2254 Könnyű növények | 2026 útmutató - 57. oldal
2254 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2254 Könnyű növények
2017–2052 megjelenítve a 2254-ból
Nyíllevelű gyöngyvessző
Spiraea betulifolia
A nyíllevelű gyöngyvessző (Spiraea betulifolia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó kompakt, lombhullató cserje, amely Észak-Amerika nyugati részének és Kelet-Ázsia egyes területeinek hűvös, mérsékelt övi erdőiben őshonos. Sűrű, gömbölyded bokrot alkot, drótszerű ágait ovális, fűrészes szélű, a nyírfáéhoz hasonló zöld levelek borítják. Késő tavasztól nyárig bőségesen hozza apró fehér virágokból álló, lapos sátorvirágzatait (corymbus), amelyek vonzzák a méheket és a pillangókat. Ősszel a lombozat gazdag vörös, narancssárga és bordó színekben pompázik. Alacsony igényű és télálló növény, széles körben alkalmazzák szegélynövényként, csoportos beültetésre vagy kötetlen sövényként.
Rózsás gyöngyvessző
Spiraea billardii
A rózsás gyöngyvessző (Spiraea × billardii) a gyöngyvesszők hibrid faja, amely a vadon élő Spiraea douglasii és Spiraea salicifolia fajok keresztezéséből jött létre. Egyenesen növő, sűrűn elágazó lombhullató cserje, amely akár 2,5 méter magasra és majdnem ugyanolyan szélesre is megnőhet. Július-augusztusban bőséges, hosszúkás, rózsaszín virágfürtökkel virágzik, amelyek vonzzák a pillangókat és a méheket. A növény rendkívül télálló, és kiválóan alkalmas az északi kertekbe.
Douglas-gyöngyvessző
Spiraea douglasii
A Spiraea douglasii, közismert nevén Douglas-gyöngyvessző, egy lombhullató, sűrű bozótosokat alkotó cserje, amely Észak-Amerika nyugati partvidékén, Alaszkától Kaliforniáig őshonos. Egy-két méter magasra nő, szárai gyapjasak, kora nyáron pedig sötétrózsaszín virágokból álló, tömött, kúp alakú bugákat növeszt. Nedves patakpartokon, mocsarakban és vizes élőhelyeken érzi jól magát; ez a gyorsan növő őshonos cserje rizómákkal könnyen terjed, sűrű telepeket alkotva, így népszerű választás erózióvédelemre, esőkertekbe és vadvilági élőhelyek helyreállítására.
Japán gyöngyvessző
Spiraea japonica
A japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Kelet-Ázsiából, különösen Japánból, Kínából és Koreából származik. Sűrű, kerekded bokrot alkot, és nyáron bőséges rózsaszín vagy fehér virágfürtökkel virágzik. Ellenálló és könnyen gondozható faj, kiválóan alkalmas kerti ültetésekhez és sövényekhez.
Fűzlevelű gyöngyvessző
Spiraea salicifolia
A fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia) egy felálló növekedésű, sűrű és gyorsan növő cserje a rózsafélék családjából, amely keskeny, fűzszerű leveleiről és rózsaszín vagy fehér, füzérszerű virágzatáról ismert. Bőségesen virágzik egész nyáron, és rendkívül télálló (USDA 4a–8b zónák), így kiválóan alkalmas északi körülmények közé. A növény hatékonyan terjed gyökérsarjakkal, sűrű bokrokat képez, ezért talajtakaróként és erózióvédelemre is használják nedves lejtőkön.
bojtos békalencse
Spirodela polyrhiza
A bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) egy apró, szabadon lebegő vízinövény a kontyvirágfélék családjából (Araceae, Lemnoideae alcsalád). Kerekded vagy tojásdad alakú levélkéi (úgynevezett frondok) mindössze 2–10 mm méretűek, felső oldaluk üde zöld, alsó oldaluk pedig vörösesbarna színű. A rokon békalencse-fajoktól eltérően minden levélkéből 7–21 vékony gyökér ered (a szokásos egy helyett), aminek köszönhetően könnyen lebeg az álló- vagy lassan folyó vizek felszínén, sűrű szőnyeget alkotva. Elsősorban vegetatív úton, az anyanövényből sarjadó új levélkékkel szaporodik, virágzása ritka. Ősszel úgynevezett turionokat – keményítőben gazdag áttelelő rügyeket – hoz létre, amelyek a fenékre süllyednek, ott telelnek át, majd tavasszal, 15 °C körüli vízhőmérsékletnél újra a felszínre emelkednek és kihajtanak. A világ egyik leggyorsabban növő virágos növénye, a természetben szinte az egész világon előfordul.
Sárga mombin
Spondias mombin
A sárga mombin (Spondias mombin) a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű trópusi fa, amely Trópusi-Amerikában, többek között az Antillákon, Közép-Amerikában és Dél-Amerikában őshonos. Akár 25 méter magasra is megnőhet, széles, szabálytalan koronával és lombhullató lombozattal rendelkezik. Kicsi, tojásdad alakú sárga gyümölcsei ehetőek, és a trópusi területeken széles körben használják gyümölcslevek, sörbetek és zselék készítéséhez.
Vörös mombin
Spondias purpurea
A vörös mombin (Spondias purpurea) az Anacardiaceae családba tartozó, gyorsan növő, lombhullató trópusi gyümölcsfa, amely Közép-Amerikában és Mexikóban őshonos. Magassága elérheti a 15 métert, és kisméretű, aromás, vörös vagy lila, édes-savanykás ízű gyümölcseiért nagyra becsülik. A fa a száraz évszakban elveszíti leveleit, és gyakran tavasszal, az új levelek hajtása előtt virágzik és terem. Megtelepedés után rendkívül jól tűri az aszályt, és Mezoamerika-szerte alapvető gyümölcsfának számít.
Préri-perje
Sporobolus
A Sporobolus a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó díszfűnemzetség, amely mintegy 150-200 fajt foglal magában a mérsékelt, trópusi és szubtrópusi régiókban. A legértékesebb dísznövényfaj a Sporobolus heterolepis (préri-perje), amely sűrű, ívesen hajló, fonalszerű levelekből álló csomókat alkot. Levelei nyáron élénkzöldek, majd ősszel aranysárga és narancssárga árnyalatúra színeződnek. Nyáron és ősszel légies, rózsaszínes-barnás bugavirágzatot hoz, amelynek jellegzetes illata van. Rendkívül szívós növény, jól tűri a szárazságot, a szegényes és az agyagos talajt is, így ideális választás prérikertekbe és naturalisztikus ágyásokba.
Nyuszifül
Stachys
A nyuszifül (Stachys byzantina) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő lágyszárú növény, amely bársonyosan puha, ezüstös szőrrel borított leveleiről ismert. Törökországból, Örményországból és Iránból származik. Ez a szívós növény a napos, száraz szegélyágyásokban fejlődik a legjobban, és igen kedvelt a vidéki kertekben, a szenzoros kertekben, valamint az alacsony fenntartási igényű tájépítészetben. Tavasszal és nyáron apró, rózsaszínes-lila virágokból álló, felálló füzérvirágzatot növeszt, bár elsősorban különleges textúrájú lombozatáért termesztik.
Bárányül
Stachys byzantina
A Stachys byzantina egy évelő lágyszárú növény, amelyet sűrűn, selymes fehér szőrzettel borított leveleiről ismernek, amelyek bársonyos tapintást és egyedi ezüstös színt kölcsönöznek neki. A Közel-Keleten őshonos növény sűrű, alacsony gyepeket alkot, így kiváló talajtakaróként alkalmazható. Nyáron felálló szárakat hajt, amelyeken apró lila virágok nyílnak, bár elsősorban a bárányülre emlékeztető egzotikus lombozatáért termesztik.
Kék patkányfarkfű
Stachytarpheta cayennensis
A kék patkányfarkfű (Stachytarpheta cayennensis) az Amerikában őshonos, a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó trópusi félcserje. Hosszú virágfüzéreket növeszt apró, kékes-lila virágokkal, amelyek vonzzák a pillangókat, méheket és kolibriket. Gyors növekedésű, szívós növény, amelyet gyakran alkalmaznak trópusi kertekben, szegélynövényként, Brazíliában pedig népszerű gyógynövényként is ismert.
Zulu Óriás
Stapelia gigantea
A Stapelia gigantea, közismert nevén Zulu Óriás vagy Dögvirág, egy feltűnő, Dél-Afrikából származó pozsgás növény. Hatalmas, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek átmérője elérheti a 30 cm-t, jellegzetes vörösesbarna és krémszínű mintázattal. A virágok dögszerű szagot bocsátanak ki, hogy legyeket vonzzanak a beporzáshoz. Levél nélküli, bordázott pozsgás szárai sűrű csomókban nőnek, és erős napsütésben vörösesbíbor színt öltenek.
Tengericsillag-virág
Stapelia grandiflora
A Stapelia grandiflora, közismert nevén tengericsillag-virág vagy dögvirág, egy lenyűgöző pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Feltűnő, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek akár 25 cm átmérőjűek is lehetnek, és finom szőrökkel borítottak. A virágok dögszagot bocsátanak ki, hogy legyeket csaljanak oda beporzóként, ami rendkívül figyelemre méltó botanikai érdekességgé és a pozsgásgyűjtők körében keresett növénnyé teszi.
Közönséges tyúkhúr
Stellaria
A Stellaria a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, mintegy 120 alacsony növésű lágyszárú növény nemzetsége, amely leginkább legelterjedtebb képviselőjéről, a Stellaria media-ról, vagyis a közönséges tyúkhúrról ismert. Ez az elterülő, szőnyegalkotó egynyári növény zsenge, ovális leveleket és apró, csillag alakú fehér virágokat hoz (nemzetségneve a latin „stella”, azaz csillag szóból ered). A tyúkhúr a hűvös, nedves körülményeket kedveli, és a mérsékelt övi kertek egyik leggyorsabban növő növénye, amely gyakran a csírázást követő heteken belül virágzik és magot érlel. Szinte az egész világon meghonosodott; tápláló vadon termő ehető növényként és hagyományos bőrnyugtató gyógynövényként egyaránt értékelik, bár a kertészek gyakran gyomként kezelik.
Tyúkhúr
Stellaria media
A Stellaria media, közismert nevén tyúkhúr, egy alacsonyan növő, terjedő, egynyári (vagy télálló egynyári) növény, amely Európában őshonos, és mára világszerte elterjedt. Puha szőnyegeket alkot apró, ovális levelekből és apró, fehér csillag alakú virágokból, jól fejlődik hűvös, nedves, bolygatott talajban, például kerti ágyásokban, pázsitokon és üvegházakban. Mind kerti talajtakaróként, mind az egyik legnépszerűbb vadon termő ehető és gyógynövényként nagyra becsült tyúkhúr mérsékelt éghajlaton szinte egész évben nő és virágzik.
Agykaktusz
Stenocactus phyllacanthus
A Stenocactus phyllacanthus egy kicsi, magányos, gömbölyűtől rövid henger alakúig terjedő kaktusz, amely Mexikó középső és északi részének (Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí és Zacatecas) magashegyi bozótosaiban őshonos, jellemzően 1700 és 2800 méteres tengerszint feletti magasságban található. Ritkán haladja meg a 15 cm magasságot és a 10 cm átmérőt, a gyűjtők nagyra értékelik drámaian hullámos, papírvékony bordái miatt, amelyeket sűrű, finom tüskék koronáznak. Tavasszal és nyáron tölcsér alakú, sárgásfehér virágokat hoz barnásvörös torokkal a korona közelében. Lassan növő és igénytelen, az egyik legkönnyebben virágoztatható Stenocactus faj termesztésben.
Orgonasíp-kaktusz
Stenocereus
A Stenocereus az oszlopkaktuszok egy nemzetsége, amely nagy termetű, cserjés vagy fás szárú növényekből áll, és Mexikó, valamint az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban őshonos. A legismertebb faj, a Stenocereus thurberi (orgonasíp-kaktusz), vékony, egyenes szárakból álló csoportokat alkot, amelyek egy rövid törzsből indulnak ki, emlékeztetve egy orgona sípjaira. Bordázott és tüskés szárai akár 8 méter magasra és 3,5 méter szélesre is megnőhetnek, éjszaka nyíló fehér virágokat, majd tüskékkel borított, édes és ehető gyümölcsöket teremnek.
Szürke orgonakaktusz
Stenocereus pruinosus
Lassú vagy közepes növekedésű mexikói oszlopkaktusz, amelynek szürkészöld, elágazó szárait finom fehéres viaszréteg és sárga tüskék borítják, ami „szellemszerű” megjelenést kölcsönöz neki. Mexikó száraz vidékeiről származik, nyáron éjszaka nyíló, nagy, tölcsér alakú fehér virágokat hoz, melyeket édes, ehető és helyileg nagyra értékelt pitaya gyümölcsök követnek.
Szent Ágoston-fű
Stenotaphrum secundatum
A Szent Ágoston-fű (Stenotaphrum secundatum) egy gyorsan növő, melegkedvelő gyepfű, amely a Mexikói-öböl vidékéről származik, és széles körben alkalmazzák lakó- és kereskedelmi területek gyepesítésére trópusi és szubtrópusi éghajlaton. Sűrű, erőteljes gyepszőnyeget alkot, amely jól tűri a részárnyékot és a tengerparti sós levegőt.
Őszi tőzike
Sternbergia lutea
A Sternbergia lutea egy kis, hagymás mediterrán növény az amarilliszfélék családjából, amelyet élénksárga, csésze alakú virágai miatt termesztenek, amelyek ősszel nyílnak, sötétzöld, szalagszerű levelekkel körülvéve. Edzett és gondozásmentes, idővel elvadul a napos, jól vízelvezető sziklakertekben és szegélyekben.
Argentin fogpiszkálókaktusz
Stetsonia coryne
A Stetsonia coryne egy nagy termetű, fatermetű oszlopkaktusz, amely Északnyugat-Argentína, Bolívia, Paraguay és Brazília magaslati, száraz vidékein őshonos. Természetes élőhelyén vastag törzset növeszt, melyet számos kékesszöld, nyolc-kilenc bordás ág koronáz. Ezeket merev fekete vagy sárgásbarna tüskék borítják, amelyek az idővel kifehérednek – innen ered a magyar neve is. A kifejlett példányokon éjszaka nagy, tölcsér alakú fehér virágok nyílnak, melyeket húsos, ehető termés követ.
Pusztai árvalányhaj
Stipa pennata
A pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) az eurázsiai sztyeppék jellegzetes, csomókban növő évelő pázsitfűféléje, amely Mongóliától egészen a magyar Alföldig és a Kárpát-medence homoki, löszös pusztáiig honos. 60-90 cm magasra nő, keskeny, sudár leveleket hajt, május-augusztus között pedig a fajt híressé tevő, hosszú, ezüstösen selymes, tollszerűen bodros toklászfonalakat ereszt, amelyek a szélben jellegzetesen hullámzanak. Hazánkban egyre ritkább, védett élőhelyekhez kötődő faj, amely a Petőfi Sándor és Tompa Mihály korabeli nemzeti romantika óta a magyar puszta jelképe.
Árvalányhaj
Stipa tenuissima
A Stipa tenuissima, közismert nevén árvalányhaj, egy sűrű, gömbölyded csomókat alkotó, élénkzöld, finom szálú levelekkel rendelkező évelő díszfű. Nyáron hosszú, tollas bugákat növeszt, amelyek az ezüstös zöldből krémszínűvé, majd aranyszőkévé válnak, és a legkisebb szellőre is hullámzanak. Az USDA 7-10 zónákban télálló, ez a fűféle 30-60 cm magasságot és szélességet ér el, és különösen kedvelt száraz kertekben, sziklakertekben és naturalista stílusú ágyásokban.
Stokes-aszter
Stokesia laevis
A Stokesia laevis, közismert nevén Stokes-aszter, egy évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének vizes élőhelyein, ártéri területein és fenyves szavannáin őshonos. Látványos, búzavirágszerű virágokat hoz levendulakék, lila, fehér és rózsaszín árnyalatokban, ami miatt kedvelt eleme a természetközeli és cottage-stílusú kerteknek. Nedves élőhelyekről származik ugyan, mégis figyelemre méltóan jól alkalmazkodik az átlagos kerti körülményekhez, és megtelepedés után szembetűnően szárazságtűrővé válik.
Óriás fehér paradicsommadár-virág
Strelitzia nicolai
A Strelitzia nicolai egy látványos, örökzöld növény, amely Dél-Afrikából származik. Nagylevelű, banánhoz hasonló lombozatáról és drámai, fehér-kék virágairól ismert. Szabad földbe ültetve akár 9 méteres magasságot is elérhet, beltéren azonban kezelhetőbb méretű marad, így népszerű választás otthonok és irodák trópusi hangulatának megteremtéséhez.
Bakopa
Sutera cordata
A Sutera cordata (szin. Chaenostoma cordatum) egy gyors növekedésű dísznövény a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjából, amely Dél-Afrika nedves élőhelyeiről származik. Jellemzői az apró, sötétzöld, átellenes állású, enyhén fűrészes szélű levelek, valamint az apró, fehér, csillag alakú virágok sárgás-narancssárga középpel. Kúszó növekedése miatt ideális függőkosarakba, kaspókba és talajtakarónak is. Gyors növekedéséről és a nyár folyamán, valamint ősszel tartó bőséges virágzásáról ismert.
Királypálma
Syagrus romanzoffiana
A királypálma (Syagrus romanzoffiana) egy méltóságteljes tollas pálma, amely Brazíliából és Dél-Amerikából származik, és az Arecaceae családba tartozik. Elegáns, ívelt lombozatáért és karcsú törzséért nagyra értékelik; a szubtrópusi és trópusi vidékeken szerte a világon az egyik legnépszerűbb kerti pálma. Magassága elérheti a 10–15 métert, és élénk narancssárga gyümölcsökből álló fürtöket hoz, amelyek vonzzák a vadvilágot.
Hóbogyó
Symphoricarpos albus
A hóbogyó (Symphoricarpos albus) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Észak-Amerikából származik. Jellegzetes, hófehér bogyóiról ismert, amelyek a levelek lehullása után is sokáig az ágakon maradnak a téli szezonban. A cserje akár 180 cm magasra és szélesre is megnőhet, gyökérsarjai révén sűrű bozótot alkot, és rendkívül télálló, akár −40 °C-ig. Virágai aprók, harang alakúak, fehéres-rózsaszínűek, és nyáron nyílnak. A hóbogyó kiváló kerti és dísznövény, amely vonzza a madarakat, poszméheket és pillangókat.
Fehér bugás őszirózsácska
Symphyotrichum lanceolatum
A Symphyotrichum lanceolatum, közismert nevén fehér bugás őszirózsácska, az Asteraceae családba tartozó észak-amerikai évelő vadvirág. Korábban Aster lanceolatus néven volt ismert; nyár közepétől őszig tömegesen hozza apró, százszorszép-szerű fehér virágait sárga tányérkával, akár 1,5 méteres magasságot is elérve. Kiemelkedően fontos késő szezonális beporzónövény, amely nedves, napos körülmények között virágzik a legjobban, és rizómái segítségével terjeszkedik.
Mirigyes őszirózsa
Symphyotrichum novi-belgii
A Symphyotrichum novi-belgii, közismert nevén mirigyes őszirózsa vagy szeptemberi őszirózsa, egy szívós lágyszárú évelő növény, amely Kelet-Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén őshonos. Gyakran megtalálható nedves réteken és tengerparti elhagyatott területeken. Kedvelik a bőséges, fészkes virágzatáért, amely a lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban pompázik az élénksárga középrész körül. Késő nyártól őszig virágzik, csúcspontja gyakran Szent Mihály napja (szeptember 29.) környékére esik. 90-150 cm magasra nő, kiválóan fejlődik napos kerti szegélyekben és vadvirágos kertekben, vonzza a méheket, pillangókat – köztük a gyöngyházlepkéket, melyeknek tápnövénye – és a magevő énekesmadarakat.
Parti őszirózsácska
Symphyotrichum tradescantii
A Symphyotrichum tradescantii, közismert nevén parti őszirózsácska vagy Tradescant-őszirózsácska, Északkelet-Amerika őshonos évelő vadvirága. Ez a lombhullató lágyszárú növény nyár végén és ősszel számos kis, százszorszép-szerű virágot hoz, amelyek fehér sugárvirágokból és halványsárgától lilásig változó színű csöves virágokból állnak. Természetes élőhelyei sziklás partok, folyópartok és édesvízi torkolatok, ahol teljes napfénytől félárnyékig és nedves talajban fejlődik a legjobban. Kiváló választás természetközeli kertekbe, esőkertekbe és őshonos növényekkel beültetett területekre.
Orosz fekete nadálytő
Symphytum × uplandicum
Az orosz fekete nadálytő (Symphytum × uplandicum) egy erőteljes, télálló, lágyszárú évelő növény a borágófélék (Boraginaceae) családjából, amely a közönséges fekete nadálytő (Symphytum officinale) és a durva fekete nadálytő (Symphytum asperum) természetes hibridjeként jött létre. Nagy, durva, szőrös, lándzsás levelekből álló bokrokat képez, és elágazó szárakat növeszt, melyek tetején bókoló, harang alakú virágok nyílnak, rózsaszín-kéken indulva, majd ibolyás-lilára érve, késő tavasztól nyár végéig virágozva. Az ökológiai kertészek nagyra értékelik mint „dinamikus akkumulátort”, mivel mély karógyökere káliumot és más ásványi anyagokat von fel az altalajból, így levelei kiváló alapanyagot biztosítanak komposztaktivátorokhoz, folyékony tápoldatokhoz és mulcshoz. Fontos megjegyezni, hogy a fekete nadálytő pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek lenyelés esetén mérgezőek a májra, ezért történelmi belső gyógyászati alkalmazását elvetették, és csak külső, helyi alkalmazása javasolt.
közönséges nadálytő
Symphytum officinale
A Symphytum officinale, közismert nevén nadálytő, egy erős, évelő gyógynövény, amely nagy, szőrös, lándzsás leveleiről és harang alakú virágfürtjeiről ismert. 'Dinamikus ásványianyag-gyűjtő', mélyen hatoló főgyökere révén ásványi anyagokat von ki az altalajból, így lombozata kiváló szerves trágya és komposztaktivátor.
Nyíllevél
Syngonium
A Syngonium (nyíllevél) az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozó trópusi kúszó- és futónövények nemzetsége, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdőiben őshonos. Fiatal levelei nyíl vagy lándzsahegy alakúak, majd a növény érésével összetettebb, karéjos formát öltenek. Díszes lombozata és könnyű gondozhatósága miatt széles körben termesztik szobanövényként; tucatnyi fajtája létezik zöld, tarka, rózsaszín és ezüstös levelekkel. Figyelem: a növény minden szövetében jelen lévő kalcium-oxalát kristályok miatt mérgező macskákra, kutyákra és emberekre egyaránt.
Öt Ujj
Syngonium angustatum
A Syngonium angustatum, közismert nevén Öt Ujj vagy Kúszó nyílleveles szőlő, egy trópusi kúszónövény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozik, és különleges lombozatáért kedvelik, amely a növény érésével drámaian átalakul – a fiatal levelek egyszerű, nyílhegy alakúak, míg a felnőtt levelek mély karéjokat fejlesztenek, amelyek szétterített ujjakra emlékeztetnek, innen ered az Öt Ujj elnevezés. Sokoldalú szobanövény, amely csüngő indaként és támasztékra felfuttatva egyaránt jól mutat.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.