2334 Könnyű növények | 2026 útmutató - 25. oldal
2334 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2334 Könnyű növények
865–900 megjelenítve a 2334-ból
Kerti kutyatej
Euphorbia peplus
Az Euphorbia peplus, közismert nevén kerti kutyatej, a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó kistermetű, egynyári lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. 10-40 cm magasra nő, szárai vékonyak, levelei váltakozó állásúak és oválisak. Az ágak végén apró, sárgászöld virágok nyílnak. A növény mérgező, tejfehér latexdús nedvéről ismert, amelyet a népi gyógyászatban hagyományosan bőrbetegségek kezelésére használtak.
Törpe medúzafő
Euphorbia ramiglans
Az Euphorbia ramiglans egy törpe növésű, meduzoid típusú pozsgás növény, amely Dél-Afrika (Nyugat-Fokföld és Észak-Fokföld) száraz part menti régióiban őshonos. Központi „fejet” képez, amelyből tucatnyi vékony, kanyargós és tüskétlen ág indul ki, emlékeztetve a görög mitológia Medúzájának kígyóhajára. Közeli rokona az Euphorbia caput-medusae-nak, egyes szerzők annak törpe változataként (var. confluens) kezelik. Mint minden Euphorbia, sérülés vagy vágás esetén mérgező, tejfehér latexnedvet termel.
Ritchie-kutyatej
Euphorbia ritchiei
Az Euphorbia ritchiei (korábbi nevén Monadenium ritchiei) egy lenyűgöző, Kenyából származó pozsgás növény. Húsos, felálló szárait apró tüskék és kerek, zöld levelek borítják. Tavasszal rendkívül dekoratív, rózsaszíntől a vörösig terjedő virágokat hoz. Sérülés esetén mérgező, tejfehér nedvet (latexet) választ ki, amellyel óvatosan kell bánni.
Merev kutyatej
Euphorbia stricta
A merev kutyatej egy bokros növekedésű, önvető kutyatejféle, amely Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Vékony, elágazó szárain lándzsás, világoszöldtől a sárgászöldig terjedő levelek találhatók, júniustól szeptemberig pedig apró, sárgászöld virágzatokat hoz. Mint minden kutyatejféle, vágáskor irritáló, tejfehér latexet bocsát ki, ezért kezelésekor kesztyű használata javasolt. Könnyen nevelhető kerti növény, amely jól tolerálja a különféle talajtípusokat, és teljes napsütésben vagy félárnyékban is megél.
Ceruza kaktusz
Euphorbia tirucalli
Az Euphorbia tirucalli, közismert nevén ceruza kaktusz vagy ceruzafa, egy látványos szukkulens cserje, amely trópusi és szubtrópusi Afrikából származik. Neve ellenére nem valódi kaktusz, hanem a Kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozik. Sűrű, hengeres, ceruza vékonyságú zöld hajtáscsomókat fejleszt, amelyek hűvösebb hőmérsékleten vagy erős fényen ragyogó narancsvörösre változnak – ezt a változatot tűzpálcaként ismerik. A növény rendkívül maró, fehér tejnedvet termel, amely a szobanövények között az egyik legveszélyesebb anyag: súlyos kémiai égési sérüléseket és szembe kerülve átmeneti vakságot okozhat.
Ördög gerince
Euphorbia tithymaloides
Az ördög gerince (Euphorbia tithymaloides) egy szukkulens cserje, amely a trópusi Amerikából származik, és feltűnő cikcak szárairól, valamint színes lombozatáról ismert. Könnyen nevelhető és szárazságtűrő növény, amely erős fényben, minimális öntözés mellett virágzik. Tejszerű fehér latex nedve mérgező és bőrirritáló – mindig viseljen kesztyűt kezelés közben.
Csillárfa
Euphorbia triangularis
Az Euphorbia triangularis egy fás megjelenésű pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Jellegzetessége a háromszögű keresztmetszetű főszára és a csilláréhoz hasonló elágazása. Lassan növekszik, de meleg éghajlaton több méter magasságot is elérhet.
Afrikai Tejtövis
Euphorbia trigona
Az Afrikai Tejtövis egy feltűnő, Közép-Afrikából származó szukkulens, amely magas, oszlopos szárairól ismerhető fel, amelyek bordáit apró levelek és tüskék szegélyezik. Kaktuszszerű megjelenése ellenére a kutyatejfélék (Euphorbia) családjába tartozik. Ez az architektonikus növény beltérben akár 2,7 méter magasra is megnőhet, és látványos díszévé válik bármely helyiségnek. A megsérült növény mérgező, tejfehér nedvet bocsát ki, ezért kezelésekor legyünk óvatosak.
Afrikai tejcserje
Euphorbia umbellata
Az afrikai tejcserje (Euphorbia umbellata) a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, Kelet- és Dél-Afrikából származó félig felálló szukkulens cserje. Brazíliában széles körben termesztik – különösen a déli és közép-nyugati régiókban –, ahol robusztus termetével hódít: termesztésben elérheti az 5 méteres, természetes élőhelyén pedig akár a 10 méteres magasságot is. Húsos, zöld szárai vágáskor rendkívül irritáló és mérgező, tejfehér latexet termelnek, amiről népi nevét is kapta. Levelei nagyok, oválisak, intenzív sötétzöld színűek, kiemelkedő erezettel, és a gallyakon átellenesen helyezkednek el. Virágai aprók, bordóvörösek, a kutyatejekre jellemző ciátium (álernyő) virágzatba tömörülnek. Rusztikus, gyors növekedésű növény, amely kiválóan alkalmazkodik a trópusi éghajlathoz, így kertekben és cserépben egyaránt tartható.
Sárga margaréta
Euryops pectinatus
A sárga margaréta (Euryops pectinatus) egy Dél-Afrikából származó örökzöld cserje, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. Jellegzetessége a szürkészöld lombozat és az aranysárga, margarétaszerű virágok, amelyek enyhe éghajlaton szinte egész évben nyílnak. Magassága és szélessége 90 és 180 cm között alakul, gömbölyded, dús bokrot alkotva.
Foltos sédkender
Eutrochium maculatum
A foltos sédkender (Eutrochium maculatum, szinonimája Eupatorium maculatum) Észak-Amerikából származó, az őszirózsafélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely természetes módon nedves réteken, patakpartokon és mocsaras területeken fordul elő. A növény egyenes, erős, gyakran lilásvörös foltokkal tarkított szárakat növeszt, melyek magassága elérheti a 210 cm-t. Nyár második felében és ősszel nagy, félgömb alakú, rózsaszínes-lila virágzatokat hoz, amelyek vonzzák a pillangókat és a méheket. Kertekben nedves ágyások, esőkertek és természetközeli beültetések háttérnövényeként használják.
Kék Ámulat
Evolvulus glomeratus
A Kék Ámulat (Evolvulus glomeratus) egy alacsonyan növő, terjedő évelő növény, amely Brazíliából származik, és a Convolvulaceae családba tartozik. Folyamatosan nyíló, ég kék virágokat hoz fehér középpel, amelyek minden reggel kinyílnak, és este vagy felhős napokon becsukódnak. Széles körben alkalmazzák talajborítóként, szegélynövényként és csüngő kosarakban.
gyöngycserje
Exochorda racemosa
Kínából és Koreából származó lombhullató díszcserje, a gyöngycserje rövid, de látványos tavaszi virágzásáért nagyra becsült: tömegével nyílnak a tiszta fehér, ötszirmú virágok a kerek bimbókból, amelyek gyöngysorokra emlékeztetnek az íves ágakon. 2,4-3 méter magasra nő, gyakran szélesebbre is, kecses, szökőkútszerű habitussal. Középzöld, ovális levelei nem mutatnak figyelemre méltó őszi színt. Miután megtelepedett, szárazság- és hőtűrő, alacsony karbantartási igényű, és nagyrészt mentes a súlyos kártevőktől vagy betegségektől, így megbízható alapcserje szegélyekhez, alapozó ültetésekhez és vegyes sövényekhez.
Hajdina
Fagopyrum esculentum
A hajdina rendkívül gyorsan növő, egynyári lágyszárú növény. Bár gabonaként használják, botanikailag álgabona, amely a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik. Levelei szív alakúak, kis fehér vagy rózsaszín virágokból álló fürtöket hoz, amelyek nagyon vonzóak a méhek számára. Háromszögletű magjai rendkívül táplágyosak és gluténmentesek.
Szulákpohánka
Fallopia convolvulus
A szulákpohánka (Fallopia convolvulus, szin. Polygonum convolvulus) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves kúszónövény, amely Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Szív alakú levelekkel, valamint vékony, csavarodó szárral rendelkezik, amely más növényekre vagy támasztékokra kapaszkodik. Apró, zöldesfehér, néha rózsaszínes árnyalatú virágait késő tavasztól őszig hozza. Gyakori mezőgazdasági gyomnövény a művelt területeken és bolygatott talajokon, bár gyors növekedése miatt néha talajtakaróként is alkalmazzák.
Szőrös epergyom
Fatoua villosa
A szőrös epergyom (Fatoua villosa) egy nyári egynyári növény az eperfafélék családjából, Kelet-Ázsiából származik, és ma már gyakori gyomnövény az Egyesült Államok déli és keleti részén. Kicsi eperfa csemetére hasonlít, szív alakú, fogazott, szőrös és enyhén ragacsos levelekkel, felálló, elágazó szárakon, amelyek néhány centimétertől több mint 1,2 méter magasra nőhetnek. Kedveli a nedves, árnyékos, bolygatott talajt, mint például a virágágyások, faiskolai konténerek, üvegházak és vizes élőhelyek szélei. Apró virágfürtök jelennek meg tavasztól őszig, és a csemeték körülbelül 12 napon belül virágozhatnak, miután elérték a kétleveles állapotot.
Japán Arália
Fatsia japonica
A Fatsia japonica egy örökzöld cserje, amely Japánból származik, és drámai megjelenésű, fényes, kézformájú leveleiről ismert. Levelei 7-11 karéjosak lehetnek, és akár 40 cm szélesre is megnőhetnek. Rendkívül kedvelt díszcserjéként számos beltéri térben és árnyékos kertben egyaránt megállja a helyét, és azon kevés trópusi megjelenésű lombozati növények egyike, amely mély árnyékban is jól virágzik.
Tigrisszáj
Faucaria bosscheana
A Faucaria bosscheana az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjába tartozó kompakt pozsgás növény, amely Dél-Afrika (Kelet-Fokföld) száraz vidékein őshonos. Alacsony rozettákat alkot vastag, háromszögletű, szürkészöld levelekből, melyek szélein puha, egymásba fonódó fogak találhatók, mint egy ragadozó állkapcsa – innen ered a magyar neve is. Ősszel és télen magányos, élénksárga, margarétaszerű virágokat hoz, amelyek nappal nyílnak ki. Lassú növekedésű növény, ideális sziklakertekbe, cserépbe vagy nagyon világos beltéri pozsgás-összeállításokba.
Hordókaktusz
Ferocactus
A Ferocactus a hordó alakú kaktuszok mintegy 30 faját magában foglaló nemzetség, amely az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban és Észak-Mexikóban őshonos, Kaliforniától és Arizonától Sonoráig és Alsó-Kaliforniáig (Baja California). A fiatal növények oszlopos formában indulnak, majd fokozatosan megduzzadnak a vastag, bordázott, hordószerű formává, amelyről a nemzetség a népszerű nevét kapta. A legtöbb faj magányos szárként nő, amelyet sűrű, gyakran horgas vagy élénk színű tövisek borítanak, bár néhány faj, mint például az F. robustus és az F. glaucescens, idővel csoportokat alkot. A termesztésben a hordókaktuszokat szoborszerű, alacsony igényű pozsgásként értékelik szárazságtűrő kertekben, sziklakertekben és napos ablakpárkányokon.
Emory-hordókaktusz
Ferocactus emoryi
A Ferocactus emoryi egy magas, hordó alakú kaktusz, amely az arizonai Sonora-sivatagban, Sonorában és Alsó-Kaliforniában őshonos. A fiatal növények gömb alakúak, majd az idő múlásával hengeressé válnak, végül erős, horgas tüskékkel fegyverzett hordó vagy oszlop formát öltenek. Nyár végén és kora ősszel harang alakú sárga, narancssárga vagy piros virágokat hoz a csúcsán lévő koszorúban.
Kék hordókaktusz
Ferocactus glaucescens
A kék hordókaktusz (Ferocactus glaucescens) egy Közép-Mexikóból származó, gömbölyded vagy hordó alakú kaktusz, amely feltűnő kékesszürke (deres) bőrszövetéről és sűrű, aranysárga sugártöviseiről ismert. A kifejlett példányok tömör, bordázott hordót alkotnak, amely elérheti a 60 cm-es magasságot és az 50 cm-es átmérőt, idővel pedig sarjakat nevelve kisebb telepekké fejlődnek. Késő tavasszal és nyáron tölcsér alakú, citromsárga virágokat hoz a csúcs közelében, melyeket apró, fehér bogyószerű termések követnek. Lassú növekedésű, alacsony igényű pozsgás, amely a tűző napon és jó vízelvezetésű talajban érzi magát a legjobban, így népszerű választás sziklakertekbe és dézsás növénynek.
Mexikói hordókaktusz
Ferocactus histrix
A Ferocactus histrix, közismert nevén mexikói hordókaktusz, egy gömbölyded, húsos szárú faj, amely Mexikó száraz vidékein honos. Jellemzője a kékes-zöld test, a jól látható bordák és az erőteljes, sárgás vagy vöröses sugárirányú tüskék. Az idő múlásával a növény tökéletes gömb alakjából enyhén oszlopos formává alakulhat. A korona tetején tölcsér alakú virágokat hoz, amelyek általában sárga árnyalatúak, majd húsos termések követik őket.
Ördögnyelv-kaktusz
Ferocactus latispinus
A Ferocactus latispinus egy magányos, gömbölyded vagy rövid hengeres kaktusz, amely Közép-Mexikóból származik. Különlegessége a széles, lapított, horgas középtövisei, melyek színe a vöröstől a sárgáig terjed. Lassan növekszik, magassága 30-100 cm, szélessége 40-45 cm, késő ősszel és kora télen tölcsér alakú, rózsaszín vagy lila (néha sárgás) virágokat hoz.
Nádképű csenkesz
Festuca arundinacea
A nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, évelő, bokros növekedésű fűféle, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos. Napjainkban a mérsékelt övben széles körben termesztik takarmánynövényként és alacsony karbantartási igényű pázsitként. Sűrű csomókat alkot sötétzöld, érintésre érdes leveleiből, és vágás nélkül akár az 1,5 méteres magasságot is elérheti. Mély gyökérzetének köszönhetően nagyra értékelik szárazságtűrése, hidegtűrése és taposásállósága miatt. Rendszertani megjegyzés: a közelmúltbeli molekuláris vizsgálatok a fajt a Schedonorus arundinaceus, majd legutóbb a Lolium arundinaceum szinonimák alá sorolták át, de az agronómiai és kertészeti szakirodalomban továbbra is a Festuca arundinacea név a legelterjedtebb.
Deres csenkesz
Festuca glauca
A deres csenkesz egy évelő díszfű, amely kompakt, gömbölyded csomókat alkot vékony, merev, feltűnő kékesszürke leveleiből. Európában őshonos, és színe, valamint textúrája miatti kontrasztja okán széles körben alkalmazzák alacsony gondozási igényű kertekben, szegélynövényként és sziklakertekben.
Juhcsenkesz
Festuca ovina
A Festuca ovina, közismert nevén juhcsenkesz, a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, sűrűn csomósodó, hűvös évszaki évelő fűféle. Európában és Ázsiában őshonos, Észak-Amerikában pedig meghonosodott. Alacsony növésű, rendezett csomókat alkot keskeny, drótszerű, kékesszöld vagy szürkészöld leveleiből. Nem rizómás és lassan terjed, így a kertben nem invazív, hanem megmarad takaros kis halmokban. Késő tavasztól kora nyárig vékony, kissé egyoldalú virágbugákat növeszt drótszerű szárakon. Finom textúrája, szárazságtűrése, valamint a szegényes, homokos vagy köves talajokon való megmaradása miatt kedvelt választás sziklakertekbe, szegélyekbe, rézsűkre és talajtakaróként is.
Vörös csenkesz
Festuca rubra
A vörös csenkesz (Festuca rubra) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, hűvös évszaki évelő fűféle, amelyet széles körben alkalmaznak pázsitokhoz, rétekhez és árnyékos kerti területekhez. Finom, szálszerű, mélyzöld levelei sűrű csomókat alkotnak, amelyek rizómák segítségével lassan terjednek, puha és ellenálló gyepet hozva létre. Kedvelik árnyéktűrése, kifejlett állapotban mutatott szárazságtűrése és sok más gyepalkotó fűhöz képest alacsonyabb gondozási igénye miatt.
Fokföldi sás
Ficinia
A Ficinia a sásfélék (Cyperaceae család) egyik nemzetsége, amely körülbelül 70-90 örökzöld, évelő fajt foglal magában. Legtöbbjük a dél-afrikai Fokföldi flórabirodalomban őshonos, de néhány faj Új-Zélandon és Ausztráliában is megtalálható. A dísznövényként tartott fajták, különösen a Ficinia truncata 'Ice Crystal', kompakt, finom, fűszerű lombozatot alkotnak, és alacsony gondozási igényű növényként használják őket szegélyekbe, kaspókba és sziklakertekbe. Ez a leírás a nemzetség általános gondozási útmutatója; az egyes fajok mérete, színe és pontos élőhelye eltérő lehet.
Afganisztáni füge
Ficus afghanistanica
Az afganisztáni füge (Ficus afghanistanica) egy lombhullató fügefaj, amely Afganisztán és Közép-Ázsia száraz, hegyvidéki régióiban őshonos. Kis, ezüstös, karéjos levelei és vöröses kérge különbözteti meg a közönséges fügétől. Ellenálló és szárazságtűrő, apró, sötét és édes fügéket terem, dísznövényként cserépben, valamint meleg, száraz éghajlaton tájképi faként is termesztik.
Magas fikusz
Ficus altissima
A magas fikusz (Ficus altissima) egy Délkelet-Ázsiában őshonos, nagyméretű trópusi fügefaj, amelyet széles körben termesztenek szobanövényként nagy, fényes, bőrszerű levelei miatt. A vadonban „hamis banjánfaként” viselkedik, léggyökereket eresztve a gazdanövényekre. Angol nevét (Council Tree) onnan kapta, hogy a falusi közösségek hagyományosan a széles lombkoronája árnyékában gyűltek össze megbeszélésekre és tanácskozásokra.
Roxburgh-fikusz
Ficus auriculata
A Ficus auriculata, közismert nevén Roxburgh-fikusz vagy elefántfül-fikusz, egy látványos trópusi fa, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában (India, Nepál, Dél-Kína) őshonos. Hatalmas, szív alakú leveleiről ismert, amelyek átmérője elérheti a 38 cm-t, valamint ehető fügéiről, amelyek közvetlenül a törzsből és a főágakból nőnek ki – ezt a jelenséget kauliflóriának nevezik.
Indiai banyánfa
Ficus benghalensis
Az indiai banyánfa (Ficus benghalensis) az indiai szubkontinens egyik legkülönlegesebb fája. Léggyökereiről nevezetes, amelyek leérnek a talajig és másodlagos törzsekké válnak, így vadon élő példányai akár egész hektárokat is beboríthatnak. Szobanövényként a kompakt „Audrey" formában termesztik, amelyet nagy, bársonyos, sötétzöld levelei és a hegedűleveles fikusznál sokkal megbocsátóbb természete miatt kedvelnek.
Afrikai fikusz
Ficus cyathistipula
A Ficus cyathistipula, közismert nevén afrikai fikusz, egy robusztus örökzöld fa, amely Közép- és Nyugat-Afrika trópusi erdeiben honos. Nagy, bőrszerű, mélyen fényes sötétzöld levelei jellegzetes fordított tojásdad alakúak. Az egyik legellenállóbb Ficus faj beltéri termesztésre, mivel jobban tűri a páratartalom- és fényingadozásokat, mint a Ficus benjamina. A levelek tövénél található, jellegzetes kupacska alakú pálhalevelek adták a növény tudományos nevét.
Gumifa
Ficus elastica
Délkelet-Ázsia őshonos, erős trópusi növénye, amelyet nagy, fényes, sötétzöld leveleiről ismernek. A leglátványosabb megjelenésű és legkönnyebben gondozható szobanövények egyike. Beltéren akár 180–300 cm magasra is megnőhet, és kiváló levegőtisztító.
Hosszúlevelű fikusz
Ficus longifolia
A Ficus longifolia, amelyet a szobanövény-kereskedelemben széles körben hosszúlevelű fikusz (vagy Ficus Alii) néven árusítanak, az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó trópusi örökzöld fa. Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos, szinte kizárólag dísznövényként tartják. Karcsú, fényes, lándzsa alakú levelei miatt kedvelik, amelyek kecses, csüngő sziluettet kölcsönöznek neki, megkülönböztetve a szélesebb levelű fikuszféléktől. Más fikuszokhoz hasonlóan apró virágait egy zárt serlegvirágzatban (füge) hozza, így nem a látványos virágzás, hanem a lombozat jelenti a fő vonzerejét. Beltérben kis fává vagy font törzsű formává alakítható, cserépben tartva hosszú évek alatt elérheti a 3 méteres magasságot.
Natáli füge
Ficus natalensis
A natáli füge (Ficus natalensis) a Moraceae családba tartozó örökzöld fa, amely Kelet- és Dél-Afrikában őshonos, elterjedési területe Északkelet-Dél-Afrikától Ugandáig és Kenyáig terjed. A természetben 10-30 méter magasra is megnőhet, széles koronával és a fojtófügékre jellemző léggyökerekkel rendelkezik. Levelei elliptikusak, fényes zöldek és bőrneműek, termései apró, vöröses vagy sárgás fügék (szikóniumok). Erőteljes növekedése, gyorsan vastagodó törzse és a metszésre adott kiváló válasza miatt az egyik legnépszerűbb faj a bonsai-művészetben, de könnyen tartható szobanövényként is termesztik.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.