2777 Könnyű növények | 2026 útmutató - 72. oldal
2777 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2777 Könnyű növények
2557–2592 megjelenítve a 2777-ból
Varádics
Tanacetum
A Tanacetum az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, az északi félteke mérsékelt övi régióiban őshonos, mintegy 150 aromás lágyszárú növényfajt magában foglaló nemzetség. Olyan jól ismert fajok tartoznak ide, mint a közönséges gilisztaűző varádics (T. vulgare), az őszi margitvirág (T. parthenium), a rovarporvirág (T. coccineum) és a Boldogasszony tenyere (T. balsamita). Jellemzőjük a mélyen szeldelt, intenzív kámforos illatú levelek és a sátorozó bugákba rendeződött sárga vagy fehér gomb alakú virágok.
Színes margaréta
Tanacetum coccineum
A Tanacetum coccineum, közismert nevén színes margaréta vagy piretrum, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Kelet-Európából és Közép-Ázsiából származik. Lenyűgöző, margarétaszerű virágokat hoz, melyek szirmai az élénkvöröstől a rózsaszínen és lilán át a fehérig változnak, mindegyikük aranysárga közepű. Díszítőértéke mellett széles körben ismert hatóanyagairól – a piretrinekről –, amelyeket virágaiból vonnak ki és természetes rovarirtóként használnak. Szarvasálló és vonzza a pillangókat, így kiváló választás lepkertekbe, vegyes ágyásokba és vidéki stílusú kertekbe.
Őszi margitvirág
Tanacetum parthenium
Az őszi margitvirág (Tanacetum parthenium) az Asteraceae családba tartozó illatos, évelő gyógynövény, amely Kis-Ázsiából származik, és mára egész Európában meghonosodott. Nyár folyamán fehér, százszorszépre emlékeztető, sárga közepű virágokat hoz, és széles körben termesztik gyógyászati és dísznövényi célokra.
Gyermekláncfű
Taraxacum
A Taraxacum az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, amely világszerte több mint 2000 elismert fajt és mikrofajt foglal magában, többségük apomixissel szaporodik. Ez a leírás általánosságban tárgyalja a nemzetséget, a legismertebb és legelterjedtebb fajt, a közönséges gyermekláncfűt (Taraxacum officinale) véve alapul a gondozási adatokhoz. Fogazott levelekből álló tőrózsájáról, magányos sárga virágzatáról és pihés magvaiból álló gömbjéről ismerhető fel; a Taraxacum egyszerre gyakori gyepgyom, valamint nagyra értékelt ehető és gyógynövény.
Szarvas gyermekláncfű
Taraxacum ceratophorum
A Taraxacum ceratophorum, közismert nevén szarvas gyermekláncfű, az északi félteke alpesi és szubalpesi vidékein őshonos évelő lágyszárú növény. Megkülönböztető jegyei a fészekpikkelyek végén található vöröses, duzzadt, szarvhoz hasonló függelékek, amelyekről a nevét is kapta. Alpesi réteken, törmeléklejtőkön és sziklás oldalakon él 3000 méteres tengerszint feletti magasságig; Észak-Amerika legelterjedtebb őshonos gyermekláncfű faja.
Pitypang
Taraxacum sect. Taraxacum
A pitypang rendkívül ellenálló évelő lágyszárú növény, amelyet tőlevélrózsás, fogazott leveleiről és élénksárga virágairól ismerünk. Híressé vált arról, hogy képes különféle élőhelyeket benépesíteni, valamint a 'bóbitájáról', azaz a szél által szétszórt, tollas magokból álló gömb alakú terméséről. Bár sokan gyomnak tartják, valójában rendkívül tápláló és gyógyhatású növény.
Mocsárciprus
Taxodium distichum
A Taxodium distichum, közismert nevén mocsárciprus vagy kopasz ciprus, egy nagyméretű, lombhullató fa, amely a Cupressaceae (ciprusfélék) családjába tartozik. Az Egyesült Államok délkeleti részéről származik, természetesen mocsarakban, folyópartokon és ártereken nő. Egyike azon kevés lombhullató tűlevelűeknek, élénkzöld lombozata ősszel vöröses árnyalatokat ölt, mielőtt lehullana. Légzőgyökereket, úgynevezett pneumatofórákat vagy „ciprus térdeket” fejleszt, amikor elárasztott talajban nő. Kivételes élettartamával, amely meghaladhatja az 1000 évet, Észak-Amerika nedves tájainak ikonikus fája, széles körben használják parkokban, városi kertekben és folyóparti helyreállítási projektekben.
Hibrid tiszafa
Taxus × media
A Taxus × media egy hibrid tiszafa, amely a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a japán tiszafa (Taxus cuspidata) keresztezéséből jött létre. Az 1900-as évek elején nemesítette T. D. Hatfield kertész a massachusettsi Wellesley-ben. Örökzöld fenyőféle, lapos, fényes sötétzöld tűlevelekkel, amelyek két sorban helyezkednek el a hajtások mentén. Fajtától függően 60 cm-től 6 méteres magasságig és akár 3,5 méteres szélességig is megnőhet: a 'Densiformis' alacsony és sűrű marad, a 'Hicksii' magas és oszlopos növekedésű, a 'Wellesleyana' pedig a nemesítés helyszínének nevét viseli. A nőivarú példányok piros, húsos magköpennyel körülvett magvakat teremnek. Jól bírja az erős visszametszést, és az egyik leggyakrabban ültetett cserje sövényekhez, alakfákhoz és épületek melletti ágyásokhoz az északi mérsékelt övben. A piros magköpeny kivételével minden része erősen mérgező az emberekre és az állatokra nézve.
Japán tiszafa
Taxus cuspidata
A Taxus cuspidata, azaz a japán tiszafa egy lassú vagy közepes növekedésű örökzöld fenyőféle, amely Japánban, Koreában, Északkelet-Kínában és az orosz Távol-Keleten őshonos. Jellemzően sűrű cserjeként vagy kis faként jelenik meg, lapos, sötétzöld tűlevelekkel és vörösesbarna, hámló kéreggel. A nőivarú növények ősszel apró, élénkvörös, húsos magköpenyeket teremnek – ez az egész növény egyetlen része, amely nem mérgező. Minden egyéb szövet (kéreg, tűlevelek és különösen a magköpenyben lévő mag) taxin alkaloidokat tartalmaz, amelyek súlyosan mérgezőek az emberre, macskákra, kutyákra és lovakra nézve. Rendkívüli télállósága (USDA 4-7 zóna), sűrű örökzöld alkata, valamint kiváló metszés- és árnyéktűrése miatt a japán tiszafa a mérsékelt égövi tájépítészet egyik legszélesebb körben ültetett sövény- és alapozó cserjéje.
Trombitacserje (nemzetség)
Tecoma
A Tecoma a Bignoniaceae családba tartozó cserjék és kis fák nemzetsége, amelyet feltűnő, trombitaalakú sárga vagy narancssárga virágaiért kedvelnek. Igénytelen és szárazságtűrő növény, amely trópusi és szubtrópusi vidékek forró, napos tájain virágzik igazán.
Fokföldi tölcsércserje
Tecoma capensis
A fokföldi tölcsércserje (Tecoma capensis) egy Dél-Afrikából származó, örökzöld kúszócserje, amely végálló fürtökben nyíló, tölcséres, narancssárga virágairól ismert. Gyors növekedésű, sűrű és elágazó bokrot alkot, amely nevelhető sövényként, falra futtatva vagy szoliter cserjeként is; főként ősztől tavaszig virágzik.
Sárga harangvirág
Tecoma stans
A Tecoma stans, közismert nevén sárga harangvirág vagy sárga trombitacserje, az Amerikából – Mexikótól Argentínáig – származó gyorsan növő cserje vagy kis fa. Lenyűgöző, élénk sárga, trombitára emlékeztető virágfürtjeiről ismert, amelyek tavasztól őszig nyílnak, és kolibrikat, pillangókat, valamint méheket vonzanak. Rendkívül szárazságtűrő és könnyen gondozható, meleg, napos kertekben érzi jól magát, és Latin-Amerikában szerte az életerő és a bőség szimbólumának tartják.
Papírtövisű kaktusz
Tephrocactus articulatus var. papyracanthus
A Tephrocactus articulatus var. papyracanthus egy kistermetű, csoportképző kaktusz Nyugat-Argentína száraz andoki előhegyeiről, olyan tartományokból, mint Catamarca, La Rioja, Mendoza, Salta és San Luis. Rövid, felálló láncokat alkot szürkészöld, fenyőtoboz alakú szelvényekből, amelyek mindegyike néhány centiméter hosszú, a növény magassága pedig általában 30 cm körül marad. Legfőbb jellegzetessége a tövisei: hosszúak, laposak, rugalmasak és papírszerűek, mint a pergamencsíkok, ami borzas, szinte kócos megjelenést kölcsönöz a növénynek. Az areolák apró, horgas glochidákat is hordoznak, amelyek a bőrbe fúródnak, ezért csak kesztyűben szabad hozzányúlni. A szelvények érintésre könnyen leválnak és ott gyökeresednek meg, ahová esnek – a természetben így terjed a növény. A kifejlett példányok késő tavasztól kora nyárig fehér, harang alakú, sárga közepű virágokat hozhatnak, melyeket barna termések követnek, de termesztésben ritkán virágzik. A botanikusok ma már a Tephrocactus articulatus részeként kezelik ezt a formát, bár a termesztők még mindig a változat nevén árusítják.
Tephrocactus verschaffeltii
Tephrocactus verschaffeltii
A Tephrocactus verschaffeltii egy lenyűgöző, szegmentált kaktusz, amely Argentína és Bolívia száraz vidékeiről származik. Ovális szelvényei a mentazöldtől a szilvakékig terjedő színekben pompáznak, fehér, bolyhos areolákkal díszítve, ami egyedi megjelenést kölcsönöz neki. Tavasszal és nyáron intenzív narancsvörös virágokat hoz, így a gyűjtők körében igen kedvelt darab. Lassú növekedésű és kiválóan tűri a szárazságot.
Trópusi mandula
Terminalia
A Terminalia nemzetség körülbelül 100 fajból álló, nagytestű trópusi és szubtrópusi fákat magában foglaló taxon a Combretaceae családban, amely a világ tengerparti és szárazföldi trópusi régióiban egyaránt megtalálható. Kiemelkedő fajok közé tartozik a T. catappa (trópusi mandula), a T. mantaly (madagaszkári ernyőfa) és a T. arjuna (arjuna-fa), amelyet az ajurvédikus gyógyászatban nagy tiszteletben tartanak. Ezeket a gyorsan növő fákat bőséges árnyékuk, vonzó, rétegesen elrendezett ágszerkezetük, tartós fájuk, valamint leveleik és termésük széleskörű gyógyászati tulajdonságai miatt értékelik.
Ezüstös fészkescserje
Tessaria absinthioides
Az ezüstös fészkescserje (Tessaria absinthioides) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Peru és Bolívia folyópartjaitól Chile északi és középső részéig, valamint Argentína, Paraguay és Uruguay sós talajú vidékeiig őshonos. Szürkészöld lombozata és molyhos megjelenése jellemzi, magassága elérheti a 2-3 métert, levelei hosszúkásak és fűrészes szélűek. Sátorozó bugákba rendeződött virágzatai december és március között nyílnak, a szélső virágok a halványrózsaszíntől az élénk rózsaszínig terjednek. Rendkívüli alkalmazkodóképességű úttörő faj: homokos, száraz, vízzel telített vagy sós talajokon egyaránt megtelepszik, az Atacama-sivatagban pedig szinte kizárólag a parti ködből (camanchaca) nyeri a nedvességet.
Gyökérbozót
Tetradenia riparia
A Tetradenia riparia, amelyet közönségesen Gyökérbozótnak vagy Szerecsendió-bokornak is neveznek, egy életerős cserje, amely Dél-Afrikából származik. Látványos téli virágzásáról ismert, ilyenkor finom, tollas virágzatokkal borítják be ágait. Levelei szív alakúak, bársonyos tapintásúak és rendkívül illatosak – érintésre gyantás illatot árasztanak, amely a gyömbér és különféle fűszerek keverékére emlékeztet.
Új-zélandi spenót
Tetragonia tetragonoides
A Tetragonia tetragonoides, közismert nevén Új-zélandi spenót vagy Warrigal zöld, egy gyorsan növő, hőtűrő leveles zöldség, amely Új-Zélandról, Ausztráliából és Kelet-Ázsiából származik. A közönséges spenóttal ellentétben forró nyarakon is jól fejlődik, és megtelepedés után rendkívül szárazságtűrő, így ideális meleg évszaki levélzöldség. Húsos, nyíl alakú leveleit spenótpótlóként használják, és tápanyagban gazdag összetételük miatt is nagyra értékelik.
Rizspapír-növény
Tetrapanax papyrifer
A Tetrapanax papyrifer egy látványos, architektúrális cserje, amely Tajvanon és Dél-Kínában őshonos, és rendkívül nagy, mélyen karéjos, szürkészöld leveleiről ismert, amelyek átmérője meghaladhatja a 60 cm-t. A növény erőteljesen terjed földalatti sarjak révén, drámai, trópusi hatású telepeket alkotva a kertekben. Évszázadok óta termesztik, mivel belét hagyományosan kínai rizspapír készítésére használták.
Gamandor
Teucrium
A Teucrium az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó aromás félcserjék nemzetsége, amely a mediterrán térségből származik. Leggyakrabban termesztett fajai, a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) és a cserjés gamandor (Teucrium fruticans), örökzöld lombozatuk, finom virágaik és kiváló szárazságtűrésük miatt kedveltek. Széles körben alkalmazzák őket szegélynövényként, alacsony sövényként és szárazságtűrő (xerofita) kertekben.
Sarlós gamandor
Teucrium chamaedrys
A sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, örökzöld félcserje, amely Európa mediterrán vidékein, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten egészen Iránig őshonos. Alacsony, 15–45 cm magas bokrokat alkot; apró, fényes és csipkés szélű levelei a miniatűr tölgyfalevelekre emlékeztetnek, dörzsölésre aromás illatot árasztanak. Késő tavasztól nyárig hozza bíborrózsaszín, ajakos virágait, amelyeket a méhek előszeretettel látogatnak. Rizómákkal terjed, így kiválóan alkalmas szegélynövénynek, sziklakertekbe vagy alacsony, nyírt sövénynek.
Harangláb
Thalictrum aquilegiifolium
A Thalictrum aquilegiifolium (harangláb) egy magasra növő, télálló évelő a boglárkafélék családjából, törékeny, haranglábhoz hasonló kékeszöld levelekkel és bolyhos, lila-rózsaszín – néha fehér – porzós virágokkal kora nyáron. Levegős és elegáns megjelenést kölcsönöz a félárnyékos virágágyásoknak, és jól mutat alacsonyabb növények mögött.
Kis rutafű
Thalictrum minus
A Thalictrum minus, vagyis a kis rutafű, egy lágyszárú évelő növény a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjából, amely Európában, Északnyugat-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és Szibériában őshonos. Száraz gyepeken, dűnéken, sziklákon és sziklás lejtőkön, gyakran mészkőtalajon nő. 30 cm-től 1 m magasra növő bokrokat képez, finoman osztott, vénuszfodorka-szerű levelekkel (3-4-szeresen szárnyalt). Júniustól augusztusig nyitott bugákban hozza apró, bókoló, sziromtalan virágait, melyek zöldessárga vagy lilás csészelevelekkel és hosszú sárga porzókkal rendelkeznek.
Fa filodendron
Thaumatophyllum
A Thaumatophyllum az Araceae családba tartozó, körülbelül 20 fajból álló trópusi növénynemzetség, amely Dél-Amerika trópusi területeiről származik. Korábban a Philodendron Meconostigma alnemzetségébe sorolták, e növények nagy, mélyen karéjos, látványos lombozatukról ismertek. Kiemelkedő fajok közé tartozik a T. bipinnatifidum (hasítottlevelű filodendron / selloum), a T. xanadu és a T. spruceanum. Beltérben akár 2,5 m magasságot is elérhetnek, és tágas enteriőrökben vagy trópusi kertekben erőteljes, építészeti jelleget kölcsönöznek a térnek.
Ujjas kontyvirág
Thaumatophyllum spruceanum
Az ujjas kontyvirág (Thaumatophyllum spruceanum, korábban Philodendron spruceanum) az Amazonas-medencéből származó kontyvirágféle, amely Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén őshonos. Földi cserjeként nő folyóparti homokos talajon, vagy hemiepifitaként nagy fák törzsén. Lombkoronája rendkívül látványos: minden levél 10-20 levélkére oszlik, amelyek kör alakban helyezkednek el, a középső levélke pedig akár az 50 cm-t is elérheti. Mérgező növény, mivel szinte minden szövetében (az érett termés kivételével) kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, amelyek rágás vagy lenyelés esetén irritálhatják az emberek és háziállatok száját és torkát.
Xanadu filodendron
Thaumatophyllum xanadu
A Thaumatophyllum xanadu, közismert nevén Xanadu filodendron vagy Winterbourn, egy Brazíliából származó trópusi növény. Sűrű, bokros csomókat alkot mélyen karéjos, fényes levelekkel, amelyek dús, dzsungelszerű megjelenést kölcsönöznek neki. A Philodendron xanadu szinonim elnevezés a kertészetben még mindig széles körben használatos. Az egyik legnépszerűbb növény beltéri és kültéri trópusi kertek számára egyaránt.
Navahó tea
Thelesperma filifolium
A Thelesperma filifolium, közismert nevén navahó tea, egy szárazságtűrő vadvirág, amely Észak-Amerika nagy síkságain őshonos, Texastól egészen Dakotáig. Vékony, elágazó szárakat és fonalas leveleket növeszt, melyeket aranysárga, margarétaszerű, vörösesbarna közepű virágok koronáznak. Áttelelő egynyári vagy rövid életű évelő növény, amely száraz, homokos vagy köves talajon, teljes napsütésben fejlődik a legjobban; kiváló választás természetközeli és beporzóbarát kertekbe.
Szemölcskaktusz
Thelocactus
A Thelocactus egy körülbelül 13 fajból álló nemzetség, amely gömbölyded vagy rövid hengeres kaktuszokat foglal magában. Vadon Közép- és Észak-Mexikó száraz vidékein, valamint a texasi Big Bend régióban őshonosak. A növényeket markáns, gyakran spirálisan csavarodó bordák jellemzik, amelyeket kifejezett szemölcsök (tuberkulák) és csillag alakú töviscsoportok díszítenek, a fehértől és az aranysárgától a vörösesbarnáig terjedő színekben. Tavasszal és nyáron nagy, tölcsér alakú virágok nyílnak a növény csúcsán fehér, sárga, rózsaszín és lila árnyalatokban – ezek gyakran majdnem olyan szélesek, mint maga a növény.
Ázsiai mályvafa
Thespesia populnea
Az ázsiai mályvafa (Thespesia populnea) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó örökzöld fa, amely világszerte elterjedt a trópusi tengerpartokon. Szív alakú levelei és sárgás virágai vannak, melyek közepe bordó, és a nap folyamán lilás árnyalatúvá válnak. Kiválóan ellenáll a szélnek, a sónak és a szárazságnak, ezért széles körben ültetik part menti területeken és árnyékadó faként. Fája értékes alapanyag a kézművesipar számára, a faj pedig számos hagyományos orvosi felhasználással bír.
Floridai legyezőpálma
Thrinax radiata
A floridai legyezőpálma (Thrinax radiata) az Arecaceae családba tartozó faj, amely Florida déli részén, a Yucatán-félszigeten, a Karib-térségben és Közép-Amerikában őshonos. Ez egy magányos, karcsú törzsű pálma, amely nem rendelkezik áltörzzsel (crownshaft), és bár nagyon lassan nő, elérheti a 6-9 méteres magasságot. Levelei tenyeresen összetettek (legyező alakúak), felül fényes zöldek, fonákukon pedig ezüstösek. Fehér virágzatai egész évben nyílhatnak, melyeket apró, fehér termések követnek. Természetes élőhelyei a tengerparti bozótosok és a meszes talajok, emiatt kiválóan tűri a sót és a szárazságot. Floridában a vadon élő állományát veszélyeztetett fajként tartják számon.
Közönséges tamariszkusz moha
Thuidium tamariscinum
A Thuidium tamariscinum, közismert nevén közönséges tamariszkusz moha, egy tollas, örökzöld bryofita, amely buja, élénkzöld szőnyegeket alkot erdők talaján, köveken és korhadó fatörzseken. Európában őshonos, mára a világ mérsékelt övezetiben széles körben elterjedt; nem virágzik, spórák útján szaporodik. Árnyékos, párás környezetben él a legjobban, terráriumi növénynek, árnyékkertekbe és természetes talajtakarónak egyaránt kiváló.
Életfa
Thuja
A tuja (Thuja) a ciprusfélék családjába tartozó tűlevelű nemzetség, amely öt Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában őshonos fajt foglal magában. Örökzöld fák és cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel, amelyek lapos, legyezőszerű hajtásokba rendeződnek, és megdörzsölve jellegzetes illatot árasztanak. Nem virágoznak a szó szoros értelmében: apró, 1-2 cm hosszú tobozokat növesztenek. Az életfák a leggyakrabban ültetett sövény- és térelválasztó növények közé tartoznak, oszlopos, kúpos vagy gömb alakú formában. A Thuja orientalis-t, amelyet gyakran szintén életfaként árulnak, ma már külön nemzetségbe (Platycladus - keleti életfa) sorolják. Egyes fajok külön leírással rendelkeznek.
Keleti tuja
Thuja occidentalis
A Thuja occidentalis, közismert nevén keleti tuja vagy északi fehér cédrus, Észak-Amerika keleti részén őshonos örökzöld tűlevelű fa. Sűrű, piramisszerű növekedési formát alkot, vadon akár 18 méteres magasságot is elérhet. Pikkelyszerű lombozata összetörésekor jellegzetes aromás illatot áraszt. FIGYELMEZTETÉS: a lombozat és az illóolaj tujontt tartalmaz, amely emberek, macskák vagy kutyák általi lenyelés esetén mérgező vegyület.
Keleti tuja
Thuja orientalis
A keleti tuja (Thuja orientalis, elfogadott neve Platycladus orientalis) Északkelet-Ázsiában, különösen Kínában és Koreában őshonos örökzöld tűlevelű fa. Természetesen piramis vagy tojás alakú koronát alkot, jellegzetes függőleges, lapos, pikkelyszerű lombozattal, amely könyv lapjaihoz hasonlóan rendezett síkokban helyezkedik el. Széles körben alkalmazzák sövényként, szélfogóként, díszfaként és kedvelt bonsai alapanyagként; kínai kertekben és templomok közelében évszázadok óta termesztik, mivel a hosszú élet és az életerő jelképének tartják.
Óriás életfa
Thuja plicata
Az óriás életfa (Thuja plicata) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, lenyűgöző örökzöld fenyőféle, amely Észak-Amerika csendes-óceáni északnyugati részén őshonos — Délkelet-Alaszkától Észak-Kaliforniáig. Természetes élőhelyén akár a 60 méteres magasságot is elérheti, és több mint ezer évig élhet. Lapos, legyezőszerű ágait aromás, pikkelyszerű levelek borítják, amelyek intenzív, ananászra emlékeztető illatot árasztanak. Fája könnyű, puha, rendkívül tartós és ellenáll a korhadásnak, ami évszázadokon át az északnyugati partvidék őslakos népeinek egyik legértékesebb építő- és kézműves alapanyagává tette. Számos salish törzs és más őslakos csoport számára az óriás életfa az „Élet fája” — az erő, a hosszú élet és a megújulás szimbóluma. Brit Columbia tartomány hivatalos fája.
Tunbergia
Thunbergia
A Thunbergia az akantuszfélék (Acanthaceae) családjába tartozó nemzetség, mintegy 150 fajjal, amelyek trópusi Afrikából, Madagaszkárról és Dél-Ázsiából származó kúszónövények és cserjék. A legelterjedtebbek a feketeszemű Zsuzsa (Thunbergia alata), narancssárga, sárga vagy fehér virágokkal, sötét középpel; az égi inda vagy bengáli tunbergia (T. grandiflora), nagy kék-lila virágokkal; a narancssárga tunbergia (T. gregorii); és a Mysore trombita inda (T. mysorensis), lógó vörös és sárga virágláncokkal. Ezek csavarodó kúszónövények, amelyek támasztékok köré tekerednek és gyorsan nőnek, fajtól függően 2-8 méterre, tölcsér alakú virágokkal nyártól őszig. A trópusokon évekig élnek; ahol fagy van, egynyári növényként vagy védett cserépben termesztik őket. Néhány faj kiszabadul a kertekből és invazívvá válik meleg régiókban.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.