld szár, amely sűrű, fűszerű csomókban nő. Az akvarisztikában a legnépszerűbb faj az Eleocharis acicularis – a „törpe hajfű” –, amely kedvelt az akvárium alján kialakított sűrű zöld szőnyeg miatt. Az Eleocharis palustris (mocsári palkasás) fajt gyakran ültetik kerti tavakba és mocsári biotópokba. A növény természetes úton, föld alatti rizómákkal és indákkal (sztolónokkal) terjed; a szárak csúcsán apró, barnászöld, füzérszerű virágokat hoz.

közönséges eleuzine

Eleusine indica

Egy kisméretű, egynyári fűféle, amely világszerte elterjedt a meleg éghajlatú régiókban, körülbelül az 50. szélességi fokig. Gyors növekedés jellemzi, sűrű csomókat alkot, amelyek magassága eléri a 15-90 cm-t. A levéllemezek szálas-lándzsásak, 5-30 cm hosszúak, többnyire kopaszok és gerincesek, jellegzetes fehér vagy ezüstös alappal. Különösen szívós és rostos gyökérzetet fejleszt, amely ellenáll az eltávolításnak. A magok kicsik, fekete vagy barna színűek, bőségesen teremnek – növényenként akár 120 000 darabot is – és a szél, valamint a víz könnyen terjeszti őket. Teljes napfényt igényel, az árnyékot nem tűri, a jó vízelvezetésű talajt kedveli. C4-es fotoszintézist folytat, ami lehetővé teszi a növekedést forró éghajlaton. Virágzása júliustól augusztusig tart, zöldessárga virágokkal; a magok augusztustól októberig érnek be. Bolygatott területeken, legelőkön és művelt földeken fordul elő.

Amerikai hagymavirág

Eleutherine bulbosa

Az amerikai hagymavirág (Eleutherine bulbosa, szin. Eleutherine plicata) egy hagymás, rizómás, szár nélküli évelő növény, amely az Amazonas vidékén őshonos, és széles körben elterjedt Mexikó déli részétől a trópusi Dél-Amerikáig. 20-30 cm magas csomókat alkot, vöröses pikkelyű hagymái a lila hagymára emlékeztetnek. Levelei egyszerűek, lándzsásak és hosszanti irányban redőzöttek; csillag alakú, fehér vagy rózsaszínes virágai alkonyatkor nyílnak ki. Az amazóniai őslakos népek egyik legfontosabb hagyományos gyógynövénye, hagymája naftokinonokban, antrakinonokban és flavonoidokban gazdag.

Tarackbúza

Elymus repens

A tarackbúza (Elymus repens) egy évelő, rizómás fűféle, amely széles körben elterjedt Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, ahol az egyik legkitartóbb és legnehezebben kiirtható gyomnövénynek számít. Gyorsan terjed vékony, hegyes föld alatti rizómáival, amelyek még egy kis levágott darabból is képesek új növényt regenerálni. Sűrű, összefonódó szőnyegeket képez, szinte bármilyen talajtípust, fényt és páratartalmat elvisel, ezért spontán módon nő kertekben, mezőkön, sövényekben és utak szélén. Bár gyomnövény, hosszú hagyománya van gyógynövényként való felhasználásának, és részben ehető.

Bíborka

Emilia fosbergii

A bíborka egy egyéves, felálló szárú lágyszárú növény, amely Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, de mára gyomnövényként több kontinensen is elterjedt. Akár 1 méter magasra is megnőhet, hengeres szárral és váltakozó állású, fogazott levelekkel rendelkezik, amelyek az alapnál tojásdadok, a csúcs felé pedig lándzsásak. Csöves virágai vörös, rózsaszín vagy lila árnyalatúak, és kis, ecsetre emlékeztető fészekvirágzatokba tömörülnek, szinte egész évben nyílnak. Gyakran megtalálható útmenti területeken, parlagon hagyott földeken, kertekben és művelt területeken.

Emília

Emilia sonchifolia

Az emília (Emilia sonchifolia) az Asteraceae családba tartozó egynyári lágyszárú növény, amely trópusi Ázsiából származik, és ma már Brazília szinte egész területén meghonosodott, különösen az északi, északkeleti és délkeleti partvidéki síkságokon. Egyenesen nő, hengeres, puha és kevéssé elágazó szárral, elérve a 30-70 cm magasságot. Az alaplevelek rozettát alkotnak, míg a szárlevelek spirálisan helyezkednek el; a lila-rózsaszín csöves virágok apró, terminális fészekvirágzatokban gyűlnek össze, amelyek ecsetre emlékeztetnek – innen erednek a diákecset és ecsetvirág népszerű nevek. Vadon növő és ellenálló növény, út mentén, parlagon heverő területeken, kertekben és művelt területeken is megtalálható, ahol közönséges gyomként viselkedik.

Afrikai kenyérpálma

Encephalartos

Illatos kagylóorchidea

Encyclia fragrans

Az illatos kagylóorchidea (Encyclia fragrans, szin. Prosthechea fragrans) egy szimpodiális epifita orchidea, amely Mexikó, Közép-Amerika, a Karib-térség (Jamaica, Puerto Rico) és Dél-Amerika északi részének (Brazília, Ecuador, Costa Rica) trópusi esőerdőiben és köderdőiben őshonos. Kompakt, ovális álgumókat fejleszt, amelyek mindegyike egyetlen bőrszerű, felálló levelet hordoz. Virágszárai illatos, fehéres-zöldes vagy krémszínű virágokat hoznak, amelyek fehér mézajkát lila csíkok díszítik. A virágok édeskés, mézre és vaníliára emlékeztető illatot árasztanak, amely éjszaka a legintenzívebb.

Engler-féle álkontyvirág

Englerarum hypnosum

Az Englerarum hypnosum egy ritka, monotipikus trópusi aroida, amely Délnyugat-Kína, Laosz és Thaiföld mészkőkarsztos erdeiben őshonos. Korábban az Alocasia nemzetségbe sorolták, azonban molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján elkülönítették, és önálló Englerarum nemzetséget kapott. Litofitaként él, párás mészkősziklákon, 800–1000 méteres tengerszint feletti magasságban, rizómái révén gyarmatokat alkot. Nagy, mélyzöld, ezüstöszöld mintázatú levelei feltűnő dísznövénnyé teszik.

Abesszin díszbanán

Ensete ventricosum

Az Ensete ventricosum, közismert nevén abesszin díszbanán vagy hamis banán, a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó látványos trópusi növény, amely Kelet-Afrika és Etiópia felföldjeiről származik. Hatalmas, evező alakú levelei akár a 6 méteres hosszúságot is elérhetik, feltűnő vöröses középső erezetükkel a nagy kertek és télikertek egyik legimpozánsabb dísznövényévé teszik. A valódi banánnal ellentétben termése nem ehető; ugyanakkor az áltörzs, a gyöktörzs és a virágzat kocho néven ismert erjesztett keményítőt szolgáltat, amely több mint 10 000 éve mintegy 20 millió etióp ember alapvető élelmiszere.

Timburi

Enterolobium contortisiliquum

A timburi egy Brazília Atlanti-erdejének és Cerradojának őshonos fája a Fabaceae családból, amely 20-35 méter magasra nőhet, törzsének átmérője elérheti az 1,6 métert. Híres széles, esernyő alakú koronájáról és fás, ívelt, üreges terméseiről, amelyek emberi vagy majomfülre (és egy kis dobra, innen ered a „tamboril” név) emlékeztetnek. Gyorsan növő, lombhullató pionír faj, télen és nyáron apró, gömb alakú fehér virágokat hoz, és széles körben használják erdőtelepítésre, városi fásításra és nagy területek tereprendezésére.

Silky Pinkgill

Entoloma sericeum

Az Entoloma sericeum, magyarul selymes döggomba, egy kistermetű gombafaj, amely főként gyepekben, legelőkön és kertekben fordul elő. Kalapja sötétbarna vagy szürkésbarna, selymes fényű, higrofán tulajdonságú, ami azt jelenti, hogy nedvesség hatására színe megváltozik. Lemezei kezdetben szürkésfehérek, majd a spórák érésével rózsaszínes árnyalatot öltenek. Fontos megjegyezni, hogy bár nem halálosan mérgező, emésztőrendszeri panaszokat okozhat, ezért fogyasztásra alkalmatlan.

Wallaba

Eperua falcata

Az Eperua falcata a hüvelyesek (Fabaceae) családjába tartozó, Dél-Amerika északi részén, elsősorban a Guyanákban (Francia Guyana, Suriname, Guyana) és Brazília északi részén (Amapá) őshonos esőerdei fa. Akár 35 méter magasra is megnő, szürkésbarna kérge és 2-4 pár tojásdad, kb. 18 cm hosszú levélkéből álló, szárnyasan összetett levelei vannak. Csüngő virágfüzérekben nyíló, harang alakú, vörös szirmú virágai kifejezetten dekoratívak, az érő, mályvarózsaszín, kardpenge alakú hüvelytermései pedig felnyílva akár 30 méter távolságra is kilövik magjaikat. A fa gyakran tiszta állományokat alkot fehér kvarchomokon, folyóparti és mocsaras esőerdőkben, akár 700 méteres tengerszint feletti magasságig. Vörösesbarna geszt faanyaga rendkívül tartós, természetes gombaellenálló képessége miatt cölöpökhöz, zsindelyhez és távíróoszlopokhoz is használják.

Feszületes orchidea

Epidendrum

Az Epidendrum az orchideák egyik legnagyobb nemzetsége, amely körülbelül 1500 fajt foglal magában, amelyek Közép- és Dél-Amerika neotropikus régióiban honosak. A közkeletű nevén feszületes orchideának nevezett növény (különösen az E. radicans) kis, csillag alakú virágokból álló fürtöket hoz, élénk piros, narancssárga, sárga, rózsaszín és fehér árnyalatokban. Rendkívül ellenálló és könnyen termeszthető, így ideális kezdő orchidea-kedvelők számára.

Pillás epidendrum

Epidendrum ciliare

Az Epidendrum ciliare, közismert nevén a pillás epidendrum, egy lenyűgöző epifita orchideafaj, amely Mexikóban, Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos. Párás erdőkben, fákon és sziklás kibúvásokon él 500–1000 méteres tengerszint feletti magasságban. A növény 10–20 cm hosszú, megnyúlt, hengeres álgumókat növeszt, melyek tetején 1–2 fényes, hosszúkás levél található. Csillag alakú virágai finoman rojtos, fehér mézajkukról, valamint elegáns, zöldessárga lepelleveleikről híresek, és jellemzően télen nyílnak. Ez a régóta termesztett faj látványos, illatos virágai és viszonylag egyszerű gondozása miatt az orchideakedvelők egyik kedvence.