1415 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 36. oldal
1415 könnyű kisállatbarát keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
1415 Kisállatbarát könnyű szinttel
1261–1296 megjelenítve a 1415-ból
Japán gyöngyvessző
Spiraea japonica
A japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Kelet-Ázsiából, különösen Japánból, Kínából és Koreából származik. Sűrű, kerekded bokrot alkot, és nyáron bőséges rózsaszín vagy fehér virágfürtökkel virágzik. Ellenálló és könnyen gondozható faj, kiválóan alkalmas kerti ültetésekhez és sövényekhez.
Fűzlevelű gyöngyvessző
Spiraea salicifolia
A fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia) egy felálló növekedésű, sűrű és gyorsan növő cserje a rózsafélék családjából, amely keskeny, fűzszerű leveleiről és rózsaszín vagy fehér, füzérszerű virágzatáról ismert. Bőségesen virágzik egész nyáron, és rendkívül télálló (USDA 4a–8b zónák), így kiválóan alkalmas északi körülmények közé. A növény hatékonyan terjed gyökérsarjakkal, sűrű bokrokat képez, ezért talajtakaróként és erózióvédelemre is használják nedves lejtőkön.
bojtos békalencse
Spirodela polyrhiza
A bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) egy apró, szabadon lebegő vízinövény a kontyvirágfélék családjából (Araceae, Lemnoideae alcsalád). Kerekded vagy tojásdad alakú levélkéi (úgynevezett frondok) mindössze 2–10 mm méretűek, felső oldaluk üde zöld, alsó oldaluk pedig vörösesbarna színű. A rokon békalencse-fajoktól eltérően minden levélkéből 7–21 vékony gyökér ered (a szokásos egy helyett), aminek köszönhetően könnyen lebeg az álló- vagy lassan folyó vizek felszínén, sűrű szőnyeget alkotva. Elsősorban vegetatív úton, az anyanövényből sarjadó új levélkékkel szaporodik, virágzása ritka. Ősszel úgynevezett turionokat – keményítőben gazdag áttelelő rügyeket – hoz létre, amelyek a fenékre süllyednek, ott telelnek át, majd tavasszal, 15 °C körüli vízhőmérsékletnél újra a felszínre emelkednek és kihajtanak. A világ egyik leggyorsabban növő virágos növénye, a természetben szinte az egész világon előfordul.
Sárga mombin
Spondias mombin
A sárga mombin (Spondias mombin) a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű trópusi fa, amely Trópusi-Amerikában, többek között az Antillákon, Közép-Amerikában és Dél-Amerikában őshonos. Akár 25 méter magasra is megnőhet, széles, szabálytalan koronával és lombhullató lombozattal rendelkezik. Kicsi, tojásdad alakú sárga gyümölcsei ehetőek, és a trópusi területeken széles körben használják gyümölcslevek, sörbetek és zselék készítéséhez.
Vörös mombin
Spondias purpurea
A vörös mombin (Spondias purpurea) az Anacardiaceae családba tartozó, gyorsan növő, lombhullató trópusi gyümölcsfa, amely Közép-Amerikában és Mexikóban őshonos. Magassága elérheti a 15 métert, és kisméretű, aromás, vörös vagy lila, édes-savanykás ízű gyümölcseiért nagyra becsülik. A fa a száraz évszakban elveszíti leveleit, és gyakran tavasszal, az új levelek hajtása előtt virágzik és terem. Megtelepedés után rendkívül jól tűri az aszályt, és Mezoamerika-szerte alapvető gyümölcsfának számít.
Préri-perje
Sporobolus
A Sporobolus a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó díszfűnemzetség, amely mintegy 150-200 fajt foglal magában a mérsékelt, trópusi és szubtrópusi régiókban. A legértékesebb dísznövényfaj a Sporobolus heterolepis (préri-perje), amely sűrű, ívesen hajló, fonalszerű levelekből álló csomókat alkot. Levelei nyáron élénkzöldek, majd ősszel aranysárga és narancssárga árnyalatúra színeződnek. Nyáron és ősszel légies, rózsaszínes-barnás bugavirágzatot hoz, amelynek jellegzetes illata van. Rendkívül szívós növény, jól tűri a szárazságot, a szegényes és az agyagos talajt is, így ideális választás prérikertekbe és naturalisztikus ágyásokba.
Nyuszifül
Stachys
A nyuszifül (Stachys byzantina) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő lágyszárú növény, amely bársonyosan puha, ezüstös szőrrel borított leveleiről ismert. Törökországból, Örményországból és Iránból származik. Ez a szívós növény a napos, száraz szegélyágyásokban fejlődik a legjobban, és igen kedvelt a vidéki kertekben, a szenzoros kertekben, valamint az alacsony fenntartási igényű tájépítészetben. Tavasszal és nyáron apró, rózsaszínes-lila virágokból álló, felálló füzérvirágzatot növeszt, bár elsősorban különleges textúrájú lombozatáért termesztik.
Bárányül
Stachys byzantina
A Stachys byzantina egy évelő lágyszárú növény, amelyet sűrűn, selymes fehér szőrzettel borított leveleiről ismernek, amelyek bársonyos tapintást és egyedi ezüstös színt kölcsönöznek neki. A Közel-Keleten őshonos növény sűrű, alacsony gyepeket alkot, így kiváló talajtakaróként alkalmazható. Nyáron felálló szárakat hajt, amelyeken apró lila virágok nyílnak, bár elsősorban a bárányülre emlékeztető egzotikus lombozatáért termesztik.
Kék patkányfarkfű
Stachytarpheta cayennensis
A kék patkányfarkfű (Stachytarpheta cayennensis) az Amerikában őshonos, a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó trópusi félcserje. Hosszú virágfüzéreket növeszt apró, kékes-lila virágokkal, amelyek vonzzák a pillangókat, méheket és kolibriket. Gyors növekedésű, szívós növény, amelyet gyakran alkalmaznak trópusi kertekben, szegélynövényként, Brazíliában pedig népszerű gyógynövényként is ismert.
Zulu Óriás
Stapelia gigantea
A Stapelia gigantea, közismert nevén Zulu Óriás vagy Dögvirág, egy feltűnő, Dél-Afrikából származó pozsgás növény. Hatalmas, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek átmérője elérheti a 30 cm-t, jellegzetes vörösesbarna és krémszínű mintázattal. A virágok dögszerű szagot bocsátanak ki, hogy legyeket vonzzanak a beporzáshoz. Levél nélküli, bordázott pozsgás szárai sűrű csomókban nőnek, és erős napsütésben vörösesbíbor színt öltenek.
Tengericsillag-virág
Stapelia grandiflora
A Stapelia grandiflora, közismert nevén tengericsillag-virág vagy dögvirág, egy lenyűgöző pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Feltűnő, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek akár 25 cm átmérőjűek is lehetnek, és finom szőrökkel borítottak. A virágok dögszagot bocsátanak ki, hogy legyeket csaljanak oda beporzóként, ami rendkívül figyelemre méltó botanikai érdekességgé és a pozsgásgyűjtők körében keresett növénnyé teszi.
Közönséges tyúkhúr
Stellaria
A Stellaria a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, mintegy 120 alacsony növésű lágyszárú növény nemzetsége, amely leginkább legelterjedtebb képviselőjéről, a Stellaria media-ról, vagyis a közönséges tyúkhúrról ismert. Ez az elterülő, szőnyegalkotó egynyári növény zsenge, ovális leveleket és apró, csillag alakú fehér virágokat hoz (nemzetségneve a latin „stella”, azaz csillag szóból ered). A tyúkhúr a hűvös, nedves körülményeket kedveli, és a mérsékelt övi kertek egyik leggyorsabban növő növénye, amely gyakran a csírázást követő heteken belül virágzik és magot érlel. Szinte az egész világon meghonosodott; tápláló vadon termő ehető növényként és hagyományos bőrnyugtató gyógynövényként egyaránt értékelik, bár a kertészek gyakran gyomként kezelik.
Tyúkhúr
Stellaria media
A Stellaria media, közismert nevén tyúkhúr, egy alacsonyan növő, terjedő, egynyári (vagy télálló egynyári) növény, amely Európában őshonos, és mára világszerte elterjedt. Puha szőnyegeket alkot apró, ovális levelekből és apró, fehér csillag alakú virágokból, jól fejlődik hűvös, nedves, bolygatott talajban, például kerti ágyásokban, pázsitokon és üvegházakban. Mind kerti talajtakaróként, mind az egyik legnépszerűbb vadon termő ehető és gyógynövényként nagyra becsült tyúkhúr mérsékelt éghajlaton szinte egész évben nő és virágzik.
Agykaktusz
Stenocactus phyllacanthus
A Stenocactus phyllacanthus egy kicsi, magányos, gömbölyűtől rövid henger alakúig terjedő kaktusz, amely Mexikó középső és északi részének (Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí és Zacatecas) magashegyi bozótosaiban őshonos, jellemzően 1700 és 2800 méteres tengerszint feletti magasságban található. Ritkán haladja meg a 15 cm magasságot és a 10 cm átmérőt, a gyűjtők nagyra értékelik drámaian hullámos, papírvékony bordái miatt, amelyeket sűrű, finom tüskék koronáznak. Tavasszal és nyáron tölcsér alakú, sárgásfehér virágokat hoz barnásvörös torokkal a korona közelében. Lassan növő és igénytelen, az egyik legkönnyebben virágoztatható Stenocactus faj termesztésben.
Orgonasíp-kaktusz
Stenocereus
A Stenocereus az oszlopkaktuszok egy nemzetsége, amely nagy termetű, cserjés vagy fás szárú növényekből áll, és Mexikó, valamint az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban őshonos. A legismertebb faj, a Stenocereus thurberi (orgonasíp-kaktusz), vékony, egyenes szárakból álló csoportokat alkot, amelyek egy rövid törzsből indulnak ki, emlékeztetve egy orgona sípjaira. Bordázott és tüskés szárai akár 8 méter magasra és 3,5 méter szélesre is megnőhetnek, éjszaka nyíló fehér virágokat, majd tüskékkel borított, édes és ehető gyümölcsöket teremnek.
Szent Ágoston-fű
Stenotaphrum secundatum
A Szent Ágoston-fű (Stenotaphrum secundatum) egy gyorsan növő, melegkedvelő gyepfű, amely a Mexikói-öböl vidékéről származik, és széles körben alkalmazzák lakó- és kereskedelmi területek gyepesítésére trópusi és szubtrópusi éghajlaton. Sűrű, erőteljes gyepszőnyeget alkot, amely jól tűri a részárnyékot és a tengerparti sós levegőt.
Pusztai árvalányhaj
Stipa pennata
A pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) az eurázsiai sztyeppék jellegzetes, csomókban növő évelő pázsitfűféléje, amely Mongóliától egészen a magyar Alföldig és a Kárpát-medence homoki, löszös pusztáiig honos. 60-90 cm magasra nő, keskeny, sudár leveleket hajt, május-augusztus között pedig a fajt híressé tevő, hosszú, ezüstösen selymes, tollszerűen bodros toklászfonalakat ereszt, amelyek a szélben jellegzetesen hullámzanak. Hazánkban egyre ritkább, védett élőhelyekhez kötődő faj, amely a Petőfi Sándor és Tompa Mihály korabeli nemzeti romantika óta a magyar puszta jelképe.
Árvalányhaj
Stipa tenuissima
A Stipa tenuissima, közismert nevén árvalányhaj, egy sűrű, gömbölyded csomókat alkotó, élénkzöld, finom szálú levelekkel rendelkező évelő díszfű. Nyáron hosszú, tollas bugákat növeszt, amelyek az ezüstös zöldből krémszínűvé, majd aranyszőkévé válnak, és a legkisebb szellőre is hullámzanak. Az USDA 7-10 zónákban télálló, ez a fűféle 30-60 cm magasságot és szélességet ér el, és különösen kedvelt száraz kertekben, sziklakertekben és naturalista stílusú ágyásokban.
Stokes-aszter
Stokesia laevis
A Stokesia laevis, közismert nevén Stokes-aszter, egy évelő lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének vizes élőhelyein, ártéri területein és fenyves szavannáin őshonos. Látványos, búzavirágszerű virágokat hoz levendulakék, lila, fehér és rózsaszín árnyalatokban, ami miatt kedvelt eleme a természetközeli és cottage-stílusú kerteknek. Nedves élőhelyekről származik ugyan, mégis figyelemre méltóan jól alkalmazkodik az átlagos kerti körülményekhez, és megtelepedés után szembetűnően szárazságtűrővé válik.
Bakopa
Sutera cordata
A Sutera cordata (szin. Chaenostoma cordatum) egy gyors növekedésű dísznövény a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjából, amely Dél-Afrika nedves élőhelyeiről származik. Jellemzői az apró, sötétzöld, átellenes állású, enyhén fűrészes szélű levelek, valamint az apró, fehér, csillag alakú virágok sárgás-narancssárga középpel. Kúszó növekedése miatt ideális függőkosarakba, kaspókba és talajtakarónak is. Gyors növekedéséről és a nyár folyamán, valamint ősszel tartó bőséges virágzásáról ismert.
Királypálma
Syagrus romanzoffiana
A királypálma (Syagrus romanzoffiana) egy méltóságteljes tollas pálma, amely Brazíliából és Dél-Amerikából származik, és az Arecaceae családba tartozik. Elegáns, ívelt lombozatáért és karcsú törzséért nagyra értékelik; a szubtrópusi és trópusi vidékeken szerte a világon az egyik legnépszerűbb kerti pálma. Magassága elérheti a 10–15 métert, és élénk narancssárga gyümölcsökből álló fürtöket hoz, amelyek vonzzák a vadvilágot.
Fehér bugás őszirózsácska
Symphyotrichum lanceolatum
A Symphyotrichum lanceolatum, közismert nevén fehér bugás őszirózsácska, az Asteraceae családba tartozó észak-amerikai évelő vadvirág. Korábban Aster lanceolatus néven volt ismert; nyár közepétől őszig tömegesen hozza apró, százszorszép-szerű fehér virágait sárga tányérkával, akár 1,5 méteres magasságot is elérve. Kiemelkedően fontos késő szezonális beporzónövény, amely nedves, napos körülmények között virágzik a legjobban, és rizómái segítségével terjeszkedik.
Mirigyes őszirózsa
Symphyotrichum novi-belgii
A Symphyotrichum novi-belgii, közismert nevén mirigyes őszirózsa vagy szeptemberi őszirózsa, egy szívós lágyszárú évelő növény, amely Kelet-Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén őshonos. Gyakran megtalálható nedves réteken és tengerparti elhagyatott területeken. Kedvelik a bőséges, fészkes virágzatáért, amely a lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban pompázik az élénksárga középrész körül. Késő nyártól őszig virágzik, csúcspontja gyakran Szent Mihály napja (szeptember 29.) környékére esik. 90-150 cm magasra nő, kiválóan fejlődik napos kerti szegélyekben és vadvirágos kertekben, vonzza a méheket, pillangókat – köztük a gyöngyházlepkéket, melyeknek tápnövénye – és a magevő énekesmadarakat.
Parti őszirózsácska
Symphyotrichum tradescantii
A Symphyotrichum tradescantii, közismert nevén parti őszirózsácska vagy Tradescant-őszirózsácska, Északkelet-Amerika őshonos évelő vadvirága. Ez a lombhullató lágyszárú növény nyár végén és ősszel számos kis, százszorszép-szerű virágot hoz, amelyek fehér sugárvirágokból és halványsárgától lilásig változó színű csöves virágokból állnak. Természetes élőhelyei sziklás partok, folyópartok és édesvízi torkolatok, ahol teljes napfénytől félárnyékig és nedves talajban fejlődik a legjobban. Kiváló választás természetközeli kertekbe, esőkertekbe és őshonos növényekkel beültetett területekre.
Japán orgonafa
Syringa reticulata
A japán orgonafa (Syringa reticulata) egy Japánban és Északkelet-Ázsiában őshonos, kis vagy közepes termetű díszfa. Kiemelkedik hatalmas, krémfehér, illatos virágbugáival, amelyek kora nyáron nyílnak, akár hat héttel azután, hogy a legtöbb közönséges orgona elvirágzott. Cseresznyefához hasonló kérgével és kiváló várostűrésével az egyik legsokoldalúbb és legkevesebb gondozást igénylő díszfa kertekbe és városi környezetbe.
Syzygium (nemzetség)
Syzygium
A Syzygium a Myrtaceae családba tartozó trópusi és szubtrópusi örökzöld fák és cserjék nagy nemzetsége, amely több mint 1000 fajt foglal magában, amelyek Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában honosak. A nemzetség gazdaságilag és kulturálisan jelentős fajokat tartalmaz, mint például a szegfűszeg (S. aromaticum), a jambolán (S. cumini) és a rózsaalma (S. samarangense). Ezek erős növények sűrű, fényes lombozattal, amelyek ehető terméseket és illatos virágokat hoznak.
Magenta Cseresznye
Syzygium paniculatum
A Syzygium paniculatum, közismert nevén Magenta Cseresznye vagy Ecsetcseresznye, egy örökzöld cserje és kis fa, amely Kelet-Ausztrália (Új-Dél-Wales) esőerdőiben őshonos. Fényes, sötétzöld levelei vonzó bronzvörös újhajtásokat hoznak, tavasszal és nyáron fehér virágfürtök díszítik, és jellegzetes magenta színű, ehető bogyókat terem. Korábban Eugenia paniculata névvel osztályozták; szerte a szubtrópusi és melegmérsékelt övezetekben széles körben termesztik sövénynövényként, topiáry alanyként és dísznövényként.
Rózsaszín varangyos kaktusz
Tacinga
A Tacinga a kaktuszfélék (Cactaceae, Opuntioideae alcsalád) egyik nemzetsége, amely Brazília északkeleti részének Caatinga biomájára jellemző. Az Opuntiához szorosan kapcsolódó nemzetség olyan fajokat foglal magában, mint a T. inamoena és a T. funalis, amelyek tökéletesen alkalmazkodtak a félszáraz körülményekhez. Színpompás virágokat és ehető terméseket hoz, és Brazília endemikus flórájának jelképes növénye.
Apró büdöske
Tagetes tenuifolia
Az apró büdöske (Tagetes tenuifolia) egy Mexikóból és Közép-Amerikából származó, kompakt és bokros növekedésű egynyári növény, amelyet finom, aromás és citromillatú lombozatáért kedvelnek. Apró, egyszerű virágai sárga, narancssárga és arany árnyalatokban pompáznak, és kora nyártól őszig beborítják a növényt.
Surinámi spenót
Talinum fruticosum
A surinámi spenót (Talinum fruticosum) egy trópusi, évelő leveles zöldség, amelyet széles körben termesztenek a brazil Amazonas vidékén – különösen Pará és Amazonas államokban –, valamint a világ más trópusi régióiban. Húsos és lédús levelei főzés után enyhén savanykás ízűek és puha textúrájúak, így hagyományos alapanyagai leveseknek, főzelékeknek és párolt ételeknek. A növény gyors növekedésű, hőtűrő és elviseli a szegényebb talajokat is, emiatt igen népszerű a konyhakertekben és az erdőkertészeti rendszerekben.
Opár ékköve
Talinum paniculatum
Az Opár ékköve (Talinum paniculatum) egy szukkulens évelő gyógynövény, amely a trópusi Amerikából, köztük Brazíliából származik. Finom rózsaszín virágokat hajt könnyű, levegős bugákon, amelyek egy miniatűr gypsophilára emlékeztetnek, így bájos dísznövénnyé teszi. A húsos, tápanyagban gazdag levelek ehetők, és rendkívüli élelmiszernövényként tartják számon (PANC Brazíliában), amelyek fehérjében, vasban, káliumban és magnéziumban gazdagok. Rendkívül szárazságtűrő, teli napon is pompásan fejlődik minimális gondozás mellett, és könnyen magvetődik.
Tamarind
Tamarindus indica
A Tamarindus indica egy fenséges trópusi fa, amelyet sűrű lombkoronája és hüvely alakú gyümölcsei tesznek ismertté. Gyümölcsei egy rendkívül értékes, édes-savanyú pépet tartalmaznak. Levelei szárnyaltak és finomsak, éjszakára összecsukódnak. Hosszú életű faj, amely meleg éghajlaton nagy méreteket is elérhet.
Levéltelen tamariska
Tamarix aphylla
A Tamarix aphylla, közismert nevén levéltelen tamariska vagy sivatagi tamariska, a tamariska nemzetség legnagyobb képviselője, amely akár a 18 méteres magasságot is elérheti. Örökzöld fa, amelynek levelei apró, szürkészöld pikkelyekké módosultak; ezek a levelek speciális mirigyek segítségével választják ki a sót, amely kristályok formájában jelenik meg a felületükön. Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában őshonos, száraz vidékeken széles körben ültetik szélfogónak, árnyékot adó fának és talajmegkötés céljából. Apró, fehér vagy rózsaszín, füzérekbe tömörülő virágai késő nyártól őszig nyílnak, értékes nektárt biztosítva a méhek számára.
Francia tamariska
Tamarix gallica
A francia tamariska (Tamarix gallica) egy lombhullató cserje vagy kis fa, amely sótűrő, gyorsan megtelepedő, és a Földközi-tenger medencéjéből, valamint a Közel-Keletről származik. Kedvelt pikkelyszerű, kékeszöld, tollas lombozata és a késő tavasszal, majd nyáron megjelenő légies, halványrózsaszín virágfürtjei miatt. Széles körben ültetik tengerparti kertekbe, sövénynek és dűnestabilizálási projektekhez, köszönhetően a széllel, a sótartalommal, a szárazsággal és a szegényes talajjal szembeni figyelemre méltó ellenálló képességének.
Gyermekláncfű
Taraxacum
A Taraxacum az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, amely világszerte több mint 2000 elismert fajt és mikrofajt foglal magában, többségük apomixissel szaporodik. Ez a leírás általánosságban tárgyalja a nemzetséget, a legismertebb és legelterjedtebb fajt, a közönséges gyermekláncfűt (Taraxacum officinale) véve alapul a gondozási adatokhoz. Fogazott levelekből álló tőrózsájáról, magányos sárga virágzatáról és pihés magvaiból álló gömbjéről ismerhető fel; a Taraxacum egyszerre gyakori gyepgyom, valamint nagyra értékelt ehető és gyógynövény.
Szarvas gyermekláncfű
Taraxacum ceratophorum
A Taraxacum ceratophorum, közismert nevén szarvas gyermekláncfű, az északi félteke alpesi és szubalpesi vidékein őshonos évelő lágyszárú növény. Megkülönböztető jegyei a fészekpikkelyek végén található vöröses, duzzadt, szarvhoz hasonló függelékek, amelyekről a nevét is kapta. Alpesi réteken, törmeléklejtőkön és sziklás oldalakon él 3000 méteres tengerszint feletti magasságig; Észak-Amerika legelterjedtebb őshonos gyermekláncfű faja.
Könnyű gondozású Kisállatbarát
A 1415 könnyű kisállatbarát válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Kisállatbarátt?
A kisállatbarát szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.