1146 Közepes nehézségű növények | 2026 útmutató - 29. oldal
1146 közepes nehézségű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
1146 Közepes nehézségű növények
1009–1044 megjelenítve a 1146-ból
Zizegő arália
Schefflera elegantissima
A zizegő arália (Schefflera elegantissima, korábban Dizygotheca elegantissima vagy Plerandra elegantissima) az Araliaceae családba tartozó, Új-Kaledóniából származó látványos örökzöld cserje. Szobanövényként különösen kedvelt drámai megjelenésű, mélyen fűrészes szélű, fiatalon vöröses-bronzos levelei miatt, amelyek az idővel sötétzöldre, fényesre és bőrszerűre érnek. A fiatal növények keskeny, szinte csipkeszerű levélkékkel rendelkeznek, amelyek ernyőszerűen helyezkednek el, míg az idősebb példányok vastagabb leveleket és fás, fatermetű törzset növesztenek, amely beltérben a 1,8-2,5 méteres magasságot is elérheti. A többi Schefflera rokonához képest kissé kényesebb növény hírében áll: a huzatra, a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra és a rendszertelen öntözésre gyors levélhullással reagál, így a stabil helyet és a következetes gondozást hálálja meg.
Japán ernyőfenyő
Sciadopitys verticillata
A japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) a Sciadopityaceae család egyetlen élő faja - valóságos "élő kövület", hiszen legközelebbi rokonai csak fosszíliák formájában maradtak fenn. Japán endemikus növénye, a Sikoku, Kjúsú és a Kii-félsziget hegyvidéki erdeiben, jellemzően 700-1400 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás lejtőkön és folyóparti szurdokokban őshonos. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hajtásvégeken ernyőszerű örvökben álló, lapított, 4-14 cm hosszú tűlevélszerű képlete (cladodium), amiről a magyar és a nemzetközi neve is származik. Rendkívül lassan növő, örökzöld fa: szülőföldjén évszázados példányai akár 30-40 méter magasra is megnőhetnek, kerti kultúrában viszont még évtizedek alatt is csak néhány méteresre hízik.
Ezüstös Scindapsus
Scindapsus treubii
A Scindapsus treubii, amelyet közismert nevén Ezüstös Scindapsusnak vagy Holdfényes Scindapsusnak is neveznek, egy lenyűgöző trópusi aroid, amely Délkelet-Ázsia esőerdőiből származik. Vastag, viaszos leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes ezüstöszöld fény díszít, és fényben csillognak. Gyűjtők körében két fő változat népszerű: a 'Moonlight', amely élénkebb ezüstös tarka mintázatot mutat, valamint a 'Dark Form', amelynek levelei sötétebbek és telítettebbek. Lassan növő kúszónövényként megjutalmazza a türelmes kertészeket lélegzetelállító leveleivel, amelyek egyre feltűnőbbé válnak, ahogy a növény érik.
Feketegyökér
Scorzonera
A feketegyökér (Scorzonera) az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő ehető gyökérzöldség, amely Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos. Hosszú, jellegzetesen fekete héjú gyökereket növeszt, melyek fehér húsa finom, az osztrigához hasonló ízű. A termesztés második évében a gyermekláncfűhöz hasonló, ehető sárga virágokat hoz.
Csicsóka-tök
Sechium edule
A csicsóka-tök (Sechium edule) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Közép-Amerikából származó erőteljes növekedésű lágyszárú kúszónövény, amelynek indái megfelelő támasztékon (rácson, kerítésen vagy lugason) akár a 10-15 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Világoszöld, sima vagy tüskés héjú termést, szív alakú leveleket és apró, zöldesfehér virágokat hoz. Gyors növekedésű, rendkívül termékeny növény, amely nyár és ősz között virágzik, és a telepítés után néhány hónappal már terem. A növény minden része ehető – a termés, a hajtások, a levelek, a magok és még a gumós gyökér is –, így sokoldalú konyhakerti zöldség és dekoratív dísznövény is egyben pergolákra vagy falakra.
Csipkeharaszt
Selaginella
A Selaginella a Selaginellaceae családba tartozó primitív edényes növények nemzetsége, amely több mint 700 fajt számlál világszerte – különösen a nedves trópusi és szubtrópusi régiókban. Évelő, kúszó vagy csüngő növények, dús és mélyzöld lombozattal. Egyes fajok, mint például a Selaginella lepidophylla (jerikói rózsa), rendkívüli képességgel rendelkeznek: a teljes kiszáradás után is képesek újraéledni.
Krauss-tüskésmoh
Selaginella kraussiana
A Selaginella kraussiana, közismert nevén Krauss-tüskésmoh vagy afrikai buzogánymoh, egy kezdetleges edényes növény, amely finom mohára emlékeztet. Afrikában őshonos, és élénkzöld, elágazó lombjával sűrű, kúszó szőnyeget alkot. Népszerű választás terráriumi növényként, beltéri kertekben, valamint árnyékos, nedves területek talajborítójaként, ahol más növények nehezen boldogulnak.
Martens-tüskésmoh
Selaginella martensii
A Selaginella martensii, közismert nevén Martens-tüskésmoh, egy lenyűgöző likofit, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Páfrányszerű megjelenése ellenére az erezetesnövények egy ősi vonalához tartozik – sem valódi moha, sem páfrány, hanem páfrányrokon vagy likofit. Tollas, egymást fedő, pikkelyszerű levelei dús, smaragdzöld szőnyeget alkotnak, egyes változatai feltűnő fehér csúcsú tarka mintázatot mutatnak. Erősen magas páratartalmú környezetben virágzik, ezért terráriumi növényként, paludáriumokban és nedvességdús beltéri terekben kedvelt.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus grandiflorus
A Selenicereus grandiflorus egy Mexikóban, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos kúszó, epifita kaktusz, amely hatalmas, intenzív illatú fehér virágairól ismert, amelyek évente csak egyetlen éjszakán át nyílnak. Hosszú, szétterülő, bordázott szárai léggyökerek segítségével kapaszkodnak fel a fákra és sziklákra. Egyetlen nyári estén, alkonyatkor a növény akár 30 cm széles, látványos virágot bont, amely reggelre elhervad.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus validus
Az éjkirálynő-kaktusz (Selenicereus validus) egy Mexikóból és Közép-Amerikából származó epifita kaktusz, amely hosszú, csüngő hajtásairól és látványos, fehér-sárga éjszakai virágairól ismert. A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozik, természetes élőhelyén trópusi és szubtrópusi esőerdőkben él, fákon és sziklákon kapaszkodva.
Gyöngyfüzér
Senecio rowleyanus
A gyöngyfüzér egy különleges, csüngő szárú pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Hosszú, vékony szárán apró, gömb alakú, gyöngyre emlékeztető levelek sorakoznak, amelyek zöld gyöngysort idéznek. Ezek az átalakult levelek víztárolásra fejlődtek, lehetővé téve, hogy a növény száraz körülmények között is jól boldoguljon. Az Asteraceae családba tartozik, és csüngő szobanövényként rendkívül népszerű.
Óriás mamutfenyő
Sequoiadendron giganteum
Az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Sierra Nevadában, Kaliforniában őshonos örökzöld fenyőféle, amely a bolygó egyik legnagyobb és leghosszabb életű fájaként ismert. Kékeszöld pikkelylevelekkel és tűzálló, vöröses, rostos kéreggel rendelkezik.
Sinningia
Sinningia
A Sinningia a Gesneriaceae családba tartozó, Brazíliából származó gumós virágos növények nemzetsége. Lenyűgöző, harang alakú virágairól ismert, amelyek lila, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak; az egész világon kedvelt dísznövény. A legismertebb faj, az S. speciosa, virágkereskedői gloxínia néven közismert. A növények lombhullatók, télen nyugalmi állapotba vonulnak, és tavasszal gumóikból ismét kihajtanak.
Virágárus gloxínia
Sinningia speciosa
A Sinningia speciosa, közismert nevén virágárus gloxínia vagy brazil gloxínia, gumós évelő növény, amely Brazília sziklás lejtőin és erdeiben őshonos, a Gesneriaceae családba tartozik. Nagy, bársonyos, tölcsér alakú virágairól ismert, amelyek lila, ibolya, piros, fehér és rózsaszín árnyalatokban pompáznak. Tavasszal és nyáron virágzik, majd nyugalmi időszakba lép, mielőtt a következő szezonban újra kihajt.
Macska-zöldtüske
Smilax glauca
A Smilax glauca, közismert nevén macska-zöldtüske vagy fűrészbokor, egy tüskés, lombhullató kúszó lián, amely Kelet-Észak-Amerika erdőinek és bozótosainak őshonos növénye. Jellegzetessége a tojásdad vagy szív alakú levél, amelynek fonáka kékes-fehér, viaszos bevonatot visel – innen ered a „glauca" faji elnevezés. A szárakat éles tüskék borítják. Tavasszal és kora nyáron apró, zöldessárga virágokat hoz, amelyeket sötét kékesfekete bogyók fürtjei követnek; ezek fontos táplálékforrást jelentenek a vadon élő állatok számára.
Díszes sobralia
Sobralia decora
A Sobralia decora egy közepes termetű, talajlakó vagy epifita orchidea, amelynek bambuszszerű szárai akár a 75 cm-es magasságot is elérhetik. Közép-Amerika (Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua) és Mexikó (Nayarit, Oaxaca, Veracruz) területein őshonos; alacsony fekvésű trópusi esőerdők nedves lejtőin és árnyékos szurdokaiban él 50 és 1700 méter közötti magasságban. Nagy méretű, illatos, rózsaszíntől a liláig terjedő színű virágokat hoz, amelyek ajka gyakran fehér csúcsú, torka pedig sárgás-barna. Minden virág csak egyetlen napig nyílik, de a növény heteken át folyamatosan hozza az új bimbókat.
Arany fáklyakaktusz
Soehrensia spachiana
A Soehrensia spachiana, korábban Echinopsis spachiana néven ismert, egy oszlopos kaktusz, amely az alapjától elágazik, és akár 2 méteres magasságot is elérhet. Látványos, nagy fehér virágairól ismert, amelyek éjszaka nyílnak. Szára lime zöld, jól meghatározott bordákkal és arany-sárga tüskékkel, amelyek korral szürkévé válnak. A szárazságtűrő kertészetben (xeriscaping) igen nagyra becsült faj, keménysége és bokros növekedési szokása miatt.
Csucsorok
Solanum
A Solanum a Föld egyik legnagyobb és legváltozatosabb növénynemzetsége, amely 1500–2000 faj egynyári és évelő lágyszárút, cserjét, kúszónövényt és kis fát foglal magában a Solanaceae (burgonyafélék) családjában. Három, az emberiség számára kiemelkedő gazdasági jelentőségű kultúrnövényt is tartalmaz — a burgonyát (S. tuberosum), a paradicsomot (S. lycopersicum) és a padlizsánt (S. melongena) — számos dísznövény- és vadon élő faj mellett. A legtöbb zöld növényi rész mérgező alkaloidokat, például szolanint tartalmaz, ami rendkívüli kettősséget kölcsönöz e nemzetségnek: életfenntartó élelmiszer és potenciális veszély sokszor ugyanabban a növényben rejlik.
Tamarillo
Solanum betaceum
A tamarillo (Solanum betaceum) egy kis termetű fa vagy cserje, amely Dél-Amerika Andoki vidékéről származik. Tojás alakú terméseket hoz, amelyek narancssárgától a pirosig vagy sötétlíláig terjedő színűek, ízük savanykás és keserédes. Különösen értékes díszítő megjelenése és ehető termései miatt, amelyek gazdagok A-, C- és E-vitaminban.
Keserűédes csucsor
Solanum dulcamara
A keserűédes csucsor (Solanum dulcamara) egy félcserjés, évelő kúszónövény, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában őshonos, és a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozik. Bájos, csillag alakú, lila virágokat hoz sárga porzókkal, amelyeket bogyófürtök követnek; ezek zöldből narancson át élénkpirosra érnek. FIGYELMEZTETÉS: A növény minden része ERŐSEN MÉRGEZŐ — szolánint és egyéb alkaloidákat tartalmaz, amelyek súlyos mérgezést okozhatnak emberben, macskában és kutyában egyaránt.
Szemcsés csucsor
Solanum granulosoleprosum
A Solanum granulosoleprosum egy gyorsan növő cserje vagy kis fa, amely Dél-Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban és Észak-Argentínában őshonos. A Solanaceae család tagjaként pionír faj, amely bolygatott talajokon, erdőszéleken és száraz területeken virágzik. Hengeres, szemcsés szárát sűrű szőrzet borítja; csúcsi fürtökben fehér vagy halványlila virágokat hoz, amelyeket éréskor gömbölyű, sárga bogyók követnek.
Csüngő csucsor
Solanum laxum
A Solanum laxum, közismert nevén csüngő csucsor, egy gyors növekedésű, félörökzöld kúszónövény, amely Brazília délkeleti részén, Paraguayban, Argentínában és Uruguayban őshonos. Félfás, csavarodó szárai elérhetik a 6-9 méteres hosszúságot, gyorsan beborítva a kerítéseket, pergolákat és rácsokat. Nyártól őszig illatos, csillag alakú fehér virágfürtöket hoz sárga porzókkal, melyeket apró, kékes-lilás bogyók követnek. A növény minden része – levelei, szárai, virágai és különösen az éretlen bogyói – szolanint és egyéb glikoalkaloidokat tartalmaz, így emberre és háziállatokra egyaránt mérgező; nedve bőrirritációt okozhat, ezért metszéskor kesztyű használata javasolt.
Paradicsom
Solanum lycopersicum
A Solanum lycopersicum, közismert nevén paradicsomnövény, a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó faj, amely Dél-Amerikából származik. Világszerte széles körben termesztik ehető terméseiért, amelyek méretben, színben és alakban egyaránt változatosak. Bár trópusi éghajlaton évelő növény, hideggel szembeni érzékenysége és terméshozási ciklusa miatt a ház körüli és kereskedelmi kertekben általában egynyáriként termesztik.
Koktélparadicsom
Solanum lycopersicum var. cerasiforme
A koktélparadicsom (Solanum lycopersicum var. cerasiforme) egy kisméretű termést hozó paradicsomfajta, amely Peru és Ecuador andoki régióiból származik, és a termesztett paradicsomok legközelebbi vadon élő rokonának tekintik. Fürtökben termő, kerek és apró bogyókat hoz, melyek színe a pirostól a sárgán és narancssárgán át egészen a feketéig terjedhet. Növekedése lehet folytonnövő (indás) vagy determinált (törpe fajták esetén kompakt bokor). Gyors növekedésű és rendkívül bőtermő, a meleg, napos körülményeket kedveli, és az egyik legnépszerűbb konyhakerti és balkonládás zöldség.
Emlőgyümölcs
Solanum mammosum
A Solanum mammosum, közismert nevén emlőgyümölcs vagy tehéntőgy-növény, egy trópusi cserje, amely Dél- és Közép-Amerikából származik. Széles körben termesztik dísznövényként feltűnő alakú gyümölcseiért, amelyek állati tőgyre vagy bimbóra hasonlítanak. A Solanaceae családba tartozó növény akár 1,5 méteres magasságot is elér, sűrű zöld lombozattal és fehértől lilásig terjedő virágokkal rendelkezik. Díszítő vonzereje ellenére a növény minden része mérgező, és gyermekektől, háziállatoktól el kell tartani.
Padlizsán
Solanum melongena
A padlizsán (Solanum melongena) a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó trópusi és szubtrópusi zöldségnövény, amelyet nagy, fényes, lila termése miatt becsülnek. India és Délkelet-Ázsia őshonos növénye, ma már meleg éghajlatú területeken az egész világon termesztik. Bokros, évelő növény, amelyet egyévesként nevelnek; magassága elérheti az 1,8 métert, lila, csillag alakú virágokat hoz, termése a mélylilától a fehérig változhat.
Ribizliparadicsom
Solanum pimpinellifolium
A Solanum pimpinellifolium, közismert nevén ribizliparadicsom vagy vadparadicsom, az összes termesztett paradicsom vad őse. Perúban és Ecuadorban őshonos növény, amely apró, intenzíven édes, ribizli méretű bogyókat terem. A növény összes zöld része szolanint tartalmaz és mérgező; kizárólag az érett termések fogyaszthatók.
Jeruzsálemi cseresznye
Solanum pseudocapsicum
A Solanum pseudocapsicum, közismert nevén jeruzsálemi cseresznye vagy téli cseresznye, egy örökzöld díszcserjé, amely Dél-Amerikából (Peru és Ecuador) származik. Főként dekoratív bogyóiért termesztik, amelyek zöldből sárgán és narancson át pirosra változnak, és hónapokig a növényen maradnak. FONTOS FIGYELMEZTETÉS: a bogyók és a levelek egyaránt súlyosan mérgezőek emberekre, macskákra és kutyákra nézve, mivel szolanocapszint és szolánint tartalmaznak.
Burgonya
Solanum tuberosum
A burgonya (Solanum tuberosum) egy keményítőben gazdag gumós termény Dél-Amerika Andokából, amelyet több mint 7000 éve termesztenek. A Solanaceae (burgonyafélék) családjának tagjaként mára a világ egyik legfontosabb élelmiszer-növényévé vált. A növény fehér, rózsaszín vagy lila virágokat hoz, és tápláló föld alatti gumókat fejleszt. FIGYELEM: A növény összes zöld része szolanint tartalmaz, amely mérgező alkaloid – kizárólag az egészséges gumók fogyaszthatók.
Japánakác
Sophora japonica
A japánakác (Sophora japonica, szin. Styphnolobium japonicum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa, amely Kínából és Koreából származik, de Japánban régóta ültetik templomok és császári kertek köré. Magassága elérheti a 15–25 métert, koronája szélesen elterülő, levelei 7–17 levélkéből álló páratlanul szárnyaltak. Nyáron (július–augusztus) krémfehér, enyhén illatos, hosszú bugavirágzatban nyíló virágokat hoz, amelyeket a méhek kedvelnek. Szárazságtűrése, várostűrése és fagyállósága (4a–8b zóna) miatt gyakran ültetik utcai és parkfaként. Lassú, szívós növekedése, vastag kérge és szoborszerű törzse miatt kedvelt bonszaj alapanyag.
Kōwhai
Sophora microphylla
A kōwhai (Sophora microphylla) egy Új-Zélandon őshonos örökzöld fa, amely a tengerparti övezetektől az alacsonyabb hegyvidéki környezetig mindenhol előfordul. Kultúrnövényként 4–8 méter magasra nő (vadon akár a 25 métert is elérheti), apró levélkékből álló szárnyalt levelekkel és csüngő ágakkal rendelkezik. Tavasszal látványos, sárga, lecsüngő virágfürtöket hoz, amelyeket az ország nem hivatalos nemzeti virágaként tartanak számon. Minden része, különösen a magvai, mérgezőek a bennük található citizin alkaloid miatt.
Törpe kowhai
Sophora prostrata
A Sophora prostrata egy kistermetű, lassú növekedésű örökzöld cserje, amely Új-Zéland Déli-szigetének száraz dombvidékeiről származik. Sűrű, drótszerű, cikkcakkos ágrendszeréről és apró, összetett leveleiről ismert. Tél végén és tavasszal fürtökben hozza csőszerű, pillangós sárga virágait, amelyekről a kowhai nemzetség a maori nevét kapta (ami sárgát jelent). A merev, egymásba fonódó ágszerkezet (divarikáció) feltehetően evolúciós védekezés a mára kihalt moa madarak legelése ellen. Kedvelt szoliter cserje, alacsony sövény vagy bonsai alapanyag; a tengerparti sós levegőt és a szegényes talajt is jól bírja, de a fejlődéshez teljes napsütést és kiváló vízelvezetést igényel.
Afrikai hársfa
Sparrmannia africana
Az afrikai hársfa (Sparrmannia africana) egy gyorsan növő, örökzöld cserje a mályvafélék (Malvaceae) családjából, amely Dél-Afrika nyílt erdeiből, a Jóreménység foka környékéről származik. Természetes élőhelyén 4–8 méter magasra is megnő, szobanövényként azonban lényegesen kisebb marad. Szív alakú, enyhén karéjos levelei rövid szőrökkel borítottak, amelyek érzékeny bőrön enyhe irritációt okozhatnak. Késő téltől nyárig hozza fehér virágait feltűnő sárga-vörös porzókkal, amelyek rovarok érintésére mozgással reagálnak.
Vitorlavirág
Spathiphyllum wendlandii
A Spathiphyllum wendlandii, közismert nevén vitorlavirág, egy Közép-Amerikából – Costa Ricából, Hondurasból és Panamából – származó évelő trópusi növény. Sötétzöld, fényes leveleivel és elegáns, fehér vitorla alakú virágaival a világ egyik legkedveltebb szobanövénye. Díszítőértéke mellett a NASA által is elismert hatékony légtisztító, amely eltávolítja a környezetből a benzolt, a formaldehidet és a triklór-etilént.
Afrikai tulipánfa
Spathodea campanulata
A Spathodea campanulata, közismert nevén afrikai tulipánfa, egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben őshonos. Különlegesen látványos, nagy, serleg alakú, skarlátpirostól narancssárgáig terjedő virágfürtjeiről ismert, amelyek élénk kontrasztot alkotnak sűrű, sötétzöld lombkoronájával. Ideális körülmények között akár 25 méter magasságra is megnőhet; ezt a fenséges fát a világ trópusi tájain széles körben telepítik díszfaként és árnyékfaként. Szépsége ellenére számos, természetes elterjedési területén kívüli régióban inváziós fajnak számít.
Fülöp-szigeteki földi orchidea
Spathoglottis plicata
A Spathoglottis plicata, közismert nevén a Fülöp-szigeteki földi orchidea, egy lenyűgöző, talajlakó orchideafaj, amely Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos. A legtöbb orchideával ellentétben, amelyek fákon nőnek, ez a faj a talajban virágzik, dús töveket alkotva ráncos, szíj alakú levelekből, amelyek tetején magas virágzati szárak emelkednek, akár 40 élénk rózsaszíntől lilás virágot hordozva. Ez az egyik leghozzáférhetőbb és leghálásabb orchidea trópusi és szubtrópusi kertekben.
Mik azok a Közepes nehézségű növények?
A Közepes nehézségű növények kicsit több figyelmet és alapvető kertészeti ismereteket igényel. Ezek a növények rendszeres gondozással és némi termesztési tapasztalattal virágoznak. Ideális azoknak, akik már elsajátították az alapokat.
Tippek a Közepes nehézségű növények termesztéséhez
A közepes nehézségű növények egyensúlyt igényel a figyelem és a szabadság között. Tartson fenn rendszeres gondozási ütemtervet, figyelje a leveleket a problémák korai felismeréséhez, és igazítsa az öntözést az évszakhoz.