2807 Könnyű növények | 2026 útmutató - 69. oldal
2807 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2807 Könnyű növények
2449–2484 megjelenítve a 2807-ból
Fakó muhar
Setaria pumila
A fakó muhar egy Európából és Ázsiából származó egynyári fűféle, amely mára világszerte elterjedt gyomnövénnyé vált. Csomókban nő, magassága 20 cm-től több mint 1 méterig terjedhet. Virágzata tömött, hengeres, körülbelül 4-8 cm hosszú kalász, amelyet merev, sárgás vagy lilás sörték borítanak. Nagyon hasonlít a zöld muharra, de a levéllemez tövénél hosszú, ritkás szőrök találhatók. Gyakran látható pázsitokban, járdaszegélyek repedéseiben, szántóföldeken és útmenti árokpartokon. Kizárólag maggal terjed.
Zöld muhar
Setaria viridis
A Setaria viridis, közismert nevén zöld muhar, egy gyors növekedésű, egynyári pázsitfűféle, amely Eurázsiában őshonos, de mára szinte az egész világon meghonosodott. Keskeny levelekből álló csomókat alkot, vékony, íves szárakkal, melyek végén hengeres, puha kalászok találhatók, melyek a róka farkára emlékeztetnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól fejlődik bolygatott talajokon, útmenti szegélyeken és nyílt területeken; a termesztett köles vad őseként tartják számon. Rövid életciklusa miatt modellnövényként is használják a bioenergetikai fűfélék C4-es fotoszintézisének tanulmányozásához.
Hegyeslevelű selyemmályva
Sida acuta
A hegyeslevelű selyemmályva (Sida acuta) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó évelő félcserje, amely a trópusi Amerikából származik, de mára az összes trópusi vidéken elterjedt. Akár 1 méter magasra is megnőhet, vékony és kemény szárral, nyálkás nedvvel, valamint keskeny, hegyes és fűrészes szélű levelekkel rendelkezik. Virágai kicsik (6-10 mm), világossárgák és csillag alakúak, magányosan vagy kettesével-hármasával állnak a levélhónaljakban. Elsősorban gyomnövényként ismert: legelőket, parlagon hagyott területeket és útmenti részeket lep el, sűrű bozótot alkotva, magjai pedig évekig életképesek maradnak a talajban. Szárából seprűt készítenek, és számos ország népi gyógyászatában alkalmazzák.
Szívlevelű selyemmályva
Sida cordifolia
A Sida cordifolia, közismert nevén szívlevelű selyemmályva vagy bala, a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó évelő félcserje, amely Indiában őshonos, de mára a trópusi és szubtrópusi területeken világszerte elterjedt. 50-200 cm magasra nő, fásodó szárú, elágazó növény, szív alakú, bársonyos, puha fehér szőrökkel borított levelekkel és apró sárga, néha narancssárga közepű virágokkal. Az ájurvédikus gyógyászatban „Bala” néven régóta nagyra értékelt növény, de útszéli és legelői gyomként is széles körben elterjedt, Afrika egyes részein, Ausztráliában, az Egyesült Államok déli részén és több csendes-óceáni szigeten pedig invazív fajként tartják számon.
Legyezőszirmú mályva
Sida sp
A legyezőszirmú mályva (Sida sp.) a Malvaceae (mályvafélék) családjába tartozó lágyszárú növények és félcserjék nemzetsége, amely több mint 170 fajt foglal magában. Ezek a fajok az Amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi régióiban honosak. A növények akár 2 méter magasra is megnőhetnek; száruk szőrös, nemezszerű, virágaik kis, ötszirmú képletek sárga, narancssárga vagy fehér árnyalatokban. Számos faja hosszú múltra tekint vissza a hagyományos gyógyászatban Brazíliában, Indiában és Afrikában.
Barna pókvirág
Siderasis fuscata
A Siderasis fuscata, közismert nevén barna pókvirág, egy évelő lágyszárú növény, amely Brazília trópusi esőerdeiben őshonos. Széles, bársonyos, sötétzöld levelei feltűnő lila fonákkal rendelkeznek, és kompakt rozettát alkotnak. A kis ibolya-lila virágok nyáron közvetlenül a lombozatból bújnak elő. Kiváló gyengéfény-tűrő szobanövény azok számára, akik egzotikus trópusi szépséget keresnek minimális gondozás mellett.
réti kocsord
Silaum silaus
A réti kocsord (Silaum silaus) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény, a Silaum nemzetség egyetlen faja. Európa-szerte elterjedt Nyugat-Szibériáig, Magyarországon is őshonos. Nedves, természetközeli réteken és legelőkön, agyagos, semleges vagy enyhén lúgos talajokon fordul elő. Szára akár 100 cm magasra is megnőhet, apró, sárgás virágai ernyős virágzatba tömörülnek, melyek júniustól augusztusig nyílnak. A növény összezúzott részei kellemetlen, kén-hidrogénre emlékeztető szagot árasztanak. Az idős, hagyományosan kezelt rétek indikátorfajának tekintik.
Habszegfű
Silene
A Silene (habszegfű) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának legnagyobb nemzetsége, amely körülbelül 500-900 egynyári, kétnyári és évelő lágyszárú fajt foglal magában. Az északi félteke mérsékelt égövi területeiről származnak, és finom, cső alakú, rózsaszín, piros, fehér vagy lila árnyalatú virágaikról ismertek, amelyek gyakran rojtos szirmokkal és felfújt csészével rendelkeznek. Számos faj vonzza a lepkéket, kolibriket és más beporzókat, így igen értékesek vadvirágos kertekben, réteken és sziklakertekben.
bársonyos kakukkszegfű
Silene coronaria
A bársonyos kakukkszegfű (Silene coronaria, szin. Lychnis coronaria) egy igénytelen, rövid életű évelő vagy kétéves növény a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjából, amely a mediterrán térségben és Délnyugat-Ázsiában őshonos. A növény az ezüstszürke, molyhos levelek és az élénk bíborvörös, rózsaszín, piros vagy fehér, körülbelül 2–3 cm átmérőjű virágok közötti feltűnő kontrasztról ismert. Az első évben bársonyos levelekből álló tőlevélrózsát alkot, a második évben pedig 60–90 cm magas, felálló, elágazó szárak fejlődnek belőle. Önvető képességének köszönhetően hosszú évekig megbízhatóan megmarad a kertben.
Hólyagos habszegfű
Silene vulgaris
A Silene vulgaris a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában, Ázsia mérsékelt övi területein és Észak-Afrikában őshonos, de Észak-Amerika nagy részén is meghonosodott. 50 cm és 1 m közötti magasságú bokrokat alkot, szürkészöld levelekkel és kissé fásodó tövvel. Tavasztól nyár végéig nyílnak fehér, hasított szirmú virágai, amelyek egy-egy felfújt, erezett, kis hólyagra emlékeztető csészén ülnek. Útszéleken, száraz gyepeken, szántóföldek szélén és köves lejtőkön nő.
Szilfium
Silphium
A szilfium (Silphium) az észak-amerikai prérikről származó, robusztus, évelő növények nemzetsége, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. A nemzetség körülbelül 17–18 fajt számlál, köztük az ismert csészekórót (Silphium perfoliatum), az iránytűnövényt (Silphium laciniatum) és az ép levelű szilfiumot (Silphium integrifolium). Ezek a lenyűgöző évelők akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, nyáron és ősszel pedig élénksárga, napraforgóra emlékeztető virágfejeket hoznak. Az iránytűnövény levelei észak-déli irányba tájolódnak, hogy minimalizálják a vízveszteséget az intenzív déli napsütésben, míg a csészekóró párosával összenőtt levelei természetes „csészéket” alkotnak, amelyek összegyűjtik az esővizet a madarak és rovarok számára. A szilfium-fajok alapvető fontosságúak a prérik biodiverzitása szempontjából, és beporzók, madarak és rovarok széles körét vonzzák.
Máriatövis
Silybum marianum
A máriatövis az őszirózsafélék családjába tartozó egy- vagy kétéves gyógynövény, amely a Földközi-tenger vidékétől Közép-Ázsiáig őshonos. Első évben nagy, fényes, fehér erezetű, szélükön tüskés levelekből álló tőrózsát növeszt. Ezt követően 1-2 méter magas szárat hajt, amelyen nyáron nyílnak a kemény tüskékkel körülvett bíborszínű fészekvirágzatok. Fehér bóbitás terméseit a szél terjeszti, így könnyen elszórja magát, és eredeti élőhelyén kívül gyakran gyomként viselkedik.
Paradicsomfa
Simarouba amara
A Simarouba amara, közismert nevén paradicsomfa vagy keserűfa, egy fenséges trópusi örökzöld fa, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben őshonos. Fényes, sötétzöld páros tollasán összetett leveleiről és egyenes törzséről ismerhető fel, amelyet sima, szürkéses kéreg borít. A fa apró, feltűnésmentes sárgás virágokat hoz, amelyekből ovális csonthéjasok fejlődnek; ezek éréskor pirosból fekete-lilává változnak. Őshazájában nagyra becsülik gyógyászati tulajdonságai miatt, különösen a kérge miatt, amely keserű kvaszinoidokat tartalmaz, amelyeket különféle betegségek kezelésére használnak.
Keserűfa
Simarouba glauca
A keserűfa (Simarouba glauca) egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Florida déli részén őshonos, és a bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozik. Fényes, szárnyasan összetett levelei vannak, amelyek kezdetben vöröses-narancssárgák, majd mélyzöldre érnek. Apró, sárgás-krémfehér virágai fürtökben nyílnak késő téltől tavaszig, melyeket sötétlila, olajbogyó alakú csonthéjas termések követnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól tűri a különféle talajtípusokat, a szárazságot, a sós permetet és a kedvezőtlen körülményeket is, miután megtelepedett, így népszerű árnyékadó és utcai fa a meleg éghajlaton. Kérgét és leveleit régóta használják a népi gyógyászatban, különösen láz és vérhas kezelésére.
Jojoba
Simmondsia chinensis
A jojoba (Simmondsia chinensis) egy örökzöld, évelő cserje, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északnyugati részének sivatagi vidékein (Sonora-sivatag) őshonos. A Simmondsiaceae család egyetlen képviselője; sűrű, kerekded bokrot alkot, amely elérheti a 2–2,5 méteres magasságot. Vastag, bőrnemű, szürkészöld levelei segítenek minimalizálni a párologtatást. Kétlaki növény (külön hím- és nőivarú egyedekkel), melynek magvaiból egyedülálló folyékony viaszt nyernek ki. Ez az emberi faggyúhoz szerkezetileg igen hasonló anyag jojobaolaj néven vált ismertté a kozmetikai iparban. Rendkívül szárazságtűrő, kifejlett állapotban évi 250–800 mm csapadékkal is beéri, és jól tolerálja a szegényes, sós talajokat is.
Mustár
Sinapis
A Sinapis a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egynyári növények kis nemzetsége, amelybe a káposzta és a kelbimbó is tartozik. Őshazája a Földközi-tenger vidéke, Európa és Nyugat-Ázsia. Legismertebb faja a fehér vagy sárga mustár (Sinapis alba), amelynek őrölt magjából készül az asztali mustár; a szántóföldi gyomként gyakori vadmustárt (S. arvensis) szintén gyakran ebbe a nemzetségbe sorolják. Felálló szárú, 50 cm és 1 m közötti magasságú növények, érdes, szeldelt levelekkel és négyszirmú sárga virágfürtökkel, amelyek tavasszal és nyáron nyílnak, majd vékony, magvakkal teli becőtermések követik őket. Rendkívül gyorsan nőnek: a vetés után 4-6 héttel már virágoznak. Fűszerként való felhasználása mellett a fiatal leveleket főzve fogyasztják, Európában pedig a fehér mustárt széles körben vetik zöldtrágyaként és talajtakaróként.
Vadrepce
Sinapis arvensis
A vadrepce (Sinapis arvensis) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó egyéves gyógynövény, amely a Földközi-tenger medencéjében, Európában, Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein őshonos, mára pedig meghonosodott Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is. Általában 20 cm és 1 m közötti magasságot ér el, tavasztól késő nyárig fürtökben hozza négyszirmú, sárga virágait. Elsősorban szántóföldeken, útmenti árkokban és parlagon hagyott területeken, meszes és napos talajon nő, és gyakori gyomnövény a mezőgazdaságban. Fiatal levelei főzve fogyaszthatók, őrölt magvai pedig a mustárhoz hasonló fűszert adnak.
Kínai varjúháj
Sinocrassula yunnanensis
A Sinocrassula yunnanensis, vagy kínai varjúháj, egy kisméretű, rozettát alkotó pozsgás növény, amely a kínai Jünnan tartomány hegyvidéki területeiről származik. Orsó alakú leveleit sűrűn borítják finom, puha szőrök; színük a nyári sötétzöldről a hűvösebb hónapokban mély csokoládébarna vagy vöröses tónusokra vált. A növény sarjakkal könnyen szaporodik, idővel sűrű telepeket alkotva. Magas szárakon krémfehér virágokat hoz, a virágzó rozetta pedig az elvirágzás után elpusztul.
Orvosi zsombor
Sisymbrium
A Sisymbrium a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, mintegy 40 egy- és kétéves lágyszárú fajt számláló nemzetség, amelyet közismert nevén zsombor vagy énekesek füve néven ismernek. A legelterjedtebb faj, az orvosi zsombor (Sisymbrium officinale), egy szívós növény, amely bolygatott területeken, útmenti árkokban és sövények mentén fordul elő Európa-szerte, és számos más régióban is meghonosodott. Apró, négy szirmú sárga virágai és vékony becőtermései vannak. Történelmileg az „énekesek füve” becenevet kapta, mivel rekedtség enyhítésére, valamint az énekesek és szónokok hangjának védelmére használták.
Narrow-leaf blue-eyed grass
Sisyrinchium angustifolium
A Sisyrinchium angustifolium (angolul narrow-leaf blue-eyed grass, „keskenylevelű kékszemű fű”) Észak-Amerika keleti részén őshonos évelő, amely rövid gyöktörzsről sűrű, fűszerű csomókat nevel. Bár fűnek látszik, valójában a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozik. Keskeny, 2–6 mm széles, kard alakú levelei legyezőszerűen állnak, szárai laposak, szárnyasak, 15–50 cm magasak. Tavasz végétől nyár elejéig nyílnak apró, kb. 1–1,5 cm-es, hat lepellevelű, kékeslila virágai, közepükön sárga „szemmel”. A virágok reggel nyílnak és délután vagy este bezárulnak. Természetes élőhelyei a rétek, nyílt erdők és nedves gyepek. Méheket, zengőlegyeket és pillangókat vonz, könnyen magról szóródik.
Japán dérbabér
Skimmia japonica
A japán dérbabér (Skimmia japonica) a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó, kompakt, lassú növekedésű örökzöld cserje. Ez a Japánból származó díszcserje tavasszal nyíló illatos, krémfehértől a rózsaszínig terjedő virágaival, majd az egész ősszel és télen megmaradó élénkvörös bogyóival hívja fel magára a figyelmet. Levelei megdörzsölve aromás illatot árasztanak.
Szárcsagyökér
Smilax aspera
A Smilax aspera, közismert nevén szárcsagyökér vagy szúrós szárcsagyökér, egy örökzöld, tüskés kúszónövény, amely a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos. Kacsai segítségével cserjékre, falakra és rácsokra kapaszkodik fel, hossza elérheti az 1-4 métert. Drótszerű, cikkcakkos szárai és bőrnemű, szív alakú levelei apró tüskékkel fegyverzettek. Szeptembertől novemberig apró, intenzív illatú, zöldesfehér virágfürtöket hoz, melyeket piros, majd éretten fekete bogyótermések követnek.
Argentin fehér fáklyakaktusz
Soehrensia candicans
Az argentin fehér fáklyakaktusz (Soehrensia candicans) egy oszlopos kaktusz, amely Észak-Argentínából származik, és látványos, nagy, fehér, illatos virágairól ismert, amelyek éjjel nyílnak. Szétterülő csomókat alkot, amelyek akár 3 m (10 láb) szélesek is lehetnek, az egyes szárak pedig elérik a 60 cm (24 hüvelyk) magasságot. Ellenálló, aszálytűrő és fagyálló egészen -6°C-ig (21°F), kiválóan megél sziklakertekben és xerofita kertekben.
Etióp padlizsán
Solanum aethiopicum
A Solanum aethiopicum, közismert nevén etióp padlizsán vagy skarlátvörös padlizsán, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, trópusi Afrikában őshonos gyümölcstermő cserje. Akár 2,5 méter magasra is megnőhet, csillag alakú, fehértől a liláig terjedő virágokat és apró, zöldből intenzív narancsvörösre érő terméseket hoz. Fekete-Afrika öt legfontosabb gazdasági jelentőségű zöldségféléjének egyike, amelyet ehető termései és tápláló levelei miatt termesztenek.
Amerikai csucsor
Solanum americanum
Az amerikai csucsor (Solanum americanum) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó egyéves vagy rövid életű évelő lágyszárú növény, amely világszerte elterjedt a trópusi és szubtrópusi régiókban. Az Amerikából származó növény kozmopolita gyomnövénnyé vált, amely megbolygatott talajokon, útmentén, kertekben és parlagon hagyott területeken fordul elő. Apró, fehér, csillag alakú virágokat és kerek bogyókat (5–10 mm) terem, amelyek zöldről fényes feketére érnek. Minden része súlyosan mérgezőnek számít — különösen a zöld részek és az éretlen bogyók, amelyek szolanint, csakonint és szolamargint tartalmaznak —, bár a növényt Afrikában, Ázsiában és Amerikában hagyományos gyógyászati célokra is használják.
Libaparéjlevelű csucsor
Solanum chenopodioides
A libaparéjlevelű csucsor (Solanum chenopodioides) a burgonyafélék családjába tartozó, gyomosodásra hajlamos, szétterülő évelő félcserje. Dél-Amerikából származik, de mára a világ enyhe éghajlatú vidékein mindenütt meghonosodott a bolygatott talajokon, tengerparti bozótosokban és kertekben. Apró, csillag alakú fehér virágokat hoz, melyeket kerek bogyótermések követnek; ezek zöldről sötét lilásfeketére érnek. Más Solanum fajokhoz hasonlóan levelei és éretlen bogyói szolanint és rokon glikoalkaloidokat tartalmaznak, így az egész növény mérgező fogyasztás esetén.
Csilei csucsor
Solanum crispum
A Solanum crispum a burgonyafélék családjába tartozó, Chilében, Peruban és Argentína nyugati részén őshonos félkúszó cserje, ahol a közép-chilei matorral bozótosokban gyakori és natre néven ismert. Fásodó, kapaszkodó ágai támaszték mellett a 6-8 méteres magasságot is elérhetik. Enyhe éghajlaton örökzöld, de hideg teleken lombhullató. Levelei oválisak vagy lándzsásak, 7-13 cm hosszúak. Késő tavasztól őszig illatos, csillag alakú, 1,5-3 cm-es kék vagy ibolyaszínű virágfürtöket hoz, közepükön sárga porzókúppal, melyek nagyon hasonlítanak a burgonya virágára. Az ezt követő apró bogyók mérgezőek. A fehér virágú 'Album' és a rendkívül gazdagon virágzó 'Glasnevin' fajták népszerűek a kertekben.
Kétlevelű csucsor
Solanum diphyllum
A kétlevelű csucsor (Solanum diphyllum) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó évelő cserje, amely Mexikó és Costa Rica száraz alföldjein őshonos. Magassága eléri az 1–2 métert, szárai simák, levelei fényesek. A virágzó ágakon a levelek párosával jelennek meg, de méretük jelentősen eltér az adott nódusznál – innen ered a neve is. Késő tavasztól kora őszig apró, fehér vagy halványlila virágfürtöket hoz, melyeket kerek bogyók követnek; ezek színe zöldről élénk narancssárgára vált. Eredetileg dísznövényként termesztették, de a trópusi és szubtrópusi vidékeken kivadult a kertekből; Floridában invazív fajként tartják számon.
Kenguru-csucsor
Solanum laciniatum
A Solanum laciniatum a burgonyafélék családjába tartozó (a paradicsommal és a burgonyával rokon) örökzöld cserje, amely Ausztrália délkeleti részén, Tasmaniában és Új-Zélandon őshonos. Természetes élőhelyén nyílt erdőkben és erdőszéleken, gyakran a tengerpart közelében nő. Magassága és szélessége elérheti az 1–3 métert; szárai lilás árnyalatúak, levelei sötétzöldek, hosszúak és keskenyek (15–30 cm), gyakran szabálytalan karéjokkal tagoltak. Tavasszal és nyáron nagy, liláskék (ritkán fehér) virágokat bont, melyeket kb. 3 cm-es, ovális bogyók követnek. A termések éréskor zöldről narancssárgára váltanak, és vonzzák a madarakat. Gyors növekedésű, de rövid életű növény. Figyelem: a zöld részek és az éretlen termések mérgezőek.
Lándzsás csucsor
Solanum lanceolatum
A Solanum lanceolatum egy évelő cserje, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Feltűnő, csillag alakú lila virágairól – amelyek élénk sárga portokkkal díszítettek – valamint fényes narancsvörös bogyóiról ismert és kedvelt. A burgonyafélék (Solanaceae) családjának tagjaként meleg éghajlaton és teljes napsütésben érzi jól magát, és a megtelepedés után szárazságot is jól tűr. A növény minden része mérgező, ha lenyelik.
Fekete csucsor
Solanum nigrum
A fekete csucsor (Solanum nigrum) a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó, gyorsan növő, kozmopolita egynyári gyomnövény. Az egész világon megtalálható bolygatott talajokon, útszéleken és kertekben. Kis, fehér, csillag alakú virágokat hajt sárga portoklevelekkel, valamint zöldből fényes feketévé érő bogyófürtöket. Minden zöld növényi rész és az éretlen bogyók szolanint tartalmaznak, amely egy mérgező glikoalkaloid; az érett bogyókat egyes hagyományos kultúrákban óvatosan fogyasztják.
Jurubeba
Solanum paniculatum
A Solanum paniculatum, vagy jurubeba, a paradicsom és burgonya családjába (Solanaceae) tartozó cserje, amely a trópusi Amerikában őshonos, és Brazília minden régiójában, valamint Paraguayban is megtalálható. Általában 1-3 méter magasra nő, néha többre is, és a szárán görbe tövisek vannak. Levelei nagyok és karéjosak. Virágai elágazó fürtökben nyílnak, színük a fehértől a liláig, világoskékig vagy ibolyáig terjed, sárga középpel. Termései apró, zöld és keserű bogyók. Magától nő legelőkön, utak szélén és elhagyatott területeken, gyakran gyomként. A neve a tupi nyelvből származik, és Északkelet-Brazíliában a terméseket a cachaça és a jurubeba befőtt miatt ismerik.
Sárga csucsor
Solanum villosum
A Solanum villosum, közismert nevén sárga csucsor vagy gyapjas csucsor, a burgonyafélék családjába (paradicsom, burgonya, padlizsán) tartozó, gyors növekedésű egynyári növény. Eurázsiából származik, de mára a világ számos részén meghonosodott. Általában 40-60 cm magasra nő, levelei puhák, szőrösek és fűrészes szélűek, virágai kicsik, fehér színűek és csillag alakúak. A virágokból kerek bogyók fejlődnek, amelyek zöldből pirosra vagy sárgára érnek. Afrika és Ázsia egyes részein a fiatal leveleket és hajtásokat tápláló zöldségként főzve fogyasztják, de a növény minden része – különösen az éretlen zöld bogyók és a nyers lombozat – mérgező szolanin glikoalkaloidot tartalmaz, ezért nyersen vagy éretlenül soha nem szabad fogyasztani.
Könnycsepp növény
Soleirolia soleirolii
A Soleirolia soleirolii, közismert nevén könnycsepp növény, egy alacsonyan növő, gyepes évelő, amely a nyugati mediterrán szigetekről, Korzikáról és Szardíniáról származik. Apró, kerekded levelekből sűrű szőnyeget alkot finom, szálszerű szárain, mohás megjelenést kölcsönözve magának. Tavasszal és nyáron apró fehér virágokat hoz. Talajfedőként, terrárium- és szobanövényként egyaránt kedvelt; magas páratartalomban és egyenletesen nedves talajon fejlődik a legjobban.
Tarkított csalán
Solenostemon scutellarioides
A kóleus (Solenostemon scutellarioides) egy élénk színű trópusi lombdísznövény, amely Délkelet-Ázsiából származik, és a mentafélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Látványos, többszínű leveleiről ismert, amelyek piros, lila, narancssárga, sárga, zöld és rózsaszín kombinációit vonultatják fel – így az egyik legnépszerűbb dísznövény beltéri és kültéri környezetben egyaránt. A modern fajták napállóra vagy árnyéktűrőre nemesítve rendkívül sokoldalú felhasználást tesznek lehetővé.
Aranyvessző
Solidago
A Solidago, közismert nevén aranyvessző, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó lágyszárú évelő növények nemzetsége, amely főként Észak-Amerikában őshonos. Felálló, merev szárú bokrokat alkot, sűrű, aranysárga virágzatai nyár végétől őszig nyílnak, így a méhek, pillangók és más beporzók kedvence.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.