2332 Könnyű növények | 2026 útmutató - 18. oldal
2332 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2332 Könnyű növények
613–648 megjelenítve a 2332-ból
Pálmafű
Curculigo capitulata
A Curculigo capitulata, közismert nevén pálmafű, egy buja, örökzöld évelő növény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Feltűnő, pálmaszerű, szalagos leveleket hajt, amelyek akár 90 cm hosszúra is megnőnek, és sűrű, trópusi töveket alkotnak. A levélzet tövéből apró, sárga, kellemes illatú virágok bújnak elő. Rendkívül alkalmazkodóképes növény, amely egyaránt alkalmas beltéri és kültéri termesztésre.
Rejtett kurkuma
Curcuma petiolata
A Curcuma petiolata egy trópusi, bokrosodó növekedésű gyömbérféle, amelyet széles, buja, evező alakú leveleiért és nyári, toboz alakú virágzataiért termesztenek. Látványos rózsaszín és fehér fellevelei elrejtik a valódi virágokat a belsejükben. Rizómáról fejlődik, télen nyugalmi állapotba kerül, majd minden tavasszal újra kihajt, így az árnyékos ágyások és nagy kaspók kiemelkedő dísze.
Curio (nemzetség) — korábban Senecio pozsgások
Curio
A Curio az Asteraceae családba tartozó pozsgás növények nemzetsége, amelyet 2012-ben különítettek el a Senecio-tól. Magában foglalja az olyan népszerű csüngő és talajtakaró pozsgásokat, mint a gyöngyfüzér (C. rowleyanus), a banánfüzér (C. radicans) és a gyertyánövény (C. articulatus). Ezeket a növényeket szokatlan lombozatuk és könnyen kezelhető gondozásuk miatt kedvelik.
Csepp-aggófű
Curio citriformis
A csepp-aggófű (Curio citriformis) egy bájos, csüngő habitusú szukkulens, amely Dél-Afrika, Lesotho és Szváziföld száraz vidékeiről származik. Vékony, íves szárai húsos, csepp vagy citrom alakú leveleket hordoznak, amelyek jellegzetes áttetszősége egyedülálló módon szűri meg a fényt. Lassú növekedésű, kúszó növény, amely tökéletes függőkosarakba, ahol hosszú, lezúduló ágai elegáns látványt nyújtanak. Nyáron és ősszel apró, sárgás vagy krémfehér virágokat hoz, amelyek vonzzák a beporzókat.
Görögdinnye-fűzér
Curio herreanus
A Curio herreanus, közismert nevén görögdinnye-fűzér, egy Kelet-Afrikából származó, bájos csüngő pozsgás növény. Különleges, bogyószerű leveleit sötétzöld csíkok díszítik, melyek apró görögdinnyékre emlékeztetnek, és kecsesen omlanak le a függőkosarakból vagy polcokról. Ez a szárazságtűrő különlegesség minimális gondozás mellett is szépen fejlődik, így a pozsgáskedvelők egyik nagy kedvence.
Lándzsahegy
Curio kleiniiformis
A Curio kleiniiformis, korábban Senecio kleiniiformis néven ismert, egy lenyűgöző pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Jellegzetessége a húsos, kékeszöld vagy hamvasszürke levele, amely egyedi lándzsahegy vagy háromágú alakú, enyhén fogazott szélekkel. Kompakt, bokros növekedési formájú; a meleg hónapokban hosszú virágszárakat hajt, amelyeken apró, halványsárga, százszorszép-szerű virágok nyílnak.
Banánfüzér
Curio radicans
A Curio radicans, közismert nevén Banánfüzér (syn. Senecio radicans), Dél-Afrikából származó csüngő pozsgás növény. Jellegzetes, banán formájú levelei hosszú, kaskádszerű indákon lógnak, ezért az egyik legnépszerűbb csüngő kosarakba való pozsgás növénnyé vált. Az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozik, télen és tavasszal apró, fehér vagy halvány sárga, margarétaszerű virágokat hoz.
Kék krétavirág
Curio repens
A Curio repens, amelyet még mindig széles körben árusítanak korábbi nevén Senecio serpens (korábban Kleinia repens), egy alacsony növésű pozsgás talajtakaró, amely a dél-afrikai Nyugati-Fokföld sziklás homokkő lejtőin őshonos. Hengeres, hamvaskék levelei sűrűn csoportosulnak a kúszó szárakon, feltűnő kékesszürke szőnyeget alkotva, amely könnyen terjed konténerekben, sziklakertekben és szárazságtűrő tájépítészeti megoldásokban.
Kék krétaszeneció
Curio talinoides
A Curio talinoides, közismert nevén kék krétaszeneció, egy Dél-Afrikából származó, feltűnő pozsgás növény. Alacsony, sűrű szőnyeget alkot hengeres, húsos, kékesszürke leveleiből, melyeket viaszos réteg borít, megadva jellegzetes ezüstöskék megjelenését. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik, nyáron apró, fehér, margaritaszerű virágokat hoz. Szárazságtűrő és mediterrán kertekben nagyra értékelik drámai színkontrasztja és minimális vízigénye miatt.
Aszegájfa
Curtisia dentata
A Curtisia dentata, közismert nevén aszegájfa, egy fenséges örökzöld fa, amely Dél-Afrikában őshonos. Jellegzetes bőrszerű, fényes sötétzöld levelei erősen fogazott szélűek. Kérge sötétszürke, és az évek múlásával mélyen barázdálttá válik. Az őslakos népek történelmileg rendkívül sűrű és tartós fájából lándzsanyelet (aszegájt) készítettek. Kis fehér termései sokféle madárfajt vonzanak.
Káposztafa
Cussonia spicata
A Cussonia spicata, közismert nevén káposztafa, egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Dél- és Kelet-Afrika nedvesebb területeiről származik, ahol száraz erdőktől a szavannákig, 200 és 2550 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Jellemzője a vastag, pozsgás törzs és a nagy, tenyeresen karéjos levelek, amelyek sűrű, gömbölyű csomókban helyezkednek el az ágak végén. Felnőtt korában akár 15 méter magasra is megnő, és nyáron feltűnő, sárgászöld, tüskés virágzatot hoz, amelyről a fajnevét is kapta. Sok szobanövénytől eltérően nem tekinthető mérgezőnek sem emberekre, sem háziállatokra.
Macskafül
Cyanotis somaliensis
A Cyanotis somaliensis, más néven Macskafül vagy Pelyhes macskafül, egy kúszó évelő pozsgás növény a Commelinaceae családból, amely Szomália északi részéről, Kelet-Afrikából származik. Kicsi, húsos és lándzsás levelei (kb. 4 cm) sűrű, puha, fehér szőrzettel borítottak, ami egyedi, bársonyos textúrát kölcsönöz nekik, macskafülekre emlékeztetve. Lassan növő, kompakt növény, körülbelül 12 cm magasra nő, kúszó szárai akár 60 cm-re is elnyúlhatnak, ideálisak függőkosarakba. Nyáron apró, háromkaréjos, lila vagy kék virágokat hoz, feltűnő sárga porzókkal, amelyek bájos kontrasztot alkotnak. A faj már elnyerte a Royal Horticultural Society Kertészeti Érdemrendjét.
Kis vasfű
Cyanthillium cinereum
A Cyanthillium cinereum (szinonimája: Vernonia cinerea), közismert nevén kis vasfű, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egynyári vagy rövid életű évelő gyógynövény, amely akár 120 cm magasra is megnőhet. Trópusi Afrikában és Ázsiában (India, Srí Lanka, Indokína, Indonézia) őshonos, mára pantrópusi gyomnövényként Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Floridában is meghonosodott. Apró, lapos tetejű virágzataiban rózsaszínes-lilás sugárvirágok nélküli fészekvirágzatok találhatók. Gyakran jelenik meg utak mentén, nyílt tereken és felhagyott földeken, ugyanakkor évszázadok óta fontos szerepet tölt be az ájurvédikus és népi gyógyászatban.
Szágópálma
Cycas revoluta
A Cycas revoluta, közismert nevén szágópálma, valójában nem pálma, hanem a Föld egyik legősibb élő magvas növénye – igazi élő kövület. A déli Japánból származó, lassan növő cikász vastag törzsét sötétzöld, fényes, merev, páratlanul szárnyalt levelek rozettája koronázza. Ősidőkre visszanyúló eredete ellenére közkedvelt dísznövény, amelyet beltérben és melegebb éghajlatú kertekben egyaránt szívesen termesztenek.
Borostyánlevelű ciklámen
Cyclamen hederifolium
A Cyclamen hederifolium, közismert nevén borostyánlevelű ciklámen vagy őszi ciklámen, egy gumós, évelő lágyszárú növény, amely Európa mediterrán vidékein és Törökország déli részén őshonos, beleértve Olaszországot, Franciaországot, Görögországot és a Balkánt. A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozik, és az egyik leginkább télálló ciklámenfaj, amely mérsékelt éghajlatú kertekben könnyen meghonosodik. Tudományos neve, a hederifolium, a levelek borostyánhoz (Hedera) való hasonlóságára utal, amelyek díszes, ezüstös márványozott mintázatot mutatnak. Virágai a rózsaszíntől a bíborig terjednek, de fehérek is lehetnek; nyár végén és ősszel jelennek meg, a levelek kihajtása előtt vagy azzal egy időben, jellegzetes, hátrahajló szirmokkal, amelyek pillangóra emlékeztetnek. A virágzás után a növény dekoratív lombozatot fejleszt ősszel és télen, majd nyáron nyugalmi állapotba kerül, amikor a gumó a föld alatt pihen. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként fák és cserjék alatt, ahol az évek során összefüggő szőnyeget alkotva honosodik meg.
Kaktuszfa
Cylindropuntia
A Cylindropuntia, vagyis a kaktuszfák nemzetsége körülbelül 35 kaktuszfajt foglal magában, amelyek az Egyesült Államok délnyugati részének, Mexikónak és Nyugat-Indiának a sivatagaiból származnak. Unokatestvéreikkel, a fügekaktuszokkal ellentétben a chollák hengeres, ízelt szárral rendelkeznek, horgas tüskéiket pedig papírszerű hüvely borítja. Egyes fajok szártagjai a legkisebb érintésre is leválnak, és a mellettük elhaladó állatokba kapaszkodva terjednek. Természetes élőhelyükön a cserjés vagy fatermetű formák elérik az 1-4 méteres magasságot; a legismertebbek az ugró cholla (C. fulgida) csüngő, zöld termésfüzéreivel, az ezüstös medvebocs kaktusz (C. bigelovii) és a télálló botkaktusz (C. imbricata). Késő tavasszal és nyáron nyitják meg kehely alakú virágaikat, amelyek rózsaszín, magenta, lila, sárga, narancssárga vagy zöld színben pompáznak.
Kötélkaktusz
Cylindropuntia imbricata
A kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) egy cserje- vagy fatermetű kaktusz, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északi részének száraz füves pusztáin és magaslati sivatagaiban őshonos. Hengeres, tüskés szárait egymást átfedő dudorok borítják, ami a növénynek összefonódó láncszerű megjelenést kölcsönöz. Késő tavasszal és nyáron feltűnő magenta vagy lila virágokat hoz, melyeket tartós sárga termések követnek, amelyek egészen télig megmaradnak. Kaktuszhoz képest figyelemre méltóan fagytűrő, jóval fagypont alatti hőmérsékletet is elvisel, és minimális gondozás mellett is jól fejlődik szegényes, köves, jó vízelvezetésű talajban.
Citromfű
Cymbopogon citratus
A citromfű (Cymbopogon citratus) egy trópusi, aromás pázsitfű, amely Trópusi Ázsiában őshonos, és intenzív citrusillatáért, valamint kiterjedt kulináris és gyógyászati felhasználásáért termesztik széleskörűen. Sűrű bokrokat alkot hosszú, karcsú levelekkel, amelyek akár 1,8 m magasságot is elérhetnek.
Citronella
Cymbopogon nardus
A Cymbopogon nardus, közismert nevén citronella, egy évelő, csomókban növő fűféle, hosszú, keskeny, aromás levelekkel és erős citrusos illattal. Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában őshonos, a trópusi és szubtrópusi régiókban széles körben termesztik illóolajáért, amely természetes rovarriasztóként igen kedvelt.
Jávai citronellafű
Cymbopogon winterianus
A jávai citronellafű (Cymbopogon winterianus) egy trópusi, évelő pázsitfű, amely Délkelet-Ázsiából, különösen az indonéziai Jáva szigetéről származik. Széles körben termesztik illóolajáért, amely gazdag citronellálban és geraniolban, és rovarriasztókban, kozmetikumokban, parfümériában és aromaterápiában egyaránt felhasználják. A növény sűrű, illatos levélcsomókat alkot, és kedvező körülmények között akár 2,5 méter magasságot is elérhet.
Folyondár-selyemkóró
Cynanchum laeve
A Cynanchum laeve (folyondár-selyemkóró) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, erőteljes növekedésű, csavarodó szárú évelő kúszónövény, amely Észak-Amerika középső és keleti részein őshonos. Átellenes, szív alakú levelekkel és mélyre hatoló, húsos karógyökérrel rendelkezik; bármilyen elérhető támasztékra felkapaszkodik, akár 3–6 méter magasra vagy még feljebb. Júniustól szeptemberig sűrű fürtökben hozza apró, illatos, krémfehér, csillag alakú virágait, amelyek vonzzák a méheket és a lepkéket, majd sima, csepp alakú magtokokat érlel. A pompás királylepke hernyójának tápnövénye, ezért a vadvilágbarát kertek kedvelt növénye, ugyanakkor a mezőgazdaságban agresszív gyomnak tekintik mély gyökérzete és a szél által terjedő, bőséges magtermése miatt.
Bermuda-fű
Cynodon dactylon
A Cynodon dactylon, közismert nevén Bermuda-fű, tarackbúza vagy ördögfű, egy évelő pázsitfűfaj, amely széles körben elterjedt a trópusi és szubtrópusi területeken. Képes sűrű és ellenálló gyepszőnyeget alkotni, ezért gyakran alkalmazzák kertekben, sportpályákon és takarmánynövényként. Földalatti rizómákkal és felszíni kúszóhajtásokkal (sztolon) egyaránt rendelkezik, amelyek nagy életerőt és regenerációs képességet biztosítanak számára.
Kék ebnyelvűfű
Cynoglossum creticum
A kék ebnyelvűfű (Cynoglossum creticum) a Boraginaceae családba tartozó két- vagy évelő lágyszárú növény, amely a mediterrán medence őshonosa, beleértve Kréta szigetét is. Jellegzetes halványkék vagy ibolyás virágokat hoz, sötétebb kék erekkel, amelyek tavasszal nyíló korai nyárig virágoznak. Száraz, köves talajokhoz és teljes napfényhez jól alkalmazkodott, ezért keresett növénye a vadvirágos és mediterrán stílusú kerteknek. FIGYELMEZTETÉS: pirrolizidinalkaloidokat tartalmaz – súlyosan mérgező emberekre, macskákra és kutyákra.
Vízipálma
Cyperus
A Cyperus a sásfélék (Cyperaceae) családjának egy nagy, körülbelül 700 fajt számláló nemzetsége, amely minden kontinens trópusi és mérsékelt övi régiójában elterjedt. Az olyan jól ismert termesztett fajokat, mint a Cyperus alternifolius (vízipálma), látványos, építészeti formájuk miatt kedvelik – egyenes szárai tetején sugárirányban elhelyezkedő levélüstökök találhatók, amelyek esernyőre vagy napernyőre emlékeztetnek. Természetes élőhelyükön mocsarakban, folyópartokon és tavak szélén fordulnak elő; ezek a félvízi növények a folyamatosan nedves vagy vízzel borított körülmények között fejlődnek a legjobban. Népszerűek dísznövényként, kerti tavak növényeként és vízi kertek ékköveiként.
Esernyő papirusz
Cyperus alternifolius
A Cyperus alternifolius, közismert nevén esernyő papirusz, egy félvízi évelő sásfajta, amely Madagaszkárról származik. A magas szárakat koronázó, sugár irányban szétterülő murvalevelek nyitott esernyőre emlékeztetnek, így ez a növény látványos, architektonikus díszelem vízikertekben, tópartok mentén és beltéri ültetőkben egyaránt. A Cyperaceae (sásfélék) családjába tartozik, és állandóan nedves vagy vízzel telített talajban érzi magát a legjobban.
Magas sásféle
Cyperus eragrostis
A Cyperus eragrostis, közismert nevén magas sásféle vagy halvány galangál, egy csomós évelő sás, amely szubtrópusi és trópusi Dél-Amerikából származik, mára azonban világszerte meghonosodott. Nedves élőhelyeken – vizes élőhelyeken, árokban, folyópartokon és tópartokon – virágzik, magassága 25–90 cm között változik. Ernyőszerű virágzata sárgás-zöldes-barnás füzérkéivel vonzó dísznövény vízikertek és esőkertek számára.
Földimandula
Cyperus esculentus
A földimandula (Cyperus esculentus) a palkafélék családjába tartozó, alacsony növésű évelő sásféle, amelyet világszerte termesztenek apró, édes, mogyoróízű föld alatti gumóiért – ezek alkotják a Spanyolországban népszerű horchata de chufa ital alapját. Ugyanez a növény sárga palkaként is ismert, amely a világ egyik legszívósabb mezőgazdasági gyomnövénye: ha nem korlátozzák, rizómái és gumói gyorsan terjednek, és rendkívül nehéz kiirtani a pázsitból vagy a szántóföldről. Tudatosan csak zárt ágyásban vagy nagy cserépben termesszük ehető terméséért, soha ne ültessük szabadföldbe olyan veteményesek közelében, amelyeket szeretnénk mentesen tartani a palkától.
Törpe papirusz
Cyperus haspan
A törpe papirusz (Cyperus haspan) egy kompakt, félig vízi sás, amely Afrika, Ázsia és Amerika pantropikus régióiból származik. Tavakban, vízikertekben, akváriumokban és lápos területeken egyaránt megterem; karcsú, egyenes szárakat hajt, amelyeket finom, esernyőszerű virágzatok koronáznak. Elegáns megjelenése és gyors növekedése révén népszerű választás vízkerti díszítésre.
Ernyőnövény
Cyperus involucratus
A Cyperus involucratus, közismert nevén ernyőnövény, egy elegáns félvízi sás, amely Madagaszkár szigetéről származik. Jellegzetes, sugarasan szétágazó murvalevelei kellemes ernyőszerű koronát alkotnak a magas, karcsú szárак tetején, így mind beltéri, mind kültéri környezetben feltűnő, építészeti hatású növénynek számít. Nedves körülmények között virágzik, és a kevés szobanövény egyike, amely valóban hasznát veszi az álló víznek – szinte lehetetlen túlöntözni.
Kerek mandulapalka
Cyperus rotundus
A Cyperus rotundus, vagyis a kerek mandulapalka egy gyorsan terjedő, évelő sásféle, fényes, fűszerű levelekkel és háromszögletű szárakkal, melyek tetején vörösesbarna virágzat található. Föld alatti gumóláncokból fejlődik, ami a világ egyik legszívósabb gyomnövényévé teszi, ugyanakkor az aromás gumók a hagyományos orvoslás fontos alapanyagai.
Japán magyal páfrány
Cyrtomium falcatum
A Cyrtomium falcatum egy elegáns, örökzöld páfrány, amely Kelet-Ázsiából származik, és fényes, sötétzöld, bőrszerű levélzetéről ismert, amely magyallevelekre emlékeztet. Sűrű, váza alakú töveket alkot, és az egyik legjobban alkalmazkodó és legszívósabb páfrány, amely mind beltérben, mind kültérben termeszthető. Sarló alakú levelei határozott, architektonikus megjelenést kölcsönöznek neki, amely kiemeli a többi páfrány közül.
Seprűzanót
Cytisus scoparius
A seprűzanót (Cytisus scoparius) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, 50–250 cm magasra növő, lombhullató cserje. Zöld színű, ötélű, vékony vesszői télen is asszimilálnak, apró, hamar lehulló levelei közül a felsők osztatlanok, az alsók hármas összetettek. Május–júniusban jelennek meg élénk, aranysárga, pillangó alakú virágai, amelyek sűrű, illatos virágzatot alkotnak a vesszőkön. A virágokból fejlődő, lapított hüvelytermés éréskor feketére színeződik. Nyugat- és Közép-Európa őshonos növénye, amely száraz, homokos, savanyú talajú, napos termőhelyeken – domboldalakon, homokdűnéken – érzi otthon magát; Magyarországon elsősorban a nyugati országrész savanyú talajain fordul elő. Igénytelensége és gyors növekedése miatt sok helyen betelepült, invazívvá vált.
Csomós ebír
Dactylis glomerata
A csomós ebír (Dactylis glomerata) egy évelő, bokros növekedésű pázsitfűféle, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos, mára azonban világszerte elterjedt. Az egyik legfontosabb takarmányfű, amelyet legelőkön és szénakészítéshez használnak; nagyra értékelik, mert a legtöbb legelőfűvel ellentétben jól tűri a szárazságot és a félárnyékot is.
Fekvő perje
Danthonia decumbens
A Danthonia decumbens, közismert nevén fekvő perje, egy alacsony növésű, évelő fűféle, amely az európai fenyéreken és savanyú gyepeken őshonos. Sűrű, tömött csomókat alkot keskeny, élénkzöld levelekből, jellegzetes heverő (elfekvő) szárral, melynek végei felfelé hajlanak. Nyáron apró, ezüstös-zöldtől a lilásig terjedő füzérkéket növeszt, amelyek közül sok még zárt állapotban önbeporzó. A tápanyagszegény, savanyú talajok specialistája, és az ősi, zavartalan gyepterületek indikátornövényének tekintik.
Pajzslevél
Darmera peltata
A pajzslevél (Darmera peltata) a kőtörőfűfélék családjába tartozó, látványos, bokrosodó évelő növény, amely Észak-Kalifornia és Dél-Oregon patakpartjain őshonos. Tavasszal, még a lombozat megjelenése előtt, hosszú, levéltelen szárakon hozza halványrózsaszín vagy fehér, csillag alakú virágokból álló ernyős virágzatait. Ezt követően fejlődnek ki kerekded, fényes, esernyőszerű levelei, amelyek akár a 45 cm-es átmérőt is elérhetik, ősszel pedig vörösre színeződnek. Kúszó rizómáival lassan terjed, magassága az 1–1,5 métert is elérheti. Európa-szerte télálló, elnyerte az RHS Award of Garden Merit díját; kiválóan alkalmas kerti tavak szélére, mocsárkertekbe és nedves ágyásokba.
Cserjés pimpó
Dasiphora fruticosa
A cserjés pimpó (Dasiphora fruticosa, szin. Potentilla fruticosa) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely az északi félteke hideg és szubarktikus vidékein őshonos, ahol gyakran magashegyi környezetben is megtalálható. Körülbelül 0,5–1,2 m magasságúra nő, apró, szárnyasan összetett levelei szürkészöld vagy sötétzöld színűek. Tavasztól az első fagyokig virágzik apró, csésze alakú virágaival. Rendkívül ellenálló a faggyal és a szárazsággal szemben, így a kertek és parkok egyik legigénytelenebb dísznövénye.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.