1157 Közepes nehézségű növények | 2026 útmutató - 17. oldal
1157 közepes nehézségű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
1157 Közepes nehézségű növények
577–612 megjelenítve a 1157-ból
Lila Gofrinövény
Hemigraphis alternata
A Hemigraphis alternata egy feltűnő trópusi talajtakaró növény Délkelet-Ázsiából, amelyet egyedi, gofrira emlékeztető textúrájú leveleiért becsülnek: a levelek teteje fémes ezüst-zöld, alja pedig élénk lila. Az Acanthaceae család tagjaként a NASA által legjobban értékelt levegőtisztító növények egyike, amely hatékonyan szűri ki a beltéri levegőből az illékony szerves vegyületeket, például a benzolt és a toluolt. Bár apró, fehér harang alakú virágokat hoz, elsősorban drámai hatású lombozatáért termesztik.
Szívlevelű páfrány
Hemionitis arifolia
A Hemionitis arifolia, közismert nevén szívlevelű páfrány, a Pteridaceae családba tartozó kistermetű páfrányfaj, amely Dél- és Délkelet-Ázsia (Indiától Kínán át Kambodzsáig és Tajvanig) nedves erdőiből származik. A növény mindössze 15-25 cm magasra nő, és kétféle levelet fejleszt sötét, szinte fekete nyélen: rövidebb, bőrszerű, szív alakú meddőleveleket, valamint hosszabb, nyíl alakú spóratermő leveleket, amelyek a bokor fölé emelkednek. Lassan növekszik, és leginkább terráriumi körülmények között érzi jól magát.
Közönséges medvetalp
Heracleum
A Heracleum az Apiaceae családba tartozó impozáns lágyszárú növények nemzetsége, mely Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi területein őshonos. A legismertebb fajok közé tartozik a Heracleum sphondylium (közönséges medvetalp) és a Heracleum mantegazzianum (óriás medvetalp). Ezek a növények nyáron nagy, fehér vagy krémszínű ernyővirágzatot hoznak, és akár 2,5 méter magasra is megnőhetnek. A növény nedve furanokumarinokat tartalmaz, melyek fényérzékenyítő vegyületek. Bőrrel érintkezve, napfény hatására súlyos égési sérüléseket, hólyagokat és tartós hiperpigmentációt okozhatnak. Potenciális veszélye ellenére a Heracleum hagyományos gyógyászati és kulináris célokra is felhasználható számos európai és ázsiai kultúrában, emellett fontos nektárforrás a beporzók számára.
Közönséges medvetalp
Heracleum sphondylium
A Heracleum sphondylium, más néven közönséges medvetalp, az Apiaceae (ernyősvirágzatúak) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Erőteljesen növekszik réteken, erdőszéleken és utak mentén, akár 2 méter magasra is megnőhet. Nyáron nagy, fehér virágernyőket hoz, és nedve fényérzékenységet (fotodermatitiszt) okozhat érzékeny embereknél.
Monterey-ciprus
Hesperocyparis macrocarpa
A Hesperocyparis macrocarpa, közismert nevén Monterey-ciprus, egy gyorsan növő, örökzöld fenyőféle, amely Kalifornia középső tengerpartján őshonos. A vadonban drámai, szélformálta sziluettjéről ismert fa 'Goldcrest' kultivárját illatos, citromillatú beltéri vagy teraszos növényként széles körben alkalmazzák. Élénk aranyoszöld lombozata és kompakt, oszlopos növekedési formája különleges díszítőnövénnyé teszi.
Amerikai timsógyökér
Heuchera americana
A Heuchera americana, közismert nevén amerikai timsógyökér, Kelet-Észak-Amerika őshonos évelő növénye, amelyet mélyen karéjos, ezüstszürke márványozású díszleveleiért kedvelnek. Késő tavasszal finom, harang alakú virágokat fejleszt vékony szárakon, és árnyékos kerti környezetben virágzik a legjobban.
Apróvirágú tűzeső
Heuchera micrantha
A Heuchera micrantha, közismert nevén apróvirágú tűzeső vagy sziklai tűzeső, a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó lágyszárú évelő növény, mely Észak-Amerika nyugati részének sziklás szirtjein, törmeléklejtőin és sziklahasadékaiban őshonos, Brit Kolumbiától Kaliforniáig. Alacsony, domború rozettákat alkot mélyen karéjos, juharszerű levelekből, melyek a zöldtől a bronzvörösig terjedő árnyalatokban pompáznak, egész évben díszítőértéket nyújtva. Késő tavasztól kora nyárig vékony, drótszerű szárak emelkednek a lombozat fölé, melyeken apró, fehér vagy krémszínű virágokból álló, laza bugavirágzatok nyílnak, vonzva a hazai méheket és legyeket. Félárnyékban és jó vízelvezetésű, sziklás talajban fejlődik a legjobban, így kiváló választás sziklakertekbe, árnyékos szegélyekbe és természetközeli beültetésekbe.
Kaucsukfa
Hevea brasiliensis
Az Hevea brasiliensis, vagy kaucsukfa, az amazóniai esőerdőkben (az Amazonas és az Orinoco medencéjében) őshonos fa, ahol a folyópartok mentén akár a 40 méteres magasságot is elérheti. Ez a világ természetes gumiellátásának szinte kizárólagos forrása: a kérgén ejtett bemetszés fehér latexet szabadít fel, amelyet körülbelül 7 éves korától kezdve csapolással gyűjtenek. A 20. század fordulóján Ázsiába és Afrikába is betelepítették, ahol széles körben elterjedt, védve fő ellenségétől, a Microcyclus ulei gombától, amely a dél-amerikai levélbetegségért (SALB) felelős, és amely korábban tönkretette a brazíliai kaucsuktermesztést. Beltérben, fényes zöld, hármasan összetett leveleiért termesztve mérete sokkal szerényebb marad. Latexe allergén fehérjéket (heint) tartalmaz: a nedvvel való érintkezés bőrirritációt, a latexre allergiás egyéneknél pedig súlyosabb reakciókat is kiválthat.
Kínai hibiszkusz
Hibiscus rosa-sinensis
A Hibiscus rosa-sinensis, közismert nevén kínai hibiszkusz vagy trópusi hibiszkusz, a Malvaceae családba tartozó örökzöld virágos cserje, amely Trópusi Ázsiában őshonos. Az év nagy részében nagy, feltűnő, sokszínű virágokat hoz, és díszcserjéként széles körben termesztik kertekben és tartályokban szerte a világon.
Lovagcsillag
Hippeastrum reginae
A Hippeastrum reginae, közismert nevén lovagcsillag vagy amarillisz, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó hagymás évelő növény, amely Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Látványos, tölcsér alakú virágokat hoz piros, rózsaszín, fehér, narancssárga és kétszínű árnyalatokban, a felálló szárak akár a 60 cm-es magasságot is elérhetik. Széles körben termesztik dísznövényként cserépben és kertekben, különösen kedvelt élénk téli és tavaszi virágzása miatt.
Amarillisz
Hippeastrum vittatum
Az amarillisz (Hippeastrum vittatum) egy hagymás növény, amely Dél-Amerikából származik, és az Amaryllidaceae (amarilliszfélék) családjába tartozik. Jellegzetessége a nagy, látványos, tölcsér alakú virága, amely akár 20 cm átmérőjű is lehet. A beltéri termesztésre legalkalmasabb hagymás növények egyike, különösen télen és tavasszal.
Hosszúvirágú csillagvirág
Hippobroma longiflora
A Hippobroma longiflora, közismert nevén hosszúvirágú csillagvirág, egy felálló vagy elheverő szárú évelő lágyszárú növény, amely Jamaicából származik, de mára meghonosodott a nedves trópusi és szubtrópusi vidékeken, gyakran patakpartok és árkok mentén. Levelei egyszerűek, szórt állásúak, elliptikus vagy lándzsás alakúak, fűrészes szélűek, hosszuk 5-15 cm. Virágai magányosak, fehérek és illatosak, 6-12 cm hosszú, vékony virágcsővel, amely öt hegyes karéjban végződik – ez a forma a hosszú nyelvű szenderek általi beporzáshoz való alkalmazkodás. Az egyik legveszélyesebb termesztett növénynek tartják: az egész növény, különösen a tejnedve, piridin-alkaloidokat, például lobelint és nikotint tartalmaz. A nedvvel való érintkezés intenzív égő érzést okoz a bőrön és a nyálkahártyákon, a szembe kerülve pedig átmeneti vakságot okozhat; lenyelése veszélyes az emberekre és az állatokra (beleértve a szarvasmarhákat, kutyákat és macskákat is), hányást, remegést, izombénulást és súlyos esetben halált okozhat.
Vérzőszív-fa
Homalanthus
A Homalanthus a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, gyorsan növő trópusi fák és cserjék nemzetsége, amely Ausztráliában, Pápua Új-Guineában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos. Ezek az úttörő növények gyorsan benépesítik a megbolygatott erdőszéleket és tisztásokat, kritikus szerepet játszva a trópusi erdők regenerációjában. Jellemzőjük a nagy, szív alakú levelek, amelyek lehullás előtt élénkvörösre színeződnek, szöveteikben pedig tejfehér latexet termelnek. Számos faj, különösen a Homalanthus nutans, jelentős tudományos érdeklődést váltott ki a prosztratin tartalma miatt – ez egy olyan vegyület, amely a hagyományos szamoai etnobotanikai ismeretek alapján bizonyítottan antivirális és HIV-ellenes hatással rendelkezik.
Hoya callistophylla
Hoya callistophylla
A Hoya callistophylla egy epifita kúszónövény Borneo (Sabah, Malajzia) esőerdőiből, amelyet elsősorban feltűnően erezett levelei miatt termesztenek. A vastag, bőrnemű leveleken sötétzöld alapon ezüstös-világos erezet látható, amely szinte kézzel festettnek tűnik. Tavasszal és nyáron illatos, csillag alakú ernyővirágzatot alkot, amely 20-40 krémfehér vagy halványsárga, vöröses csúcsú virágból áll. Futónövényként kiválóan alkalmas ámpolnába vagy futtató rácsra.
Hoya crassipetiolata
Hoya crassipetiolata
A Hoya crassipetiolata a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó epifita kúszónövény, amely Délkelet-Ázsia (Indonézia, Thaiföld, Malajzia) trópusi erdőiből származik. Vastag, viaszos, mélyzöld leveleiről ismert, amelyeket világos erezet díszít, nevét pedig a szokatlanul vastag levélnyélről kapta. Tavasszal és nyáron hozza a Hoya nemzetségre jellemző, csillag alakú, illatos, krémfehér virágfürtjeit. Népszerű szobanövény viszonylag egyszerű gondozása és lassú növekedése miatt, ideális függőkosárba vagy támasztékra futtatva.
Kúszó hortenzia
Hydrangea anomala
A Hydrangea anomala egy lombhullató, öntapadó kúszónövény, amely Japánban, Kínában, Koreában és Kelet-Szibériában őshonos. Léggyökereivel kapaszkodik falakra, kerítésekre és fákra. Széles, fényes sötétzöld leveleket és lapos, „lacecap” típusú virágzatot növeszt, amelyben a központi apró, termős virágokat mutatós, fehér meddő virágok veszik körül késő tavasztól nyárig.
Sima hortenzia
Hydrangea arborescens
A Hydrangea arborescens, közismert nevén sima hortenzia vagy vad hortenzia, az Egyesült Államok keleti részén őshonos lombhullató cserje. Az 'Annabelle' kultivár ikonikus, akár 30 cm átmérőjű, gömb alakú, fehér virágfejeiről ismert. Az USDA 3-as zónáig fagyálló, így az egyik leghidegebb-tűrőbb hortenzia-fajta.
Nagylevelű hortenzia
Hydrangea macrophylla
A Hydrangea macrophylla, közismert nevén nagylevelű hortenzia, Japánból származó lombhullató virágos cserje. Főként nagy, gömbölyded virágfürtjeiről ismert, amelyek látványosan változtatják színüket – a rózsaszíntől a kékig – a talaj pH-értékétől függően. Sokoldalúsága és látványos megjelenése miatt a világ kertjeiben az egyik legnépszerűbb díszcserjévé vált.
Hegyi hortenzia
Hydrangea serrata
A Hydrangea serrata, közismert nevén hegyi hortenzia, egy lombhullató cserje, amely Korea és Japán hegyvidéki régióiból származik. Tányér alakú (lacecap) virágzatait hoz, melyek színe a talaj pH-értékétől függően a kéktől a rózsaszínen és fehéren át a levenduláig változhat. Kompakt, lassú növekedésű növény, amely akár 120 cm magasságot és 150 cm szélességet is elérhet. Gyakran ültetik keleti stílusú kertekbe és vidéki kertekbe (cottage garden), hosszan tartó nyári és őszi virágzása miatt kedvelik.
Narancsvörös tölcsérgomba
Hygrophoropsis aurantiaca
A Hygrophoropsis aurantiaca, közismert nevén a narancsvörös tölcsérgomba, egy olyan gombafaj, amely rendkívül hasonlít az értékes, ehető sárga rókagombára. Tölcsér alakú kalapja jellegzetes narancssárga vagy sárgásnarancs árnyalatú, lemezei sűrűn állók, lefutók és többszörösen villásan elágazók. Bár Európa és Észak-Amerika fenyveseiben és lombhullató erdőiben egyaránt gyakori, elsősorban szaprotróf gomba, amely szerves anyagokat, például fenyőtűket és korhadó fát bont le.
Emeletes moha
Hylocomium splendens
Az emeletes moha (Hylocomium splendens) a Hylocomiaceae családba tartozó látványos mohafaj, amely sűrű, fényes, olajzöld vagy sárgászöld gyepeket alkot. Jellegzetessége az emeletes (lépcsőzetes) felépítés: minden éves hajtás az előző évi hajtás közepéből nő ki, jól elkülöníthető szinteket hozva létre. A tövüknél vöröses szárak 10-20 cm hosszúra is megnőhetnek, és szárnyasan elágaznak. A mohának nincsenek valódi gyökerei – rizoidokkal rögzül az aljzathoz, a vizet és a tápanyagokat pedig egész testfelületén keresztül veszi fel. Az északi félteke boreális fenyveseinek és vegyes erdőinek gyakori faja. A tápanyagban szegény, savanyú erdei talajt kedveli, talajon, humuszon és korhadt fán egyaránt megél árnyékos helyeken.
Jatobá
Hymenaea courbaril
A Jatobá (Hymenaea courbaril) az amerikai trópusi erdőkben őshonos fenséges fafaj. Rendkívül kemény fájáról és értékes gyantájáról (kopál) ismert. Bőrszerű levelei két levélkéből állnak, termése pedig hüvelyes, amelyben jellegzetes illatú, ehető, lisztes hús található.
Gyökeres fülőke
Hymenopellis radicata
A Hymenopellis radicata, közismert nevén gyökeres fülőke, egy ehető gombafaj, amely hosszú, orsó alakú, mélyen a földbe nyúló tönkjéről ismerhető fel, amely a lombhullató fák korhadó gyökereihez kapcsolódik. Kalapja nedves időben kifejezetten nyálkás, ráncos, színe a barnástól az olívzöld tónusokig terjed. Ez egy lenyűgöző faj, amely az erdőben a felszín alatti öreg bükkfa jelenlétét jelzi.
Palackpálma
Hyophorbe lagenicaulis
A palackpálma (Hyophorbe lagenicaulis) az arecafélék (Arecaceae) családjába tartozó magányos pálmafaj, amely a Mascarenhas-szigetcsoporthoz tartozó Round-szigeten (Mauritius) őshonos. Jellegzetessége a sima, szürkés törzse, amely az alapjánál palackszerűen megduzzad, majd a korona felé elvékonyodik. A törzs tetején egy kis korona található, amely 4-8 darab mélyzöld, szárnyalt levélből áll (a fiatal növények levelei vöröses vagy narancssárgás árnyalatúak lehetnek). Lassú növekedésű faj; a vadonban kevesebb mint 10 kifejlett példánya maradt, így a súlyosan veszélyeztetett fajok közé tartozik, bár dísznövényként a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken világszerte elterjedt.
Vöröses kénvirág
Hypholoma lateritium
A Hypholoma lateritium, közismert nevén vöröses kénvirág, egy fán lakó gombafaj, amely sűrű csoportokban nő lombhullató fák tuskóin. Jellemzője a téglavörös kalap, amely a közepén sötétebb, a szélei felé pedig világosabb árnyalatú. A mérgező sárga kénvirággal ellentétben a húsa enyhébb ízű, bár néha kissé kesernyés lehet.
Fehér szeplősarc
Hypoestes forskaolii
A Hypoestes forskaolii, közismert nevén fehér szeplősarc, egy évelő vagy egynyári lágyszárú növény, amely a trópusi Afrikában és az Arab-félszigeten őshonos. A medvekörömfélék (Acanthaceae) családjába tartozik, és dísznövényként, valamint gyógyászati tulajdonságai miatt is értékelik. Ovális, sima levelei sűrű, élénkzöld lombozatot alkotnak, míg apró, finom virágai a fehértől a halványrózsaszínig változnak. Természetes élőhelyén cserjék és fák alatt nő, kiválóan alkalmazkodva a trópusi régiók szűrt fényéhez és jó vízelvezetésű talajához. A növény tudományos érdeklődésre tart számot, mivel antimikrobiális, rákellenes és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező diterpén vegyületeket tartalmaz.
Közönséges magyal
Ilex aquifolium
A közönséges magyal egy lassú növekedésű, örökzöld cserje vagy kis fa, amely sötétzöld, fényes és szúrós leveleiről, valamint téli piros bogyóiról ismert. Nyugat- és Dél-Európában őshonos, sűrű, piramis alakú koronát alkot, és a karácsonyi dekoráció klasszikus eleme, bár bogyói lenyelve mérgezőek.
Japán magyal
Ilex crenata
Az Ilex crenata, közismert nevén japán magyal, egy Japánban, Koreában és Kelet-Kínában őshonos, sűrű ágrendszerű, lassú növekedésű örökzöld cserje. Gyakran használják a puszpáng (buxus) helyettesítésére; apró, fényes, tüskétlen levelei finom és kompakt textúrát adnak, amely kiválóan bírja a metszést, így ideális sövénynek, formára nyírt növénynek (topiary) vagy bonsainak. Késő tavasszal apró, jelentéktelen zöldesfehér virágokat hoz, melyeket a nőivarú példányokon fekete bogyók követnek, amelyek egészen télig a növényen maradnak.
Japán magyal 'Helleri'
Ilex crenata 'Helleri'
A japán magyal 'Helleri' a japán magyal (Ilex crenata) egy törpe, örökzöld változata, amely Kelet-Ázsiából származik. Sűrű, kupolás bokrot képez, 60-120 cm magas és hasonló szélességű, apró, fényes, sötétzöld levelekkel, amelyek a buxusra emlékeztetnek. Tavasszal jelentéktelen, fehéres-zöldes virágok jelennek meg, ősszel pedig – ritkán – fekete csonthéjas termések. Kompakt növekedési formájának és jó metszéstűrő képességének köszönhetően kiválóan alkalmas formázott növénynek, alacsony sövénynek vagy ágyásszegélynek.
Matétea
Ilex paraguariensis
A matétea (Ilex paraguariensis) az Aquifoliaceae családba tartozó örökzöld fa vagy cserje, amely Brazília déli részének, Paraguaynak, Argentínának és Uruguaynak a szubtrópusi vidékein őshonos. Bőrszerű, sötétzöld levelei adják a chimarrão és a tereré alapját, amelyek koffeinben és antioxidánsokban gazdag, hagyományos dél-amerikai italok. A vadonban akár a 15 méteres magasságot is elérheti, de termesztésben általában metszett cserjeként tartják, 3 és 8 méter közötti magasságban.
Óriás nebáncsvirág
Impatiens sodenii
Az Impatiens sodenii, közismert nevén óriás nebáncsvirág vagy Soden-nebáncsvirág, egy Kenyából és Tanzániából származó évelő félcserje. Akár 2,5 méter magasra is megnőhet, levelei örvökben állnak, rózsaszín vagy fehér virágai pedig egész évben nyílnak. Trópusi és szubtrópusi kertek kedvelt dísznövénye, amely elnyerte a Brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) Garden Merit díját.
Törpe vízipálma
Isolepis cernua
Az Isolepis cernua a sásfélék (Cyperaceae) családjába tartozó kisméretű növény, amely számos kontinens mérsékelt égövi régiójában őshonos, beleértve Európa, Afrika, Amerika és Óceánia egyes részeit. Sűrű, finom csomókat alkot vékony, fonalszerű, sötétzöld levelekből, melyek végén apró, világosbarna vagy zöldes füzérkék találhatók – ezek emlékeztetnek a megvilágított optikai szálak végére, innen ered népszerű elnevezése is. Természetes élőhelyei a vizenyős talajok, tópartok, mocsarak és sós mocsári területek, ezért jól tolerálja, sőt igényli a folyamatosan nedves talajt.
Kínai Ixora
Ixora chinensis
Az Ixora chinensis, közismert nevén Kínai Ixora vagy Törpe Ixora, a Rubiaceae családba tartozó trópusi örökzöld cserje, amely Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos. Sűrű virágcsomókban nyíló, apró, élénk virágait piros, narancssárga, rózsaszín, sárga és fehér árnyalatokban hozza, és trópusi éghajlaton szinte egész évben virágzik. Széles körben alkalmazzák kertekben, sövényekként és díszágyásokban; hosszú virágzási ideje, valamint kompakt, sűrű növekedési formája miatt kedvelt növény.
Ixóra
Ixora coccinea
Az Ixora coccinea, közismert nevén ixóra vagy dzsungel muskátli, a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó sűrű, elágazó örökzöld cserje. Dél-Indiában, Bangladesben és Srí Lankán őshonos, de évszázadok óta széles körben termesztik a világ trópusi és szubtrópusi vidékein. Kerti körülmények között a növény általában 1,2–1,8 méter (4–6 láb) magasságot ér el, bár ideális környezetben akár a 3,7 métert (12 láb) is meghaladhatja. Fényes, bőrnemű, hosszúkás levelei kezdetben bronzos árnyalatúak, majd mély sötétzöldre érnek, mutatós hátteret biztosítva a látványos virágzatnak. A növény apró, csöves, négyszirmú virágokból álló, látványos, gömbölyded ernyővirágzatokat (korimbuszokat) hoz, amelyek átmérője 5–12 cm. Míg a klasszikus forma ragyogó skarlátvörös virágokat bont, léteznek narancssárga, sárga, rózsaszín és fehér fajtái is. Fagymentes trópusi éghajlaton a virágzás szinte egész évben folyamatos, így az egyik legmegbízhatóbb és leghosszabb ideig virágzó trópusi cserje. A virágok enyhén illatosak, vonzzák a pillangókat, kolibriket és más beporzókat; a virágzást apró, sötétlila-fekete bogyószerű termések követik. Az Ixora coccinea a teljes napsütést és a folyamatosan nedves, jó vízelvezetésű, savanyú talajt (pH 5,0–5,5) kedveli — kifejezetten érzékeny a lúgos körülményekre, a talaj pH-értékének 6,0 fölé emelkedése esetén gyorsan vas- és mangánhiányos klorózis alakul ki nála. Fagyérzékeny, kültéren csak a USDA 10–11-es zónákban tartható meg, de hűvösebb éghajlaton beltérbe menekíthető dézsás növényként is nevelhető. Díszértékén túl az ixóra jelentős kulturális és gyógyászati jelentőséggel bír: a hindu vallási gyakorlatban Siva istennek szánt szent felajánlás, Suriname nemzeti virága, és az ájurvédikus orvoslásban is régóta alkalmazzák.
Jabuticaba
Jaboticaba
A jabuticaba egy lassú növekedésű, örökzöld brazil gyümölcsfa, amely különleges „törzsön virágzó” (caulifloria) tulajdonságáról ismert: fehér virágai és termései közvetlenül a törzsön és a vastagabb ágakon jelennek meg, nem pedig az ágak végein. Az Atlanti-parti esőerdőkben (főként Minas Gerais, São Paulo és Rio de Janeiro államokban) őshonos növény magról nevelve 8-10 év után fordul termőre, de az oltott vagy légbujtással nyert példányok jóval korábban, 3-5 év alatt teremnek. Gyümölcstermőként és dísznövényként is kedvelt, gyakran nevelik dézsában vagy bonsaiként.
Jázmin
Jasminum
A Jasminum az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó, mintegy 200 cserje- és kúszónövényfajt magában foglaló nemzetség, amely Ázsia, Afrika, Ausztrálázsia és Óceánia trópusi és meleg mérsékelt égövi vidékein őshonos. Intenzív illatú, csillag alakú, általában fehér vagy sárga virágaikért termesztik őket; a jázminok a kompakt örökzöld cserjéktől a több méter magasra felfutó, erőteljes kúszónövényekig terjednek. Népszerű kerti és szobanövényfajok közé tartozik a Jasminum officinale (közönséges jázmin), a Jasminum sambac (arab jázmin, amelyet a jázmintea illatosítására használnak) és a Jasminum polyanthum (gyorsan növő, télen virágzó kúszónövény). A legtöbb jázmin tavasszal és nyáron virágzik a legintenzívebben, parfümillattal töltve meg a kerteket és otthonokat, különösen az esti órákban. Mivel ez a leírás a teljes nemzetségre vonatkozik, az alábbi gondozási útmutató a gyakori termesztett fajok általános igényeit tükrözi; az egyes fajok télállósága, kifejlett mérete és növekedési formája eltérő lehet.
Mik azok a Közepes nehézségű növények?
A Közepes nehézségű növények kicsit több figyelmet és alapvető kertészeti ismereteket igényel. Ezek a növények rendszeres gondozással és némi termesztési tapasztalattal virágoznak. Ideális azoknak, akik már elsajátították az alapokat.
Tippek a Közepes nehézségű növények termesztéséhez
A közepes nehézségű növények egyensúlyt igényel a figyelem és a szabadság között. Tartson fenn rendszeres gondozási ütemtervet, figyelje a leveleket a problémák korai felismeréséhez, és igazítsa az öntözést az évszakhoz.