1159 Közepes Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 29. oldal
1159 közepes könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
1159 Könnyű gondozás közepes szinttel
1009–1044 megjelenítve a 1159-ból
Japán fűz 'Hakuro Nishiki'
Salix integra 'Hakuro Nishiki'
A 'Hakuro Nishiki' japán fűz (Salix integra) egy lombhullató díszcserje a fűzfafélék családjából, amely különleges, rózsaszín, fehér és zöld árnyalatú tarka leveleiről ismert. Ezek a színek tavasszal és kora nyáron a legélénkebbek a friss hajtásokon. Tavasszal apró, díszítőértékkel nem bíró sárgászöld barkák jelennek meg rajta. Gyors növekedésű növény, amelyet gyakran alacsony cserjeként vagy törzsre oltott, gömb alakú faként nevelnek. Kertekben szoliterként vagy növénycsoportok részeként kedvelt, különösen vízpartok közelében, mivel jól tűri a nedves környezetet.
Fekete bodza
Sambucus nigra
A Sambucus nigra, közismert nevén fekete bodza vagy európai bodza, gyorsan növő, lombhullató cserje vagy kis termetű fa, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Késő tavasszal nagy, lapos tetejű, illatos, krémfehér virágzatot hoz, amelyet nyár végén és ősszel fényes, sötétlila-fekete bogyókból álló, csüngő fürtök követnek. A növény kétféle felhasználásáról – ehető és gyógyászati célokra egyaránt – nevezetes: a bodzavirág-szörp és a bodzabogyó-szirup egész Európában kedvelt. Fontos megjegyzés: a növény összes zöld része (levelek, szárak, gyökerek, éretlen bogyók és nyers magok) cianogén glikozidok miatt mérgező; csak a teljesen megfőzött, érett bogyók és a friss virágok fogyaszthatók biztonságosan.
Cserjés Fehérerű
Sanchezia speciosa
A Sanchezia speciosa az Acanthaceae (medvefülfélék) családjába tartozó feltűnő trópusi cserje, amely Dél-Amerika trópusi vidékeiről származik. Legjellegzetesebb vonása a nagy, fényes, sötétzöld levél, amelyet élénk sárgás-arany erek díszítenek, lenyűgöző dísznövényi látványt teremtve. Kedvező körülmények között nyáron és ősszel csöves, sárgás-narancssárga virágokat fejleszt.
Sárga kürtvirág
Sarracenia alata
Észak-Amerika délkeleti részén őshonos évelő húsevő növény, amelyet magas, karcsú, tölcsér alakú, halványsárga vagy fehér színű csapdák (kürtök) jellemeznek. A mocsaras, tápanyagszegény talajokat kedveli a mocsári fenyvesekben, ahol rovarok befogásával pótolja a szükséges tápanyagokat.
Bíbor kürtvirág
Sarracenia purpurea
A Sarracenia purpurea, vagyis a bíbor kürtvirág, egy Észak-Amerika keleti részén honos, mocsarakban és tápanyagszegény vizes élőhelyeken élő évelő húsevő növény. Üreges, vízzel telt kancsó alakú leveleiből álló rozettája rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a szegényes talajból hiányzó tápanyagokat. A kancsók színe a zöldtől a mélyvörös-liláig terjed, tavasszal pedig egyetlen bókoló, vöröseslila virágot hoz.
Szasszafrász babérfa
Sassafras albidum
A Sassafras albidum Észak-Amerika keleti részén honos lombhullató fa, amely Dél-Ontariótól és Új-Angliától egészen Floridáig és Texasig megtalálható. Jellegzetes, háromkaréjos leveleiről ismerhető fel, amelyek ugyanazon az ágon három különböző formát ölthetnek (egész, egykaréjos kesztyűforma és háromkaréjos), valamint erősen aromás kérgéről és gyökereiről. Tavasszal apró, sárgászöld virágokat hoz, ősszel pedig lombja ragyogó narancssárga, vörös és lila színekre vált. A fajt súlyosan veszélyezteti a „laurel wilt” nevű halálos gombabetegség (okozója a Raffaelea lauricola), amelyet a behurcolt ázsiai Xyleborus glabratus szúfaj terjeszt.
Vérvirág
Scadoxus
A Scadoxus a trópusi és dél-afrikai származású hagymás évelő növények egy kis nemzetsége. Feltűnő, gömb alakú virágzatairól ismert, amelyeket több száz apró, sárga portokos piros virág alkot, emlékeztetve egy tűzijáték robbanására vagy egy skarlátvörös festékbe mártott ecsetre. A megnyúlt levelek tőlevélrózsában fejlődnek a föld alatti hagymából, és több fajnál a virágok egy csupasz száron jelennek meg, mielőtt a lombozat kibújna. A növény a száraz évszakban nyugalmi állapotba kerül, visszahúzódik a hagymába, majd a következő évben új levelekkel és virágokkal hajt ki.
Vérliliom
Scadoxus multiflorus
A vérliliom (Scadoxus multiflorus) egy látványos hagymás növény, amely a szubszaharai Afrikából származik. Híres intenzív skarlátvörös, gömb alakú virágzatáról, amely akár 200 apró virágból is állhat, és átmérője elérheti a 20 cm-t. Rizómás hagymából fejlődik, széles és dekoratív leveleket növeszt. Télen nyugalmi állapotba kerül, mielőtt tavasszal és nyáron lenyűgöző virágpompát mutatna.
Kanna
Sceletium tortuosum
A kanna (Sceletium tortuosum) egy kúszó, húsos levelű pozsgás növény Dél-Afrika félsivatagos, kvarcos talajú vidékeiről. Nevét (a görög "szkeletosz", vagyis csontváz szóból) onnan kapta, hogy elszáradt levelei a száron maradva csontváz-szerű, hálós mintázatot alkotnak. Apró, 20-30 mm átmérőjű, fehér, halványsárga vagy rózsaszín virágai tavasszal nyílnak. A kanna a khoiszan és szán népek évszázados hagyományában hangulatjavító, megnyugtató növényként ismert, amelyet rágva vagy erjesztve ("kougoed") fogyasztottak.
Queenslandi Esernyőfa
Schefflera actinophylla
A Schefflera actinophylla, közismert nevén Queenslandi Esernyőfa vagy Ausztrál Esernyőfa, egy gyorsan növő trópusi fa, amely Észak-Queensland, Ausztrália, Új-Guinea és Jáva esőerdeiben honos. Nagy, fényes, tenyeres levelei egy középső pontból sugároznak szét, akár egy esernyő, ami az egyik legnépszerűbb dísznövénnyé teszi mind beltéri, mind kültéri trópusi kertekben.
Zizegő arália
Schefflera elegantissima
A zizegő arália (Schefflera elegantissima, korábban Dizygotheca elegantissima vagy Plerandra elegantissima) az Araliaceae családba tartozó, Új-Kaledóniából származó látványos örökzöld cserje. Szobanövényként különösen kedvelt drámai megjelenésű, mélyen fűrészes szélű, fiatalon vöröses-bronzos levelei miatt, amelyek az idővel sötétzöldre, fényesre és bőrszerűre érnek. A fiatal növények keskeny, szinte csipkeszerű levélkékkel rendelkeznek, amelyek ernyőszerűen helyezkednek el, míg az idősebb példányok vastagabb leveleket és fás, fatermetű törzset növesztenek, amely beltérben a 1,8-2,5 méteres magasságot is elérheti. A többi Schefflera rokonához képest kissé kényesebb növény hírében áll: a huzatra, a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra és a rendszertelen öntözésre gyors levélhullással reagál, így a stabil helyet és a következetes gondozást hálálja meg.
Kavicslevél
Schwantesia pillansii
A Schwantesia pillansii a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó kompakt, törpe szukkulens, amely Dél-Afrika és Namíbia száraz vidékeiről származik. Alacsony csomókat alkot átellenesen álló, csónak alakú, húsos levelekből, amelyek a felfelé törőtől az elterülőig változhatnak. Más Schwantesia fajokhoz hasonlóan téli növekedésű növény, amely a forró nyári időszakban pihen.
Japán ernyőfenyő
Sciadopitys verticillata
A japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) a Sciadopityaceae család egyetlen élő faja - valóságos "élő kövület", hiszen legközelebbi rokonai csak fosszíliák formájában maradtak fenn. Japán endemikus növénye, a Sikoku, Kjúsú és a Kii-félsziget hegyvidéki erdeiben, jellemzően 700-1400 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás lejtőkön és folyóparti szurdokokban őshonos. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hajtásvégeken ernyőszerű örvökben álló, lapított, 4-14 cm hosszú tűlevélszerű képlete (cladodium), amiről a magyar és a nemzetközi neve is származik. Rendkívül lassan növő, örökzöld fa: szülőföldjén évszázados példányai akár 30-40 méter magasra is megnőhetnek, kerti kultúrában viszont még évtizedek alatt is csak néhány méteresre hízik.
Ezüstös Scindapsus
Scindapsus treubii
A Scindapsus treubii, amelyet közismert nevén Ezüstös Scindapsusnak vagy Holdfényes Scindapsusnak is neveznek, egy lenyűgöző trópusi aroid, amely Délkelet-Ázsia esőerdőiből származik. Vastag, viaszos leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes ezüstöszöld fény díszít, és fényben csillognak. Gyűjtők körében két fő változat népszerű: a 'Moonlight', amely élénkebb ezüstös tarka mintázatot mutat, valamint a 'Dark Form', amelynek levelei sötétebbek és telítettebbek. Lassan növő kúszónövényként megjutalmazza a türelmes kertészeket lélegzetelállító leveleivel, amelyek egyre feltűnőbbé válnak, ahogy a növény érik.
Feketegyökér
Scorzonera
A feketegyökér (Scorzonera) az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő ehető gyökérzöldség, amely Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos. Hosszú, jellegzetesen fekete héjú gyökereket növeszt, melyek fehér húsa finom, az osztrigához hasonló ízű. A termesztés második évében a gyermekláncfűhöz hasonló, ehető sárga virágokat hoz.
Csicsóka-tök
Sechium edule
A csicsóka-tök (Sechium edule) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Közép-Amerikából származó erőteljes növekedésű lágyszárú kúszónövény, amelynek indái megfelelő támasztékon (rácson, kerítésen vagy lugason) akár a 10-15 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Világoszöld, sima vagy tüskés héjú termést, szív alakú leveleket és apró, zöldesfehér virágokat hoz. Gyors növekedésű, rendkívül termékeny növény, amely nyár és ősz között virágzik, és a telepítés után néhány hónappal már terem. A növény minden része ehető – a termés, a hajtások, a levelek, a magok és még a gumós gyökér is –, így sokoldalú konyhakerti zöldség és dekoratív dísznövény is egyben pergolákra vagy falakra.
Csipkeharaszt
Selaginella
A Selaginella a Selaginellaceae családba tartozó primitív edényes növények nemzetsége, amely több mint 700 fajt számlál világszerte – különösen a nedves trópusi és szubtrópusi régiókban. Évelő, kúszó vagy csüngő növények, dús és mélyzöld lombozattal. Egyes fajok, mint például a Selaginella lepidophylla (jerikói rózsa), rendkívüli képességgel rendelkeznek: a teljes kiszáradás után is képesek újraéledni.
Krauss-tüskésmoh
Selaginella kraussiana
A Selaginella kraussiana, közismert nevén Krauss-tüskésmoh vagy afrikai buzogánymoh, egy kezdetleges edényes növény, amely finom mohára emlékeztet. Afrikában őshonos, és élénkzöld, elágazó lombjával sűrű, kúszó szőnyeget alkot. Népszerű választás terráriumi növényként, beltéri kertekben, valamint árnyékos, nedves területek talajborítójaként, ahol más növények nehezen boldogulnak.
Martens-tüskésmoh
Selaginella martensii
A Selaginella martensii, közismert nevén Martens-tüskésmoh, egy lenyűgöző likofit, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Páfrányszerű megjelenése ellenére az erezetesnövények egy ősi vonalához tartozik – sem valódi moha, sem páfrány, hanem páfrányrokon vagy likofit. Tollas, egymást fedő, pikkelyszerű levelei dús, smaragdzöld szőnyeget alkotnak, egyes változatai feltűnő fehér csúcsú tarka mintázatot mutatnak. Erősen magas páratartalmú környezetben virágzik, ezért terráriumi növényként, paludáriumokban és nedvességdús beltéri terekben kedvelt.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus grandiflorus
A Selenicereus grandiflorus egy Mexikóban, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos kúszó, epifita kaktusz, amely hatalmas, intenzív illatú fehér virágairól ismert, amelyek évente csak egyetlen éjszakán át nyílnak. Hosszú, szétterülő, bordázott szárai léggyökerek segítségével kapaszkodnak fel a fákra és sziklákra. Egyetlen nyári estén, alkonyatkor a növény akár 30 cm széles, látványos virágot bont, amely reggelre elhervad.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus validus
Az éjkirálynő-kaktusz (Selenicereus validus) egy Mexikóból és Közép-Amerikából származó epifita kaktusz, amely hosszú, csüngő hajtásairól és látványos, fehér-sárga éjszakai virágairól ismert. A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozik, természetes élőhelyén trópusi és szubtrópusi esőerdőkben él, fákon és sziklákon kapaszkodva.
Gyöngyfüzér
Senecio rowleyanus
A gyöngyfüzér egy különleges, csüngő szárú pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Hosszú, vékony szárán apró, gömb alakú, gyöngyre emlékeztető levelek sorakoznak, amelyek zöld gyöngysort idéznek. Ezek az átalakult levelek víztárolásra fejlődtek, lehetővé téve, hogy a növény száraz körülmények között is jól boldoguljon. Az Asteraceae családba tartozik, és csüngő szobanövényként rendkívül népszerű.
Óriás mamutfenyő
Sequoiadendron giganteum
Az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Sierra Nevadában, Kaliforniában őshonos örökzöld fenyőféle, amely a bolygó egyik legnagyobb és leghosszabb életű fájaként ismert. Kékeszöld pikkelylevelekkel és tűzálló, vöröses, rostos kéreggel rendelkezik.
Sinningia
Sinningia
A Sinningia a Gesneriaceae családba tartozó, Brazíliából származó gumós virágos növények nemzetsége. Lenyűgöző, harang alakú virágairól ismert, amelyek lila, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak; az egész világon kedvelt dísznövény. A legismertebb faj, az S. speciosa, virágkereskedői gloxínia néven közismert. A növények lombhullatók, télen nyugalmi állapotba vonulnak, és tavasszal gumóikból ismét kihajtanak.
Virágárus gloxínia
Sinningia speciosa
A Sinningia speciosa, közismert nevén virágárus gloxínia vagy brazil gloxínia, gumós évelő növény, amely Brazília sziklás lejtőin és erdeiben őshonos, a Gesneriaceae családba tartozik. Nagy, bársonyos, tölcsér alakú virágairól ismert, amelyek lila, ibolya, piros, fehér és rózsaszín árnyalatokban pompáznak. Tavasszal és nyáron virágzik, majd nyugalmi időszakba lép, mielőtt a következő szezonban újra kihajt.
Jakon
Smallanthus sonchifolius
A jakon (Smallanthus sonchifolius) az őszirózsafélék családjába tartozó, az Andok vidékéről származó évelő lágyszárú növény. Magassága eléri az 1,5–2 métert, a növekedési időszak végén pedig apró, sárga, szerény virágokat hoz. Kétféle gyökeret fejleszt: a csicsókához hasonló szaporító rizómákat, valamint nagy, ehető tárológyökereket, amelyek súlya akár az 1 kg-ot is elérheti. Ezek a gyökerek édes ízűek, ropogós textúrájúak, inulint és frukto-oligoszacharidokat tartalmaznak.
Macska-zöldtüske
Smilax glauca
A Smilax glauca, közismert nevén macska-zöldtüske vagy fűrészbokor, egy tüskés, lombhullató kúszó lián, amely Kelet-Észak-Amerika erdőinek és bozótosainak őshonos növénye. Jellegzetessége a tojásdad vagy szív alakú levél, amelynek fonáka kékes-fehér, viaszos bevonatot visel – innen ered a „glauca" faji elnevezés. A szárakat éles tüskék borítják. Tavasszal és kora nyáron apró, zöldessárga virágokat hoz, amelyeket sötét kékesfekete bogyók fürtjei követnek; ezek fontos táplálékforrást jelentenek a vadon élő állatok számára.
Díszes sobralia
Sobralia decora
A Sobralia decora egy közepes termetű, talajlakó vagy epifita orchidea, amelynek bambuszszerű szárai akár a 75 cm-es magasságot is elérhetik. Közép-Amerika (Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua) és Mexikó (Nayarit, Oaxaca, Veracruz) területein őshonos; alacsony fekvésű trópusi esőerdők nedves lejtőin és árnyékos szurdokaiban él 50 és 1700 méter közötti magasságban. Nagy méretű, illatos, rózsaszíntől a liláig terjedő színű virágokat hoz, amelyek ajka gyakran fehér csúcsú, torka pedig sárgás-barna. Minden virág csak egyetlen napig nyílik, de a növény heteken át folyamatosan hozza az új bimbókat.
Arany fáklyakaktusz
Soehrensia spachiana
A Soehrensia spachiana, korábban Echinopsis spachiana néven ismert, egy oszlopos kaktusz, amely az alapjától elágazik, és akár 2 méteres magasságot is elérhet. Látványos, nagy fehér virágairól ismert, amelyek éjszaka nyílnak. Szára lime zöld, jól meghatározott bordákkal és arany-sárga tüskékkel, amelyek korral szürkévé válnak. A szárazságtűrő kertészetben (xeriscaping) igen nagyra becsült faj, keménysége és bokros növekedési szokása miatt.
Csucsorok
Solanum
A Solanum a Föld egyik legnagyobb és legváltozatosabb növénynemzetsége, amely 1500–2000 faj egynyári és évelő lágyszárút, cserjét, kúszónövényt és kis fát foglal magában a Solanaceae (burgonyafélék) családjában. Három, az emberiség számára kiemelkedő gazdasági jelentőségű kultúrnövényt is tartalmaz — a burgonyát (S. tuberosum), a paradicsomot (S. lycopersicum) és a padlizsánt (S. melongena) — számos dísznövény- és vadon élő faj mellett. A legtöbb zöld növényi rész mérgező alkaloidokat, például szolanint tartalmaz, ami rendkívüli kettősséget kölcsönöz e nemzetségnek: életfenntartó élelmiszer és potenciális veszély sokszor ugyanabban a növényben rejlik.
Tamarillo
Solanum betaceum
A tamarillo (Solanum betaceum) egy kis termetű fa vagy cserje, amely Dél-Amerika Andoki vidékéről származik. Tojás alakú terméseket hoz, amelyek narancssárgától a pirosig vagy sötétlíláig terjedő színűek, ízük savanykás és keserédes. Különösen értékes díszítő megjelenése és ehető termései miatt, amelyek gazdagok A-, C- és E-vitaminban.
Keserűédes csucsor
Solanum dulcamara
A keserűédes csucsor (Solanum dulcamara) egy félcserjés, évelő kúszónövény, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában őshonos, és a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozik. Bájos, csillag alakú, lila virágokat hoz sárga porzókkal, amelyeket bogyófürtök követnek; ezek zöldből narancson át élénkpirosra érnek. FIGYELMEZTETÉS: A növény minden része ERŐSEN MÉRGEZŐ — szolánint és egyéb alkaloidákat tartalmaz, amelyek súlyos mérgezést okozhatnak emberben, macskában és kutyában egyaránt.
Szemcsés csucsor
Solanum granulosoleprosum
A Solanum granulosoleprosum egy gyorsan növő cserje vagy kis fa, amely Dél-Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban és Észak-Argentínában őshonos. A Solanaceae család tagjaként pionír faj, amely bolygatott talajokon, erdőszéleken és száraz területeken virágzik. Hengeres, szemcsés szárát sűrű szőrzet borítja; csúcsi fürtökben fehér vagy halványlila virágokat hoz, amelyeket éréskor gömbölyű, sárga bogyók követnek.
Csüngő csucsor
Solanum laxum
A Solanum laxum, közismert nevén csüngő csucsor, egy gyors növekedésű, félörökzöld kúszónövény, amely Brazília délkeleti részén, Paraguayban, Argentínában és Uruguayban őshonos. Félfás, csavarodó szárai elérhetik a 6-9 méteres hosszúságot, gyorsan beborítva a kerítéseket, pergolákat és rácsokat. Nyártól őszig illatos, csillag alakú fehér virágfürtöket hoz sárga porzókkal, melyeket apró, kékes-lilás bogyók követnek. A növény minden része – levelei, szárai, virágai és különösen az éretlen bogyói – szolanint és egyéb glikoalkaloidokat tartalmaz, így emberre és háziállatokra egyaránt mérgező; nedve bőrirritációt okozhat, ezért metszéskor kesztyű használata javasolt.
Paradicsom
Solanum lycopersicum
A Solanum lycopersicum, közismert nevén paradicsomnövény, a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó faj, amely Dél-Amerikából származik. Világszerte széles körben termesztik ehető terméseiért, amelyek méretben, színben és alakban egyaránt változatosak. Bár trópusi éghajlaton évelő növény, hideggel szembeni érzékenysége és terméshozási ciklusa miatt a ház körüli és kereskedelmi kertekben általában egynyáriként termesztik.
Koktélparadicsom
Solanum lycopersicum var. cerasiforme
A koktélparadicsom (Solanum lycopersicum var. cerasiforme) egy kisméretű termést hozó paradicsomfajta, amely Peru és Ecuador andoki régióiból származik, és a termesztett paradicsomok legközelebbi vadon élő rokonának tekintik. Fürtökben termő, kerek és apró bogyókat hoz, melyek színe a pirostól a sárgán és narancssárgán át egészen a feketéig terjedhet. Növekedése lehet folytonnövő (indás) vagy determinált (törpe fajták esetén kompakt bokor). Gyors növekedésű és rendkívül bőtermő, a meleg, napos körülményeket kedveli, és az egyik legnépszerűbb konyhakerti és balkonládás zöldség.
Közepes gondozású Könnyű gondozás
A 1159 közepes könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a mérsékelt gondozási igényekkel. Ideális alapszintű tapasztalattal rendelkezőknek.
Miért válasszon Közepes Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a közepes nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát kiegyensúlyozott gondozási elkötelezettséggel. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.