2264 Könnyű növények | 2026 útmutató - 7. oldal
2264 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2264 Könnyű növények
217–252 megjelenítve a 2264-ból
Öntöttvas növény
Aspidistra elatior
Az öntöttvas növény Japán árnyékos erdei talaján őshonos, klasszikus, alacsony karbantartási igényű szobanövény. Sötétzöld, fényes leveleiről ismert, amelyek akár 60 cm hosszúra is megnőhetnek. Ez a rendkívül ellenálló növény nevét onnan kapta, hogy képes elviselje az elhanyagolást, a gyenge fényt és a változó hőmérsékletet. A viktoriánus korszak kedvelt szalonöveénye volt, és ma is kiváló választás kezdők vagy nehéz termesztési körülmények esetén.
Kukoricalevél
Aspidistra lurida
Az Aspidistra lurida, közismert nevén a kukoricalevél, egy lassú növekedésű, örökzöld évelő növény, amely Kelet-Ázsia erdőinek aljnövényzetéből származik. Felálló, bőrszerű, lándzsa alakú, sötétzöld levelei akár az 1 méteres magasságot is elérhetik. Rendkívüli szívósságáról híres: jól érzi magát mély árnyékban, elviseli a hőmérséklet-ingadozást, a rendszertelen öntözést és az alacsony páratartalmat is — olyan körülményeket, amelyek a legtöbb szobanövényt elpusztítanák. Az egyik legigénytelenebb és leghosszabb életű szobanövény, amely minimális gondozás mellett évtizedekig is elél.
Lépfű páfrány
Asplenium
Az Asplenium körülbelül 700 páfrányféléből álló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi régióiban honos. A legkedveltebb beltéri faj az Asplenium nidus, a madárfészek páfrány, amelyet hosszú, fényes, élénkzöld, középső rozettából kiinduló levelei tesznek felismerhetővé. Az Asplenium természetes módon alkalmazkodott az erdők alacsony fényű talajfelszínéhez és a fatörzsekhez, így kiváló szobanövény korlátozott természetes fénnyel rendelkező helyiségekbe.
Japán madárfészekpáfrány
Asplenium antiquum
Az Asplenium antiquum, vagyis a japán madárfészekpáfrány, egy örökzöld epifita páfrány, amely Kelet-Ázsia szubtrópusi vidékein – Japánban, Tajvanon, Délkelet-Kínában és Dél-Koreában – őshonos. Természetes élőhelyén párás erdők fatörzsein, szikláin és szirtjein él. Fényes, osztatlan, ívesen hajló levelei egyetlen központi rozettából indulnak ki, amely egy madárfészekre emlékeztet, és kifejlett korában elérheti a 60-90 cm-es szélességet. Népszerű trópusi szobanövény, amelyet látványos, építészeti jellegű lombozatáért kedvelnek, ráadásul a háziállatokra nézve nem mérgező.
Tyúk és csibék páfrány
Asplenium bulbiferum
A Tyúk és csibék páfrány (Asplenium bulbiferum) egy elegáns, Új-Zélandról származó páfrány, melyet finoman osztott, élénkzöld levelei és egyedülálló képessége jellemez, hogy apró növénykéket (sarjhagymákat) hoz közvetlenül az érett leveleken. Ez a különleges tulajdonság adta neki a „tyúk és csibék” népszerű nevet, mivel a növénykék a tyúkanyó körüli csibékre hasonlítanak. Széles körben termesztik szobanövényként és árnyékos kertekben.
Ébenfekete lépfű
Asplenium platyneuron
Az ébenfekete lépfű egy kis termetű, dimorf páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Jellegzetessége a fényes, ébenfekete rachis, amely gyönyörű kontrasztot alkot a sötétzöld levélzettel. Kétféle levéltípust fejleszt: rövidebb, vízszintesen terjedő steril leveleket és magasabb, felfelé álló fertilis leveleket. Alacsony igényű, őshonos páfrány, amely kiválóan alkalmas árnyas kertekbe és sziklás tájképekbe.
Gímpáfrány
Asplenium scolopendrium
Az Asplenium scolopendrium, közismert nevén gímpáfrány, egy elegáns, évelő páfrányfaj, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika nedves, árnyékos erdőiben és mészköves szikláin őshonos. A legtöbb páfránytól eltérően osztatlan, szíj alakú, élénkzöld leveleket növeszt, ami trópusi megjelenést kölcsönöz neki a mérsékelt övi kertekben.
Hajfürtpáfrány
Asplenium trichomanes
Az Asplenium trichomanes, közismert nevén hajfürtpáfrány, egy kis méretű, örökzöld páfrány az Aspleniaceae családból. Vékony, fényes fekete szárakon apró, kerekded, élénkzöld levélkékkel borított, rendezett rozettákat alkot. Az északi félteke sziklás, árnyékos élőhelyein és a trópusi hegyvidékeken őshonos, természetesen megtelepszik mészkőfalak, sziklakibúvások és kőfalazatok repedéseiben, így bájos, alacsony karbantartási igényű választás árnyékos kertekbe, terráriumokba és sziklakertbe.
Ázsiai őszirózsa
Aster ageratoides
Az Aster ageratoides, azaz az ázsiai őszirózsa egy robusztus és szívós, Kelet-Ázsiából származó évelő növény, amely késői és bőséges virágzásáról ismert. Nyár végétől egészen késő őszig a növényt apró, csillag alakú, lila, kék, rózsaszín vagy fehér árnyalatú, sárga közepű virágok tömege borítja. Felálló szárú, sötétzöld, lándzsás levelei sűrű talajtakarást alkotnak, és leginkább a teljes napsütést vagy a félárnyékot kedveli. A kertészetben alacsony gondozási igénye miatt értékelik, de érzékeny a nedves, rossz vízelvezetésű talajra, amely gyökérrothadáshoz vezethet.
Japán tollbuga
Astilbe japonica
Az Astilbe japonica, közismert nevén japán tollbuga, egy kecses, rizómás, lágyszárú évelő növény, amely Japánból származik. Tollszerű, bugás virágzatokat hoz fehér és rózsaszín árnyalatokban, mélyen osztott, fényes sötétzöld lombozata fölött. Kedvelt árnyékkerti növény, amely nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban, és elegáns textúrát, valamint lágy színeket visz az erdei kertekbe, ágyásokba és árnyékos tájakra késő tavasztól kora nyárig.
Nagy völgycsillag
Astrantia major
A nagy völgycsillag (Astrantia major) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó, télálló évelő növény, amely Közép- és Kelet-Európa nyirkos lombhullató erdőiből és patakpartjairól származik. Apró, zöldesfehér virágait feltűnő, csillag alakú, fehér, rózsaszín, zöld vagy piros fellevelek veszik körül, amitől a virágzat egy kis csillagernyőre emlékeztet. A növény kompakt csomókat alkot 3-5 karéjos levelekkel, és júniustól szeptemberig virágzik, így a szegélyágyások és a vidéki stílusú kertek kedvelt kiegészítője.
Díszes csillagkaktusz
Astrophytum ornatum
A díszes csillagkaktusz (Astrophytum ornatum) egy lassú növekedésű, többnyire magányos szárú, oszlopos kaktusz Mexikóból, ahol sziklás talajon, tűző napon él. Teste körülbelül 12 cm átmérőjű, a természetben pedig akár egy méter magasra is megnőhet; 7-8 spirálisan futó bordája van, amelyeket fehéres-barnás tövisek és finom fehér pikkelyek borítanak. Körülbelül ötéves korától kezdve nagy, élénksárga, 7 cm-nél is nagyobb átmérőjű virágokat hoz, amelyek mindössze néhány napig nyílnak.
Kínai ibolya
Asystasia gangetica
Az Asystasia gangetica, közismert nevén kínai ibolya vagy koromandel, az Acanthaceae családba tartozó gyorsan növő évelő lágyszárú növény, amely Indiában és a trópusi Afrikában honos. Ez a terjeszkedő talajtakaró növény megfelelő támasszal akár 1 méter magasságot is elérhet, és egész évben finom harang alakú virágokat hoz fehér, orgonalila és lila színben. Trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztik díszértéke, erőteljes növekedése és nagy területek gyors befedésére való képessége miatt.
Hölgypáfrány
Athyrium
Az Athyrium a lombhullató páfrányok mintegy 180 faját tömörítő nemzetség, amely leginkább a hölgypáfrányról (A. filix-femina) és olyan díszváltozatokról ismert, mint a japán hölgypáfrány. Elegáns, finoman szabdalt, csipkeszerű levelekből álló bokrokat alkotnak, amelyek kúszó vagy felálló rizómából indulnak ki. Árnyékos aljnövényzeti környezetben, nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődnek a legjobban. Általában szívósak, jól bírják a hideget, és széles körben alkalmazzák őket árnyékkertben, szegélynövényként vagy kerti tavak partján.
Női páfrány
Athyrium filix-femina
A női páfrány (Athyrium filix-femina) egy lombhullató, bokrosodó erdei páfrány, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvösebb régióiban őshonos. Finoman osztott, kétszeresen szárnyalt leveleket hoz, melyek lágy, csipkés textúrájúak, és egy központi koronából kifelé ívelnek, ezzel adva a növénynek kecses, nőies sziluettjét és közismert nevét. A levelek tavasszal halványzölden jelennek meg, nyáron mélyül a színük, és gyakran aranyra váltanak, mielőtt az első kemény fagyra elhalnak. A női páfrány lassan terjed rövid rizómákkal, fokozatosan laza telepeket alkotva árnyékos erdei kertekben, patakpartokon és más folyamatosan nedves, humuszban gazdag helyeken. Rendkívül alacsony karbantartási igényű, és nagyrészt mentes a súlyos kártevőktől vagy betegségektől, ha megkapja az árnyékos, egyenletesen nedves körülményeket, amelyekhez alkalmazkodott.
Japán hölgypáfrány
Athyrium niponicum
Az Athyrium niponicum, közismert nevén japán hölgypáfrány, Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató lágyszárú páfrány, amelyet az egyik leglátványosabb és legdekoratívabb árnyékkedvelő kerti növényként tartanak számon. Ívesen hajló, háromszög alakú levelei akár 50 cm hosszúra is megnőhetnek, és figyelemre méltó háromszínű mintázatot mutatnak: a lágy zöld levélkéken ezüstösszürke bevonat látható, amelyet a levelek teljes hosszában végigfutó, sötét bordó középér tesz hangsúlyossá. Az ezüstös árnyalat a tavasszal frissen kihajtó leveleken a legintenzívebb, majd a nyári hőség beköszöntével mélyebb zöldre szelídül. A növény kecses, váza alakú bokrot alkot, amely az elágazó földalatti rizómák révén lassan terjed, így idővel dús telepet hoz létre anélkül, hogy invazívvá válna. Szarvas- és nyúlrezisztens, a Perennial Plant Association az év évelő növényének választotta, ami megerősíti kivételes kertészeti értékét.
Laboda
Atriplex
Az Atriplex, közismert nevén laboda vagy sóbozót, egy ellenálló növénynemzetség, amely száraz és tengerparti területeken fordul elő. Számos fajt, például az Atriplex hortensist, spenóthoz hasonló levélzöldségként termesztik. Jellemzőjük a lisztes vagy korpás tapintású levél, amely gyakran ezüstös vagy lila árnyalatot mutat, valamint rendkívüli képességük, hogy sós talajban is megélnek, ahol más növények alig tudnak fennmaradni.
Terebélyes laboda
Atriplex patula
A Terebélyes laboda (Atriplex patula) az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egynyári növény, amely Európa és Észak-Amerika tengerparti vidékein, nyílt mezőin és parlagon hagyott területein őshonos. Só- és szárazságtűrő, homokos és lúgos talajokon gyorsan növekszik. Háromszögletű vagy lándzsás levelei ehetőek, hagyományosan a spenóthoz hasonló levélzöldségként használják. Rusztikus, könnyen termeszthető növény, amely mind etnobotanikai, mind ökológiai szempontból jelentős.
Dárdás laboda
Atriplex prostrata
Az Atriplex prostrata, közismert nevén dárdás laboda, az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egyéves halofita (sótűrő) növény. Európában, Makaronéziában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, de mára a világ mérsékelt övi régióiban mindenütt elterjedt, különösen sós mocsarakban, tengerpartokon és bolygatott szikes területeken. Szára a földön heverő vagy felemelkedő, akár 1 méter hosszú is lehet; dárdás (nyíl alakú) leveleit apró hólyagszőrök borítják, amelyek sót választanak ki, lehetővé téve a növény számára a sós talajon való fejlődést.
Sziklai zsázsa
Aubretia deltoidea
Az Aubretia deltoidea, közismert nevén sziklai zsázsa, egy alacsony növésű, örökzöld évelő növény, amely Dél-Európában és Törökországban honos. Ez a párnaalakú talajtakaró tavasszal lenyűgöző szőnyeget borít lila, levendula, rózsaszín vagy fehér virágokból, amelyek szinte teljesen elfedik szürkészöld lombozatát. Jól érzi magát sziklás, jól lecsapolt talajban, és ideális növény sziklakertekbe, kőfalak réseibe és alpesi szegélyágyásokba.
Kerti pázsitviola
Aubrieta deltoidea
A kerti pázsitviola a keresztesvirágúak családjába tartozó, örökzöld, párnás növekedésű évelő, amely eredetileg Délkelet-Európából (többek között Görögországból, Bulgáriából és a Balkánról) származik. A növény sűrű, szürkészöld párnákat alkot apró, lapát vagy tojásdad alakú leveleiből, tavasszal és kora nyáron pedig elárasztják a számos ibolyakék, lila, rózsaszín vagy fehér, négyszirmú virágok. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként sziklakertekben, kőfalakon és rézsűkön, mivel a legtöbb évelőnél jobban bírja a szárazságot és a sovány talajt.
Japán babérlonc / Tarka babérlonc (nemzetség)
Aucuba
Az Aucuba a Garryaceae családba tartozó örökzöld cserjék nemzetsége, amelynek őshazája Kelet-Ázsia. Fényes, gyakran aranysárga foltos lombozatukért kedvelik őket; árnyékos kertekben és gyenge fényviszonyok között pompáznak igazán.
Tarka babérmeggy
Aucuba japonica
Az Aucuba japonica, közismert nevén tarka babérmeggy vagy japán babérmeggy, egy erőteljes örökzöld cserje, amely Japánban, Kínában és a Himalájában honos. Fényes, bőrszerű leveleiről ismert – a tarka változatoknál ezeket merész arany foltok vagy márványozás díszítik –, és virágzik a mély árnyékban is, ahol kevés más cserje boldogul. A nőivarú példányok ősszel feltűnő, élénkpiros bogyókat hoznak, amelyek egészen télig kitartanak, színfoltot adva a kertnek.
Éva-tű kaktusz / Nádkaktusz (nemzetség)
Austrocylindropuntia
Az Austrocylindropuntia egy andoki oszlopos kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikából, elsősorban Peruból, Bolíviából és Ecuadorból származik. A legismertebb fajok az A. subulata (Éva-tű) és az A. cylindrica (Nádkaktusz). Ezek erős, gyorsan növekvő növények, amelyek hengeres szárát éles tüskék borítják.
Éva-tű kaktusz
Austrocylindropuntia subulata
Az Austrocylindropuntia subulata, közismert nevén Éva-tű kaktusz, egy oszlopos kaktuszfaj, amely a perui Andokban őshonos. Sötétzöld, hengeres szárai természetes élőhelyén akár 4 méter magasságot is elérhetnek, és különlegessége a megmaradó, tűszerű levelei – ami a kaktuszok körében figyelemreméltó tulajdonság. Ez a robusztus, szárazságtűrő növény rendkívül dekoratív, és kiválóan érzi magát napos kertekben, valamint világos beltéri terekben.
Bilimbi
Averrhoa bilimbi
Az Averrhoa bilimbi, közismert nevén bilimbi vagy uborkafa, az madársóska-félék (Oxalidaceae) családjába tartozó trópusi, örökzöld gyümölcsfa. Közeli rokonával, a karambolával ellentétben termései hengeresek, rendkívül savanyúak, és fürtökben, közvetlenül a törzsön és a főágakon fejlődnek (törzsvirágzás). Levelei szárnyaltak, apró, illatos virágai pedig mélyvörös vagy lila színűek.
Szentjánoskenyérfű
Axonopus compressus
A szentjánoskenyérfű (Axonopus compressus) egy évelő, sztolonokkal és rizómákkal terjedő fűféle, amely az amerikai trópusi és szubtrópusi régiókban őshonos. Széles, élénkzöld levelei sűrű és egységes szőnyeget alkotnak, ami az egyik leggyakrabban használt fajjá tette lakóparkok, parkok és szabadidős területek gyepesítésére Brazíliában. A talajhoz közel, 15-20 cm magasan nő, ha nem vágják, és virágzó szárakat hoz, amelyek elérhetik a 30-45 cm-t. Jól tűri az árnyékot, vastag szőnyegeket képez a fák lombkoronája alatt, és alkalmazkodik a szegényebb talajokhoz is, bár a termékeny, jó vízelvezetésű talajt kedveli.
Neem
Azadirachta indica
Az Azadirachta indica, közismert nevén neem vagy margosa, egy gyorsan növő örökzöld fa, amely az indiai szubkontinensről és Délkelet-Ázsiából származik. A mahagóni-félék (Meliaceae) családjába tartozik, és a hagyományos orvoslásban, valamint a fenntartható mezőgazdaságban az egyik legtöbbre becsült és legsokoldalúbban felhasznált fa. A neem elérheti a 15–20 méteres magasságot, széles, terebélyes koronával. Apró, fehér, illatos virágai csüngő fürtökben nyílnak, az olívabogyóra emlékeztető termések pedig azadirachtinban gazdag magokat tartalmaznak – ez a vegyület felelős a fa erős rovarölő tulajdonságaiért.
Pávián virág
Babiana stricta
A Babiana stricta, amelyet közönségesen Pávián virágnak vagy Kék fréziának is neveznek, egy gumós évelő növény, amely Dél-Afrika Cape-tartományából származik. Tavasszal gyönyörű kék, lila vagy rózsaszín, csésze alakú virágokat hoz, amelyek szőrös, felálló levelek közül emelkednek ki. A növény 10–30 cm magasra nő, és enyhe éghajlatú területeken kedvelt kerti dísznövény.
Mezei rozmaring
Baccharis dracunculifolia
A Baccharis dracunculifolia, népszerű nevén mezei rozmaring vagy seprűfű, egy Brazíliában őshonos cserje, amely az Asteraceae családba tartozik. Akár 4 méter magasra is megnőhet, vékony, ritkás és aromás ágakkal, valamint kis, lándzsás levelekkel, melyek 1-2,5 cm hosszúak. Apró, fehér vagy enyhén rózsaszínes virágokat hoz, amelyeket a méhek nagyon kedvelnek: ez a brazil zöld propolisz egyik fő botanikai forrása. Természetesen előfordul a Cerrado területein, sziklás mezőkön, erdőszéleken és degradált területeken Brazília középső és déli részén, emellett degradált területek ökológiai helyreállítására is használják.
Carqueja
Baccharis trimera
A Baccharis trimera, közismert nevén Carqueja, egy gyorsan növő évelő cserje, amely Brazíliában és Dél-Amerikában őshonos. Jellegzetes háromszárnyas szárairól ismerhető fel, és széles körben alkalmazzák a hagyományos dél-amerikai gyógyászatban emésztést segítő, máj védő és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt. Tavasszal és nyáron apró fehér virágok csoportosulnak a szárcsúcsokon, amelyek beporzókat vonzanak.
Brahmi
Bacopa monnieri
A Bacopa monnieri, közismert nevén brahmi vagy vizi izsóp, egy kúszó szárú, pozsgás évelő gyógynövény, amely Ázsia mocsaras vidékein, például India, Kína és Vietnam folyópartjain, tavainál és mocsaraiban őshonos. Elágazó szárai és apró, húsos levelei sűrű szőnyeget alkotnak a nedves talajon, de akváriumi növényként is gyakran termesztik. A hagyományos ájurvédikus gyógyászatban évszázadok óta nagyra értékelik agyserkentő tonikumként, amely javítja a memóriát, a koncentrációt és enyhíti a stresszt.
Gyertyapozsgás
Baculellum articulatum
A Baculellum articulatum (korábban Senecio articulatus vagy Curio articulatus) egy különleges dél-afrikai szukkulens, amely hengeres, ízelt, szürkészöld, kolbászra emlékeztető szárairól ismert. A Kis- és Nagy-Karoo sziklás lejtőin őshonos növény a szárának szegmenseiben tárolja a vizet. Apró, nyíl alakú levelei a hűvösebb hónapokban jelennek meg, nyáron pedig lehullanak. Télen apró, fehértől a sárgásig terjedő virágokat hoz, lila portokokkal.
Fekete peszterce
Ballota nigra
A fekete peszterce (Ballota nigra) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő gyógynövény, amely eredetileg a mediterrán térségből származik, ma pedig egész Európában elterjedt útszéli, gyomtársulásokban élő faj. Négyszögletes, szőrös szárú, ráncos, csipkés-fogas levelei megdörzsölve jellegzetes, kellemetlen, dohos szagot árasztanak — innen ered nemzetségneve is, amely ógörögül taszítót, elutasítót jelent. Nyáron és kora ősszel rózsaszín-lila ajakos virágai nyílnak sűrű álörvökben, amelyek az első fagyok után szinte fehérré fakulnak. Föld alatti rizómái segítségével gyakran több négyzetméteres foltokban terjed, és a telet is jól átvészeli.
Sövénybambusz
Bambusa multiplex
A sövénybambusz (Bambusa multiplex) egy évelő fűféle, amelyet gyors és sűrű növekedése jellemez, tömör bokrokat alkotva. Vékony, rugalmas szárakat fejleszt, élénkzöld levelekkel, amelyek dús zöldfüggönyt képeznek. Népszerű választás kertészeti célokra, élősövényként és cserepes dísznövényként egyaránt.
Karcsú szövőbambusz
Bambusa textilis gracili
A karcsú szövőbambusz (Bambusa textilis gracili) egy csomós növekedésű bambuszfajta, amely Dél-Kínából származik, és elegáns, egyenes szárairól ismert, amelyek akár 9 méter magasságot is elérhetnek. Az ún. futó bambuszokkal ellentétben kompakt, nem invazív töveket alkot, amelyek szárainak átmérője legfeljebb 3 cm, kiterjedése pedig mindössze 2 méter. Világszerte az egyik legnépszerűbb bambuszfajta látványernyők, sövények és trópusi kerti tájképek kialakításához. Gyors növekedési üteme, alacsony karbantartási igénye és nem invazív gyökérrendszere ideális választássá teszi mind magán-, mind közösségi kertek számára.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.