619 Közepes Kisállatbarát | 2026 útmutató - 12. oldal
619 közepes kisállatbarát keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
619 Kisállatbarát közepes szinttel
397–432 megjelenítve a 619-ból
Vad banán
Musa acuminata
A Musa acuminata a legtöbb ehető banánfajta vad őse. Délkelet-Ázsiában őshonos, gyorsan növő, lágyszárú évelő növény, amely 3–5 m magasságot is elérhet. Nagy, lapát alakú levelei és ívelt virágzati szára látványos trópusi díszhatást kölcsönöznek neki. A kereskedelmi banánokkal ellentétben a vad példányok kemény magvakkal teli gyümölcsöket teremnek.
Vadbanán
Musa balbisiana
A Musa balbisiana egy gyorsan növő, évelő trópusi növény, amely Dél-Ázsia keleti részén, Délkelet-Ázsia északi részén és Dél-Kínában őshonos. Akár 5,5 méter magasra is megnőhet, széles, lapát alakú levelekkel, krémszínűtől fehérig terjedő virágokkal, amelyeket vöröses-lilás murvalevelek borítanak, és vastag héjú, magokkal teli termésekkel. A Musa acuminata mellett ez a két vadon élő ősi faj egyike szinte az összes termesztett banánnak, hozzájárulva az ellenálló 'B genommal', amely sok banánhibridnek ad szívósságot.
Skarlát banán
Musa coccinea
A skarlát banán (Musa coccinea) egy látványos trópusi növény, amely Délkelet-Ázsiából, különösen Vietnámból és Dél-Kínából származik. A termő banánfajtákkal ellentétben elsősorban dísznövényként termesztik feltűnő, felfelé törő virágzatai miatt, amelyek élénk skarlátpiros murvalevelei apró sárga virágokat fognak közre. Ez a gyorsan növő, bokrosodó növény könnyen hoz sarjakat, és dús trópusi látványt teremt kertekben, ültetőedényekben, illetve beltéri díszítőelemként világos helyiségekben.
Virágzó banán
Musa ornata
A Musa ornata, közismert nevén virágzó banán vagy díszbanán, egy kis méretű trópusi banánnövény, amely Dél-Ázsiából (Banglades, India, Mianmar) származik. Nem gyümölcséért, hanem lenyűgöző virágzatáért becsülik: rózsaszíntől levendulásig terjedő murvái sárgásorancs csöves virágokkal díszítik. Az ehető banánfajtákkal ellentétben kis gyümölcsei nem fogyaszthatók, azonban a növény látványos díszpéldány a trópusi kertekben és nagy tartályokban.
Banánfa
Musa sp
A banánfa (Musa sp.) egy trópusi, lágyszárú évelő növény, amelynek őshazája Délkelet-Ázsia, és széleskörűen termesztik mind ehető termése, mind díszértéke miatt. Hatalmas, lapátszerű levelei akár 2 méter hosszúra is megnőhetnek, buja trópusi látványt nyújtva. Valójában nem fa – az álszár egymást átfedő levélhüvelyekből alakul ki. A növény gyorsan fejlődik, sárga vagy színes virágokat hoz, amelyeket gyümölcsfürtök követnek.
Ashanti Vér
Mussaenda erythrophylla
A Mussaenda erythrophylla, közismert nevén Ashanti Vér vagy Vörös Zászlócserje, Nyugat-Afrikából származó trópusi cserje. Különlegesen mély vörös módosult leveleiről (murvaleveleiről) ismert, amelyek apró sárga virágokat öveznek, drámai és egzotikus megjelenést kölcsönözve a növénynek. Ez a gyorsan növő díszcserje párás, trópusi körülmények között virágzik, és népszerű választás trópusi kertek szegélynövényeként, sövényként vagy magányos díszpéldányként.
Mycetinis
Mycetinis
A Mycetinis (szegfűgomba-félék) nemzetségbe tartozó gombák jellegzetes, fokhagymára emlékeztető illatukról ismertek. Ezek a kisméretű gombák gyakran korhadó faanyagon vagy avaron élnek az erdőkben. Kalapjuk vékony, tönkjük pedig szívós és sötét színű. A legismertebb faj a fokhagymaszagú szegfűgomba, amely gasztronómiai szempontból is értékes fűszergomba.
Brazil szőlőfa
Myrciaria jaboticaba
A brazil szőlőfa (Myrciaria jaboticaba) egy gyümölcstermő fa, amely Brazília Atlanti-erdőségének és Cerrado régiójának őshonos növénye. Különlegessége, hogy sötétlila gyümölcseit közvetlenül a törzsén és főágain hozza – ezt a jelenséget kauliflóriának nevezzük. Ez az egyik legelterjedtebb jaboticaba-fajta Brazíliában, édes, vékony héjú, lédús fehér húsú gyümölcseiről közismert.
Csermelyciprus
Myricaria germanica
A csermelyciprus (Myricaria germanica) a tamariszkafélék (Tamaricaceae) családjának egyetlen Közép-Európában honos faja. Lombhullató, 60–250 cm magas cserje, vessző alakú, felálló ágakkal és apró, pikkelyszerű levelekkel. Június és augusztus között nyílik, halványrózsaszíntől fehérig terjedő, apró virágai sűrű füzérekben nyílnak. Tipikus pionír faj: hegyvidéki és szubalpin folyók kavicsos-homokos zátonyain telepszik meg, ahol az időszakos áradások és kiszáradás is jellemző. Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, védett faj, mára csak néhány, jórészt másodlagos (ember alkotta) élőhelyen fordul elő.
Tehénszarv orchidea
Myrmecophila tibicinis
A Myrmecophila tibicinis egy nagy méretű epifita orchidea, amely Mexikótól Dél-Amerika északi részéig terjedő, szezonálisan száraz trópusi erdőkben honos. Üreges, hengeres álgumói – amelyek akár 45 cm magasra is nőnek – a vadonban hangyák által lakottak; ez a mutualista kapcsolat extra tápanyagokat biztosít a növény számára. Virágai látványosak: bíbor-magenta csészelevelek és sziromlevelek bronz-narancssárga csúcsokkal, nagy fehér ajak intenzív magenta erekkel, és élénk sárga középső szemölcskével. A virágszár meghaladhatja az 1,5 métert, és akár 15 virágot is hordozhat.
Vizitorma
Nasturtium officinale
A vizitorma (Nasturtium officinale) egy évelő vízi zöldség a Brassicaceae családból, Európában és Közép-Ázsiában őshonos, ahol patakok és tiszta, folyóvízű források partján nő vadon. Üreges, úszó szárai könnyen gyökeret eresztenek a csomóknál, ha átázott talajjal érintkeznek, sűrű, sötétzöld, kerekded levelekből álló bokrokat alkotva, melyek csípős és enyhén kesernyés ízűek. Ez az egyik legrégebben termesztett leveles zöldség: már Hippokratész is ajánlotta köptetőként az ókori Görögországban, és a görög katonák fogyasztották, mert úgy hitték, erősíti a testet és a lelket. Ma a világ egyik legtáplálóbb zöldségeként tartják számon, gazdag A-, C- és B-komplex vitaminokban, valamint vasban, folsavban és kalciumban.
Csüngő nematanthusz
Nematanthus wettsteinii
A csüngő nematanthusz (Nematanthus wettsteinii) a brazíliai Atlanti-parti Esőerdőkből származó epifita kúszónövény, amely a természetben fák törzsén él. Apró, húsos és fényes levelei, valamint felfújt, narancssárga cső alakú virágai miatt kedvelik, amelyek tátogó kis halakra emlékeztetnek – innen ered a népszerű neve is. Ideális választás függőkosarakba, ahol lecsüngő ágai érvényesülhetnek.
Trópusi kancsóka (nemzetség)
Nepenthes
A Nepenthes trópusi húsevő kúszónövények nemzetsége, amelynek több mint 170 leírt faja elsősorban Délkelet-Ázsiában honos. Jellegzetességük a levélkacsokon lógó, kancsó alakú csapdaszerv (ascidium), amely képes rovarokat és kisebb állatokat befogni és megemészteni. A fajok mérete a kis epifitáktól a nagy lombkoronán kapaszkodó kúszónövényekig terjed.
Neglecta kancsóka
Nepenthes × neglecta
A Nepenthes × neglecta egy természetes úton létrejött trópusi kancsóka hibrid, amely a N. gracilis és a N. mirabilis kereszteződéséből származik. Őshazája Borneó, a Maláj-félsziget, Szumátra és Thaiföld alföldi esőerdői 1000 méteres tengerszint feletti magasság alatt. Ez a kúszó, kapaszkodó félcserje akár 5 méter hosszúra is megnőhet, és akár 15 cm magas, tölcsér alakú kancsókat növeszt, amelyekkel rovarokat csalogat magához és emészt meg, hogy kiegészítse a tápanyagszegény talajból származó élelmét. A legtöbb Nepenthes hibridhez hasonlóan erős hibrid vigorral rendelkezik, így szívósabb és hálátlanabb körülmények között is jobban fejlődik, mint sok tiszta faj.
Kancsóka
Nepenthes alata
A Nepenthes alata, közismert nevén kancsóka, egy trópusi húsevő kúszónövény, amely a Fülöp-szigetekről származik, ahol széles magassági tartományban, az alföldi erdőktől a hegyoldalakig előfordul. Szárnyas levélnyéléről kapta a nevét, és spirális kacsai színes kancsó alakú csapdákat hoznak létre, amelyek vonzzák, elfogják és megemésztik a rovarokat, hogy kiegészítsék a tápanyagszegény talajokat, ahol nő. Díszes kancsói miatt nagyon kedvelik a szobanövény-gyűjtők, és viszonylag toleránsabb, mint más Nepenthes fajok, ezért gyakran ajánlják kezdő húsevő növénytartóknak.
Trópusi kancsóka
Nepenthes spp
A Nepenthes, közismert nevén trópusi kancsóka vagy majomcsészék, lenyűgöző húsevő növények, amelyek Délkelet-Ázsiában, különösen Borneón, Szumátrán és a Fülöp-szigeteken honosak. Jellegzetes, korsó alakú csapdákat fejlesztenek, amelyek emésztőfolyadékkal telnek meg, és rovarokat, kisebb állatokat ejtenek foglyul, majd emésztik fel őket – így jutnak tápanyaghoz tápanyagszegény, savas talajú természetes élőhelyükön.
Ventricosa kancsóka
Nepenthes ventricosa
A Nepenthes ventricosa egy trópusi kancsóka, amely a Fülöp-szigeteki Luzon hegyi erdőiben őshonos, ahol kúszónövényként kapaszkodik a sziklás lejtőkön és erdőszéleken. Jellegzetes tölcsér alakú kancsókat növeszt, amelyek pajzsszerű, felfelé álló fedéllel rendelkeznek a rovarok csalogatására és csapdába ejtésére. A növény a rovarok megemésztésével pótolja a szülőhelyén található vulkanikus talaj szűkös tápanyagkészletét. A kezdők számára az egyik legideálisabb húsevő növény, mivel a páratartalom széles skáláját jól tolerálja.
Bostoni páfrány
Nephrolepis exaltata
A bostoni páfrány egy dús, elegáns szobanövény, amelyet ívesen hajló levelei és kiváló levegőtisztító tulajdonságai tesznek különlegessé. Az Amerika trópusi vidékeiről – köztük Floridából, Közép-Amerikából, Dél-Amerikából és a Nyugat-Indiákról – származó örökzöld páfrány a viktoriánus kor óta közkedvelt beltéri növény. Tollas, élénkzöld lombozata akár 90 cm hosszúra is megnőhet, lenyűgöző kaskádszerű hatást keltve, amely tökéletesen illik csüngő kosarakhoz vagy magasra emelt virágállványokhoz.
Halfarkú szobapáfrány
Nephrolepis falcata
A Nephrolepis falcata, közismert nevén halfarkú szobapáfrány, egy Délkelet-Ázsiából és a Csendes-óceáni szigetekről származó epifita páfrány, amely a Nephrolepidaceae családba tartozik. Hosszú, íves leveleinek végei kettéágaznak, ami egy hal farkára emlékeztet, innen ered a magyar neve is. Mérsékelt növekedésű évelő növény, amelyet dús lombozata miatt gyakran tartanak függőkosarakban és árnyékos kertekben.
Pirospozsgás bromélia
Nidularium fulgens
A Nidularium fulgens, közismert nevén pirospozsgás bromélia, egy lenyűgöző broméliafajta, amely Brazília Atlanti-erdőjének aljnövényzetéből származik. Lapos rózsettát alkot zöld, foltos levelekből, és virágzáskor a középső tölcsér élénkpirosra gyullad, apró lila virágok fürtjeit keretezve.
Kígyókaktusz, Éj királynője
Nyctocereus serpentinus
A Nyctocereus serpentinus egy Mexikóból származó, éjjel virágzó kúszókaktusz, amely a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozik. Hosszú, kanyargós szárai (akár 3 méter) kezdetben felállóak, majd később vízszintesen elterülnek. Különösen nagy, fehér, tölcsér alakú virágai miatt kedvelik, amelyek átmérője elérheti a 15 cm-t, alkonyatkor nyílnak ki, és intenzív, csábító illatot árasztanak. A virágok beporzókat, például szendereket, denevéreket és méheket vonzanak. Termése ehető, színe zöldről élénkvörösre változik, augusztustól októberig érik. A növényt meleg éghajlatú területeken széles körben termesztik díszítőértéke és illatos, éjszakai virágai miatt.
Északi tündérrózsa
Nymphaea candida
A Nymphaea candida egy szívós, évelő vízinövény, amely a mérsékelt övi Eurázsia állóvizeiben és nyugodt édesvízi élőhelyein őshonos. Úszó levelei és sárga közepű, makulátlan fehér virágai minden reggel kinyílnak a víz felszínén tavasztól nyárig, klasszikus kiegészítői a kerti tavaknak.
Szerzetesorkidea
Oeceoclades maculata
Az Oeceoclades maculata, közismert nevén szerzetesorkidea vagy afrikai foltos orkidea, az Orchidaceae családba tartozó talajlakó orkidea, amely a trópusi Afrikában és Madagaszkáron őshonos. Kis, csoportos álgumókból fejlődik, melyek mindegyikén egyetlen, sötétzöld, halvány foltokkal tarkított levél található. Tavasszal karcsú virágszárakat növeszt, amelyeken apró fehér-rózsaszín virágok nyílnak. Rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően a 19. század óta széles körben meghonosodott a neotrópusi területeken – Brazíliától és a Karib-térségtől Floridáig –, és ma már az egyik legsikeresebb invazív orkideafajként tartják számon eredeti élőhelyén kívül.
Táncoló hölgy orchidea (nemzetség)
Oncidium
Az Oncidium az epifita neotropikus orchideák nagy nemzetsége, amely bőséges, sárga, pillangószerű virágairól ismert, amelyek kecsesen ringatóznak a szellőben. Közép-Amerikától Dél-Amerikáig honos, a nemzetség több száz fajt foglal magában, amelyeket díszítő célból széles körben termesztenek.
Táncoló Hölgy Orchidea
Oncidium Celtic Sun x Burgundian
Az Oncidium Celtic Sun x Burgundian egy lebilincselő, sympodialis orchidea hibrid, amelyet 'Táncoló Hölgy' megjelenéséről ismernek. Elágazó virágzatokat hajt, amelyeken számos kis virág nyílik, jellegzetes nagy, fodros labellummal, általában aranysárga árnyalatokban, bonyolult burgundi vagy vörösesbarna mintázattal. A növény pseudobulbuszokból fejlődik, amelyek vizet raktároznak, és hosszú, szíj alakú, örökzöld levelei vannak.
Táncoló hölgy orchidea
Oncidium flexuosum
Az Oncidium flexuosum, közismert nevén táncoló hölgy orchidea vagy aranyeső orchidea, egy epifita orchideafaj, amely Brazília keleti és déli részén, valamint Argentína északi részén, Paraguayban és Uruguayban őshonos. Kompakt csoportokat alkot ovális álgumókból, amelyekből keskeny, fényes levelek hajtanak. Ősz és tél között akár 1,5 méter hosszú, íves és elágazó virágszárakat növeszt, amelyeken tucatnyi apró, aranysárga virág nyílik, tövükön és mézajkukon vörösesbarna foltokkal. A szélben ringatózó virágok látványa adta a növény népszerű becenevét.
Táncoló hölgy orchidea
Oncidium leleui
Az Oncidium leleui egy Mexikóban őshonos epifita orchidea, amely Nayarit, Jalisco, Colima, Michoacán, Oaxaca és Guerrero államokban található meg, szezonálisan száraz trópusi erdőkben, 250 és 950 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Hosszú, íves virágszárai meghaladhatják a két métert, és több mint 270 apró sárga és barna virágot hordoznak, amelyek kecses táncosokra emlékeztetnek. Lassú növekedésű, de rendkívüli szépségű faj.
Aranyzápor Orchidea
Oncidium sphacelatum
Az Oncidium sphacelatum, közismert nevén Aranyzápor Orchidea, egy nagy méretű epifita orchidea, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Látványos, ívelt virágszárakat hajt, amelyek akár 1,5 méter hosszúra is megnőnek, és rengeteg élénk sárga és barna virággal díszítettek. Erőteljes növekedésű faj, idővel lenyűgöző töveket alkot, és az egyik legkönnyebben termeszthető oncidiumnak tartják.
Aranyzápor Orchidea
Oncidium varicosum
Brazíliából származó epifita orchidea, amelyet hosszú, apró sárga virágokból álló fürtjei tesznek ismertté, amelyek arany kaszkádra emlékeztetnek. Jellemzőek rá a víz- és tápanyag-tárolásra szolgáló pszeudogumók, amelyek az orchideák tipikus sajátosságai. Brazília egyik legnépszerűbb orchideája buja virágzása és viszonylag egyszerű termeszthetősége miatt.
Sárgarépa-páfrány
Onychium japonicum
Az Onychium japonicum, közismert nevén sárgarépa-páfrány, egy bokros növekedésű, lombhullató páfrány, amely Közép- és Kelet-Kínában, Japánban, a Himalájában, a Fülöp-szigeteken és Vietnamban őshonos. Párás erdőkben, árnyékos partoldalakon és sziklás lejtőkön él. Drótszerű, fényes fekete szárai ívesen hajló, tollas leveleket hordoznak, amelyek két-háromszorosan szárnyaltak, finom, fonalszerű szegmensekre tagolódnak – ezek kísértetiesen hasonlítanak a sárgarépa lombjára, innen ered a neve is. Lassan fejlődik (gyakran 5-10 évbe telik, mire eléri a teljes méretét), rendezett, körülbelül 45 cm magas és széles csomókat alkot. Finom, csipkeszerű textúrája miatt kedvelt dísze az árnyékos kerteknek és kaspóknak.
Madagaszkári elefántfa
Operculicarya decaryi
Az Operculicarya decaryi egy lassú növekedésű, vastag törzsű szukkulens fa, amely Madagaszkár déli részének tüskés bozótosaiban őshonos. A bonsaikultúrában nagyra értékelik duzzadt kaudexe (törzse), parás kérge és bonyolult ágszerkezete miatt. Apró, páratlanul szárnyalt leveleket és télen kis, vörös virágfürtöket növeszt. Termesztésben díszes kaudiciform szobanövényként és trópusi bonsaiként egyaránt népszerű.
Függőleges fügekaktusz
Opuntia stricta
Az Opuntia stricta egy felálló vagy szétterülő pozsgás cserje a kaktuszfélék családjából, amely trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonos, beleértve Floridát, Kubát és Kelet-Mexikót. Általában 50-100 cm magas, de elérheti a 2 métert is. A növény lapos, lapát alakú szárakat (kladódiumokat) visel, amelyek 10-35 cm hosszúak, éles tüskékkel és mikroszkopikus, horgas glochidákkal borítva. Tavasszal és nyáron élénksárga virágokat hoz, amelyeket ehető piros vagy lila gyümölcsök követnek. Jelenleg a világ 100 legrosszabb invazív faja közé sorolják, elterjedt Afrikában, Ausztráliában, a mediterrán régiókban és Ázsiában.
Orchidea
Orchidaceae
Az Orchidaceae a virágos növények egyik legnagyobb családja, több mint 25 000 fajjal. Többségük epifita és szárazföldi évelő, amelyeket bonyolult, hosszan tartó virágzásuk miatt kedvelnek. A Phalaenopsis, vagyis a lepkeorchidea a család legelterjedtebb szobanövény-képviselője, amelyet viaszos virágfürtjeiért értékelnek, amelyek akár hónapokig is nyitva maradhatnak. A legtöbb termesztett orchidea trópusi és szubtrópusi erdőkből származó epifita, ahol a fák kérgébe kapaszkodnak, és a nedvességet, valamint a tápanyagokat vastag, szabadon lévő léggyökereiken keresztül szívják fel a talaj helyett.
Csavarpálma
Pandanus
A Pandanus az óvilági trópusokon – Afrika partvidékén, Madagaszkáron, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a csendes-óceáni szigeteken – őshonos, pálmaszerű, kétlaki fák és cserjék népes nemzetsége. Jellegzetességei a szíj alakú, gyakran tüskés levelek, amelyek spirálisan helyezkednek el a törzs körül, valamint a különleges léggyökerek (támasztógyökerek), amelyek a súlyos törzset rögzítik. A Pandanus mérete a kompakt, szobanövény méretű cserjéktől a 20 méteres óriásfákig terjed. A nőivarú példányok ananászhoz hasonló terméscsoportokat hoznak, amelyek narancssárgára vagy vörösre érnek, míg egyes fajok (különösen a Pandanus amaryllifolius) illatos leveleit Délkelet-Ázsia konyháiban nagy becsben tartják.
Pandánusz
Pandanus amaryllifolius
A Pandanus amaryllifolius, közismert nevén pandánusz, egy trópusi örökzöld cserje, amelyet hosszú, kardszerű, aromás leveleiért termesztenek. Délkelet-Ázsiában őshonos; ez a steril kultúrnövény ritkán virágzik, és kizárólag sarjakkal szaporítható. Levelei a délkelet-ázsiai konyha alapvető ízesítő- és színezőanyagai, édes, diós illata miatt gyakran nevezik „Ázsia vaníliájának”.
Illatos csavarpálma
Pandanus odorifer
A Pandanus odorifer, közismert nevén illatos csavarpálma vagy kevra, a Pandanaceae család trópusi örökzöld növénye, amely Dél-Ázsiából származik. Intenzíven illatos hím virágait lepárolva állítják elő a kevra-esszenciát és a kevravizet – az indiai konyha, az édesipari termékek és a hagyományos illatszerkészítés meghatározó alapanyagait. Hosszú, spirálisan rendeződő leveleivel és látványos megjelenésével dísznövényként is kedvelt, emellett széleskörűen alkalmazzák kulináris, gyógyászati és aromás célokra.
Közepes gondozású Kisállatbarát
A 619 közepes kisállatbarát válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a mérsékelt gondozási igényekkel. Ideális alapszintű tapasztalattal rendelkezőknek.
Miért válasszon Közepes Kisállatbarátt?
A kisállatbarát szépségének és a közepes nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát kiegyensúlyozott gondozási elkötelezettséggel. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.